mozgókép kategória bejegyzései

415. fejezet – videó, csónak

Közzétéve Szerző:
8

Na így nézett ki a csónakázás, én a kikötő szerepét alakítom benne (eleinte túlképzettnek gondoltam magam ehhez, de pár lángos és palacsinta után bármire hajlandó az ember, amennyiben nem szórnak rá homokot).

A hajókázós dal saját költemény, az a szövege, hogy “bumbelé, bumbelé” (mondanivalójában némi hasonlóság fedezhető fel egy másikkal), és a kikötőhöz veszélyes közelségbe érő vízijármű a “sepredek, sepredek!” kódszóval jelzi, hogy készen áll az újabb launchra (a sodródomot jegyezte meg rosszul).

 

411. fejezet – vejszenző

Közzétéve Szerző:
9

Mucolda az egyik igaz hívétől ezt kapta karácsonyra (bár rá nagy picit, rám meg tökéletes, azért igyekszem nem elhasználni előle), és rögtön tudta kezelni a plexit meg a csatját meg a szellőzőket. Illetve mostanában sokat beszélgetünk arról, hogy minek hol a helye, és hogy játék után a helyére tesszük a dolgokat, na, Muci állítása szerint a bukósisak helye az ágyamban van, mert ott nem lesz piszkos és nem fázik.

És a világ legviccesebb dolga, amikor puszit adok a plexire, vagy megkocogtatom.

402. fejezet – a hónap dolgozójáról

Közzétéve Szerző:
12

Sajnos csak a meglehetősen hosszú vers közepén döbbentem rá, hogy mégsem mindig ez az utolsó sor, amit a felnőtt gyerek tud belőle, és akkor kezdtem el felvenni. Azért van ágyban, mert új ágyat kapott (hogy ki tudjon belőle mászni, ha vécére kell menni), és egész nap azt gyakorolta, hogy fog lefeküdni, aludni és felkelni, hogy este már flottul menjen. Úgy gondolom, hogy most, hogy vécébe pisil, ismeri a verdákat, meg tud szerelni egy transzportert és kivülről fújja Szutyejev és a magyar klasszikusok munkásságát, megfelelő kulturális háttérrel fogja kezdeni az óvodát.

(Igen, én meg felfejlődtem beszédhibás, enyhén kínos szavalatokat netre felpakoló anyukává).

398. fejezet – videó

Közzétéve Szerző:
12

Ez a videó pár hónapja készült már, húsvét környékén, de szerintem kár lenne kihagyni, jeles példája annak, amikor szülők szórakoztató egységnek használják a gyereküket. Egyébként meg a száját nem tudja sokáig csukva tartani, amikor a múltkor kértem, hogy csak egy picit maradjon csöndben, nemsokára suttogva folytatta, hogy deje cica, most cöndben majadunk, mejt anának fáj a feje, de ténleg ne beszéj, stb.

396. fejezet – szerel

Közzétéve Szerző:
26

zoard.360.s

Nagy szerencsém van, hogy mióta Dani felnőtt, van, aki segítsen összeszerelni az ikeás szekrényeket (egy darab egy méteres gyermek tárolására alkalmas). Alaposan megszemléli a munkadarabot, elolvassa az összeállítási útmutatót, majd elvégzi a minőségellenőrzést:

 

A munkafolyamatot videóra is felvettem, háttérben a CSI-jal. A cipőre nem a fetisizmusom miatt kérdeztem rá a közepe tájékán, hanem mert nemrég megörökölte Alie lányainak a tornacipőjét, és azóta azzal kel reggel, hogy ugye felvesszük Dani szép cipőjét (fel szoktuk venni).

Ezen egyébként még elég esetlegesen bánik a csavarhúzóval, de pár nappal később a kis fiókos izébe kettőt ő csavart be (kivette a kezemből, közölte velem, hogy Dani megcsinálja, és tényleg). Azt, hogy miért kell összeszerelnünk a szekrényt, az előző videón magyarázza meg (háttérben szintén CSI):

De amúgy is nagyon okos, valamelyik nap mondtam neki az erkélyen, hogy nézze meg, milyen szép zöld az eper, megnézte, majd tájékoztatott, hogy meg kell várni, hogy piros legyen, és csak akkor lehet megenni. Ezt tavaly nyáron mondtam neki sokszor, akkor járt az az erkélyre epret szedni, fogalmam sincs, honnan emlékezett, de emlékezett, úgyhogy lelkesen helyeseltem neki. Erre Muci leült az eper mellé, mereven nézni kezdte, majd közölte velem, hogy ő most várja az epret.

Én meg a holnapi nyuszit várom nagyon, aki lábbal hajtós versenyautót fog hozni Daninak, amit most éjszaka szerelt össze. Mondtam a gyermeknek is tegnap este ezt az egész dolgot a Húsvéttal (a biblikus részeket kihagytam belőle), ő meg emésztgette, emésztgette, majd lefekvés előtt összefoglalta, hogy holnap jön a nyuszi, hoz Mucinak ajándékot, Muci kibontja az ajándékot és megesszük, utána a nyuszit is megesszük. Úgy érzem, kicsit prekoncepciózusan áll a nyuszi ajándékához.

Este meg szokás szerint csak az ágy felét használta ki, kérdeztem, hogy miért nem fekszik le rendesen, azt felelte, hogy ott a cica és a kisautók ajszanak. Jó dolga van nálunk a kisautóknak.

zoard.364.s

390. fejezet – fényképet agnusnak

Közzétéve Szerző:
30

A Muci ma reggel azzal kelt, hogy megyünk a Zsófihoz autóval, utána azzal folytatta, hogy nézzük meg agnus képeslapját, majd elmesélte, hogy agnus hóban volt ott, és bement a házba, és fázott a lába. Utána közölte velem, hogy csinálunk fényképet agnusnak Muciról és Fániról, nagyon fog örülni.

Végül nem fényképet csináltunk, hanem videót, vagyis videókat, mert Nárcisz Dániel Kilián öt másodpercenként szeretné megnézni magáról az elkészült felvételeket (többször egymás után), egyébként viszont utálja produkálni magát lencse előtt, úgyhogy végszavazni kell neki.

Az első videóban már tudja a nevét (valamennyire):

A másodikban hozta a Fánit (alien-anyakirálynő), hogy róla is, úgyhogy Fáni is megmarad az örökkévalóságnak:

Felhívnám a figyelmet még az ún. büntető tekintetre, amikor azt mondom neki, hogy nem ülök le.

382. fejezet – kihallatszik

Közzétéve Szerző:
18

Bejegyzés két videóval és két képpel. Ezen a képen a Muci egy kézzel válogatott kéregdarabot nyújt át agnusnak az avarban heverve. Levelek, tekintet, romantika.

A Muci a színeket ugyan még mindig keveri, a quid pro quo fogalmával viszont teljesen tisztában van, úgyhogy ma megbeszéltem vele, hogy ha felveszi szépen a szandálját, akkor utána nézhetünk fiút a fényképezőgépen. Felvette:

Sokkal komolyabb kihívás volt, amikor arra akartam rábeszélni, hogy mondja azt, hogy igen. A Muci első szava a nem volt félévesen, ezt azóta is rendszeresen használj,minden lehetséges alkalmat megragadva, az igent viszont egyszerűen nem hajlandó kimondani, és még akkor sem adta meg magát, amikor csokis kekszet ígértem cserébe (valószínűleg nem szeretné elkötelezni magát semmilyen téren). Viszont bennem is van kitartás, úgyhogy emeltem a tétet, és a csokis kekszet megtromfoltam azzal, hogy ha mondja az igent, akkor lekapcsolom a lámpát is (imád sötétben játszani), mire némi gondolkodás után az ölembe mászott, és szégyenlősen a fülembe súgta, hogy igen.

A másik nagyon aranyos dolog a Muciban, hogy kihallatszik, folyamatosan kommentálja, amit csinál, közben beszél a plüssállataival és a babáival is. Ha valami rosszban sántikál éppen, akkor suttog, innen lehet tudni. A plüssállatai és a babái általában azt mondják, hogy nem, Mucika meg komoly erőfeszítéseket fektet abba, hogy meggyőzze őket dolgokról: deje, baba, sétájunk. nem akajsz sétájni? akkoj üjj be a tehejautóba. Nem tudjak fejvenni, nehéz vad. Na, baba, sétájj szépen, deje, csak ed kicsit (ezek a történetek megtörtént esetek rekonstrukciói). Anya ilyenkor röhög.

Nagyon szeretném ezeket a spontán jeleneteket felvenni, de amint meglátja nálam a fényképezőt, jön a nézzük a fiút, úgyhogy nehezebb dolgom van, mint azoknak, akik az afrikai páviánok viselkedését próbálják dokumentálni, de próbálkozom. Ma például a bácsinak magyarázta, hogy üljön fel a biciklire, nem bánt, de mire feltűnés nélkül elővettem a kamerát, már csak a végét kaptam el.

(A bácsi egyébként a Kirk kapitány baba, akit télapóra kapott, és konzekvensen bácsinak nevezi. Azóta elmagyaráztam neki a karácsonyt is, hogy sok lámpa lesz, és mindenki kap ajándékot, mint télapókor, Muci is, anya is, és pár kérdés után (miszerint a baba, a cica, a Fáni, a nyuszi, az ablak és a lámpa is kap-e ajándékot), a Muci összefoglalta a karácsonyt: vájuk a kajácsont. Ana kap bácit).

Itt a biciklis videó, sajnos hamar lebuktam (a nemet Kirk mondja, aki nem akar leszállni):

És jellemző, hogy a Muci este lefekvés és mese után is csukott szemmel végigmond még mindent, amit a világról tud (majkojó ledobja a homokot, puff, ettünk müzlit, finom, a szápógép (számítógép) nem finom, fejhívjuk Ágit tejefonon, hoz kekszet, Fáni ne féj, nem bánt a moszógép, az csak ed doboz, nem szabad kiönteni a vizet, stb), illetve reggel is adni kell neki egy húsz percet, amíg magában beszélgethet az ágyban. Ma reggel, amikor úgy véltem, hogy most már készen áll a felkelésre (itt az edik jábacskám, itt a másik! Jevettem a hájózákot), akkor átkiabáltam neki, hogy Dani felkel-e, mire visszakiabálta, hogy nincen Dani, elfodott, Muszi van.

És akkor a végére jöjjön egy kép a Jayne-stílusú usánkájában még őszről:

381. fejezet – amelyben magyarázom a bizonyítványomat

Közzétéve Szerző:
12

Na ezért nincsen mostanában sok képi anyag a Mucusról, mert amint meglátja a kezemben a fényképezőgépet, ezt csinálja:

Megjegyzések:

1. Tudja, hogy ő Dani, Muci illetve Muszika, csak a fényképein és a videóin hívja magát fiúnak (meg mostanában amikor egyedül veszi fel a cipőt/szandált, megdicséri magát azzal, hogy nadfiú vad).

2. Én nem szoktam az én fiúmnak nevezni őt, ő viszont mostanában rászokott, hogy ha valamit nagyon el akar érni nálam, akkor bebirtokosragozza magát (vö. muszikádnak kekszet). Ez a stratégia a technológiai fejlettségünk mai állapotában kivédhetetlen, visszafordíthatatlan elérzékenyülést és akaratgyengeséget okoz.

3. Két szó van, amit konzekvensen helytelenül ragoz, mindkettőt csak E/2 felszólító módban (tehát amikor engem utasít valamire), az egyik a csücsülök, a másik a főveszlek.

4. Ez a nagyon kevés konfliktushelyzetek egyike köztünk, hogy nem hagyom eleget nézegetni a számítógépen és a fényképezőgépen a fiút. Múltkor kipróbáltam, és képes volt egy főzés-mosogatás teljes ideje alatt elbűvölten bámulni a saját kjúba állított videóit a youtube-on, és közben végig magyarázta nekem, hogy muszika felállt, muszika szaladt, muszika lekvárt eszik, fogdmeg a cicát, muszika! ajanosz!

Folyt. köv.