422. fejezet – a pókicáról

Ismét év eleje, ismét farsang, kérdezem Mucit, idén mi akar lenni (úgy éreztem, a tavalyi sárkánynál nagyobb kihívásokat nem támaszthat elém), mire azt válaszolja, hogy pók. A biztonság kedvéért (a remény hal meg utoljára), másnap ismét megkérdeztem, nem akar-e véletlenül királyfi lenni, mire közölte velem, hogy nem, ana, mondtam máj, hod pókica akajok jenni.

A válság végül úgy oldódott meg, hogy az apja szerzett neki valahogyan pókjelmezt, én meg nem tettem fel kérdéseket.

Ilyen a félelmetes arcot vágó pók:

(Ana, képzejd, a Móni néni nadon féjt tőjem).

A bal felső rajz egyébként az ő műve, amelyben a kompozícióhoz és a színekhez való csalhatatlan érzéke mellett bizonyos ösztönös fizikai ismeretekről is tanúbizonyságot tesz (olyan dojszan med a mozdon, hod minden jija jesz köjüjötte).

Ilyen pedig a kevésbé félelmetes, barátságos pók:

Azóta egyébként mindketten lebetegedtünk valami légúti tífuszban, és végiglátogattuk a teljes körorvosi ismeretségünket, na a gyermekgyógyászaton történt az, hogy ülünk a rendelőben, ötezer ember van, ebből az anyukák csúnyán néznek rám, mert a kindlémet olvasgatom, mialatt Muci a kisasztalnál kirakózik (nem magyarázhattam el mindenkinek, hogy ana, ne szegítsz máj, ededüj isz tudom!, mostanában úgy kell éjszaka kilopakodnom a játékaival játszani, amikor alszik), szóval végre mi jövünk, a gyermekorvos kiüvölt a rendelőből, hogy “Apjaneve Dániel!”, mire Muci a négy és fél évesek minden magabiztosságával visszaüvölt, hogy “mindjájt medek, cak ezt még kijakom!”.

Amúgy nagyon férfi mostanában, valamikor rajtakaptam, hogy kiveszi a hűtőből a tejet, dobozból iszik, mint Bruce Willis, majd visszarakja az üres dobozt, akkor leültünk, és hosszasan megbeszéltük, hogy hogy is van ez a tej-dolog illemtanilag, környezetvédelmileg és háztartásilag. Ennek az lett a következménye, hogy a legközelebbi alkalommal Muci kivette a tejet a hűtőből, megitta dobozból, majd akkurátusan megtaposta a dobozt, rácsavarta a kupakot, és visszatette a hűtőbe.

Most így betegen meg kicsit nyűgös és hepciáskodó (amit nagyon megértek, én nagyon nyűgös és hepciáskodó vagyok), tisztára a mini Sheldon Cooper, amit a következő beszélgetéssel illusztrálnék (éjszaka közepe, ana, szomjasz vadok, de a víz nem jó, a tea nem jó, csak a tej a jó, én 39°C fokos lázzal támolygok fel a tejjel):

én: Tessék, nyuszikám, itt a tejed.
Muci: Megmejegítetted?
én: Igen.
Muci: De cak jandoszja, ude? Nem mejeg?
én: Igen, nyuszikám, igyad már.
Muci (gyanakodva szemléli a bögrét): Mézet tettéj beje?
én: Igen.
Muci: De cak a legkisszebb kanájjaj, ude?
én: Igen.
Muci: Meghaboszítottad jendeszen?
én: Igen.
Muci: Azt hiszem, ana, én ezt nem kéjem, mejt nem pont a cíkig éj.

Na itt durrant el anya agya, és jött egy hosszabb előadás arról, hogy most lehetőleg megissza azt a nyomorult tejet, akár a csíkig ér, akár nem, és én hogy örülnék, ha nekem hozna valaki tejet az ágyba (ez csúsztatás volt, nem is szeretem magában a tejet), mire Muci komolyan elgondolkozott, megitta a tejet, majd azt mondta, hogy ana, tejet nem fogok neked hozni, de az ojjodat kipojszívózhatom, ha akajod (az orrszívó nálunk a rém, és mindig magyarázom, hogy azért szívom ki, mert lám, már ő is milyen nyűgös a takonytól, sokkal jobb lesz utána).

Meg vannak azért vidámabb pillanatok is, mint amikor a közös fogmosás után / lefekvés előtt muszáj volt öt percre hasravágnom magam az ágyon, mert szédültem, mire Muci halkan felvette az éjszakai zokniját, kihúzta a kezemből a nyunyiját, belerakta a kezembe a plüsszsiráfot (az az én alvóállatom), majd megkísérelt betakarni is, de eddigre annyira elérzékenyültem, hogy felkeltem és meséltem neki, meg minden.

Ha már mesék, Thomast nagy bánatomra még mindig aránytalanul sokat néz, pedig kapott egy csomó Pixart, most betegség alatt különösen (napi egy órányi tévémese lehet, de egészségesen egy csomószor nincs kedve hozzá, vagy elfelejti), és tegnap volt benne valami mondat, hogy a barátok a legfontosabbak, mire Muci döbbenten kérdezi tőlem, hogy ana, ténleg a bajátok a jegfontoszabbak? Én némi gondolkodás után azt válaszoltam, hogy igen, majd felkészültem egy megható beszélgetésre a barátainkról és a szeretteinkről, mire Muci leszögezte, hogy hát igen, meg a vonatok, de szejintem inkább cak a vonatok a jegfontoszabbak.

És ezt a szép Schaffer Erzsébet-i pillanatot szeretném átvezetésül alkalmazni arra, hogy gyermekemet lekiismeretlenül felhasználva (beöltöztetett fotókkal!) megkérjek minden erre hajlandóságot érző illetőt, hogy szavazzon rám (a másik blogomra), illetve Isoldéra a Nők Lapja bloggerinaversenyén, ezen a linken (nem mintha lenne esélyem a nyerésre, de érezzük már a szeretetet két gasztroblog között).

Reklámok

419. fejezet – kérjük, óvatosan távolítsa el a csomagolást

Amikor még csak bronchitiszes volt, Mucolda is bejött velem dolgozni, és nagyon helytakarékosan megoldódott a tárolása, mert felfedezett magának egy hungarocell térkitöltővel teli dobozt, és az idő nagy részét abban töltötte.

muci.dobozban

A kollégákat is megmozgatta, mert ha helyet akart változtatni, akkor beüvöltött valakinek, hogy vigye át. A legaranyosabb része az volt, amikor én mondtam neki, hogy én most nem érek rá, kérje meg a Tarhonyakártevőt, hogy vigye át, de SZÉPEN KÉRJE, mire Muci kiugrott a dobozból, bejött hozzánk, szépen megállt Tarhonyakártevő előtt, és azt mondta neki, hogy vidéj át jédszi a pojc mejjé a dobozzaj, mejt ededüj nem tudok átmenni, majd visszaspurizott a dobozába.

Ez a kép meg nem tarhonyakártevő, hanem a kiskolléga hasonló feladat ellátása közben:

muci.miki
Bentről hallgattam egyébként Muci monológját, ami olyan volt, mint egy űrhajós naplója, kiszájjok a dobozbój, beszájjok a dobozba, kiszájjok a dobozbój, beszájjok a dobozba, éjzem, hod nomot hadok a töjtőanagban.

414. fejezet – a nyaralásról

A Balatonon elrejtettünk egy gyermeket.

muci.balcsi.napnyugta

(Mivel más álmánál és más betegségénél már csak a más nyaralása az unalmasabb, ezért sok képpel, kevés szöveggel).

A nyuszinak azzal kezdődött a nyaralásának velem töltött része, hogy eszeveszetten dolgoztam két napig vendégségből vendégségbe mentünk, két vendégség között pedig igyekeztem azokat a kívánságokat teljesíteni, hogy ana, éjjünk oda hamaj, de ne menjünk dojszan (az út során történt némi bevezetés a fizika alaptörvényeibe is).

Így néz ki a Muci vendégségben, miközben türelmetlenül várja éppen, hogy összerakják az ajándékba kapott autóját:

muci.autora.var.1

Az élet csupa megpróbáltatás, de ami nem öl meg, az erősebbé tesz.

Mivel fotogén kutyákkal is közös térbe került, megpróbáltunk klasszikusan cuki kutyás-kisgyerekes képeket készíteni, lehetőleg smink, vékonyabb kötelek és ragasztó használata nélkül. Az első képen az látszik, hogyan reagál a Muci, ha semmi kedve mosolyogni, de fagyi van beígérve cserébe (asszem, nem állok fél lábon az oscarjára várva), a második némileg spontánabb:

 

De a kemény munka meghozza gyümölcsét, a jutalom nem marad el, Jack Sparrow szerepében Apjaneve Vulkán Turul, barátainak csak Muci:

 

sparrow.1

A következő napon már robogtunk is le a Balatonra, amelyet (mármint a konkrét tavat) azóta is Dunaként emleget Mucolda, ha hirtelen kell beszélni róla. A Balaton egyébként tök jó, kivéve, hogy iszak van az alján, amelybe nem meri beletenni a lábát (ez genetikus lehet, én is gumipapuccsal megyek be, lábi védelem nélkül bármi megtörténhet, és így a cápákat is könnyebb orrba rúgni), ezért gumicsónakkal tartom a víz színén. Bár a gumicsónak kapitánya megígérte, hogy jövőre, amikor már nagy öt éves lesz, bele fogja merni tenni a lábát az iszakba, gyanítom, hogy inkább megtanul úszni.

 

muci.csonak

(Khmm, kéretik figyelni a Blue Steelt).

Csónakázás közben, a lágyan csobogó hullámok, a hajladozó nádszálak és a biztonságban kivédett iszak lágy ölén sikerült tisztáznunk néhány félreértésünket, például amikor a Muci sikoltozni kezdett nekem, hogy toljam gyorsabban, mejt ejszajad a tyúk, akkor értettem meg, hogy amikor reggel mutattam neki, hogy nézd, hattyúk, miért felelte zavartan, hogy de ana, ezek cak ketten vannak, megszámojtam.

A strand másik nagy boldogságforrása számunkra (kivéve engem) a homok, amely végtelenféle szórakozási lehetőséget kínál, rengeteg mindent tele lehet vele szórni. Miután tisztáztuk, hogy a homok énnekem nem akkora nagy barátom, sikerült átterelnem az érdeklődést a homok és a víz találkozása felé, na nem iszak formájában, hanem ún. homokvár keretében, ezzel több órányi nyugodt olvasásidőt biztosítva magamnak.

 

Amúgy a gyerekkel nyaralásban az a rossz, hogy reggel nem lehet fetrengeni, hanem nyomás a strandra vagy kompozni, és ha fagyi vagy lángosvevés van, akkor mindig kettőt kell venni. A jó pedig az, hogy az ember nem fetrengi el az időt, hanem tényleg lemegy a strandra, és ha fagyiról vagy lángosról van szól, akkor egy helyett rögtön legalább másfél jut.

Ami a kompozást illeti, beugrottunk Piszkéékhez is, ahol a británt sajnos csak távolról tekinthettük meg, viszont átmentünk a Szembejuliékhoz, akiknél volt igazi disznó, hetescsibe és valódi tyúk (mennyiségmegjelölés nélkül), továbbá répa a földből, és mindez együtt nagyon felvilágosító hatással volt a gyermekre, bár egy kicsit átesett a ló túloldalára, és most meg van győződve arról, hogy a perec is a földben nő.

Én abban a tekintetben világosodtam fel, hogy Muci szereti a citromot úgy magában (simán mentette a komposztból), egyébként meg Piszkéék lakhelye minden vélt vagy valós hiányossága ellenére egyszerűen gyönyörű telkestül-mindenestül, tele van romantikus és/vagy rejtélyes apró részletekkel, csak sajnos fotózni elfelejtettem. Továbbá tök jó, hogy az ember elmegy a világ végére, ahol már gazdabolt és tejivó sincs, és ott is fordításokról és kiadókról beszélgetünk.

Izé, az odaút meg ilyen volt:

balaton.vitorlasok

A kompon is meg kellett beszélni a dolgokat, hogy hogy van ez az egész, és úgy érzem, hogy Muci előtt, aki számára a karrierlehetőségek csúcsának eddig a kukásautós emberség számított, új távlatok nyíltak a révkapitány szakma látótérbe kerülésével.

Visszatérve a Balaton felén közelebb eső partjára, immár simán beírhatjuk kedvenc elfoglaltságaink közé a hosszú séták a parton itemet:

muci.balaton.part.1

Meg úgy általában minden nagyon szép és jó, de most sürgetnek, hogy siessünk már homokkal beszórni valamit.

413. fejezet – időhiány miatt a teljesség igénye nélkül

A garázs oldalsó lépcsője mellett lefolytatott párbajt követően a természeti elemekkel hősiesen szembeszálló, bulletproof feliratú cowboy visszhelyezi fegyverét a pisztolytáskájába, ügyet sem vetve a női mellékszereplők célzásaira arra, hogy mintha megbeszéltük volna, hogy nem szórjuk ki a homokozóból a homokot:

Muci merengve nézi a leendő hálószobámat, miután kikérdezte a munkásokat a munkafolyamatról, hasznos tanácsokkal látta el őket (ne ilyen cúnája fesszétek, hanem szépje, ész középje jakjatok jámpát szejintem), majd kicsit morgott magában azon, hogy milyen jendetjenszéget cinájtak, és összesepert a középre tolt bútorok körül.

Muci (mint azt előre sejtettem) közölte velem, hogy ez a kanapé neki kell, majd pózolt egy darabig a kanapéja mellett Zoolanderes stílusban (it’s not my fault that I’m ridiculously goodlooking):

mucipanorama

400. fejezet – amelyben öltözködünk

Ruhákról, képekkel.

muciruhak.01

A Muci újabban nagyon öltözködik, amikor például Sissónál nyaraltunk, akkor reggel külön szólt, hogy ana, a vijágosz ingemet veded fel jám, hod szép jedek a jánoknak. A virágos inge (egy világoskék alapos sötétbarna hawaii mintás darab egyenesen Floridából, tényleg nagyon cuki) amúgy is nagy kedvenc, és a Mucolda mániája, hogy az ingeket szépen, nyakig begombolva kell viselni, így történt, hogy a bilire szoktatás alatt (nem, még nem sikerült) élre vasalt, nyakig begombolt ingben rohangált itthon, középen semmi, a lábán viszont az inggel megegyező színű gumicsizma. Mindig nagyon kellett röhögnöm, ha ránéztem.

Lényeg, hogy bár van egy csomó örökölt meg ideszármazott darabja, gondoltam, az óvodakezdést ünnepelendő legyen néhány általa választott is, úgyhogy elmentünk a legközelebbi gyerekruhákat árusító üzletbe, ahol Mucolda a következőket válogatta ki magának:

muciruhak

I suspect there might be a pattern here, Dr. Watson. Különös tekintettel arra, hogy a nadrágokat én választottam, mert egyesek abból is meszész ajutószat akartak, én viszont, bár öltözködés terén liberális vagyok (not), úgy gondolom, hogy egy férfi ne viseljen olyan nadrágot, amin képek vannak.

A vásárlás egyébként nem indult simán, mert az elején, amikor még a pólókat nézegettem, és olyanokat mormogtam az orrom alatt, hogy ez nagy lesz rád, Mucikám, akkor Mucika, az igazi férfi azt válaszolta, hogy igen ana, ez nad jám, údhod szaaajnosz nem veszünk szemmit, hanem menjünk ajjafejé, játod, ott van a kijájat, menjéj te isz üdeszen. Utána viszont, mint a fenti kép bizonyítja, ráérzett a dolog ízére, és itthon köpni-nyelni nem tudtam, amikor közölte velem, hogy ész moszt fejveszem a szép kabátot ész te fénképezz je, kitajájtam, hod ezt fogom fogni ész úd fénképezz je, mondta, majd fotómodellesen illegetni kezdte magát a bölcsőnek támaszkodva és könyökölve (igen, össze lett puszilgatva).

muciruhak.02

Majd ugyanezt eljátszotta a pulcsival is, komolyan kezdek elgondolkozni rajta, hogy valami enyhén ripacs sztárocska lehetett előző életében, mert simán mosolyog vagy sír felszólításra, és megőrül a kameráért, de az a durva, hogy ez már az inkubátorban így volt, ahol a kamerának mosolygott először.

Cukihusi:

muciruhak.03

A legutóbbi beszólása pedig az (az ajtóban, kifelé menet), hogy először megkérdezte, hogy ana, nájad van a kocsikujcs?, majd az igenlő válaszomra még egyszer visszakérdezett, hogy de biztosz? mejt ninc kedvem megint visszaszétájni éjte, viszont mindezt olyan huncutul vigyorogva, hogy egyszerűen nincs más választásom, mint hogy hagyjam a fejemre nőni (amennyiben nem csapom előtte agyon).

396. fejezet – szerel

zoard.360.s

Nagy szerencsém van, hogy mióta Dani felnőtt, van, aki segítsen összeszerelni az ikeás szekrényeket (egy darab egy méteres gyermek tárolására alkalmas). Alaposan megszemléli a munkadarabot, elolvassa az összeállítási útmutatót, majd elvégzi a minőségellenőrzést:

 

A munkafolyamatot videóra is felvettem, háttérben a CSI-jal. A cipőre nem a fetisizmusom miatt kérdeztem rá a közepe tájékán, hanem mert nemrég megörökölte Alie lányainak a tornacipőjét, és azóta azzal kel reggel, hogy ugye felvesszük Dani szép cipőjét (fel szoktuk venni).

Ezen egyébként még elég esetlegesen bánik a csavarhúzóval, de pár nappal később a kis fiókos izébe kettőt ő csavart be (kivette a kezemből, közölte velem, hogy Dani megcsinálja, és tényleg). Azt, hogy miért kell összeszerelnünk a szekrényt, az előző videón magyarázza meg (háttérben szintén CSI):

De amúgy is nagyon okos, valamelyik nap mondtam neki az erkélyen, hogy nézze meg, milyen szép zöld az eper, megnézte, majd tájékoztatott, hogy meg kell várni, hogy piros legyen, és csak akkor lehet megenni. Ezt tavaly nyáron mondtam neki sokszor, akkor járt az az erkélyre epret szedni, fogalmam sincs, honnan emlékezett, de emlékezett, úgyhogy lelkesen helyeseltem neki. Erre Muci leült az eper mellé, mereven nézni kezdte, majd közölte velem, hogy ő most várja az epret.

Én meg a holnapi nyuszit várom nagyon, aki lábbal hajtós versenyautót fog hozni Daninak, amit most éjszaka szerelt össze. Mondtam a gyermeknek is tegnap este ezt az egész dolgot a Húsvéttal (a biblikus részeket kihagytam belőle), ő meg emésztgette, emésztgette, majd lefekvés előtt összefoglalta, hogy holnap jön a nyuszi, hoz Mucinak ajándékot, Muci kibontja az ajándékot és megesszük, utána a nyuszit is megesszük. Úgy érzem, kicsit prekoncepciózusan áll a nyuszi ajándékához.

Este meg szokás szerint csak az ágy felét használta ki, kérdeztem, hogy miért nem fekszik le rendesen, azt felelte, hogy ott a cica és a kisautók ajszanak. Jó dolga van nálunk a kisautóknak.

zoard.364.s

382. fejezet – kihallatszik

Bejegyzés két videóval és két képpel. Ezen a képen a Muci egy kézzel válogatott kéregdarabot nyújt át agnusnak az avarban heverve. Levelek, tekintet, romantika.

A Muci a színeket ugyan még mindig keveri, a quid pro quo fogalmával viszont teljesen tisztában van, úgyhogy ma megbeszéltem vele, hogy ha felveszi szépen a szandálját, akkor utána nézhetünk fiút a fényképezőgépen. Felvette:

Sokkal komolyabb kihívás volt, amikor arra akartam rábeszélni, hogy mondja azt, hogy igen. A Muci első szava a nem volt félévesen, ezt azóta is rendszeresen használj,minden lehetséges alkalmat megragadva, az igent viszont egyszerűen nem hajlandó kimondani, és még akkor sem adta meg magát, amikor csokis kekszet ígértem cserébe (valószínűleg nem szeretné elkötelezni magát semmilyen téren). Viszont bennem is van kitartás, úgyhogy emeltem a tétet, és a csokis kekszet megtromfoltam azzal, hogy ha mondja az igent, akkor lekapcsolom a lámpát is (imád sötétben játszani), mire némi gondolkodás után az ölembe mászott, és szégyenlősen a fülembe súgta, hogy igen.

A másik nagyon aranyos dolog a Muciban, hogy kihallatszik, folyamatosan kommentálja, amit csinál, közben beszél a plüssállataival és a babáival is. Ha valami rosszban sántikál éppen, akkor suttog, innen lehet tudni. A plüssállatai és a babái általában azt mondják, hogy nem, Mucika meg komoly erőfeszítéseket fektet abba, hogy meggyőzze őket dolgokról: deje, baba, sétájunk. nem akajsz sétájni? akkoj üjj be a tehejautóba. Nem tudjak fejvenni, nehéz vad. Na, baba, sétájj szépen, deje, csak ed kicsit (ezek a történetek megtörtént esetek rekonstrukciói). Anya ilyenkor röhög.

Nagyon szeretném ezeket a spontán jeleneteket felvenni, de amint meglátja nálam a fényképezőt, jön a nézzük a fiút, úgyhogy nehezebb dolgom van, mint azoknak, akik az afrikai páviánok viselkedését próbálják dokumentálni, de próbálkozom. Ma például a bácsinak magyarázta, hogy üljön fel a biciklire, nem bánt, de mire feltűnés nélkül elővettem a kamerát, már csak a végét kaptam el.

(A bácsi egyébként a Kirk kapitány baba, akit télapóra kapott, és konzekvensen bácsinak nevezi. Azóta elmagyaráztam neki a karácsonyt is, hogy sok lámpa lesz, és mindenki kap ajándékot, mint télapókor, Muci is, anya is, és pár kérdés után (miszerint a baba, a cica, a Fáni, a nyuszi, az ablak és a lámpa is kap-e ajándékot), a Muci összefoglalta a karácsonyt: vájuk a kajácsont. Ana kap bácit).

Itt a biciklis videó, sajnos hamar lebuktam (a nemet Kirk mondja, aki nem akar leszállni):

És jellemző, hogy a Muci este lefekvés és mese után is csukott szemmel végigmond még mindent, amit a világról tud (majkojó ledobja a homokot, puff, ettünk müzlit, finom, a szápógép (számítógép) nem finom, fejhívjuk Ágit tejefonon, hoz kekszet, Fáni ne féj, nem bánt a moszógép, az csak ed doboz, nem szabad kiönteni a vizet, stb), illetve reggel is adni kell neki egy húsz percet, amíg magában beszélgethet az ágyban. Ma reggel, amikor úgy véltem, hogy most már készen áll a felkelésre (itt az edik jábacskám, itt a másik! Jevettem a hájózákot), akkor átkiabáltam neki, hogy Dani felkel-e, mire visszakiabálta, hogy nincen Dani, elfodott, Muszi van.

És akkor a végére jöjjön egy kép a Jayne-stílusú usánkájában még őszről: