203. fejezet – nemevés, nemfogzás, nembutáskodás

Most az van, hogy a gyerek a fogzás minden tünetét produkálja, úgy nyáladzik, mint három másik, rágja az öklét vagy az ujját (illetve szopja az ujját, és ha felizgatja magát, akkor cuppogtat, például a boltban ma meglátott egy szimpatikus nőt, erre hangosan elkezdett cuppogni, blazírt arccal és félrecsapott fülessapkával természetesen, majd amikor a nő odafordult, hangosan vigyorogva odaszólt neki, hogy hő!, olyan Joeysan, természetesen ettől elolvadás volt, meg jaj de cukizás), és most bevezette azt, hogy ugye az ekcéma miatt kihagytam három hétig a hozzátáplálást, erre a malacfülű úgy döntött, hogy őneki nem is kell az alma, de a körte meg a sütőtök sem, a krumpli is fuj, meg minden. És ez is fogzásos tünet, meg az ekcémarohamok is állítólag, de fog sehol.

Ma egyébként olyan babahúslevest rittyentettem neki, hogy ott csorgott a nyálam, és összeturmixoltam belőle a biokrumplit meg a biorépát meg a brokkolit, meg a csirkeszárny legsoványabb kis darabjait pár kanál levessel, hátha a "rendes" kajaszerűség bejön neki, erre a malac elfordítja a száját, meg bocsánatkérő mosollyal leköp. Még szerencse, hogy nem vagyok az az érzékenykedő fajta.

Egyébként meg kezd rámtörni a frász, mert én olyan gyerek voltam, hogy nem hittem a felnőtteknek, és muszáj volt mindent kipróbálnom, és ezokból (a) szándékosan megégettem gyufával az ujjam óvodáskorban, (b) szándékosan elvágtam az ujjam egy kóbor zsilettpengével óvodáskorban, (c) szándékosan kiugrottam egy autó elé, hogy kiderüljön, milyen az, ha elütnek, ez már olyan hatéves korban volt, elsőben (szerencsére nagyon lassan jött, és csak tolt egy métert a jeges úton), stb. És a malac elég sok dologban hasonlít rám, ugyanaz a csillagjegye és az aszcendense, ugyanolyan furcsán nyugis gyerek, és ugyanúgy ekcémás, szóval az most a terv, hogy egyrészt nem csináljuk azt, amit az én szüleim (ez olyan globális hitvallásunk mellesleg, de most a konkrét esetre vonatkoztatva), és nem mondjuk azt, hogy nagyon megsérül, ha hozzányúl a cserepes virághoz, vagy ha fél narancsnál többet eszik, mert én az ilyenekből vezettem le, hogy a szüleim esetleg nem mindig mondanak igazat, és részben ezért ellenőriztem le mindent, amitől tiltottak. Másrészt meg mindent kipróbálhat majd bizonyos mértékig, de a jelenlétünkben és felügyelettel, és akkor talán lesz súlya annak, ha valamire azt mondjuk, hogy nem szabad. Majd kiderül.

Update: Zoárdmuci végül kábé öt perc alatt benyalta a pépesített babahúslevest (kb. 2 dl). Hússal. Húst evett a Zénfiam. Férfibaba.

Reklámok

14 thoughts on “203. fejezet – nemevés, nemfogzás, nembutáskodás

  1. azon mosolygok, amikor elkezdted írni ezt a blogot, 10-20 hozzászólások voltak, mióta Zorcsi teljesen átlagos tüneteket produkál, egyre kevesebb a hozzászólás, de biztos sok olvasód van azért, és ennek tulajdonképpen örülni kell

    • wicca: sztem csak a karácsony tehet róla. mindenki a fáját nézte, a monitor helyett. de ha visszapörgeted , majdnem mindenhol 20 fölött van a kommentek száma. nah én legalábbis, rendszeresen csekkolom, van e új poszt. mert váááárom.

    • Olyan jó olvasni Luciát.. de most mondd meg WICCA, mit írhatna az ember lánya nap-nap után… Malac gyönyörű, okos, zabálnivaló… csak irigykedhet, kinek nincs ilyen csodája… erről meg olyan ciki beszélni! :-))))

    • Működik a módszer, amit kiterveltetek! Mi is hasonlóan, ami nem veszélyezteti a testi-lelki épségüket, arról max. annyit mondunk, hogy nem javasoljuk, nem örülünk neki, de ha akarja kipróbálhatja. Ami veszélyes, arról elmondjuk, hogy pontosan mi a hatása-következménye (ablakon kiesik = véres palacsinta). Soha nem volt gondunk konnektorral, út szélén megállással.

    • Ez a “szülőkátvernek” nálam is hasonlóképpen működött gyerekkoromban (ezért én is sok mindent kipróbáltam, de autó elé nem mertem ugrani, mert volt hozzá elég fantáziám, hogy elképzeljem a következményeket).
      Meg az is, hogy a saját ivadéknál “globális hitvallásom” lett a “csak-úgy-ne-mint-ők”.
      Néhány – valóban életveszélyes – kivételtől eltekintve jó módszer a “jelenlétünkben kipróbálhatod”, nálunk legalábbis elég sokáig jól működött.
      (Lucia! Nem láttad véletlenül “A szerelem Harley Davidsonon érkezik”-et? Abban van egy mókás anyuka, aki minden veszélyről – pl. konnektorügyileg – remek kiselőadásban tájékoztatja az ő óvodáskorú “Malackáját”.)

    • Hát ez nálunk énfiammal úgy működött, hogy mindent elmagyaráz agyereknek, hogy mit miért nem szabad. Empírikusan egyes dolgokat együtt kipróbál. Gyerek mindent megértett, szótfogadott. Okoskicsifiam. Aztán amikor kb 4-5 évesen egyszer a nagymama vigyázott rá, gyerek a műanyagnyelű kiskéssel beosont a szobába, és elnyiszálta a bedugott kislámpa zsinórját. Szikra, durranás,füstfelhő, biztosíték kivág. Gyerek halálra rémül, aztán nagymama is. Telefon anyának, anya majdnem szívinfarktust kap. És magyarázat: “anya, értsd meg, tudom, hogy benne van a pozítív meg a negatív kis izé, sejtek, de értsd meg, LÁTNI AKARTAM A POZITÍVAT!”
      Bazz.

      Ja, most meg fizika faktra jár.

    • klem: hát nagyon röhögtem… De nem volt haszontalan a sok kiselőadás, mert műanyag nyelű kiskést vitt magával!:)
      A zénfiam, aki már éppennagykorú, kb. két éves korában csekkolta le a falikart, kicsavarva belőle az égőt, hogy mitől világít…
      lucia: nagyon vigyázz a környezettel, mert ostoba emberek jóvátehetetlen károkat tudnak tenni a munkádban.
      Elmesélek egy történetet: Repülőn ülünk, irány Törökország. A mögöttünk lévő ülés soron egy nő, egy nagyobbacska kisfiúval és egy három év körüli kislánnyal. Fürtös barna haj, okos szem, és roppant értelmes gyerek. És persze beszél. Be nem áll a szája, mindenről véleménye van, és bővített, és mellérendelt mondaszerkezetet használva beszél a kislány. Felismeri az ok-okozati összefüggést, tapasztalatait meséli , hogy akkor amikor ide és ide utaztak, akkor ez és ez történt, ki mit mondott, és miért történtek a dolgok.
      Nem arról vagyok híres, hogy a saját gyerekeimtől is nagyon elpüffent lettem volna( pedig mindegyik csúcsszuper kiskölyök volt, a lányom nem volt még egy éves, amikor folyékonyan beszélt,járt, szobatiszta volt, ahogy egy kedves ismerős mondta, Anyuka, ez a gyerek akkora,mint egy szódás üveg, és jár, és beszél!, a fiam meg angyali kék szemekkel fürtös szőke fejjel tette a legvadabb huncutságokat), hát még a másétól.
      De ez a kiscsaj csúcsszuper volt! Már éppen ereszkedik a gép lefelé, a kislány meglátja a tengert, és mondja, hogy majd abban fog ő fürdeni, csak karúszóval, meg az anyukájával, mert nem fog egyedül belemenni a vízbe, mert veszélyes.
      És amikor a pilóta kéri az övek becsatolását, rászól a mellette lévő sorban ülő nagyapjára, hogy Papa, kapcsold be az övedet, ne csak odatedd, mert veszélyes, és jön a rendőr bácsi és még jól meg is büntet.
      Amikor éppen kászálódunk ki a gépből, a kislány megfogja a nagyapja kezét, hogy Papa, veled szállok le, te vigyázz majd rám, mire a nagypapa, bizony szót kell fogadni, mert ha nem fogadsz szót nem nő ki a cicid.

      Csak az mentette meg az ostoba állatját, hogy be voltam szorulva az ablak melletti ülésre.
      Hát, szerencsére nem a nagyapjára ütött a gyerek.

    • Lucia,

      Nemrég találtam rá a blogodra, egy ideje olvasom, de eddig nem szóltam hozzá. A fogzásra viszont muszáj írnom: nálunk mindig az volt, hogy a fog növekedése előtt olyan 2-3 hónappal is akár intenzív fogzási tünetek voltak, szerintem ilyenkor megmozdul a fogcsíra (legalábbis ezt az elméletet gyártottam hozzá). Utána néma csönd jó ideig, aztán újra tünetek, és előbújik a fog. Nálunk olyan jó alvó volt a gyerek, hogy ha sírt éjjel, akkor mindig lehetett tudni, hogy na, most elkezdődött a fogzás – és akkor tényleg lett is eredmény, de mindig két ilyen hullám kellett egy fog kibújásához.

      A koszmóhoz meg múltkor majdnem hozzászóltam, de aztán mégse: nálunk a fogkefénél is jobban bejött az előzetes felpuhítás utáni sűrű fogú sima (egy soros) műanyag fésűvel való kapargatás). Az összes többi módszert sokszor kellett alkalmazni, mire megszüntette a koszmót, ez viszont egyszeri alkalmazás után is tökéletes eredményt adott.

      Egyébként meg gratulálok Malachoz, nagyon édes kis kölyök! Október végén találtam rá a naplódra, jobb is, hogy nem hamarabb, mert ketteske majdnem hasonló korú (csak ő időre született, mint Z.), úgyhogy halálra aggódtam volna magam, ha a várandósság alatt olvasom, hogy egy hozzánk hasonló korú kisfiú már kibújt. Így viszont olyan jó volt bekapcsolódni, mikor Malac már jó sokat magára szedett, és olyan kis vasgyúró lett belőle.(Egyébként is még a krimiket is úgy olvasom, hogy ahogy megismertem a szereplőket, hátralapozok, egyszerűen nem bírom az izgalmakat. Sorozatokat is olyat szeretek nézni, ami már régi, és jól elolvasom a végét – na ezzel a párom halálra idegesítem, mert néha elszólom magam. Ez nagyon csúnya dolog… Most egyébként a Te másik (“rendes”) blogod hatására nézünk Veronica Mars-ot, mert miután ezt is végigolvastam, azt is elkezdtem olvasni. A két kicsi miatt mondjuk lassan haladok, még valahol 2006-ban járok… A sorozatjunkie-n is sokat ajánlották VM-ot, úgyhogy amikor Te is azt írtad, hogy jó, akkor megszereztük, és nagyon jól tettük. Na ott úgy a 2.-3. rész után néztem csak meg, hogy ki ölte meg Lilly Kane-t…)

    • hát én is mindig megnézem a végét a rejtélyeskedős dolgoknak, vagy elolvasom, nagyon nem bírom, ha izgulni kell. ja, és én most néztem másodszorra végig a Firefly c. sorozatot, ha nem láttátok még, azt is nagyon érdemes, sajna csak 14 rész, mert leállították, de a világ egyik legjobb szériája szerintem.

      a fogzásos/koszmós tanácsokat meg köszönöm, sajnos a fogzásos tünetek már vagy másfél-két hónapja tartanak, bár mintha most tényleg lenne egy lokális csúcs ezzel a kajás finnyogással. meg hajnali 1-2 perces sírások is vannak, de mire kikászálódnék az ágyból, mindig visszaalszik. szóval azért kibírható, csak mint elsőgyerekes, siettetném az időt, hogy csinálja már ezt is meg azt is, meg foga is legyen már 🙂

    • nem tudom mennyire szeret a Malac fürdeni, de ha a klórt nem bírja, miért nem öntesz kb 5 liter ásványvizet a kiskádba (popsi előtte lemos), gyerek be és másnap fel lehet újra melegíteni. Igaz macerás, meg pacsálni kell, de egy ilyen jó gyerek (férfibaba) ennyit megérdemel.

    • És az éjszakák nem lettek rosszak a fogzás miatt? (ha nem, akkor örülj a szrencsédnek és ne is gondolj rá, hogy hatással lehetne rátok)

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s