A Don nem hajlandó felébredni vacsorázni, úgyhogy még egy gyors képes helyzetjelentés belefér, utána felkeltem.
Így csinál, ha rádobnak egy szoptatóspárnát:
A múltkor a fiúm, amikor arrébbment valamiért, kiékelte az utazóspárnával, hogy le ne forduljon a kanapéról. ez olyan fél percre hatékony megoldást is jelent, de a Don az ilyesmit kihívásnak veszi, és mindig megtalálja a módját, hogy leessen. A minap amikor kettesben maradtak, mint fiúk, a földről a földre esett le az elmondásuk szerint, méghozzá úgy, hogy nagyon magasra feltámaszkodott (már csípőtől ki tudja nyomni magát), majd oldalra elzuhant. Vigasztalni is kellett, meg minden. A szoptatós párnával meg úgy kezdte az ismerkedést, hogy lendületből ráhengeredett, majd a túlsó oldalán lezuhant. Ilyen típus.
És a kakukktojás, párnátlan kép arról, hogy tanítja az unokanővére Mucit tapsolni. Annyira élvezte a gyerektársaságot, hogy ha nem lenne gazdasági válság, vennénk neki szerintem egy nagy testvért.
kicsi malac 
igen jó a fotó az ágy fölött!
Egy csomó haja lett a fiúnak! Az orra meg mintha a lánykáéra hasonlítana, nem?
M: a nagyszüleim 🙂
E.: aha, a tömpe orr meg a magas homlok mindkét gyereknél bejátszik, ez nálunk családi hagyomány 🙂
ha leesik, hát leesik, amig nem a szekrény tetejéről vagy az erkélyről, addig nem érdekes. Éccaka az én lányom néha leesik az ágyról, ötből háromszor erre nem ébred fel.
a gyerek szép. Nem csak az enyém, hanem a képen látható is. Teljesen gyerekszerű, a nemzetközi versenyszabályokank megfelelő kivitel.
A Muci GYÖNYÖÜRŰŰŰ!! (továbbra is!)
A leesés meg teljesen rendben van… igen, tényleg gyerekszerű.:-)))
Igaza van Pappitonak. Amíg nem a szekrény tetejéről …
Mit csodálkozol, mászik, leeesik, újra felmászik — hiszen ez a hegymászó virtus a génjeiben van!
A Muci tényleg gyönyörű, és most már az is látszik, hogy az anyukájára hasonlít (már ha te heversz az alanti unokatesós képen :)).
milyen nagyfiú a Muci, annyira nem babaformájú már!
Azta, Bánfi hajszeszt is kevertek a tápszerbe? Nagyon bedurrant a sérója, és tényleg nagyon nagyfiús 🙂
Amúgy mi meg családilag röhögünk azon napok óta (Pömpöllérrel az élen), hogy a ti homlokotokat vakargatja, ha az övé viszket, ez annyira édes 🙂
Dweyra: igen, én vagyok az, de aki mindhármunkat látott már, általában azt mondja, hogy az apjára hasonlít a Muci. 🙂 amúgy megegyezésünk értelmében mindkettőnkre hasonlít.
Azt kell mondjam tetszik egy ilyen gyerek 🙂 Még a végén én is szülni fogok valamikor 😉
Chipie: hát azon mi is, mindig eszembe jut, amit egyszer írtál, hogy a gyerekek bár néha fárasztóak, de nagyon sok nevetéssel járnak, ez tökre így van 🙂
De hisz van neki nagytestvére!:)) Apukája már jó előre gondoskodott erről, mert ő tudta, hogy ez majd egyszer még jól jöhet.
buemoon: sajna túlságosan is előregondolkodott az apuka, a Muci nővére már akkora, mint én (magasságra), és nem a szeles fajta, úgyhogy inkább pótanyukáskodik a Donnal, mint gyerekeskedik 🙂
Sokatt nőtt a Zorcsika nagyon, igazán szép a kisfiad! 🙂
Úgy látszik ez a testvér dolog nagyon szíven ütött. Veled álmodtam, és egyfolytában arról kérdeztelek, hogy te hogy vagy képes most újabb gyerekbe kezdeni. Tényleg te képes vagy? Én annyira irigylem azokat, akik ilyen kis korkülönbséggel szülnek, de egyszerűen képtelen lennék most az újrakezdésre.
az utolsó kép idill.
Benenn: szeretnék majd kistestvért, de majd később. ennek van egy prózai oka is, miszerint pillanatnyilag egy gyerekszobánk sincs, másrészről meg valamiért szeretném, ha a Don egy ideig egyke lehetne, és akkor lenne csak még egy baba a közelben, amikor már el lehetne magyarázni neki a dolgot, és kevésbé riválisként tekintene rá, mint a “mi babánk”-ként. ő tényleg annyira aranyos és kedves, hogy valahogy megérdemli, hogy egy ideig vele is kizárólagosan aranyosak és kedvesek legyenek, és ne kelljen osztoznia a szülein 🙂
még jó, hogy van, aki fényképezzen, amikor többen vagytok, mert legalább utólag megutodod, hogy mi is történt.
mint ahogy a japán turisták megnézik a fényképekről otthon a sixtusi kápolnát.
Lucia szerelmes Zoárdba.
bukta, az a durva, hogy én úgy emlékeztem a vasárnapra, hogy mindenkivel elbeszélgettem a családból, a gyerek meg jól elvolt szintén mindenkivel. erre kaptam vagy ötven fényképet innen-onnan, különböző résztvevőktől, és kivétel nélkül minden egyes képen a gyereket nézem idiótábbnál idiótább vigyorokkal, különböző időpontokban. félelmetes.
Lucia, szívesen adok kölcsön pár napra nagy testvérnek lánygyereket, akár kettőt is.