A gyerekben az az egyik legtutibb feature, hogy ugye szépen megnövesztettem a hasamban (már amennyire), utána megszületett, és azóta tökre önmagától megtanul mindent. Mindig tudja fejből, hogy mi a következő feladat, és addig gyakorolja, amíg tökélyre nem fejleszti.
Na jó, tapsolni például én tanítottam meg, de a köpködés tisztára az ő ötlete volt (esküszöm). Odaül mellém, és vidáman berregve leköpköd, majd cinkosan vigyorog (vö. az én nyálam a te nyálad). Azért remélem, egy idő múlva megtanul majd nem köpködni is. A fújást azt simán elleste tőlem, amikor a túlmelegített ebédjét fújkáltam, mondjuk arról szerintem még fogalma sincs, hogy ez mire jó, de lelkesen artikulálja, hogy ffffffűűűű, ffffffffűűűűű. Ennek kapcsán az olvasásba is belevágtunk, mert imádja a freeblog logót a képernyőn, én meg mindig mondtam neki, hogy az a fff betű, hát ma már ő mondta. Többször. És ráadásul kezd manipulálni, mert ma a fél kezemmel előle takarva a billentyűzetet gépeltem a másikkal, és egy idő után abbahagyta a próbálkozást, hogy tapsikáljon egy kicsit, én meg lenyűgözve visszatapsikáltam neki, mire a Don a támadó kobra sebességével vetette rá magát a felszabaduló billentyűzetre.
És ülve tapsikolni meg azért tud, mert (ta-dááám!) megtanult támaszkodás nélkül ülni stabilan (a mindkét láb hátracsap stílusban; a dévényes terapeutánk mesélte, hogy a babáknak háromféle ülési módszerük van, hát ő ezt választotta). Eddig is alig támaszkodott csak, de most tökre megy kéz nélkül, hadonászva, tapsolva, és gyakorolja is mindenhol, az ágyon rugózva, a kanapé peremén, a gyermektornáztató egységen (rám meg jön a frász). A másik mozdulat, amit gyakorol, az állásból letérdelés. Eddig azt csinálta, hogy fél kezével kapaszkodott a magasban, a másik féllel meg óvatosan lenyúlt a talajig, megtámaszkodott, és onnan állt négykézlábra. Ma meg látom, hogy az ágy szélénél játssza, hogy mindkét kezével az ágyba kapaszkodva letérdel-feláll, letérdel-feláll. Kicsit agyonpuszilgattam, de eltolt, hogy hagyjam, neki most dolga van, és folytatta.
Egyéb tekintetben egy cukkermanó, nevetgél, a nyűgössége elmúlt, alvás után már néha azzal hívogat, hogy anya, anya, a zsiráfra meg olyan meghatott örömmel szokott nézni, hogy azt egyszer muszáj lesz levideóznom (a többi plüssálat nem érdekli, még az alvósnyula sem). Gondolkozom azon, hogy átruházom a zsiráfra a családfő és férfiminta szerepét, szerintem jól járnánk (a zsiráfnak kb. olyan a személyisége, mint Hobbesnak a Calvin és Hobbesban). Egyedi családmodell lenne ugyan, de talán egy kicsit kevésbé nukleáris.
kicsi malac 
Kisebbik unokahúgom egy időben úgy ébredt, hogy felállt a kiságyban, majd egyre hangosulva hajtogatta, hogy: anyukááám, anyukáááám, Bóóóóka (tesó) esetleg apukááám! Akkor nagyon röhögött mindenki reggel, hiába volt a keltés 7 körül.
melyik az a három ülésfajta? amúgy kérdezd már meg a dévényest a kedvemért, ha eszedbe jut, lécci, hogy szerinte nem gáz-e hátracsapott lábbal ülni. nekünk egy helyen azt mondták, hogy nem jó az ízületeinek. hát nem tudom, nem túl lelkes vagyok az előrepakolásban, ugyanis előretett lábbal meg nem ül annyira egyenes háttal a ded.
Moes: hát van a mindkét láb elöl, van, amikor az egyik láb elöl, kicsit behajlítva, a másik oldalt-hátul, kicsit behajlítva, meg van ez a két hátracsapott lábas, ami olyan, mintha térdelésből ereszkedett volna le. És megkérdeztem a dévényesünket kb. egy hónapja, hogy akkor melyik a “helyes”, azt mondta, mindegy, csak egyenes legyen a háta. A leggyakoribb szerinte a felemás lábas.
moes: én állítólag mindig így ültem kiskoromban, és semmi baja nem lett az ízületeimnek, csak annyi van, hogy felnőtt koromra is tudok úgy ülni, míg sokan pl. nem elég lazák ehhez (már)..
Lucia, az én Domim is hátracsapott lábbal ül, én is hátracsapott lábbal ülős voltam. De semmi baja az izületeimnek. Azt hiszem, a Vasárnapi Hírekben volt egyszer arról szó, hogy a hátracsapott lábbal ülés jelezhet némi szellemi fejlődési problémát… hmm. Hát nem vettem észre sem magamon, sem a fiamon. (Persze ez relatív 😀 ) Vagy csak egy okoskodó okoskodott megint.
A Muci okos, ügyes és gyönyörűűűű is, csak a Lucia olyan, hogy eltelik két (!!!) poszt is, mire képet pakol ide Muci-függőknek!
Így aztán most panaszkodósra sikeredett ez a komment… … pedig a Muci okos, üges és gyönyörűűű!
/:o)))))/
a szellemi fejlodesi problemat tagadom, en is igy ultem (valoszinuleg), mert meg most is igy szeretek a legjobban ulni. 27 evesen. Az izuleteimnek annyi baja van (de az se biztos hogy ettol), hogy ha nagyon magassarkut veszek fel, akkor lepesenkent kattognak, de hat a Mucit ez nem hiszem hogy valaha is erinteni fogja.
tökéletes a Mucis helyzetjelentésed, örülök a fejlődésének,mert valljuk be sokat dolgozol ezen.emellett a kenyérrevalót is előteremteni, hát ezt csinálja utánad valaki. egyébként mindenhez gratula!!!
Moes! Én egyenes lábakkal ültem, előrenyújtva (megérdeklődtem jóanyámtól), ellenben az izületeim nem jók. Nem ezen múlik, nyugi! 🙂
hát eltartott egy ideig, amíg helyesen vizualizáltam agyban, hogy milyen a hátracsapott lábú ülés, szimpla gyakorlat végül is, ahhoz képest, hogy maga a szó mennyire ortopéd sebészre szoruló áldozatot sejtet először 😉
a dumás Muciról nincs esetleg videjó?
En is igy ultem, az izuleteim rosszak mar most, sajnos. De legalabb a szellemi fejlodesemmel nem volt baj soha, mindent idoben hoztam (pl kivonas/osszeadas 10ig mar ment ovi elott, nem tudom, ezt mikor kene csinalni mondjuk, de szerintem kb akkor) A bejegyzeseket olvasva meg Muci sem ugy tunik, mint aki le lenne maradva, sot. Amikor olvastam par bejegyzessel ezelott, hogy pelenka nelkul jelzi, ha action van, hat majdnem dobtam egy hatast. Ez az f betuzes is nagyszeru szerintem, bar nem tudom, hogy a kepet vagy a betut ismeri-e fel, szerintem megerne beszerezni egy olyan tanyert, aminek az aljan az abc van, en pl olyanbol tanultam meg felismerni a betuket, nagyon mokas. (es hasznos)
Ez a hátracsapott lábú ülés engem is nagyon elgondolkodtatott (a részletezés előtt azt gondoltam, hogy csípőtől van hátrafelé, és az elég érdekes póz lett volna, cirkuszi porondra illő), de mostmár el tudom képzelni, hogy kb. egy fejenálló W-t formáz a két láb.
Mi, a papa távozásakor, egy kutyát (élőt) terveztünk beszerezni helyette, kivettünk a könyvtárból mindenféle szakirodalmat a kérdésről (már nem pszichológiát, hogy helyes-e ez a lépés, hanem eb-könyveket), de kutyus végül nem lett, mert a típusban nem tudtunk megegyezni: a fiú amolyan nagyfogyasztású, “négykerékmeghajtású terepjáróban” gondolkodott, és meg max. egy segédmotorkerékpár szinten, de a gyerek közölte, hogy “Mama, egy FÉRFI csak nem sétáltathat egy szálkásszőrű tacskót vagy spánielt! Az olyan snassz lenne!”. Így végül megúsztam azt, hogy – az újdonság elmúltával – másfél-két évtizeden át kutyát sétáltassak, ha esik, ha fúj…
Muci (vagy az új blogon már a nagyfiús Zoárd névre hallgat?) új tudományait én is szívesen megnézném videón.
És lehet, hogy a közeljövőben, személyesen ő írja majd a blogját?
Silmarwen, az nem a paradicsomleveses tányér? 🙂
Amatőr: hálistennek Muci még kicsi, mert meghalnék, ha egy kutyával kellene összeköltöznöm, csak hogy megvigasztalódjon 🙂 mondjuk nem utálom a kutyákat, csak több feladat egyszerűen nem fér az életembe pillanatnyilag.
Lucia, már írtál ilyesmit, csak ráerősítésnek mondom: ezek a kicsik nagyon értenek magyarul, én az első gyerekemnél szörnyen meglepődtem, amikor ebben a korban egy szóbeli (be nem gyakorolt) utasítást végrehajtott (és persze azután akárhányat).
Nagyon élvezem, ahogy a drága Zé fejlődik “fejből”, s ahogy partner vagy hozzá. Annak ellenére, h egyelőre ilyen “nukleárisak” vagytok, a babádnak nagyon jó dolga van, és meglátod, sokra viszi. Ebből a szempontból neked is jó dolgod van, bár jó sok dolgod is, nukleáris szempontból pedig eljön még a te időd, ne búsulj.:)
Súlyos Mucihiányom van, remélem, minden oké veletek.
Nekem is!!! :o(((
csatl. el. szól. 😦
Petíció!
Mucit akarunk,Mucit akarunk…
Fényképet akarunk,Videót akarunk….
(én még személy szerint a lottó ötösnek is örülnék):):)
Szegény gyerek, majd nagy korában nem fogja tudni, hogy mi történt vele ezen a héten…