lucia bejegyzései

325. fejezet – már nem koraszülött

Közzétéve Szerző:
14

Voltunk ma a kórházban kontrollon, és már eleve vidám volt bemenni, mert egy olyan őr állt az autós kapuban, akivel tavaly kicsit összehaverkodtunk, és csak intett, hogy menjek fizetés nélkül.

És még vidámabb lett odabent, mert Muci egyszerűen kinőtte a koraszülöttséget. Kész, vége, a doktornő azt mondta, hogy semmiben nincs lemaradva (pedig próbáltam meggyőzni, hogy gyenge a háta, de szerinte nem is), és egyrészt külön megdicsérte azért, hogy W-ben ül (szerinte úgy jobb az alátámasztása a gerincének), másrészt megdicsérte, hogy előbb felállt, és csak utána kezdett ülni próbálkozni (mármint nem ma, hanem általában). És (velem ellentétben) szép a színe, szép a talpacskája, nincs beesett mellkasa, szép a foga, meg mittudomén, mit dicsértek még rajta.

Mucika viszont megint eljátszotta a Jekyll-Hyde-os magánszámát, miszerint amíg vizsgálta a doktornő, addig hangsúlyozottan ártatlanul nézett, mosolygott, és egy mukkot nem szólt, de amint kitette az idegen a lábát a vizsgálóhelyiségből, abban a minutumban kurjongatni kezdett, és az egyik kezével a vizsgálóasztalt csapkodva a másikkal mindent kidobált a mellette lévő dobozból, gyakorlatilag húsz másodperc alatt, amíg én az egyik kezemmel őt tartva a másikkal próbáltam ráadni a gatyáját. Én kevesebb sikerrel jártam, mint ő, úgyhogy a Don nadrág nélkül távozott, mert féltem, hogy ha ragaszkodom az elveimhez, akkor kő kövön nem marad a PIC-en.

A negatívum egyrészt, hogy nem sikerült igazolást kapnom (de majd küldik postán), mert pont megcsászároztak egy korababást, akihez rohanni kellett, másrészt meg hogy én nem hittem volna, hogy ennyire erős reakcióim vannak még mindig a témában, de amint odaszólt a nővérke a doktornőnek, hogy húsz perc múlva császár, szó szerint elbőgtem magam, merthogy valakinek megint korán kell kivenni a babáját. Ijesztő volt, mármint a saját reakcióm. Persze nem rendeztem jelenetet, gyorsan visszanyeltem mindent, mert kicsit abszurd lett volna, ha vigasztaltatom magam más babája miatt, de fura volt az egész.

324. fejezet – végre videók

Közzétéve Szerző:
21

Naszóval, az elsőn a Muci a tükörrel ismerkedik (mint napjai nagy részében), produkálja magát neki (mostanában a nyelves trükkjein szoktam nagyon röhögni, ezért azzal produkálja magát), a vége felé megpróbál bekukucskálni a tükör mögé is, hogy hol a másik baba. Ja, és kétszer azt mondja neki, hogy nem. Az érzékeny lelkületű videónézőket megnyugtatnám, hogy nem esett el a végén, csak én hittem, hogy el fog, ezért dobtam a kamerát, és ugrottam, de esze ágában sem volt. Ezt egyébként nagyon rossz nézni, hogy egész nap zokniban csúszkál a padlón állva (cipőt a védőnő tanácsára nem adok rá, és igen, van gumitappancsos zoknija, ugyanígy csúszkál), és állandóan az elesés határán van, de szinte sose esik. Mozgókép:

A másikon meg nem csúszkál, hanem bemutatja a lemeztálcanyitó szuperképességét (csukni is próbálja, de azt még segíteni kell). Kéretik értékelni a bandzsító, tátott szájú koncentrációt. Ezt a tevékenységet gyakorlatilag bármeddig képes egyébként folytatni, még nem volt olyan, hogy előbb unta volna meg, mint én.

Mára legyen ennyi.

323. fejezet

Közzétéve Szerző:
69

Anya feloldhatatlan idegzsábája vagyok.

A gyerek után három évig emelt családi pótlékot kapok (amennyiben megigénylem), azon az alapon, hogy 1500 gramm alatt született. Ez egyrészt havi plusz 12 000 forint, másrészt kapok hozzá egy igazolást, amivel behajthatok a temetőbe autóval (ez nem mellékes, errefelé ott lehet nyugodtan sétáltatni a gyereket), BKV-n ingyen utazhatok vele (nem használtam ki), autóra adókedvezmény (egyelőre nem használtam ki), meg évi kemény 6000 forint közgyógy (mivel eddig havonta költöttem ennyit a patikában rá, nem használtam ki). Ez idáig szép és jó.

Ugyanakkor valamiért minden évben igazolnom kell, hogy a gyerek még mindig 1500 g alatt született (WTF?), ezt az igazolást a kórháztól kapom, vagyis kapnám. Egy hete próbálok elérni ott valakit, bárkit, telefonszámot már sikerült szereznem, de soha nincs bent senki illetékes (S.B. és a másik normális doktornő is elment a cégtől), a koraszülöttek nyilván önmagukat gyógyítják, meg minden. A MÁK ügyintézőhöz (akihez az igazolást kell küldenem) van telefonszámom, de folyamatosan foglalt, ráadásul Cegléden van a pest megyei iroda (WTF2), ha akarok valamit, utazzak le oda, és rohamozzam meg az épületet? Szerintem ez az egész arra megy ki, hogy ne igényeljek semmit, csak most nagyon nem mindegy nekem az a pluszpénz. Ráadásul az egyedülálló szülőség után igényelt plusz párezer forint megint egy külön űrlap lenne, amit egy harmadik helyen kellene igazoltatnom, abba bele se kezdtem.

És akkor ott vannak a diákhitelesek, akik elvben szüneteltetik a visszafizetési kötelezettségemet, amíg gyeden vagyok, gyakorlatban meg szintén a MÁK-nál kellene kitöltetnem nekik egy űrlapot. A MÁK saját igazolását ugyan elküldtem nekik már a gyedemről, de az nem jó, mert egy másik, ugyanolyan tartalmú papírra kell nekik ugyanaz a pecsét és aláírás (WTF3). A MÁK ceglédi száma meg folyamatosan foglalt, mint azt említettem, itt bezárul a kör.

Komolyan kezdem csodálni a sokgyerekes kisebbségi családokat, akik a családtámogatásokból élnek.

322. fejezet

Közzétéve Szerző:
27

Fenntartom azért, hogy nekem a Muci jobban tetszett hosszú séróval, így már nem is Muci, hanem megint Zoárd, de azért nem adnám oda tíz másik gyerekért sem.

Az elmúlt hetem legnagyobbrészt takarításra ment el, de nem kispályás módon, egyúttal arra is felhasználtam az alkalmat, hogy gyerekcucc-mentesítsem a nappalit és a hálószobát (arra az egy évre, amíg nem hurcolja mindenfelé a holmiját), most tök jól néznek ki. Zoárdmucit nem kell sajnálni, egyrészt hatalmas gyerekszobája lett, másrészt meg szerinte minden gyerekszoba, különösen, ahol én vagyok. A folyamat közben például amikor éppen elunta, hogy porszívózás közben mindenféle szögből morogva rávesse magát a porszívófejre, illetve hogy dolgokat dobáljon a felmosóvízbe, akkor odatolta magának a kukát a kanapéhoz, majd felmászott a bútorra, és beletúrt a szemetesbe, hátha akad benne valami érdekes. A legfelső réteget simán csak kidobálta, de aztán talált egy üres samponosdobozt, amivel vidáman elszaladt a számítógéphez, szerintem azért, hogy elmentse. Képek.

(Éles szemű megfigyelők az éles szemükkel megfigyelhetik mintegy mellékesen, milyen tuti madaras huzatot varrtam a kanapéra).

Amikor elunta a sampont, Don Csucsok lopott egy könyvet (természetesen Pratchettet, mi mást), és megpróbálta kiolvasni (nagyon szépen bánik a könyvekkel, mármint nem tépi, csak lapozgatja, és közben olyan arcot vág, mint én), de aztán inkább elment labdázni. Ez a labdázós dolog is örökletes lehet, vagy a kollektív tudattalan része, mert magától tudja, hogy egymásnak kell gurítani.

És ha már annyi szó volt az ülésről, így ül a babaképű:

A tapsolást majd le akarom videózni, csak nem tudok egyszerre fényképezőgépet fogni, és előtapsolni, de meg fogom oldani valahogy.

Az alvást meg egyszerűen nem értem, ott van a szép nagy ágya, mondjuk a takarózásról már lemondtam, mert az első dolga, hogy minél messzebbre hajítsa, de ezenkívül ráadásul bekuporodik valamelyik sarokba, és a lehető legkényelmetlenebb pózokban alszik. A képen megörökített alkalommal például égnek meresztett hátsóvalszunyált két órán keresztül, és amikor mepróbáltam kényelmesebben elhelyezni, méltatlankodva röfögött álmában.

És akkor végezetül egy kép a felnőtt babától, aki csak hideg salakot nyers krumplit tudott magának szerezni vacsorára, és azt is el akarják venni tőle:

321. fejezet – Muci 15 hónapos

Közzétéve Szerző:
14

Nagyon szalad az idő.

Fizikai paraméterek: saját mérlegén mérni már nem lehet a malacot, csak úgy, hogy én ráállok a felnőttmérlegre vele és nélküle, majd elvégzem a szükséges kivonást. Don Muci Zoárd pontosan 9 kiló, a hossza ismeretlen, valahol 74-80 centi között.

Nagymozgás: az augusztus a nagymozgás hónapja volt. A gyermek négykézláb mászik (de szélsebesen, ma egy pillanatra letettem a ház előtt, és két perc alatt körbemászta, persze követtem), kapaszkodva lábon is elmegy bárhova, és megtanult az ágyról meg mindenről lefarolni (ezt már hónapok óta mutogatom neki, hogy nézd, lerakod a lábad óvatosan, és úgy, de nem volt hajlandó, erre pár napja az ágyon rohangászva hirtelen fény gyulladt a tekintetében, és odament a széléhez, majd lemászott, elsőre ügyesen, olyan arckifejezéssel, hogy ja, lerakom a lábamat és így, már értem. Ezt sose fogom megszokni, hogy mindent egy nap alatt tanulnak meg). Sajnos próbál a lépcsőn is ezzel a módszerrel lemászni, de figyelem. Ja, és ül, tök szépen, általában W-lábakkal, de néha valamelyiket előrecsapja. Ez kardinális kérdés, mert neki a háta (volt?) hipotón rettenetesen, az üléssel meg a mászással így együtt most már nagyjából gyógyultnak nyilvánítható (persze a neurológus tuti a fejét fogja csóválni valamire, de én már nem aggódom).

Finommozgás: megtanult tapsolni, megtanult pápázni, tud papírra írószerrel vonalakat húzni (akarok venni a naiv stílusú művésznek valami babakrétát, meg nagy csomagolópapír-íveket), aranyosan simogat, kipiszkál mindent mindenből, törölgeti a száját, ha maszatos (amitől ugye a szája nem lesz kevésbé maszatos, csak minden más is olyan), a telefon meg a monitor gombjait is egyenként nyomogatja, pakol ki mindenből mindent. Kapcsolgatja a lámpát, ilyenek.

Evés: Még mindig a tápszer a sztár, még mindig négyszer eszik egy nap, a darabos bébiételt nem szereti, de a kenyérhéjat (vagy bármi felnőttkaját) elrágcsálja. Amit a gyümölccsel csinál, az háztartási horror, de asszem, jut a hasába is.

Alvás: éjszaka 12 óra, délelőtt kb 2, délután 1-2, de ha program van, kibírja alvás nélkül.

Beszéd: a kutya az a va(u)va(u), a nem az maradt, ha felébredt, anyázik. Ha babás képeket nézek az interneten, akkor mondja, hogy baba, meg a tükörnél is, egyébként meg halandzsázik. A tükör egyébként nagy sztár, ha már itt tartunk, mindig sikoltozós örömmel üdvözli, megkeresi az én tükörképemet is (minden tükröződő felületen), vigyorog, és lehetőség szerint lesmárolja magát. Nárcisz Muci.

Betegség: hát volt ez a seggügyi krízis, amit a Canesten + Neogranormon elmulasztott, meg időnként fél napig – egy napig láz nélkül szörcsög, vagy köhög, de az elmúlik. Ez légyszi maradjon is így.

Élmények: most aludt először távol tőlem, máshol, egyrészt a nagymamájánál, másrészt az apjánál, nem volt gond. És ebben a hónapban volt először strandon is asszem, azt kimondottan élvezte.

Egyéb: az ébrenléti idejét lehetőleg a közvetlen közelemben tölti, mellettem üldögélve lemeózza, amit fordítok, ha pakolok, akkor lelkesen pakol ő is (ez különösen akkor öröm, amikor én rakom be a tiszta ruhát a kosárba, ő meg a másik végén rakja ki), ha porszívózok, akkor ő is jön, és fogja, ha heverészem könyvvel, akkor keresztbe-kasul átmászik rajtam, de karban lenni nem szeret. Örökmozgó, állandóan mennie kell és csinálnia valamit, ez jó, mert legalább edz, meg én is, amikor este elpakolok utána. Nála édesebb vigyorimanó nincs, minden hülyeségemen röhög, idegen nőkre mosolyog az utcán, meg minden. Ugyanakkor mindig rosszban töri a fejét, amikor a tápszerét csináltam tegnap, akkor gyakorlatilag minden kanál után oda kellett rohannom hozzá, és elvennem a kétszázast, amit szerzett valahol, elkapni a gyertyatartót, amit egy drót segítségével leverni készült, levadászni a székről, amire felmászott, meg mittudomén, egy két és fél decis üvegnyi időbe nagyon sok rosszaság belefér. Estére mindig fekete a térde, és lassan mosási szakértő leszek a cuccai miatt, de asszem, jó csapat vagyunk így ketten is (legalábbis még mindig életben van, és én sem őrültem meg még teljesen). Hálistennek már nem alapértelmezetten önveszélyes, nem esik, a lépcső közelébe meg csak akkor megy, ha én is.

Szóval ezek vannak most.

320. fejezet – pszeudoszülinap

Közzétéve Szerző:
11

Ma van egy éve, hogy a Mucinak meg kellett volna születnie, és tök jót pótszülinapoztunk, egész nap vele játszottam.

Mondjuk ez rá is fért, mert hétfőn a nagymamájánál aludt, tegnap az apjánál, kicsit féltem is, hogy megismer-e még, de hála istennek levakarni sem tudtam magamról. Hónapfordulós összefoglalót majd holnap írok, addig is előzetesen szeretnék eldicsekedni vele, hogy teljesen magától rájött, hogy a kutya az a vau-vau. Én próbáltam intellektuális anyuka lenni, és mindig úgy mondtam neki, hogy ez itt egy vizsla, ez egy beagle, ennek meg nem tudom a fajtáját, de ez is canis familiaris, erre valamelyik nap feltűnt, hogy mindig akkor vavavázik, ha odakint ugatnak az ebek. És tényleg, ha meglátja őket, rögtön mondja, hogy vava, és most már én is megtanultam, és helyeselek, hogy igen, ott a vau-vau, és örülünk ennek együtt.

És egyébként is a világ legjobb pasija, maszatos a térde, huncut a szeme, rohangál négykézláb egész nap, imád csúszdázni, lehet vele beszélgetni babadolgokról, adja a puszikat, amúgy meg bűnrossz és rakoncátlan és neveletlen, amilyet mindig is akartam, de ma, amikor belázasodtam, olyan édesen kedveskedett és simogatott és dünnyögött és nem ugrott le a lépcsőről, hogy egyszerűen odáig vagyok. Mintha tudta volna, hogy rossz most nekem fent lenni, hipergyorsan bevágta a kanalas kajáját, angyali türelemmel viselte a pelenkázást, nem nyafogott semmit, és bár akkor is imádnám, ha ilyenkor is rossz lenne, de így meg még annyival jobban.

rövidhír

Közzétéve Szerző:
15

Csak annyit szeretnék feljegyezni mindenképpen, hogy a gyerek mindhárom ülésfajtát produkálja immár magától. Illetve továbbra is tapsol, és ha nem sikerül eltalálnia a kezét, akkor cuppog, hogy legyen hang is, vagy a combját kezdi csapkodni, mert az nagyobb. Igen találékony.

319. fejezet – Zé működik, magától

Közzétéve Szerző:
20

A gyerekben az az egyik legtutibb feature, hogy ugye szépen megnövesztettem a hasamban (már amennyire), utána megszületett, és azóta tökre önmagától megtanul mindent. Mindig tudja fejből, hogy mi a következő feladat, és addig gyakorolja, amíg tökélyre nem fejleszti.

Na jó, tapsolni például én tanítottam meg, de a köpködés tisztára az ő ötlete volt (esküszöm). Odaül mellém, és vidáman berregve leköpköd, majd cinkosan vigyorog (vö. az én nyálam a te nyálad). Azért remélem, egy idő múlva megtanul majd nem köpködni is. A fújást azt simán elleste tőlem, amikor a túlmelegített ebédjét fújkáltam, mondjuk arról szerintem még fogalma sincs, hogy ez mire jó, de lelkesen artikulálja, hogy ffffffűűűű, ffffffffűűűűű. Ennek kapcsán az olvasásba is belevágtunk, mert imádja a freeblog logót a képernyőn, én meg mindig mondtam neki, hogy az a fff betű, hát ma már ő mondta. Többször. És ráadásul kezd manipulálni, mert ma a fél kezemmel előle takarva a billentyűzetet gépeltem a másikkal, és egy idő után abbahagyta a próbálkozást, hogy tapsikáljon egy kicsit, én meg lenyűgözve visszatapsikáltam neki, mire a Don a támadó kobra sebességével vetette rá magát a felszabaduló billentyűzetre.

És ülve tapsikolni meg azért tud, mert (ta-dááám!) megtanult támaszkodás nélkül ülni stabilan (a mindkét láb hátracsap stílusban; a dévényes terapeutánk mesélte, hogy a babáknak háromféle ülési módszerük van, hát ő ezt választotta). Eddig is alig támaszkodott csak, de most tökre megy kéz nélkül, hadonászva, tapsolva, és gyakorolja is mindenhol, az ágyon rugózva, a kanapé peremén, a gyermektornáztató egységen (rám meg jön a frász). A másik mozdulat, amit gyakorol, az állásból letérdelés. Eddig azt csinálta, hogy fél kezével kapaszkodott a magasban, a másik féllel meg óvatosan lenyúlt a talajig, megtámaszkodott, és onnan állt négykézlábra. Ma meg látom, hogy az ágy szélénél játssza, hogy mindkét kezével az ágyba kapaszkodva letérdel-feláll, letérdel-feláll. Kicsit agyonpuszilgattam, de eltolt, hogy hagyjam, neki most dolga van, és folytatta.

Egyéb tekintetben egy cukkermanó, nevetgél, a nyűgössége elmúlt, alvás után már néha azzal hívogat, hogy anya, anya, a zsiráfra meg olyan meghatott örömmel szokott nézni, hogy azt egyszer muszáj lesz levideóznom (a többi plüssálat nem érdekli, még az alvósnyula sem). Gondolkozom azon, hogy átruházom a zsiráfra a családfő és férfiminta szerepét, szerintem jól járnánk (a zsiráfnak kb. olyan a személyisége, mint Hobbesnak a Calvin és Hobbesban). Egyedi családmodell lenne ugyan, de talán egy kicsit kevésbé nukleáris.

318. fejezet – mucioldal

Közzétéve Szerző:
9

Nem azért mondom, de ebből zorcsi.hu lett mr.a jóvoltából. És akkor most megyek, megetetem (nem mr.a-t, Zorcsit).

317. fejezet – popsi csekk, munka csekk, gyerekszoba csekk

Közzétéve Szerző:
7

Rendeződtek a páviánsegg-ügyek, bevetettem ugyanis a canesten-neogranormon kombót (nagyjából óránként), így két napba telt, hogy a baba popsija olyan hamvas és hófehér legyen, mint, ööö, a babapopsi.

Amúgy meg az újonnan előtört szeparációs szorongását próbáltam kezelhetővé tenni. Én általában az ágyban ülve dolgozom (gyerekkoromban olyan kicsi volt a szobám, hogy szék már nem fért bele a könyvespolcoktól (és esténként hideg salakot vacsoráztunk), így ezt szoktam meg), és a Mucit egy ideje arról már sikerült leszoktatnom, hogy belegépeljen az írásomba, de a lektoráláshoz ragaszkodik. Azt úgy csinálja, hogy felmászik mellém, odatérdel, fél kezével a mellkasomnak támaszkodik, és szigorú arccal nézi a képernyőn megjelenő betűket. Ez nem is lenne akkora gond (bár a gépelést egy kicsit megnehezíti), de a különösen izgalmas részeknél feszült figyelemmel belehajol az ekránba, és olyankor nem látom, mit írok. Amikor pedig elfogy a türelme, akkor az ölembe fúrja magát (vagy tigrisugrással beleveti), és az arcán tisztán látszik, hogy hagyjam már abba ezt a hülyeséget, inkább fetrengjünk, és puszilgassam. Általában meg is hajlok az érvei előtt, de puszilgatásért nem adnak pelenkát a boltban, úgyhogy megpróbáltam változtatni az életformánkon: felültem székre.

A székem a dolgozószobában van, és a gyerek hálistennek először megelégedett azzal, hogy lepakolja az összes elérhető DVD-met ott mellettem egyenként (két éve még nem gondoltam volna, hogy ennek örülni fogok, de most tök jó, mert lefoglalja anélkül, hogy kárt tenne magában), artisjusos arckifejezéssel megvizsgálja őket, megnyalja, majd a háta mögé dobja, és jöhet a következő. Utána viszont visszarobogott a hálóba, egy perc múlva azért én is követtem, és azt láttam, hogy Mucika békés arccal heverészik az ágyon az én helyemen, egy alufólia-galacsint nyalogatva, és vidáman kurjongatva. Szóval igazából nem is tőlem van szeparációs szorongása, hanem az ágyamtól, egy illúzióval kevesebb. Biztos ott vannak vagy nincsenek vízerek, meg bioenergia.

Amúgy meg egy kicsit nyűgösebb, de nem vészes, csak tegnap például nem volt hajlandó idegen helyen öt perc alatt elaludni, ami tőle WTF-élmény, más babáktól alap, szóval annyira nem gáz. Viszont most két hét múlva már lesz saját szobája végre, a játékaival meg minden, mert a dolgozószobából csak egy sarkot tartok meg, a többi az ő birodalmát fogja képezni. Gondolkozom azon is, hogy épitek neki egy bricostore-os babacsúszdát (deszkából, pvc, vagy akármilyen borítással, mindkét oldalán lejtővel, tetején kis vízszintes résszel), mert imádja az ilyesmit. Esetleg még saját széket is kap.