Ma estére egy kicsit kidőltem. Én az a típus vagyok, hogy rengeteg mindent meg tudok oldani zseniálisan, nagyon rövid idő alatt, de ha valamit rajtam kívülálló okok miatt nem lehet hamar, akkor frusztrálódom. És ma minden összejött, hogy a gyerek még mindig nem kúszik, pedig már fáj a hátam a tornáztatástól (neki nem, ő hálistennek szereti), nem aludtam ki magam, a mostani fordításom egy vékony kis füzetnek tűnt, de tele van képekkel, szerkesztgetni kell sokat, amit ráadásul meg se fizetnek, szóval nem leszek kész vele soha, ráadásul emiatt nincs időm mosogatni meg teregetni, a holnapom meg teljesen kiesik, mert itt lesz a fiúm lánya, akit a Mucival együtt elviszek a szüleimhez, majd haza hozzánk. Szóval délutánra már kész voltam, és problémamegoldás helyett inkább pánikszerűen alvásba menekültem, amint hazaért a fiúm, aki erre viszont egyáltalán nem megsértődött, hanem kiteregetett, elmosogatott, csinált magának vacsorát (kétszer is), megetette és lefektette a Mucit, továbbá egyeztette a lányával, hogy holnap a nagymamájánál lesz, csak a szüleimhez viszem el. Szóval megmentette a napot, bár meg kell jegyezzem, hogy a fordításomat nem csinálta meg helyettem.
Viszont helyt kaptak vidámabb események is ma meg tegnap, például a Muci, miközben bekevertem neki a tápszert, megtalálta a notebookomat, és komoly szakértelmet tanúsítva le is csapott rá (nem, soha nem szoktam hagyni, hogy nézze a kijelzőjét, most is a hátán feküdt, és csak kivételesen tettem le a feje mögé, nem pedig a földre, mert ott kidőlt a víz, de a két perc, amíg fotóztam, szerintem nem okoz benne komolyabb károsodást):
Minden alkalmat megragad egyébként, hogy a notebook közelébe kerülhessen, pedig leginkább max. a billentyűzet sarkát láthatja, de ez érdekli a világon a legjobban (különös tekintettel a pittyegő caps lockra), meg az USB (és egyébfajta) kábelek.
Egyébként meg azért nem aludtam ki magam, mert reggel hatkor már kurjongatott valaki odalent, nem csak beszélgetett, mint szokott, úgyhogy lementem megnézni, és a Don bizony hasra fordult, és ott támaszkodott a harmincöt centi keskeny bölcsőben, vállpántos hálózsákban. Még szerencse, hogy hipotón, különben talán ki is mászott volna, majd feljön a hasamon ugrálni. Visszafordítottam, de további jeleit adta annak, hogy unatkozik, úgyhogy lement hozzá az apja, kivette, játszott vele, majd elbeszélése szerint egyszer csak azt vette észre, hogy a Muci a hátán fekszik, felvette a nyakába az evős textilpelusát, és ráutaló jelleggel azt mondogatja, hogy hö! hö!. Akkor vette az adást, és adott neki enni.
Délben meg kivittem a gyermeket a szabadba, ott etettem, érje egy kis napfény. Ezen először nagyon meglepődött, de utána hajlandó volt együttműködni, viszont a kutya nevű állat teljesen megdöbbentette, szerintem azóta se érti. Erről nincs sok kép,mert pont lemerült a fényképező, de kábé ilyen volt, csak később mosolygott is:
kicsi malac 
hát lehet, hogy kénytelen leszel valami kiságyfélét venni, mert forogni fog éjszaka, hasról hátra, hátról hasra, mikor mi a kényelmesebb – mint a nagyok. nálunk már ez megy. és megfigyeléseim szerint nagyon szeretnek a gyerekek – ÁLTALÁBAN – T-alakban aludni, azaz derékszögbe kidobott karokkal, hanyatt fekve.
Tedd egy kicsit odébb azt a laptopot. Ha ennyire kell neki, ki fogja találni, hogy kell odakúszni érte!:)))
Mennyi haja van Mucinak!!! Csak irigykedem itt, az én 10 hónaposom kobakján csak egy kis szöszmösz van 🙂 És, ha jól látom, az ekcémája is elmúlt, ugye?
Különben miért baj, ha látja a notebookot? Az én fiam is odavan érte, eddig nem izgattam magam amiatt, ha ránézett a monitorra is, sőt, volt, hogy mutattam neki mesét rajta. Valami gondot okoz?
Porcelán, egyrészt a szemének nem tesz jót, ha közeli, villogó dolgokra koncentrál (és a Muci veszélyeztetett szemű), másrészt egy mesében túl sok inger van neki ahhoz, hogy fel tudja dolgozni (hang, kép, gyors változások), harmadrészt a tévémesét “ingyen” kapja, nem kell dolgoztatnia vele az agyát, nem interaktív, és az ember úgy fejlődik (pláne ebben a korban), hogy ingerekre vágyik, ezért csinál magának (pl. megfogja és lóbálja a játékot, vagy odamegy). ha hozzászokik, hogy a közreműködése is történnek dolgok, akkor később is ezt fogja bizonyos területeken elvárni. de ez természetesen csak az én véleményem, és nálam meg nincs itt a bölcsek köve, és egyáltalán nem akarok beleszólni abba, hogy a te gyerekeddel mit csinálj, mert az a te gyereked 🙂
A kész filmek ártalmairól írt hozzászólásoddal egyetértek, tényleg jó lenne magát és az agyukat is dolgoztatni a gyerekeknek, véleményem szerint a tömeges dyslexiába is belejátszik. Bizonyos kor fölött azért nézhet olyat is, csak ne ez legyen az egyeduralkodó. Gondolom én.
Coffi, Pocak, Paprika !!!!!!!! imádtam/imádom, pár éve felkajtattam Bp összes antikváriumát, hogy találjak egyet (láttam, hogy idén kiadták megint)
Lucia, a filmekkel kapcsolatos véleményeddel egyetértek, én is így tudom, és csak egyszer fordult elő nálunk, hogy mesét mutattam a gyerkőcnek a notebookon. Tévét sem néz (mondjuk nehéz is lenne, mert nincs olyanunk, viszont a nagyszülőknél van, és ott sem engedem), viszont biztosan lesz majd olyan, hogy eljön a mese-DVD-ék ideje (gondolom 3-4 éves kor körül, de majd meglátjuk). Inkább magára a monitorra értettem a kérdésemet, hogy attól mi baja lesz, ha rátekint egy sima szöveges felületre… Mondjuk az igaz, hogy minden monitornak van valamennyi villódzása, még ha az én szemem nem is érzékeli, de nem gondoltam volna, hogy ártalmas…
A másik blogodba akartam írni, de ha már így bennevagyok az írásban, inkább itt kérdezem meg: a közeljövőben nem fordítasz megint Dextert?
Porcelán, fordítottam, le is adtam január végén, gondolom, mostanában jelenik meg, és ez a rész elég jó is volt, jobb, mint az előző. igaz, rövidebb is.
óóó, köszi, és tényleg 🙂 Már meg is találtam a kiadó weblapján.
Most nem tudom en vagyok-e elhanyagolo anya, de az en fiam nem kuszott 14 honapos koraig. Csak ult nagyon elegedetten es baby yogat nyomott amivel mindent elert. Nem volt koraszulott, nem volt hipoton tudtommal. Ugy ket havonta megemlitettem a vedononek, hogy nem kuszik a gyerek, aki csak felhuzta a vallat, majd tobbszori zaklatasra elkuldott kivizsgalasra,ahol ujfent megallapitottak, hogy nincs semmi baja. Itt ugye nincs Deveny meg tornaztatas…
A kesei kezdes utan persze kesett azzal is hogy elinduljon. 21 honaposan tette meg az elso lepeseit, ami miatt mar jobban hergeltem magam. Eddigre mar genetikai vizsgalat stb sem talalt semmit, mindenki csak legyintett majd rendben lesz. Ez volt harom honapja es ugy latom mostmar ugy megy mint kortarsai. Stabilan, szalad…behozta a lemaradasat.
Amiert untatlak itt mindezzel, hogy ne frusztrald magad feleslegesen. Mai napig nem tudott nekem senki normalis magyarazatot adni arra miert kesett ennyit a mozgasfejlodese, de mar nem is erdekel. Es hihetetlen mennyi hasonlo esetrol hallottam, foleg fiuknal. Csak ezekrol minden hallgat, mert minden jora fordult, elfeljetodott. Vszinu, most teged a hideg jar, hogy ugyan a te fiad mar biztosan kuszni, menni fog 14 honapra. Remelem, viszont ha o is kivarna massive 4-7 honapos stressz all elotted. Talan feleslegesen.
eva: szerintem nem vagy elhanyagoló anya, ha nem lett vlna koraszülött, engem sem érdekelne, mikor csinálja a mit a gyerek, de sajna azért annak a három hónap kiterülve fekvésnek, ami helyett mozognia kellett volna, megvan a hatása. most viszont egyáltalán nem aggódom, jó kezekben van a gyerek, csak azért szeretném már, ha kúszna végre, mert akkor (legalább egy ideig) nem kellene gyógytornára járni, és leszállnának rólam a hivatalos szervek (orvosok, védőnők, stb). 🙂