kaja kategória bejegyzései

221. fejezet – amúgy meg legyen már tavasz

Közzétéve Szerző:
23

Muciról (bár az L. azt mondta, hogy ne hívjam Mucinak, mert rajta ragad, de én konkrétan alig várom, hogy a Don egyszer majd sokára ilyen motorostalálkozóra menjen, és akkor én felhívhassam azzal, hogy Mucikám, ugye nem isztok sokat a kis barátaiddal, és vegyél fel sapkát mindenképpen, meg ne fázzon a fejecskéd, és puszit küld a zsiráf és a nyuszi is, Mucikám, szóval az isten óvjon mindenkit a sajátos humorérzékkel rendelkező szülőktől), szóval Muciról múlt héten megállapították dévényen, hogy tökre jó mozdulatokkal kúszik-mászik, csak azért nem halad, mert a háta még gyenge, arra nem gyúrtunk. Azóta gyakoroltunk, és lett is eredménye: egyrészt péntek óta tud hason aludni (nem szeretett eddig, mert a gyenge hátizomtónusa miatt fájt tőle a nyaka), másrészt ma konkrétan térdre pucsította a vonzó kis hátsóját. Határozottan ember lesz belőle.

Másrészt viszont roppant fura, hogy kábé csupa olyan adatolással találkoztam, mióta kíváncsiságból kérdezgetem, hogy 70 centihez mindenki gyereke 8 kiló körül szokott lenni, a Don meg kereken hét, és ez engem abszolút nem zavar, csak fura, mert van tokája, van kerek pocakja, le szokták dagizni, akkor most mi van? A többi gyerek még tömörebb, vagy Muci üreges belülről? Bár igazából nem siettetném azt a nyolc kilót, így is leszakad a karom.

Hozzátáplálás címszóval előkapartam egy kis, még a fogyókúrás időszakomból ott maradt kölesgolyót is a szekrény mélyéről, és jelentem, a gyermek a kölesgolyót is felvezette az ehető élelmiszereket tartalmazó listájára. És én még azt hittem, azért nem eszi a húslevest, mert az túl szilárd neki, és nem hiszi el, hogy kaja. Pedig csak felnőtt szép csendben, úgy, hogy észre se vettem.

220. fejezet – tadááám

Közzétéve Szerző:
21

Na szóval Muci két hete semmi nemtápszert nem hajlandó megenni, amibe talán a harmadik oltás is belejátszott, viszont ma kinézte a kezemből a kenyeret, úgyhogy adtam neki egy kis darabot (légyszi-légyszi senki ne gluténezzen, mindent tudok a gluténről, amit érdemes a gluténről tudni), és nagyon ügyesen tömködte a szájába, nyalogatta, és amikor ebéd után kenyérhéjjal is eljátszottuk ugyanezt, akkor abból még "harapott" is (fogatlan íny közé szorít, cápás fejrántással lemar), utána viszont természetesen kiköpte, mint az a szájba jutott szilárd dolgoknak dukál.

Ennek most nagyon-nagyon örülök, hogy van végre kedve valamit enni, meg felismerte a kenyérről, hogy kaja (ő nem tömköd mindent a szájába), meg hogy egész hosszú időn keresztül megtartotta, és ügyesen a szájához vitte. Mondjuk mennyiségnek nem volt mennyiség, egyrészt egy babaököl már önmagában is kicsi, másrészt az adag felét-kétharmadát kiköpködte vagy szétszórta, de felcsillant előttem a remény, hogy az érettségijére esetleg nem tápszert kell neki csomagolnom. Amúgy meg kísérteties, hogy mennyire "felnőttes" az ízlése, a trutyiszerű kajáktól én is rosszul vagyok, a rendes, tisztességes ételfajtákat viszont durván kinézi a szánkból.

215. fejezet – állapotjelentés

Közzétéve Szerző:
28

Este igyekszem fényképeset is, most csak egy gyors hófordulós.

Muci valósan 8 hónapos, korrigáltan 5 hónapos, és hálistennek, ez lesz az utolsó olyan hónap, hogy az egyik kora innen, a másik túl van a félévesen, mert ez nagyon bezavar nekem (a fél évesség sok szempontból fordulópontnak számít, és sose tudom, mennyinek számoljam őt).

Méretek: Mucit tegnap a védőnő kaja előtt, kaka és torna után 7 kilónak, illetve 70 centinek mérte, és fogalmam sincs, hogy mennyinek kellene lennie, de megdicsérte (a havi hízás ugyan csak olyan 400g, de most már lassan féléven túlinak lehet számolni, és akkor lelassulhat a hízása).

Alvás: éjszaka a megszokott 12 órák, napközben két evés között olyan egy órák.

Evés: olyan napi 1 l tápszer, esetleg kicsit több, és ma reggel állította fel az egy alkalomra elfogyasztott legnagyobb mennyiség rekordját 4 dl tápszerrel. A hozzátáplálás ellen berzenkedik újabban,ha megeszi, akkor olyan 2 dl-t eszik. Kap alap zöldségeket & gyümölcsöt, illetve csirkehúst. Megnyalhat mindent, amit kinézett magának, eddig a kedvence a bacon és a baracklekvár, mustártól sír. Csak tőlem hajlandó a szokásos mennyiségeit elfogyasztani, a személyzet többi tagjával inkább játszik.

Fogak: nuku, csak nyál ezerrel, meg az ínnyel harapdálás.

Egészségügy: a fiúm is panaszkodott múlt héten a hasára, szóval valószínűleg mégis elkaptunk valami gyomorbajt, Muci ezt annyival megúszta, hogy szerdán kétszer kakált a napi egy helyett, kedélyében és hőmérsékletében egyéb változás nem állt be. Eddig ez volt a legsúlyosabb betegsége, meg persze a köcsög ekcéma, ami ellen kétóránként kenem az arcfelületét, ez segít is, engem viszont kicsit aggaszt, hogy ez csak tüneti kezelés.

Finommozgás: egyik kezéből a másikba átvesz dolgokat, most éppen itt fekszik mellettem, és az előbb meglátta a cumiját, megfogta, és különböző irányokból megpróbálta a szájába tömködni, harmadikra sikerült is ráharapnia a latexre. Tegnap meg többször megvakarta a homlokom, és az apja is jelezte, hogy neki is, ami azért végtelenül cuki, mert ugye az ekcémától Mucinak a homloka viszket, erre megvakarja a miénket is, hogy nekünk is jó legyen, annak ellenére, hogy én gonosz módon nem hagyom, hogy magát kaparássza.

Nagymozgás: forog minden oldalra, mint a motolla, és ha nagyon akar, akkor olyan egy métert képes vergődni a kívánt irányba (esetleg egy másikba), hogy milyen módszerrel, az rejtély, mert kúszni úgy próbál, hogy hasonfekve felemeli a fejét, illetve mind a négy végtagját, és nagyjából mellúszó mozdulatokat végez. Erről szoktam beszélgetni vele, hogy így nem fog menni, de egyelőre nem hisz nekem.

Beszéd, hangok: nagy dumás, kész történeteket képes előadni, különösen, ha odébb vagyunk egy szobával, olyankor hallgatjuk, ahogy változatos hangkészlettel, komolyan hangsúlyozva magyaráz a csacsinak, és halkan röhögünk. Ha valakinek (apjának, anyjának, a zsiráfnak, a néninek a közértben) mondani akar valamit, akkor utánaszól, hogy he. Ha éhes, a száját nyalogatja, és mutogat rá. Meg mindent kommentál, ha fel akarom emelni, akkor nagyokat nyög együttérzésében, ha levetkőztetem, akkor vigyorogva, vá-vá-vázva didereg, ha fejen áthúzós ruhadarabbal közelítek, akkor még mielőtt hozzáérnék, fuldoklós hangokat ad, illetve köhög (szintén vigyorogva).

Mit szeret: Muci szereti a hosszú, tengerparti sétákat, és a meghitt beszélgetésket a kandalló tüze mellett. Muci szereti, ha öltöztetik, ha vetkőztetik, ha pelenkázzák, ha etetik, ha puszilgatják, ha fejjel lefelé lógatják, és ha nézik, ami nagy szerencse, mert az ideje nagy része ezekkel telik. Muci továbbá különösen szeret az apjával játszani, mert akkor lehetősége nyílik a fejjel lefelé lógásra, a magasban repülésre, illetve arra, hogy úgy menjen le a lépcsőn, hogy az apja a kezénél fogva lógatja maga előtt, asszem, most az a kedvence. Velem azt szereti játszani, hogy idefektetem mellém az ágyba, ő az oldalára fordul, hogy felém legyen arccal, és mindkét kezével kurkászik engem, simogat, markolászik, kaparászik elmélyülten, amit én kábé öt percig bírok dolgozva, utána én is felé fordulok, és puszilgatni kezdem. Szereti továbbá, ha mindenféle nénik körbeállják, és azt mondogatják, hogy milyen aranyos baba.

Amit nem szeret: ha a dévényen már ezerszer szólt, hogy ez így tök jó, barátkozni meg játszani, de nyomogatni azért nem kéne, és ennek ellenére tovább nyomogatják. Ha már majdnem odaadom neki a tápszert, de akkor várnia kell még egy kicsit, mert rakok bele még vasat is. Ha már nagyon álmos, de nem tud aludni, mert muszáj még játszani, meg hasra fordulni. A mustárt.

Szóval egyelőre kívánni sem lehetne jobb babát, imádjuk, büszkék vagyunk rá, soha jobb dolog nem történt velünk, mint ez a gyerek.

211. fejezet – nincs benne kép a kicsapongó életmódom miatt

Közzétéve Szerző:
14

Tegnap kilengtem este, és egy kicsit kiütöttem magam, megittam két kávét ugyanis este 9 és éjfél között, amitől reggelre komplett másnapossági tüneteket produkáltam, szédültem, hányingerem volt, ill. hasmenésem, és egyáltalán. Mivel nem akartam, hogy a gyermekem lemaradjon a heti tornájáról, önfeláldozó anya módjára kirebegtem a fiúmtól, hogy vigye ma ő dévényre, én meg visszaaléltam a párnák közé. Egykor felkeltem, kihámoztam Mucit a hordozóból, amiben beadta az alvó gyermeket a fiúm, töltöttem bele tápszert, váltottam rajta pelenkát, majd leraktam a bölcsőbe, azt sóhajtozva, hogy anya beteg, légyszi ma legyél el nyugiban, és Mucc a világ legjobb kiscsirkéje, mert így is tett, szép halkan beszélgetett az egerével négyig. Ezt tudnám felhozni mentségül, amiért nincs kép, de higgye el mindenki, hogy a célszemély szeme, mint a kárbunkulus, szája csücsöri, arcocskája rózsa, és a köcsög ekcéma is mintha múlna.

Nemrég volt egyébként először olyan élményem, hogy ha a gyerek nagyon csendben van, akkor biztos rosszban sántikál, és tényleg. Valahogy levergődött a dolgozószobában a játszószőnyegről, és amikor bementem, akkor éppen a fiúm hátizsákját rángatta diadalmas arccal kepesztve a padlón. Abba a hátizsákba egyébként olyan három ilyen muciméretű gyerek beleférne, de szerintem ha jól belenyomkodnánk őket, akkor négy is, szóval a jelenet nem nélkülözte a komikus elemeket.

Amúgy továbbra is dúl a szerelem köztünk, de szerencsére nem követem a vonatkozó szakirodalom utasításait, hogy ne áruljam el a valódi érzelmeimet, és várjam ki, hogy ő tegye meg az első lépést, mert arra szerintem csak úgy kábé egyéves kora felé kerül majd sor. Viszont azzal tisztában vagyok, hogy előbb-utóbb elhagy majd egy másik nőért (és ez a jobbik eset), és szorgosan látom el munícióval azokra az alkalmakra, amikor fel kell majd hívnia annak a másik nőnek a figyelmét arra, hogy velem ellentétben milyen szeretetlen, már-már rideg a viselkedése. Az "anyám puszilgatott, miközben kakiltam" és az "anyám oldtimert vett nekem karácsonyra" mellé felkerült az "anyám meghámozta nekem a szőlőt" is. Ja, és ha már itt tartunk, azt hiszem, megfejtettem a kajával való undokoskodás eredetét is, ugyanis ha teljesen folyósra keverem vízzel, akkor hajlandó megenni a dolgokat.

Egyébként más is szerelmes szokott lenni belé, bementem a munkahelyemre ugyanis, és odabent a nők kezébe nyomtam, 
amíg beszélgettünk pár szót a főnökömmel, és egyszer csak olyan visítás támadt odakint, mint egy rockkoncerten, amiből azt az egy értelmes szót lehetett kivenni, hogy "mosolygott".

Ami a hozzátáplálást illeti, mostanában belelkesültünk, és mindent megkóstoltatunk vele ujjhegyről, a narancsot szereti, a D'Arbo baracklekvárt szereti, a bacont szereti, a fruttapurát és a mustárt utálja. Mikor mondtuk neki, hogy felnőttkorában márpedig szeretni fogja a mustárt, akkor el is sírta magát, de lehet, hogy csak mert meleg volt neki a barlangászkocsmában, a hőt nem bírja.

Amúgy most hangfetisiszta lett, a hülye hangok minisztériuma egy személyben, sikítva hörög, ha rásüt a nap, sikítva hörög, ha megörül az elefántnak, sikítva hörög, ha meglát minket, mindezt rezignált arccal. Egyéb alkalmakkor olyanokat mond váratlanul, hogy "blö-blö-blö", illetve "gá", a zsiráfnak meg külön szókészletet tart fenn. És amúgy egy cuki, akkor is, ha sikítva hörög.

210. fejezet – hozzátáplálásos

Közzétéve Szerző:
14

Én eddig úgy voltam vele, hogy a gyerek szerintem még nem egészen érett a hozzátáplálásra technikailag, mert kanállal kábé lehetetlen megetetni, kitolja a szájából a mindent, adtam neki kis darab almát nyalogatni, fintorgott, összeszorította a száját, kölesgolyóra is, hát, gondoltam, biztos még ez az újszülöttkori reflex, nem tudja, hogy kell szilárdabbat enni, nem baj, toljuk a cumiból.

Aha, persze.

Tegnap intenzív cuppogásba fogott, amikor a fiúm a baconos rántottáját ette mellette, úgyhogy a fiúm odanyújtott neki viccből egy darab szalonnát nyalogatni, hát én akkorára tátott szájat és olyan lelkes nyalogatást még nem láttam. Még utána is teljesen felélénkülve magyarázott nekünk, meg nyáladzott és cuppogott fél óráig, mi meg röhögtünk rajta folyamatosan. Mondjuk tisztára megértem, az én tegnapi vacsorám konkrétan két szelet bacon volt megsütve, elrágcsáltam csak úgy magában (a fiúm ilyenkor mindig megjegyzi, hogy candy of meat, mi?), és én is utálom a szószokat, de hát a Donnak sajnos még várnia kell kicsit a textúrásabb kajákra.

207. fejezet – az evésekről és a védőnőről és a forgásról

Közzétéve Szerző:
19

Malac ma a héten harmadszor is átfordult hátról a hasára, ezzel rendszeresnek mondható a dolog, asszem, bár még messze nem mindig sikerül, amikor akarja. Most viszont nagyon akarta, mert odaraktam elé az egyik FP mókakockát. További fejlődési feljegyeznivaló, hogy felhúzza magát ülésbe a kezembe kapaszkodva, és pár(tíz) másodpercig úgy is marad, nagy boldogan lihegve, illetve ha tartom a hóna alatt, hogy el ne dőljön, akkor pár másodpercig ácsorog is szívesen.

Az evésén viszont nem tudok elmenni, tegnap délután volt egy kis konfliktusunk is. Nem kellett malacnak az a húsleves, amit előtte párszor jóízűen bevágott, és én nem vagyok egy evésnáci, majd ha nagyobb lesz, simán megkérdezem, hogy melyiket szeretné a rendelkezésre álló kínálatból, de tanúsítson már egy kis konzekvenciát. Úgyhogy tízpercenként megkínáltam megint, hátha csak még nem volt éhes, de volt nagy pfuj és köpködés és szájszélek biggyesztése. Azután elfogyott a türelmem úgy a negyvenedik percben, és nem csúnyán, de a legkevésbé sem gügyögős hangon rászóltam, hogy danizoárdfiam, most leszel szíves és hiszti nélkül elfogyasztasz legalább fél decit, de ez sem hozott eredményt. Az viszont látszik, mennyire nem tudja a malac, hogy kell veszekedni, mert ezen a ponton bár éppen sírdogálásba lovallta magát, de azért fülig szaladt rajtam a szája, mint mindig, ha keménykedni próbálok. Mondjuk ezzel a fiúm is így van.

Szóval aztán végül amikor már ki is teregettem és el is mosogattam, akkor nagy kegyesen mártíromarccal megevett egy fél deci húslevest, majd lenyomta rá a szokásos két és fél deci tápszerét. Ez oké, ma viszont minden további nélkül benyelte a maradék két decit ugyanabból a húslevesből, asszem, ezt hívják wtf-élménynek az aha-élmény mintájára. Ezt követően természetesen szintén evett még két és fél deci tápszert, ragaszkodik ugyanis ahhoz, hogy az az igazi étel, az összes többi hülyeség, mint a barack meg a húsleves meg csak az én szórakoztatásomra szolgál.

A védőnő egyébként ragaszkodik hozzá, hogy kanállal etessem, mert ha féléves koráig nem, akkor soha nem fog megtanulni kanállal enni. Én viszont úgy tudom, hogy féléves korig él az a reflex, hogy amire nem lehet rászopni, azt kilöki a baba a szájából, és ezt a személyes tapasztalataim is igazolják, úgyhogy a Don csak papíron eszik kanállal, egyébként főzelékes cumival nyomja a tízperces meneteket. Szóval elképzelhető, hogy ő lesz a világ egyetlen gyereke, aki soha nem fog megtanulni kanállal enni, de akkor legalább mutogathatjuk pénzért a cirkuszban, legfeljebb megírja majd a blogjában, milyen kegyetlenek voltunk. A védőnő másik ilyen kategorikus kijelentése az volt egyébként, amikor hazahoztam a babát, hogy ha nem keltem fel éjszaka is három óránként enni, akkor elsorvad és éhen hal, ezt nagyon plasztikusan le is festette, úgyhogy kis lelkifurdalásom is volt, amiért malac alapjáratban csak egyszer kel éjszaka, de utána az első hónap végére, ami alatt két kiló hízást produkált, vagyis megduplázta a súlyát, kicsit megnyugodtam, hogy egyelőre nem sorvad. Tegyük ugyanakkor hozzá, hogy alapvetően egy jóindulatú, lelkes nőről van szó, csak valamiért meg van győződve róla, hogy én egy szellemileg enyhén fogyatékos, kiskorú leányanya vagyok, akit állandó felügyelet alatt kellene tartani, de ehhez képest nagyon udvarias és türelmes velem, igazán próbál úgy kezelni, mint egy normális embert.

203. fejezet – nemevés, nemfogzás, nembutáskodás

Közzétéve Szerző:
14

Most az van, hogy a gyerek a fogzás minden tünetét produkálja, úgy nyáladzik, mint három másik, rágja az öklét vagy az ujját (illetve szopja az ujját, és ha felizgatja magát, akkor cuppogtat, például a boltban ma meglátott egy szimpatikus nőt, erre hangosan elkezdett cuppogni, blazírt arccal és félrecsapott fülessapkával természetesen, majd amikor a nő odafordult, hangosan vigyorogva odaszólt neki, hogy hő!, olyan Joeysan, természetesen ettől elolvadás volt, meg jaj de cukizás), és most bevezette azt, hogy ugye az ekcéma miatt kihagytam három hétig a hozzátáplálást, erre a malacfülű úgy döntött, hogy őneki nem is kell az alma, de a körte meg a sütőtök sem, a krumpli is fuj, meg minden. És ez is fogzásos tünet, meg az ekcémarohamok is állítólag, de fog sehol.

Ma egyébként olyan babahúslevest rittyentettem neki, hogy ott csorgott a nyálam, és összeturmixoltam belőle a biokrumplit meg a biorépát meg a brokkolit, meg a csirkeszárny legsoványabb kis darabjait pár kanál levessel, hátha a "rendes" kajaszerűség bejön neki, erre a malac elfordítja a száját, meg bocsánatkérő mosollyal leköp. Még szerencse, hogy nem vagyok az az érzékenykedő fajta.

Egyébként meg kezd rámtörni a frász, mert én olyan gyerek voltam, hogy nem hittem a felnőtteknek, és muszáj volt mindent kipróbálnom, és ezokból (a) szándékosan megégettem gyufával az ujjam óvodáskorban, (b) szándékosan elvágtam az ujjam egy kóbor zsilettpengével óvodáskorban, (c) szándékosan kiugrottam egy autó elé, hogy kiderüljön, milyen az, ha elütnek, ez már olyan hatéves korban volt, elsőben (szerencsére nagyon lassan jött, és csak tolt egy métert a jeges úton), stb. És a malac elég sok dologban hasonlít rám, ugyanaz a csillagjegye és az aszcendense, ugyanolyan furcsán nyugis gyerek, és ugyanúgy ekcémás, szóval az most a terv, hogy egyrészt nem csináljuk azt, amit az én szüleim (ez olyan globális hitvallásunk mellesleg, de most a konkrét esetre vonatkoztatva), és nem mondjuk azt, hogy nagyon megsérül, ha hozzányúl a cserepes virághoz, vagy ha fél narancsnál többet eszik, mert én az ilyenekből vezettem le, hogy a szüleim esetleg nem mindig mondanak igazat, és részben ezért ellenőriztem le mindent, amitől tiltottak. Másrészt meg mindent kipróbálhat majd bizonyos mértékig, de a jelenlétünkben és felügyelettel, és akkor talán lesz súlya annak, ha valamire azt mondjuk, hogy nem szabad. Majd kiderül.

Update: Zoárdmuci végül kábé öt perc alatt benyalta a pépesített babahúslevest (kb. 2 dl). Hússal. Húst evett a Zénfiam. Férfibaba.

197. fejezet – 7 hónapos helyzetjelentés

Közzétéve Szerző:
7

Malac tegnap volt hét hónapos, korrigált négy. Hossza megállapíthatatlan, mérésre olyan 65 cm, de növi ki a 68-as cuccokat, már nem olyan fejnehéz. Súlya 6700g, nagyon furcsán hízik, három hétig például stagnált, és a maradék másfél hétben szedett fel fél kilót.

Új fejlemények, hogy a Don megfog dolgokat, és nem csak úgy találomra, hanem ami megtetszik, azért hibátlanul odanyúl és megfogja, magához húzza, esetleg eldobja. A zenélő napocskának végigfogdossa az összes sugarát, a csörgő állatokat csörgeti, ilyenek. Az arcomba markol, hogy odahúzzon, meg belém kapaszkodik, nagyon ügyes. Ha rászólok, vigyorog. Meg amúgy is mindig vigyorog.

A nagymozgásokat illetően még mindig az oldalra fordulásnál tart, de az most már állandó program (tömpe lábakat a magasba lendít, oldalra billent, ezzel egyidőben fejet hátrafeszít, hogy kitámasszon, mindeközben végig szopja az ujját, nagyon cuki).

Beszéd: mindenféle furcsa hangokat ad ki a maga szórakoztatására, nem is tudnám felsorolni.

Kaja: A Don úgy döntött, hogy (fél)szilárd kajákat egyen csak a pórnép, az nem úri tempó, úgyhogy most nem kell az alma, nem kell a sütőtök, nem kell a krumpli, legfeljebb ha egy decit sikerül naponta beléimádkoznom. Mondjuk nekem aztán nyolc, egy éves koráig úgysem gond, ha tápszeres, addig meg csak feltámad benne némi érdeklődés aziránt, amit mi eszünk. Egyébként (saját elhatározásából) napi négyszer étkezik.

A koszmó és az ekcéma múlik. Babével mosom a haját, utána fogkefével ledörzsölöm, és etetésenként kenem sima gyógyszertári semleges krémmel a bőrét.

Minden egyéb tekintetben továbbra is rendkívül aranyos gyermek a malac, kimondottan szimpi, a kedvenc játéka továbbra is az, ha körégyűlünk és nézzük, ettől időnként egész komoly nevetgélőrohamba hergeli magát. De amúgy is rendkívül kommunikatív, mindig megy a helyzetjelentés, hogy most éppen mi van, és ha valamelyikünk elmegy a közelében, akkor utánunk kiált, hogy "he!". Imádja, ha öltöztetjük, vagy fogdossuk, de nem az a bújós gyerek, hanem olyan sajtkukac-fajta, ha felvesszük, akkor nézni akar, meg ugrálni, meg játszani. Aludni is alszik továbbra is rendesen, szóval mindent összevetve borzasztó szerencsés, elkényeztetett szülők vagyunk.

187. fejezet – képességek

Közzétéve Szerző:
42

Voltunk időközben dévényezni is. Most hetente viszem a Malacot, és mindig ott veszem észre, hogy te jó ég, mennyit fejlődött egy hét alatt, otthon olyan természetes, hogy ezt is csinálja már, meg azt is. A mostani hét terméke, hogy hasonfekve szándékosan pucsít (abból lesz majd a mászás), a mellkasát alátámasztva térdre vagy egész lábra kinyomja magát, és odanyúl dolgokért, amiket megfog.

Ennek a megfogásnak köszönhetően ma ötpercenként jött az üvöltés, hogy valami nagy baj történt. Úgy egyébként nem túl hisztis baba, általában csak kurjongat, ha a másfél méterre odébb lévő becses személyemre szüksége van, de az, hogy valaki csak úgy fogja, és kirántja a szájából a cumit, az ma mérhetetlenül felháborította. Ennek következtében pár percenként fel kellett kelnem, odamennem, lefejtenem az ujjait a cumiról, és visszaillesztenem a szájába, ilyenkor mindig nagyon hálás volt, aztán meg szerencsére eszembe jutott, hogy otthagyom a kezében, és egy másikat dugok a szájába, ez meg is oldotta a problémát, esküszöm, elmegyek gyermeknevelési tanácsadónak.

A házi feladat most az, hogy forgassam a Dont, lehetőleg úgy, hogy minél több mozdulatot ő tegyen bele. Na mármost ez rettenetesen nem egyszerű, mert ugyan magától vannak már próbálkozások az oldalra fordulásra, de amint megjelenek a képben, azt hiszi, hogy most olyat játszunk, hogy én tolom, ő meg ellentart, vagy hogy egymáshoz dörgölőzünk (és a végén mindig kiderül, hogy neki van igaza). A következő kép akkor született, amikor kínomban egyszerűen leültem mellé, és az oldalára raktam le a Dont, háttal a lábamnak, de kitámasztva azzal, hátha idővel kopik a jelenlétem varázsa, megun, és átfordul, ehelyett viszont végig vigyorgott meg kacsingatott, meg nyelvet nyújtogatott rám, közben meg folyt belőle a szó, nagyon örült, hogy milyen jó mulatságot találtam most ki neki. A kék vagyok én.

A koszmó viszont nagyon idegesít, már a homloka is foltos, a sampontól sem múlik, asszem, még egyszer rákérdezek a gyerekorvosnál, hogy biztos nem ekcéma-e (én durván hajlamos vagyok ekcémásodni, a Don viszont nem vakarja a homlokát, és a haja alatt jellegzetesen koszmó a koszmó). Nagyon kíváncsi vagyok arra is, mire lesz majd érzékeny, az apja a laktózt nem bírja (amikor mondja, hogy de hát felhúzni magam akárhova tök könnyű, akkor én visszamondhatom, hogy de hát tejtől nem rosszul lenni is tök könnyű, büszke vagyok a képességeimre), én meg például a csapvizet (gondolom, a klórt benne), viszketek tőle, meg ha sokáig fürdöm, tüsszögök. A baba egyelőre mindent bír, bár asszem, a hipoallergén tápszer, az alma és a sütőtök nem állítja nagy kihívások elé az immunrendszerét, de akkor is ügyes.

183. fejezet – félévértékelő

Közzétéve Szerző:
18

Jeles dátumok vannak most, a Don ma fél éves, és ma van négy hónapja, hogy hazahoztuk az intézményből, tegnap volt korrigált három hónapos, és tegnap volt egy éve, hogy megfogant.

Szóval ezalatt a négy hónap alatt, amit itthon töltött, hízott pontosan négy kilót, mert most 6,20. Mondjuk ebbő nagyjából kettőt a hazaérkezése utáni első hónapban szedett magára (most már nem mérem, hogy mennyit eszik, úgyhogy tegnap eszembe jutott, hogy legalább azt megnézem, havi szinten hízik-e eleget, aha, csakhogy a kívánatos hízás mértéke életkoronként változik és a születésihez kell viszonyítani, én meg csak két dolgot nem tudok, az egyik a születési súlya, a másik az életkora ebben a viszonylatban). Mindenesetre nem tűnik alultápláltnak, de a cherokee rugikon kívül minden reménytelenül széles rá.

Azt hiszem, így hat hónap után kijelenthetem, hogy a Don nagyon jó gyerek. Sírni szinte soha nem sír (na jó, pelenkázás után, kaja előtt van egy sor üvöltözés, hogy tudjam mihez tartani magam, de az negligálható), viszont rengeteget vigyorog. Az egyik kedvenc játéka az, hogy Nézik A Babát. Múltkor a fiúm bevitte a munkahelyére, ott elkezdte nézni, ettől a Malac teljesen extázisba esett, és félórán keresztül röhincsélt, ráadásul ez a kísérlet bármikor, bárhol megismételhető. Még a kajás bőgést is felfüggeszti pár másodpercre, ha rávigyorognak, és visszamosolyog. Időnként gurgulázva kacag, de csak ha valami nagyon vicces (meg néha álmában).

Másik kedvenc dolga a fürdés, főleg mióta beadtam a derekam, és vettem neki újszülött-szűkítőt. Rettenetesen élvezi, hogy csapkodhat, amennyit akar, és nem megy az orrába a víz, meg felnyomja magát hídba (a vízben ugye könnyebb), ilyenek.

És elkezdte mindig nézni, hogy én mit szólok a dolgokhoz, a kádban például folyamatosan az arcomat figyeli, miközben csapkod, de egyéb ismeretlen, vagy veszélyesnek tűnő helyeken is. Ha valahol jól érzi magát, csak időnként pillant rám, de mindig látótávolságban kell legyek.

Enni a szokásosat eszi, tápszer (Beba HA 2), sütőtök, krumpli, alma, körte, igazából ehetne többfélét is, csak nekem gondom van az új dolgok elfogadásával, azért a cékla kap majd egy lehetőséget. A védőnő a lelkemre kötötte, hogy rendes kaját csak kanálból adjak neki, de azt nem szereti, és szerintem korrigált három hónaposan hadd ne kelljen még kanállal szenvednie, majd megtanulja, ha itt az ideje, vagy eszik egész életében kézzel, bánom is én. Egyelőre főzelékes cumiból megy a sütőtök, abban profi.

És érdeklik a játékok, odanyúlni-megfogni-magához húzni egyelőre még csak a textilneműket szokta, de a dévényen imádja bökdösni például a macifejű, szétszedhető, billegtethető, csörgős izét, ami tipikusan az a borzasztó ronda, mesterséges küllemű műanyag játék, amitől engem a víz is kiver, de a Don akarata az első, úgyhogy felkutattam és beszereztem neki karácsonyra. Remélem, addig nem dönt úgy, hogy a hülye maci miatt kell dévényezni, és látni sem bírja. Na, lényeg, hogy minden tetszik neki, ami színes és hangokat ad, vagy nagy fehér falfelület, de a kedvenc még mindig az elefántos ágytakaró.

Ha már dévény, nagy hümmögés után közölte velünk hétfőn a terapeuta, hogy mostantól elég hetente egyszer mennünk, mert a malac jól halad, a korrigálthoz képest előbbre van. De kell még járni, mert laza. Szóval most abból állnak a fizikai képességei, hogy felkönyököl, nagyjából tetszőleges ideig úgy marad, illetve igény esetén ebből a hátára fordul. A feladat az, hogy hanyattból is tudjon hasra, de egyelőre nem érti, amikor tuszkolom az oldalára (a terapeuta szerint minimálisat segítsek, és ő is tegyen bele valamit), hanem azt hiszi, ez egy újfajta babamasszázs, és kéjesen nyögdécselve vigyorog.

Az éjszakát este f8-tól legalább reggel 6-ig átalussza, de tegnap meg ma például csak nyolckor keltett, nem is feküdtünk már vissza. Napközben csak szunyókál néha ott, ahol éppen van, nincs időhöz kötött alvása.

Ja, és a legjobb a végére: tegnap nagyon büszke voltam a Donra, mert végre Rosszalkodott. Először azt hittem, véletlenül esett ki a cumi a bölcsőből, de harmadszorra gyanút fogtam, különös tekintettel arra, hogy a fekmagasság körül van vagy tíz centi teli deszka, meg felette is rácsok, úgyhogy megfigyeltem az aktust, és a Malac valóban szándékosan tornázza kívülre a cumiját. Ez azt jelenti, hogy tud fogni, céljai vannak, szándéka, kész terve a jövőre nézve, bízik bennem, hogy mindig odamegyek visszaadni a cumit, és nem tejbetök. Jó nálam, na.