374. fejezet – betakarítási időszak

Ebben a fejezetben a gyermek Dolgokat Kap.

Szóval egyrészt én tökre szeretek itt lakni, de télen itt hideg van, és tavaly a gyermek melegentartása sok tízezer forinttal megdobta a villanyt és a gázt, úgyhogy idén úgy döntöttem, az ősi, természetközelebbi technikákhoz folyamodom, és elmentem a Brendonba. Ott ugyanis kapni igazi birkából készült hálózsákot, ami alá vettem egy sima télit is, nehogy megfagyjon a Főmuci.

Mivel itt a hegyen már beköszöntött a tél, rögtön első este be is öltöztettem a célszemélyt, aki értetlenségének hangos üvöltéssel adott hangot, miközben a megszokott hálózsákjára mutogatott (amit alie lányaitól örököltünk), és olaszul magyarázott. Amikor betettem az ágyába, és megkapta a pusziját, a cumiját meg a rongyát, akkor szerencsére reflexből azonnal elaludt, és reggelig úgy maradt. Reggel a “szia, kicim” és a “huszi, deje” kiáltások mellé becsatlakozott a “levettem” is, amit kicsit eltúlzott dicsekvésnek éreztem, de mint kiderült, tényleg levette. Röhögtünk.

A következő darab az autósülés volt, ami már nagyon érett, mert a fejét még tartja a babaülés, de a lábát be kell húznia. Úgy hozta az élet, hogy a Muci Ferrari-ülést kapott (most már csak autót kell hozzá vennem), amit eddig hülyeségnek tartottam, de mi tagadás, jól áll neki. Természetesen, amikor beleraktam, akkor hangos üvöltésben tört ki, és a régi ülésére mutogatva magyarázott olaszul, de amikor elindultunk, akkor belenyugodott (egy kicsit konzervatív alkat). Amikor pedig beraktam az ülést az előszobába, mert a kocsi a szerelőnél maradt, akkor már régi ismerősként üdvözölte, és azóta is abban üldögél, ha a földszinten vagyunk, továbbá minden egyes alkalommal többször lejátszódik közöttünk a következő párbeszéd:

M: Kábe? (ez azt jelenti, hogy “mi ez?”, részletesebben “tudom mi ez, de szeretnék megerősítést nyerni, és addig fogom ezt ismételgetni, amíg meg nem mondod, meg még azután is párszor”. Az eredete ismeretlen).
Én: Autósülés, Mucikám.
M: Sülyés! Sülyés! Autó! (ragozni csak tárgyasan tud még, úgyhogy mivel felismerte az összetett szót, és az autóról tudja, hogy micsoda, a piros szék minden bizonnyal a sülés lehet csak).

Ilyenek együtt.

És akkor a Muci a lettvolna-születésnapjára (ez csak ürügy, csak rég nem kapott már játékot, és egyébként is, aki ilyen lehengerlően tudja nekem azt mondani, hogy szia, kici, meg ábrándos tekintettel, hogy ana szép, annak muszáj dolgokat vennem) kapott egy igazi parkolóházat, meg hozzá rengeteg versenyautót, tűzoltóautót, katonai gépjárművet, tankot és helikoptert. Amikor kiválasztottam, akkor még örültem, hogy 70+ kiegészítő, de akkor még nem tudtam, hogy ez 120+ nagyrészt körömnyi matrica, amit nekem kell felragasztgatnom majd helyekre. Azért jól elszórakoztam vele, azóta is a hálószobámban van, hogy esténként elpakolás ürügyén én is játszhassak vele egy kicsit.

(Igen, össze van mancsolva a tükör, mert egyesek odamennek, azt gügyögik, hogy Muszika, és puszit adnak rá).

Szóval nem könnyen választottam ki, mert először találtam egy nagyon profi szerszámosdobozt is műanyag szerszámokkal, de aztán arra gondoltam, hogy a gyermek úgyis az igazi dolgokat szereti, és itthon amúgy is az én szerszámosdobozomat bogarássza órákig, szóval ez ahhoz képest visszalépés lenne. Utána,mivel imád seperni, ilyen takarítóállomást néztem ki neki, de nem bírtam rávenni magam, és amúgy is simán tudja használni az itthoni seprűt. Babára is gondoltam, de rendes baba nem volt, csak ilyen ijesztő arcú csecsemők, és egyébként is sokkal klasszabb egy ilyen parkolóház, még ha nagyobbaknak is ajánlják.

És akkor a Muci hazajött, meglátta, és meglepetésemre pontosan tudta, mit kell ezzel csinálni, és beparkolta az összes versenyautót meg harckocsit meg helikoptert a helyére tök szabályosan, és előbb rájött, hogy hogyan működik az autóemelő, mint én, és mutogatja a katonai terepjáróban, hogy autószüjés, oda. És a zsebében (nemrég jött rá a zsebére) mindig tart azóta egy-két vadászgépet, mert az kényelmesen belefér, és igazi fiús anyuka lettem, aki este az ágyában a szokásos kekszajándék mellett most már egy két pofásabb kisautót is talál (hogy ne kelljen egyedül aludnom), szóval nagyon klassz gyerekem van, tökre működik, ahogy kell.

Oké, a 70+ kiegészítő valamelyike néha beleáll a talpamba, de ez vele jár.

Reklámok

33 thoughts on “374. fejezet – betakarítási időszak

    • ez biztos valami életkori sajátosság, vagy mégiscsak hasonlítanak a fiaink. kissé bizalmatlanok az új dlgok miatt 🙂 a hálózsák nálunk is gondokat okozott, amikor újra előkerült, de megmagyaráztuk, hogy nemisbékától kapta, és most olyan, mintha ő ölelné :-))

      ez mekkora autósülés? úgy értem, milyen súlyhatáros?

    • @moes: 9-36 kilós, most még van benne szűkítő. az enyémnek nem szabad olyat mondani, hogy ettől vagy attól kapta, mert akkor azonnal követelni kezdi, hogy az illető jöjjön oda. de amúgy megértem, elvégre *egész életében* ugyanaz volt a hálózsákja, erre most lecserélem 🙂

    • @:): ezen gondolkoztam, és egyébként tényleg erősen büszkék vagyunk rá, amikor fiús dolgokat csinál,meg kiszalad egy-egy olyan a számon, hogy ne hisztizz, nem vagy te kislány, de azért hagyom például, hogy felpróbálja a nyakláncaimat, meg az sem zavar, hogy a nagymamájánál babákat tologat babakocsiban, szóval valamennyi nemi tolerancia azért szorult belém. asszem, a balett-táncosságnál húzommeg a határt 🙂

    • Mit szoktál csinálni a már nem használt dolgokkal? A korábbi autósülést pl el fogod adni? ezekből azért valamennyit vissza lehet forgatni a kasszába.

    • @Netti: megy kölcsönbe, aztán reményeim szerint előbb-utóbb azért szülök bele egy másik gyereket 🙂 (továbbá megnyerem a lottót, és olyan gazdag leszek, hogy nem fog érdekelni, bár ez remélhetőleg már másfél év múlva eljön, ha akkor lesz még EVA és kifizetem a kocsi hitelét).

    • Legyen így!mármint a másik gyerek:) bár a lottó ötös sem rossz. És mi van ha a gy.a. szül bele egyet?gondolom azért régen közösen vettetek mindent.

    • @Netti: nem vettünk közösen mindent, konkrétan a babakocsin és a háti gyerekhordozón kívül *mindent* én fizettem a gyereknek, kaját-pelenkát-fejlesztést-bútorokat-eszközöket beleértve. amennyiben a gy.a. az első kettőt visszakérné, majd megmondom neki, hogy vonja le nyugodtan a gyerektertásból 🙂 (amit pillanatnyilag nem fizet).

    • @Netti: tudom, hat hónapon belül, de ennél bonyolultabb a helyzet, és abból a szempontból jól jövök ki belőle, hogy a gyámhatóság ezt is erősen figyelembe fogja venni, ha vitás kérdésben, például ideiglenes külföldre költözés, hozzájuk fordulok, márpedig ez nekem most fontos 🙂

    • Eddig azt hittem, hogy a gy.a-ja csak párkapcsolatokban gyenge, de hogy nem is járul hozzá rendszeresen a fia eltartásához, hát… Azért akármekkora a világválság, akármilyen erős a svájci frank, ezt egy valamirevaló férfi/apa nem teheti meg…
      Melyik irányba tervezed elhagyni kis hazánkat?

    • Nem akarok nagyon beleszólni, de tudnod kell, hogy egy gyermeket nem vihetsz ki külföldre az apa beleegyezése nélkül, még útlevelet sem csináltathatsz nélküle neki. Max. akkor ha lemond a gyerekről.

    • @Timo: én vagyok a gyermek gondviselője, egy évnél rövidebb időszakra kivihetem, és amennyiben ennél hosszabb időszakra az apja nem ad beleegyezést, a gyámhatóság pótolhatja helyette.

    • Én biztos vagyok benne, hogy neked külföldön jobban menne (már akartam is kérdezni, hogy miért nem), de azért az kemény, ha a gyerek nem láthatja az apját egy ideig.

    • @Benenn: ja, azt nem akarom, hogy sokáig ne lássa az apját, de az olcsó repjegyek világában/autóval elég sok minden megoldható, pláne, amíg még nem iskolás. szerencsére utazásilag meg hol itt alszom – hol ott alszom szempontból teljesen rugalmas gyerek.

    • Pont ezt akartam kérdezni én is. Mert most hetente többször találkoznak az apjával, de egy kapcsolat hamar elromlik ha nem találkoznak sűrűn, főleg ha ilyen pici még egy gyerek. Vagy mivel te viszed el külföldre, neked is illik mindig hazahozni, és vajon tényleg minden hónapban megtennéd ezt pár napra? Ezzel szerintem mindenképp aláásnád a jövendőbeli jó apa-fiú kapcsolatot. És mikor tervezel kimenni?

    • @jenna: szerintem ha valami, akkor az sokkal jobban aláássa az apa-fiú kapcsolatot, ha az apja egyévesen otthagyja, mert szórakozni van éppen kedve, vagy az apa csak akkor gondoskodik anyagilag is a gyerekéről, ha éppen úgy tartja kedve. ezek nem az én döntéseim voltak, ha úgy alakult volna az életünk, ahogy én szerettem volna, és amiért én elég sok mindent megtettem, akkor a gyerek még az apjával élne együtt. így viszont a gy.a.-nak is vállalnia kell a tettei következményét, például azt, hogy ha otthagyja a gyerekét, akkor én nem fogok folyamatosan készenlétben állni, hogy mikor kegyeskedik éppen ráérni, miközben a kötelezettségeire és az ígéreteire meg fittyet hány. a gyerekért ezentúl is megteszem, amit tudok, de ehhez az is kelleni fog, hogy az apja is hozzon áldozatokat azért, hogy együtt lehessenek, ne csak nekem számítson már, hogy milyen az apa-gyerek kapcsolat.

    • @jenna: amúgy a kommentelős rendszer rögzíti az IP-címeket, szóval enyhén kíváncsi lennék, hogy miért turkálsz a másik blogomban régi dolgokban Sam néven, míg itt először Timóként kérdezel be, utána jennaként is “pont ezt akarod kérdezni”, de az IP-címed alapján azt hiszem, tudom a választ.

    • Én abszolút megértelek. És szerintem egy ilyenkorú gyereknek a legeslegjobban egy boldog anyára van szüksége. Kíváncsi vagyok melyik országot választod.

    • Jaj Lucia. Sajnálom. Szerintem eddig is mindig túl korrekt voltál az inkorrekt pasasokkal. 50 %-kal több gyanakvást!

      És: ismerek olyan apukát, aki havonta levezet ezer km-t, hogy egy hétvégét a gyerekével töltsön. Miközben a mama már a gatyát is leperelte róla, és szállást sem ad a láthatáshoz. Szóval sok mindenre van példa.

    • már akartam írni, hogy eltöprengtem már néhányszor azon, hogy én a gy.a.-t mennyire szánom. mert az egy dolog, hogy képtelen éretten felvállani egy felnőtt kapcsolatot, és előbb-utóbb a másznivaló barlangok, meg a “mert nálunk mindenki ezt csinálja” – közösbe bedobott dugnivaló nők is elfogynak (főleg, ha jól értelmeztem a kommenteket most és az utánad jövő példány súlyos önbizalmi deficittel is küzd), de egy ilyen remek Mucit kihagyni. azt a csoda okosodását, szépségét nem látni! hiszen mi ismeretlenül is kazalba ájulunk tőle, micsoda öröm lehetne az apjának!

      (ne haragudj, de ez már olyan régen kikívánkozott belőlem…)

    • Zsitke, bocs, ezt most nem publikálom, pedig tökre igazad van az adott infók alapján, de itt most vannak még olyan dolgok a háttérben, ami miatt várnom kell egy kicsit ezzel, egyéb családtagok.

    • Szia Lucia!

      Szeretnék írni Neked a Segítsütivel kapcsolatban, viszont sehol nem találom az e-mail címedet… 😦

      Elküldenéd nekem?

      Köszönöm!

    • @lucia
      Konkrétan ez az a kor, amit a férjem úgy hív ” még nem tudjuk melyik táborban játszik”.
      Régebben mindig mondta, hogy olyan szép körmöket akar, mint az enyém (nagy ritkán van/volt kifestve).
      Múlt héten kastéllyal játszott, ami után nagy lelkesen közölte az összes jelen lévő rokonnal, hogy ha megnő, akkor királynő lesz.
      A sógornőm azon már csak röhög, hogy a szaftot taftnak mondja a gyerek a mai napig 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s