Szeretném az elején leszögezni, hogy Zorcsi jól van.
Kicsi P. a másik szobában viszont meghalt. Nagyon pici volt, ráadásul fiú (ők gyengébbek), nem bírta. A szomszédunk Zsé baba, nagyon szép, szőke, kék szemű gyerek, ő is 660g körül született, két fiútestvérrel, aztán egyedül marad. Nem tudom, mi lesz ilyenkor a babákkal, van-e temetés ilyen kicsiknek, ez az egész PIC olyannak tűnik, mint valami nem igazán valós hely azoknak, akiknek képzelt gyerekük van, olyan, mint a mátyás királyos mesében, hogy létezik is, meg nem is.
Na de vidámabb téma: DaniZoárd jól van, nem kap már infúziót, kikerült az orrából is a cső, reméljük, véglegesen, mert nagyon irritálta a nyálkahártyáját, ettől taknyosodott, amitől meg bukott, és ezért kevésbé hízott, amitől kevesebb ereje maradt lélegezni, ördögi kör. Tegnap, amikor látogattam, csuklott, úgy röhögtem rajta, hogy a nővérek már megrovóan kezdtek nézni rám, de muszáj volt, mert minden csuklásnál pontosan olyan hangot adott ki, mint egy sípolós gumiállat, amikor megnyomják, utána pedig megrökönyödve nézett. Egyébként 1350 g most, már nagyon várom a másfél kilót, szerencsére valamennyire beindult a tejem is (éljen a More Milk kapszula). Ma meg kenguruztunk, előtte olyan 92 körül volt a szaturációja, rajtam felugrott stabil 97-re, közben végig nyüffögött és cuppogott, de csak nem akartam megérteni, hogy mit akar szegény.
És mától megint a pattogós nővér van, tehát egyrészt rövidülnek a látogatási idők (a többiek, ha elég mozdulatlanná merevedek, és nem adok ki magamból hangokat, akkor elfeledkeznek arról, hogy ott vagyok), másrészt viszont ma reggel tanúja voltam annak, hogy egy másik nővérrel viháncolt, és azon versenyeztek kire mosolyog rá többször az egyik baba, és amúgy is nagyon kedves a gyerekekkel, szóval legyen velem kicsit udvariatlanabb nyugodtan, így is vigyorgok rá (bár kicsit olyan arkifejezéssel, mint a selymes fülű nyuszik a kobrára). Ja, és ő is hisz a kenguruban, tahát ha ő van ott, akkor hódolhatok a bűnös szenvedélyünknek. Amúgy ma tisztára kivételezett gyereknek éreztem magam, mert megengedte, hogy háromkor, amikorra odarendeltek, csengetés nélkül menjek be nyugodtan, nem tudom, mi lesz itt, ha már ő is így elveszíti a fejét, legközelebb az inkubátorokon fogunk pókerezni szivarozva, vagy mi.
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...