Beleraktam hason a kádba a Mucit tocsogó vízbe, mint azt itt többen javallották, és azt nem merném állítani, hogy megpróbált volna kúszni, viszont nagyon élvezte az egészet:
Az ott a kezében a vízhőmérő. Nem mintha mérném a víz hőjét, ajándékba kaptam valakitől, de fürdetősjátéknak szuper, a kedvenc. Azért kapott pár kacsát is a Don, és a legmegkapóbb jelenet az volt, amikor a hőmérőt, az egyik kis kacsát és a nagy kacsát egyszerre próbálta a szájába gyömöszölni. Ezek a vizes játékok egyébként nagyon jók, mert állandóan ellibegnek meg visszalibegnek:
Szárazföldön viszont teleportált valahogy, és felborította a tőle másfél méterre lévő porszívót (szándékosan, hosszas próbálkozások után). Nem vagyok benne biztos, hogy hogyan jutott oda, bár figyeltem, mert csak annyit láttam, hogy balra néz meg jobbra néz, azután egyszer csak ott van. Tornán ügyesen kúszott, immár kézzel is, a fele időt azzal töltötték, hogy szerelmetesen nézték egymást a terapeutával és bizonyos puszik is elcsattantak, és most kaptunk két hét szünetet, hogy lássuk meg, mi történik azalatt.
Reggelente különösen imádom ezt az okos mucifülűt, mert most, hogy bicajozni járok hajnalban, felébred a mozgásomra, és kurjongat utánam, de ha odamegyek és visszaadom a cumiját, továbbá tájékoztatom, hogy kimegyek egy kicsit, majd jövök reggelire, addig hagyja aludni az apját, akkor szépen csendben nézeget, amíg meg nem jövök.
További bréking, hogy ma kipróbáljuk az ülőrészét a babakocsinak, mármint én összerakni, a Don benne ülni próbál ki.
És akkor még egy utolsó kép a kétfogú tigrisről:
(Továbbá fogak közelről, ami talán már egy kicsit túlspirázott manőver a részemről, de vegyük tekintetbe, hogy az első, egyetlen és koraszülött gyerekemről van szó (és ezt fogom felhozni érvként akkor is, amikor harminc éves korában megkérdezi tőlem a pszichológusa, hogy miért nem engedem még mindig randizni lányokkal)).
kicsi malac 
nnaugye 🙂 örülök, hogy biztatóak az első próbálkozások (mármint a káddal) és csak figyelj, idővel fontos lesz neki, hogy a tovalibbenő kacsákat újra visszaszerezze és akkor beindul majd a kúszásvetődésmászás is!
He-he, a recesszív HH (hátrahajló hüvelykujj) bejátszik a kölöknél… 🙂 Amúgy nagyon jóképű fiúka, irigykedem!
Biztos, hogy olyan fontos ez a mászás. Nemrég tudtam meg, hogy én sosem másztam. Felültem, aztán felálltam. Az ülős korszakban úgy mozogtam, hogy az egyik lábam betettem a popsim alá, a másikat kinyújtottam, és valahogy elrugva magam gyakorlatilag ülve szökdécseltem. Ezt azóta már nem tudom produkálni, de állítólag hatékonyan működött. Bár igaz, azóta sem vagyok valami vállas…
nagyon, nagyon , nagyon édes. pedig én ezt nem is szoktam mondani.
köszi 🙂
hat en az atlagnal privacyparasabb jatekos vagyok, de en a helyedben ilyen cimmel nem tartanek blogbejegyzest a gyerekedrol szolo blogodban
Nagyon aranyos ez a gyerek! Olyan kedves kis barátságos arca van, de az sem utolsó, hogy bizonyos hurkácskákat is lehet mostan látni. 🙂
Nem teleportál. Kúszik. 🙂
Ha ilyeneket csinál, hogy egyszercsak ott van valahol, ahol azt megelőzően nem volt, az azt jelenti, hogy képes a helyváltoztatásra. Pont. Tessék elhinni. 😀
És nagyon édes huncut továbbra is.
Olyan nagyfiús huncutság van benne, hogy el sem hiszem, hogy nem csajozik máris! 🙂 És remélem, nem ő lesz az egyetlen. Ahhoz túl jól sikerült.
ja tényleg, van egy ötletem, kérjél egy térfigyelő kamerát kölcsön a rendőrségtől és akkor visszanézheted hogyan műxik ez a helyváltoztatás….hihihi
egyébként meg elolvadtam…
IMÁDOM! Hurkástól, fogacskástul… MINDENESTŐL!!! :-))))