mozgókép kategória bejegyzései

324. fejezet – végre videók

Közzétéve Szerző:
21

Naszóval, az elsőn a Muci a tükörrel ismerkedik (mint napjai nagy részében), produkálja magát neki (mostanában a nyelves trükkjein szoktam nagyon röhögni, ezért azzal produkálja magát), a vége felé megpróbál bekukucskálni a tükör mögé is, hogy hol a másik baba. Ja, és kétszer azt mondja neki, hogy nem. Az érzékeny lelkületű videónézőket megnyugtatnám, hogy nem esett el a végén, csak én hittem, hogy el fog, ezért dobtam a kamerát, és ugrottam, de esze ágában sem volt. Ezt egyébként nagyon rossz nézni, hogy egész nap zokniban csúszkál a padlón állva (cipőt a védőnő tanácsára nem adok rá, és igen, van gumitappancsos zoknija, ugyanígy csúszkál), és állandóan az elesés határán van, de szinte sose esik. Mozgókép:

A másikon meg nem csúszkál, hanem bemutatja a lemeztálcanyitó szuperképességét (csukni is próbálja, de azt még segíteni kell). Kéretik értékelni a bandzsító, tátott szájú koncentrációt. Ezt a tevékenységet gyakorlatilag bármeddig képes egyébként folytatni, még nem volt olyan, hogy előbb unta volna meg, mint én.

Mára legyen ennyi.

309. fejezet – közkívánatra

Közzétéve Szerző:
5

Szóval akkor részletesebben a házi edzőtermünkről (nem egy nagy szám különben). Így néz ki (igen, kicsit oroszosan, a dizájner szabadságon van, és igen, kupi van, Muci lerángat, én visszarakom, másra nincs időm, ha fordítóként, bloggerként, olvasóként, netezőként és tiszta, illatos, de legalábbis nem barackfoltos nőként is ki akarok teljesedni):

zoard250

Alsó rétegét egy kihajtható, “Pillangó” típusú szárító képezi, amelyet a középső, hajlós szakaszánál két doboz szépirodalom támaszt alá. Erre került egy dekonstruált kartondoboz, majd a polifoam, ami miatt lassan Decathlon-reklámoldalnak tűnhetek, mert minden képen szerepel, legyünk a vadon közepén, a strandon vagy otthon. A polifoamra helyezzünk egy darab gyermeket:

zoard249

És igen, elvégezhettem volna rajta a vörösszem-korrekciót, de úgy szerintem nem lenne ennyire autentikus a kép. A Muci konkrétan így néz ki az én fejemben, tekintete lángot szór, haja zilált, és valami rosszaságot forgat vigyorgó fejében.

Hosszasan próbáltam rávenni, hogy a kamera előtt is felmásszon, ehhez bevetettem az összes tiltott gyümölcsöt céltárgyként, de a Mucik akkor másznak csak, ha úri kedvük úgy tartja. Vagyis akkor, amikor lerakom a fényképezőgépet, és nekiállok blogot írni. A végét azért sikerült elkapnom, szóval itt van az utolsópár lépés, amit rövid gitárszóló követ, majd a gyermek elmereng azon, most hogyan tovább:

Illetve amikor feljutott, utána még előadta a szokásos formáját. Azt már tudja, hogy a notebookom az nem-nem, úgyhogy trükközik, ami abból áll, hogy a gépem mögül lassan, észrevétlenül előbukkan egy borzas fejecske, majd nagyon óvatosan, hogy elkerülje a figyelmemet, előrenyújtja az ujjacskáját, és nyomogatni kezdi a CapsLock gombot (mert azon van lámpa). Zabálnivaló.

zoard251

És akkor mára tényleg ennyi.

302. fejezet – Muci ül a fűben

Közzétéve Szerző:
18

Ma reggel a gyereket a fészke mellett találtam édesdeden alva a padlón, de egyébként sem lehet vele bírni a legutóbbi dévény óta.

Délelőtt kivittem a kertbe (most nyugodtan lehet, a bérelt kutyánk a szomszédban nyaral, amúgy meg nem én féltem a kutyától (vizsla), hanem a főbérlőnk, az állatnak a gazdája, olyankor mindig betereli, én meg nem akarok kényelmetlenséget okozni), és hát hogy mondjam, a Muci nagyon bátor, de a fű, mint olyan, még őt is megrettenti.

Lőttem videókat is az ismerkedésről, az elsőn próbál barátkozni a szörnyűséges fűvel, utána próbálja lekiabálni, majd kutyázásba emelkedik, mert tudja, hogy annak én nem vagyok képes ellenállni, főleg, ha vigyorog, és akkor biztos felkapom, meg minden. A végén tigrisugrással hanyattveti magát bele a fűbe, de aztán inkább mégsem. Mozgókép:

Utána a fényképezőgép hatására mégiscsak kikúszott a fűre, majd kinézte magának a rejtélyes rendeltetésű kerti díszhordót, odafókázott, és felállt. A folyamatot nem rögzítettem, hanem mentésre készen álltam, ha esetleg megharapná a fű, vagy valami, de a végén a büszke ácsorgást igen:

Amúgy meg jól döntöttem, hogy a másfél éves méretet választottam neki szörfruhából, hosszában ez is necces egy kicsit (mármint testben, hogy a lábára mekkora, az mindegy), pedig azért nem egy nagydarab a Muci, de valahogy hosszúkás fajta.

292. fejezet – újabb mozgókép, hangokkal

Közzétéve Szerző:
20

Úgy tűnik, nagyon belejöttem most ebbe a videós dologba. A következőnek az a története, hogy a héten meleg volt, és bekapcsoltuk a légkondit, amit technikai okok miatt csak a felső szint előszobájába lehetett felszerelni, ezért van alatta egy ventilátor, ami a hálószobába fújja a hideget. Muci kedvenc helye azóta az előszoba, ahol egy szőnyegen (és, mint kiderült, egy kábelbilincsen) kívül semmi sincs, befekszik a ventilátor elé, felülről a légkondi ontja rá a hideget, lobog a haja, és így érzi jól magát. Ha elvonszolom, akkor hangosan tiltakozik, és visszarobog.

A felvétel során talált egy kis fehér kábelbilincset, amihez először kedvesen gügyögött, majd kicsit olaszossá vált a kapcsolatuk (familiarity breeds contempt, mint azt Mel Gibson is megmondta a Millió dolláros hotelben), de a végén odatartja a cuccot a ventilátor elé, hogy annak se legyen melege. Csapó.

Amúgy megint nagyfiúsabb lett egy fokkal, tök sok a haja, meg minden, és valamelyik reggel minden további nélkül átkúszott a dolgozószobába (így hívjuk felnőttesen a fiúk játszószobáját, ott vannak a drótok, kábelek, csavarkulcsok és mikrohullámú antennák, vagyis minden, amiért reggel felkelni érdemes), és szépen gagyarászva játszott vagy egy órát egyedül, majd szólt, hogy ő most már álmos, tegyem le.

Továbbá most először evett igazi felnőtt kaját valamelyik nap. Délben ugyanis benyomta mind a két deci sütőtökjét, úgyhogy úgy határoztam, uzsonnára kap az én milánóimból, amit újabban biochefesen csinálok, vagyis nem főzöm meg hozzá a paradicsomot, hanem lehéjazva-összevágva-befűszerezve rakom a tésztára. Sok sajttal. De mivel magamnak nagyon fűszeresen csinálom, a Mucinak először leturmixoltam hozzá egy bontatlan paradicsomot (majd csak álltam felette macbethesen, vö. ki hitte volna, hogy egy paradicsomba ennyi lé van), és abba kevertem bele a sajátomból. Ez így önmagában is elég gusztustalanul nézett ki, híg, ugyanakkor nem homogén lötty, de amikor belekevertem a tésztát és a sajtot, akkor lett igazán borzasztó, mert azokat nem darálta le teljesen a botmixer, szóval ugyanúgy maradt a híg lötty, benne úszkáló pár milliméteres tészta- és sajtdarabokkal. Nem is fűztem nagy reményeket a dologhoz, a Don nem hajlandó darabosat enni, ráadásul ebben a kajában új volt neki a paradicsom, a tészta, a sajt, a bazsalikom, az oregánó és a só, mert úgy alakult, hogy ezeket eddig nem kapott, ennek ellenére tátogva leküldte az egészet, csak lestem. Kisfiú lett a kisbabánkból.

290. fejezet – amikre büszkék vagyunk

Közzétéve Szerző:
8

Bréking: a Muci az imént kimászott a mózeséből. Nagy üvöltés a csukott ajtó mögül, berohanunk, és a Muci ott kúszik a padlón szabadstílusban, pedig aludni raktuk le.

További büszkeségre ad okot a négy felső foga, amit az elmúlt egy hétben növesztett. A két szélső jobban látszik, ez kicsit vámpíros megjelenést kölcsönöz a viselőjüknek, különösen, ha mosolyog. A legfőbb (és nagyjából egyetlen) tünete az volt, hogy bojkottálta a szilárdabb kajákat, napok óta ma sikerült először trükközve megetetnem körtés rizspéppel. Trükk No.1: adtam neki saját kanalat is, azt rágogatta két falat között, és valamiért így tátogni is hajlandó volt. Trükk No.2: amikor a kanalát megunta és eldobta, a kajával egyre mélyülő hangon helikopterhangokat (boku-boku-boku) adva a levegőben köröztem, majd, amikor végül odaért a gyerek szájához, aki bekapta, egy szoprán pukk-kal rántottam ki a szájából a kanalat. Ez annyira tetszett neki, hogy hajlandó volt mind a másfél decit megenni, ugyanakkor a maga a folyamat azon dolgok közé tartozik az én életemben, amiket nem szeretnék egy kalózfelvételen a neten viszontlátni.

Meg volt még olyan, hogy megtanult csettintgetni (nyelvvel a szájpadláson), én ugyanis ezzel szoktam felhívni magamra a figyelmét (egyébként ezt a dévényes terapeutánktól lestem el, szóval én is nagyon ügyes és tanulékony vagyok). És akkor egyszer csak hallom, hogy klack-klack, és a Muci vigyorog rám, azóta néha együtt csináljuk. Meg megpróbáltuk megtanítani tapsolni, az apja fogta a Don kis kezeit hátulról, és tapsolt velük, én meg előtte vigyorogva utánoztam, majd el lett engedve a baba, és hangosan lelkesítve vártuk, hogy most mi lesz. Hát az lett, hogy a Don megfogta az én kezemet, és azt ütögette össze, mert ő mindent szó szerint vesz.

A mai videó egy kicsit hosszú, de ez van. Muci ekkor már nagyon álmos volt, lefektettem, de felkelt, úgyhogy hagytam még egy kicsit vergődni a buta hálószobában, ahol csak buta játékok vannak (a Don véleménye). Amit olyan áhítattal nyalogat diszkrét takarásban, az a radiátor fémcsapja (nagyon reméltem, hogy nem egy pókot talált meg).

Ezek mennek mostanában.

289. fejezet – vasárnapi videó

Közzétéve Szerző:
20

Most csak futólag linkelek, mert ma már rengeteg órát foglalkoztam azzal, hogy megtanuljak linux alá programokat találni, telepíteni, videót szerkeszteni, feltölteni (mindez eddig a fiúmreszortja volt, de a mucivideókat illetően szeretnék függetlenedni tőle), és most már nincs bennem erő.

Szóval ez ma készült, és oké, minden gyerek csinál ilyeneket, de a Muci eddig egyrészt nagyon hipotón hátú-vállú volt, úgy kilengett függőlegesben, mint nem tudom mi, valami, ami nagyon kileng, a legkisebb szellőre kettőbe hajlott, most pedig odakúszott a fiókhoz, és magától (!) feltérdelt mellé, ezt eddig csak rajtam sikerült végrehajtania (én meg akaratlanul is segítek neki egyensúlyozni). Másrészt meg csak a héten sajátította el azt a koncepciót, hogy aki nem akar feldőlni, annak nem árt kapaszkodnia. Kapaszkodott is, nem is dőlt volna fel akkor sem, amikor "elkaptam", csak ugye az egyik kedvenc játéka volt ma az ágyon, hogy feltérdel, hanyattdobja magát, röhögünk, és nem tudtam, ismeri-e az ősi kínai bölcsességet, miszerint ami matracon vicces, azon nem biztos, hogy a konyhakövön is nevetni fogunk. További érdekes trivia még, hogy ugye van a gyufás rész, a gyufáról öt perccel korábban mondtam neki, hogy nemnemnem, nem szopogatunk foszfort, erre bűntudatosan rám sandított, amikor videózás közben a szájába vette, és gyorsan ki is köpte. A fekete kosárkaforma ugyanaz, mint amiben a szülinapi tortáját kapta, talán újra át akarta élni az ősjelenetet, vagy csak tetszik neki, ahogy a fogán kocog. És azért nem (sem) videózok gyakrabban, mert a fényképezőgép láttán általában abbahagyja, amit csinál, de most meg volt róla győződve, hogy engedély nélkül rosszalkodik, és az fontosabb volt.

237. fejezet – beszélget

Közzétéve Szerző:
23

Szóval van ez a videó, pár hete vettem fel, és igazából nem különösebben érdekes, mert a gyerek alig látszik rajta, illetve nincs benne komolyabb cselekmény sem. Azért nem látszik rajta jól a Muci, mert azt akartam rögzíteni az örökkévalóságnak, ahogy a láthatatlan barátaival beszélget. Rendszeresen megcsinálja ugyanis azt, hogy kipécéz magának egy mintátalan területet, falat, ilyesmi, jelen esetben a tetőtér ferde plafonját, és azzal komplex beszélgetéseket folytat le, röhincséléssel, meg minden. Szerintem amúgy nem szellemeket lát, én arra tippelek, hogy a csecsemőknél sokkal könnyebb sensory deprivationos tüneteket (bocsánat, nem tudom, hogy van pontosan magyarul, amikor megvonják az ingereket) elérni, és kompenzálásképpen hallucinálnak egy kicsit, és mivel az ember agya, főleg ilyen kicsi korban az arcok detektálására van beállítva, valószínűleg arcokat hallucinál. De ez tényleg csak egy elmélet.

(Azért arra ilyenkor is szakít időt, hogy néha egyet-egyet kedvesen belém rúgjon, nehogy mellőzve érezzem magam).

173. fejezet – csak erős idegzetűeknek

Közzétéve Szerző:
12

Szóval akkor van videó is arról, hogy folyamatában hogy nézett ki a dolog. Ez már a szessön vége volt, azért is csapta hátra a malac a bal karját, mert fáradt a nyaka. És szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem azért próbálkozik belesírva, mert fenyegettük valamivel, ha nem csinálja, hanem mert már nézegetne, rohanna, és nagyon frusztrálja, hogy nem megy (ma reggel nagyon komoly helybenmászást csapott itt le az ágyban), és húsz másodperc alatt röhögősre vigasztalódott, amikor hanyattfordítottam, és ma már nem is sír hason próbálkozva.

És akkor a mutatvány (a végén látszik, hogy miért kell Dévényre járnia, tegnapelőtt még mindkét karjával ezt csinálta, hogy meg sem próbája kitámasztani magát velük, hanem gerincből emel, tegnap meg már csak a ballal):

141. fejezet – a zsiráfról

Közzétéve Szerző:
16

A zsiráf a környezetünkben az egyik leggyakrabban előforduló állat. Kedves, közvetlen természete és nagy teste miatt természetes ellensége szinte egyáltalán nincsen is, leszámítva a cápamalacot. A cápamalac egy igen ritka, jellemét tekintve ellentmondásos faj. Tetteinek egyetlen egy motívuma van: az éhség. Mivel a cápamalac lakta vidékeken általában bőséges élelem áll rendelkezésre, a cápamalac általában joviális, passzív magatartást tanúsít a környezetével szemben, vagy alszik. De arrafelé is elérkezik időnként az éhínség időszaka, ami általában 14:57-kor köszönt be, és 14:59-kor éri el csúcspontját. Életüknek ezen kemény szakaszában a cápamalacok akár a zsiráfot is megtámadják. Tehetetlenséget tettetve közel csalják, majd úgy csinálnak, mintha valami bizalmas dolgot szeretnének a fülébe súgni, és megkísérelik átharapni a nyakát. A zsiráfok általában csak a cápamalac fogai teljes hiányának köszönhetik az életüket.

(Agnusnak: 00:58, na úgy csinál a cápa).

109. fejezet – már megint videó

Közzétéve Szerző:
13

Itt volt a védőnő, lehúzta Zé pelusát, mire a gyermek lepisilte. A gyerekorvos is itt volt, szintén lehúzta, őt is lepisilte. A nagyanyja nem húzta le, nem is lett lepisilve. A végkövetkeztetést mindenki vonja le magának.

Amúgy angyali a kölyök, soha semmiért nem sír, ezzel az eggyel lehet felizgatni, ezzel a pelenkadologgal. Ma például szabályosan sikoltott, amikor leszedtem róla, néztünk is egymásra utána meghökkenten. De egyébként borzasztó rendes baba, eszik, alszik, közte beszélget néha, éjszaka csak egyszer ébreszt, akkor is enni, és valami rettenetes lehet a rövidtávú memóriája, mert a dinnye és az ablak örökzöld története újból és újból lenyűgözi, ld. a mellékelt videót (http://video.google.com/videoplay?docid=5363158818164016349, a blogszerkesztő valamiért mindig átírja).

Én viszont kivagyok, valahogy úgy találtam magam, hogy a könyvvel még van olyan 10 napnyi munka, emelett a munkahelyemnek is bedolgozok, közben gyest/gyedet/táppénzt próbálok intézni (ez egy külön poszt lesz), és idegesítő emberek keresnek telefonon (gondolok itt a mindenféle hiénákra, akik a gyerek kapcsán eladni akarnak dolgokat), egyetlen örömöm — mármint a fiúmon, a gyerekemen, az új autómon, az új telefonomon, a postahozta könyvön és dvd-ken stb. kívül, szóval fogalmazzunk talán úgy, hogy a hét kiemelkedő pontja — az volt, amikor felhívott S. B., hogy szedje a törpe a Protexint is (ezzel együtt 5 gyógyszert/vitaminkészítményt kap rendszeresen), és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy tetszik neki a wiw adatlapom, hát akkor bírni sem lehetett velem, már-már el is mosolyodtam (én nagyon csípem az S. B.-t, mintegy role model ő énnekem).

És köszönöm a kreatív blogger jelöléseket, tényleg, de nincs énnekem időm ezzel foglalkozni, és egyébként is csak egy egyszerű lány vagyok innét a falubó', nem tudunk mi itt az ilyen úri huncutságokkal mit kezdeni, lelkecskéim.