ábra kategória bejegyzései

256. fejezet – a nyusziünnepről

Közzétéve Szerző:
11

A húsvét jól telt, én leginkább dolgoztam, a fiúmat meg sziklán ette a
fene, aztán vasárnap este hazajött leégve, fenyőgyantásan, tele
sebhelyekkel, és vidáman mesélte, hogy milyen jó volt, mert nappal a
sziklán égette a nap meg karcolta össze magát, éjszaka meg a szabad ég
alatt aludtak fenyőgyantában hemperegve. Mondjuk mstanában nagyrészt
egyformán néznek ki a Mucival, mert a kisebbik is képes a nyílt padlón
összekarcolni magát valamivel, de ez nem tartja vissza a kúszástól. A
top kedvenc célpontok 1. az elektronikus eszközök, bármi is legyen az,
2. a padlón hagyott edényfélék (tányér, pohár – kezdünk eljapánosodni,
a legritkább esetben eszünk az asztalnál, mert ott a Dont nem tudjuk
hova tenni, inkább leülünk mellé a földre) és sörösüvegek.

Na de vissza a húsvéthoz, hétfőn így lohengrinezett a malacfülű:

zoard144

Húsvétra ugyanis mindenki vízi eszközöket kapott, a Muci ezenfelül meg még sildes sapkát és naptejeket is (kezében egy babylove minta):

zoard145

Ez a babaúszógumi, olyan, hogy a háta mögött van egy támla, a három karika külön felfújható, és a babapopsit két keresztpánt tartja alul. Majd valamikor valahol kipróbáljuk. Így teljesen felfújva olyan lehet gyerekestül a vízben, mint egy ufó, és ez az az eszköz, amiben úgy úszhat, hogy szinte nem is kell érintkeznie a vízzel, ami nem túl treehugger dolog, de legalább nem fog megfulladni. A sapkát a kedvenc gyereksapkásomnál szereztem be, nála valahogy pont mindig van 1, azaz egy darab olyan sapka a méretében, ami nekem tetszik is, de annyi pont elég.

További újdonság, hogy mivel eszembe jutott, Amerikában mennyire szerettem az édeskrumplit, vettem olyat a malackölyöknek is, és neki is tetszett (külsőre olyan, mint egy nagy krumpli, belül meg narancssárga és sütőtökízű). A borsót-répát-karfiolt-krumplit utálja, én meg kicsit unom már a brokkolit váltogatni a sütőtökkel, úgyhogy ez öröm.

255. fejezet – kúszás kifejtve, ülőkocsi, torta

Közzétéve Szerző:
25

Na, szóval Don Muci elkezdett kúszni, ami egyrészt nem annyira meglepő és váratlan fordulat, másrészt viszont én úgy ünnepeltem őt, ahogy a természetfeletti képességekkel megáldott szuperhősöket szokás. A Muci egy ügyes.

Már szerda este óta gyanakszom rá, de akkor még csak azt csinálta, hogy szerinte nem tudott kúszni, viszont ha erősen, jedimód rákoncentrált egy tárgyra, akkor megfeledkezett magáról, és odaevickélt. Ezt a reakciót leginkább a Tilos Dolgok váltották ki belőle, úgyhogy igyekeztem mintegy véletlenül minél több Tilos Dologgal körülvenni (na jó, a konyhakést nem raktam le mellé, de egy csomag popsitörlőt simán beáldoztam a nemes célra). És egyszer csak olyanok voltak, hogy kimegyek a konyhába, és pelenkászacskó-zörgést hallok (majd bemegyek, mire Don Muci szorosan a pelenkászacskó mellett fekve erősen úgy csinál, mint aki hozzá sem ért), meg eredetileg távol lévő porszívók borultak, ilyesmi, azután tegnap a saját szememmel láttam, hogy a nyusziképű tankönyvi módon, három húzással odakúszik a notebookomhoz, és diadalittasan nyomogatni kezdi a gombjait. Az összeset. Azóta veszélyben a minden. Ha a Nagyvilághoz oda lehetne kúszni és megnyalni, akkor a Muci odakúszna és megnyalná.

Meg időközben a babakocsi ülőrészét is kipróbáltuk. Nekem nagyon tetszett, a Donnak már kevésbé. Elmagyaráztam neki előtte, hogy ő már nagyfiú, és a nagyfiúk ülnek a kocsiban, hogy mindent megnézhessenek, ő viszont kicsit előreszaladt időben fejben, és úgy értelmezte a dolgot, hogy ő már kamasz, aki ha nem ért valamit, akkor sértődötten, duzzogva kell ülnie. Ennek megfelelően viselkedett egész végig. Szerencsére sírni utál, és úgy gondolja, hogy sokkal jobban büntet azzal, ha nem néz a szemembe és nem mosolyog, nemnemnem, még akkor sem, ha a csodafényképezőgép van nálam, hanem ajakbiggyesztve anyeginezik, ha már ilyen megalázó dologra kényszerítettük, hogy Kocsiban kell Ülnie.

 

A középső képen látható arckifejezést szerintem bármelyik modern költő megirigyelhetné. De majd rájön a Zoárdfülű, hogy az ülőkocsi jó.

Időközben viszont rájöttem, hogy a tíz és fél hónap azt jelenti, hogy mindjárt egy éves a gyerek, vagyis szülinap, és bár ilyesfajta ünnepségből azért lesz még egy idén (szeptemberben, amikor meg kellett volna születnie), de ez a hivatalos, ezért szeretnék neki valami elsőszülinapos tortát gyártani. Mármint egy felnőtteset is, mert konkrétan babafogyasztásra majd összeütök valamit sütőtökből és almából, kis babapiskótával, de nekünk meg szeretnék valami brownie-tésztásat vékony, de kiadós csokoládékrémmel, amit viszont kék marcipánnal borítanék, és ezzel kicsit körülményesen bár, de elérkeztem a kérdésemhez, miszerint hol lehet kék marcipánt kapni nagy tételben, és hogy kell tortára tenni? Mármint ilyen marcipán for dummies eligazításra lenne szükségem, lépésről lépésre, mert kézügyességem van ugyan, de a tepsit csak hússütésre szoktam használni, szóval kell-e melegíteni, meg nyújtani kell-e, vagy vágni, mitől marad a tortán, ilyenekre lennék kíváncsi, ha esetleg valami cukrászféle is olvas.

253. fejezet – warning: partial nudity

Közzétéve Szerző:
11

Beleraktam hason a kádba a Mucit tocsogó vízbe, mint azt itt többen javallották, és azt nem merném állítani, hogy megpróbált volna kúszni, viszont nagyon élvezte az egészet:

Az ott a kezében a vízhőmérő. Nem mintha mérném a víz hőjét, ajándékba kaptam valakitől, de fürdetősjátéknak szuper, a kedvenc. Azért kapott pár kacsát is a Don, és a legmegkapóbb jelenet az volt, amikor a hőmérőt, az egyik kis kacsát és a nagy kacsát egyszerre próbálta a szájába gyömöszölni. Ezek a vizes játékok egyébként nagyon jók, mert állandóan ellibegnek meg visszalibegnek:

Szárazföldön viszont teleportált valahogy, és felborította a tőle másfél méterre lévő porszívót (szándékosan, hosszas próbálkozások után). Nem vagyok benne biztos, hogy hogyan jutott oda, bár figyeltem, mert csak annyit láttam, hogy balra néz meg jobbra néz, azután egyszer csak ott van. Tornán ügyesen kúszott, immár kézzel is, a fele időt azzal töltötték, hogy szerelmetesen nézték egymást a terapeutával és bizonyos puszik is elcsattantak, és most kaptunk két hét szünetet, hogy lássuk meg, mi történik azalatt.

Reggelente különösen imádom ezt az okos mucifülűt, mert most, hogy bicajozni járok hajnalban, felébred a mozgásomra, és kurjongat utánam, de ha odamegyek és visszaadom a cumiját, továbbá tájékoztatom, hogy kimegyek egy kicsit, majd jövök reggelire, addig hagyja aludni az apját, akkor szépen csendben nézeget, amíg meg nem jövök.

További bréking, hogy ma kipróbáljuk az ülőrészét a babakocsinak, mármint én összerakni, a Don benne ülni próbál ki.

És akkor még egy utolsó kép a kétfogú tigrisről:

(Továbbá fogak közelről, ami talán már egy kicsit túlspirázott manőver a részemről, de vegyük tekintetbe, hogy az első, egyetlen és koraszülött gyerekemről van szó (és ezt fogom felhozni érvként akkor is, amikor harminc éves korában megkérdezi tőlem a pszichológusa, hogy miért nem engedem még mindig randizni lányokkal)).

249. fejezet – a fiúk dicsőítése

Közzétéve Szerző:
11

Ma estére egy kicsit kidőltem. Én az a típus vagyok, hogy rengeteg mindent meg tudok oldani zseniálisan, nagyon rövid idő alatt, de ha valamit rajtam kívülálló okok miatt nem lehet hamar, akkor frusztrálódom. És ma minden összejött, hogy a gyerek még mindig nem kúszik, pedig már fáj a hátam a tornáztatástól (neki nem, ő hálistennek szereti), nem aludtam ki magam, a mostani fordításom egy vékony kis füzetnek tűnt, de tele van képekkel, szerkesztgetni kell sokat, amit ráadásul meg se fizetnek, szóval nem leszek kész vele soha, ráadásul emiatt nincs időm mosogatni meg teregetni, a holnapom meg teljesen kiesik, mert itt lesz a fiúm lánya, akit a Mucival együtt elviszek a szüleimhez, majd haza hozzánk. Szóval délutánra már kész voltam, és problémamegoldás helyett inkább pánikszerűen alvásba menekültem, amint hazaért a fiúm, aki erre viszont egyáltalán nem megsértődött, hanem kiteregetett, elmosogatott, csinált magának vacsorát (kétszer is), megetette és lefektette a Mucit, továbbá egyeztette a lányával, hogy holnap a nagymamájánál lesz, csak a szüleimhez viszem el. Szóval megmentette a napot, bár meg kell jegyezzem, hogy a fordításomat nem csinálta meg helyettem.

Viszont helyt kaptak vidámabb események is ma meg tegnap, például a Muci, miközben bekevertem neki a tápszert, megtalálta a notebookomat, és komoly szakértelmet tanúsítva le is csapott rá (nem, soha nem szoktam hagyni, hogy nézze a kijelzőjét, most is a hátán feküdt, és csak kivételesen tettem le a feje mögé, nem pedig a földre, mert ott kidőlt a víz, de a két perc, amíg fotóztam, szerintem nem okoz benne komolyabb károsodást):

Minden alkalmat megragad egyébként, hogy a notebook közelébe kerülhessen, pedig leginkább max. a billentyűzet sarkát láthatja, de ez érdekli a világon a legjobban (különös tekintettel a pittyegő caps lockra), meg az USB (és egyébfajta) kábelek.

Egyébként meg azért nem aludtam ki magam, mert reggel hatkor már kurjongatott valaki odalent, nem csak beszélgetett, mint szokott, úgyhogy lementem megnézni, és a Don bizony hasra fordult, és ott támaszkodott a harmincöt centi keskeny bölcsőben, vállpántos hálózsákban. Még szerencse, hogy hipotón, különben talán ki is mászott volna, majd feljön a hasamon ugrálni. Visszafordítottam, de további jeleit adta annak, hogy unatkozik, úgyhogy lement hozzá az apja, kivette, játszott vele, majd elbeszélése szerint egyszer csak azt vette észre, hogy a Muci a hátán fekszik, felvette a nyakába az evős textilpelusát, és ráutaló jelleggel azt mondogatja, hogy hö! hö!. Akkor vette az adást, és adott neki enni.

Délben meg kivittem a gyermeket a szabadba, ott etettem, érje egy kis napfény. Ezen először nagyon meglepődött, de utána hajlandó volt együttműködni, viszont a kutya nevű állat teljesen megdöbbentette, szerintem azóta se érti. Erről nincs sok kép,mert pont lemerült a fényképező, de kábé ilyen volt, csak később mosolygott is:

zoard135

246. fejezet – Muci és a fiúm, világszám

Közzétéve Szerző:
13

Ahogy a fiúm reggel jellemezte, ez a gyerek nem is egy baba, hanem egy baba alakú nagy nevetés. Ez különösen igaz akkor, amikor együtt hancúroznak ők ketten.

zoard127

Amúgy tegnap este nagy hirtelen nagyfiúsítottuk a Dont, ugyanis végül elodáztuk a fekhely problémáját, és kipróbáltuk a bölcsőt, ha az már úgyis megvan. A bölcső eddig a mi szobánkban tartózkodott, de a Mucival nem tudunk egy helyiségben aludni, úgyhogy levittük a nappaliba, ahol viszont csak az eltávolított pelenkázó helyén fért el (de megállapítottam, hogy a pelenkázó amúgy is csak úri szeszély, pelenkázni akárhol lehet, ha az őszinte szándék megvan). Szóval most már külön emeletre is költöztünk, és tartottam tőle, hogy a Dont megviseli a dolog, illetve reggel felébred a fényre (a nappali körben ablakos, egy szál sötétítő nélkül), de nem, ugyanakkor kelt, mint máskor.

zoard128

Az evés igazából elég jól megy, csak én unom magam halálra kanalazás közben. Eddig sima felnőtt kávéskanállal nyomtuk, de annyit ugrál etetés közben a Zoárd nevű célszemély, hogy mindig félek, hogy valami baja esik a fémkanáltól, úgyhogy most beruháztam egy készlet valódi műanyag babaevőeszközbe. Meg a családtámogatási jóhírek örömére kapott a muciféle egy fogantyús cumit is, hogy egyedül is tudjon enni, de mint kiderült, nem az a baj, hogy nem képes rá, hanem hogy nem akarja ő fogni a cumit, amikor a személyzet is foghatja. Ennek mondjuk akár örülhetnék is, hogy hozzám ragaszkodik és nem a tápszeréhez, de azért remélem, az első randevújára nem kell majd elkísérnem a kedvenc kiskanalával.

zoard129

Vettem neki továbbá egy megnevezhetetlen, rejtélyes, de határozottan fejlesztő benyomást keltő játékot is, amit rengeteg helyen meg lehet fogni még egy icipici babapraclival is, és mindenféle zörgős, meg tologatható bizgentyűk vannak rajta. Ezt igazából húsvétra kapta, de egyrészt szerintem még fogalma sincs, hogy mi az a húsvét, másrészt meg nem kívánom vallási ünnepekhez kötni a finommotoros fejlesztését, úgyhogy simán csak a kezébe nyomtam. Rögtön tudta, hogy az az övé (mint minden más is a világon), és örömteli hangokat hallatott.

Ezek mennek most.

244. fejezet – képekkel

Közzétéve Szerző:
22

A Don nem hajlandó felébredni vacsorázni, úgyhogy még egy gyors képes helyzetjelentés belefér, utána felkeltem.

Így csinál, ha rádobnak egy szoptatóspárnát:

 

A múltkor a fiúm, amikor arrébbment valamiért, kiékelte az utazóspárnával, hogy le ne forduljon a kanapéról. ez olyan fél percre hatékony megoldást is jelent, de a Don az ilyesmit kihívásnak veszi, és mindig megtalálja a módját, hogy leessen. A minap amikor kettesben maradtak, mint fiúk, a földről a földre esett le az elmondásuk szerint, méghozzá úgy, hogy nagyon magasra feltámaszkodott (már csípőtől ki tudja nyomni magát), majd oldalra elzuhant. Vigasztalni is kellett, meg minden. A szoptatós párnával meg úgy kezdte az ismerkedést, hogy lendületből ráhengeredett, majd a túlsó oldalán lezuhant. Ilyen típus.

zoard124

És a kakukktojás, párnátlan kép arról, hogy tanítja az unokanővére Mucit tapsolni. Annyira élvezte a gyerektársaságot, hogy ha nem lenne gazdasági válság, vennénk neki szerintem egy nagy testvért.

zoard125

235. fejezet – kép a fogasról

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Így néz ki a Muci foggal, havas háttér előtt, az apja karjaiban szenderegve:

zoard120

Most látom csak amúgy, hogy némi szempillákat is növesztett, jól van, akkor talán nem az én pillátlan szememet és két szál hajamat viszi tovább. A fogak helyzetét ma behatóbban is megvizsgáltam némi birkózás keretében, a jobb alsó határozottan kint van, a bal alsó meg már látszik az ínye alatt.

225. fejezet – számítástechnikai érdeklődése korán megmutatkozott

Közzétéve Szerző:
5

Muci majd megszereli:

zoard118

224. fejezet – a vakond új nadrágjáról

Közzétéve Szerző:
31

Chipie-től kaptunk pár kinőtt felnőttbaba-ruhát, amit ezúton is köszönjük, továbbá a férje és L. közreműködését is az ügyben.Az első nadrágot rögtön fel is vette Muci (kis rábeszélésre, ő egy szál pelenkában képzelte ugyanis el a napját), és hát ilyen:

zoard116

Amúgy elképesztő, mennyire fényképezőgép-tudatos, ha eszköz van a kezemben, le nem veszi róla a szemét, és felszólításra pontosan annyi ideig mosolyog, illetve nevet, ameddig el nem készül a kép:

zoard115

(A két fotó közt csak pár másodperc telt el).

De olyat is tud, hogy James Dean (fiatal korában, bal térdén macival):

zoard117