65. fejezet – Zoárd unplugged

A kenguruzás végül nem jött össze, mert Zoárd orvosának el kellett mennie valahova, de erre számítottam, majd ha vége az egésznek, akkor megírom a János kórházból az én kurgáni naplómat, külön kiemelve benne az órákig várakozást a PIC előtt, a fullasztó, ablaktalan, az ellen megtévesztése végett “TORNATEREM”-nek feliratozott fejősszobát az alagsorban (ahol most megvonták tőlünk a papírtörlőt, mert nincs rá keret, szerintem holnap viszek, és bedobom a közösbe, majd valahogy kigazdálkodom azt  98 forintot), illetve azokat, akik hússzal mennek lefelé a Németvölgyin. Szóval hogy átrakták a babaölelést holnapra, ami az elkövetkezendő másfél hétben bármelyik napot jelentheti.

De viszont, és itt jön a lényeg, nem tudok ezen elkeseredni, mert Zorcsi ma reggel úgy fogadott, hogy nem volt az orrában semmi, és úgy rúgkapált, hogy öröm volt nézni (az a benyomásom, hogy most fellelkesülve attól, hogy kiharcolta a cső kivételét, elhatározta, hogy a véroxigénmérőt is lerúgja magáról végleg). Este játszott vele az apja is, akinek — kis túlzással — elférne a tenyerében, Zoárd üdvözülten tüsszögött neki, meg minden, majd megragadta a mellé helyezett oxigénmaszkot, és gyakorlott mozdulattal maga felé húzta. Amúgy szinte sose sír, kócos, huncutul mosolyog, illetve annyit rugdal, és olyan erővel, hogy időnként bűntudattal elegy megkönnyebbülés támad bennem, amiért ezt odakint csinálja, remélem, olyan lesz, mint az apja, hogy nem tud majd megülni a fenekén, mindig is ilyen gyereket akartam.

zoard008

 

13 thoughts on “65. fejezet – Zoárd unplugged

    • Olyan kis szép! A csővel sem volt semmi, de így végképp nagyon szesszi! 🙂
      Ha gondolod, gyűjtést is rendezhetünk papírtörlőből!
      🙂

    • Azert ez durva, hogy ennyire nincs penze a korhaznak…

      Viszont az orokmozgo gyerek jo, legalabb karban tartja a Te alakodat is – tapasztalatbol mondom. Hajra-hajra, ha ilyen kis ugyes, biztos hamar kikerul a dobozbol.

    • Hát biza, ennyire nem kapnak pénzt a kórházak… :((
      Már egészen baba-kinézete van így cső nélkül! :)) Gyönyörű a feje, én mondom 🙂
      (A naplót pedig várom)

    • Nagyon jó, hogy végre kihúzták a kisdedet a konnektorból:). Azaz ööööö az orrcsatlakozóját eltávolították az elektromos aljzatból. Jól mondom?

    • Szia! Szurkolok nektek! Mondjuk én annak ellenére, hogy végig (6 hét) bent maradhattam a kórházban a Csibével eléggé ki voltam bukva. A szoptatás nagyon nem akart menni, aztán végül 11 hónapig szopott a kis cudar, szóval igyál sört (én Laktoherb teát ittam) és akard nagyon. Csibe anno 28. hétre jött, május 26-án töltötte be a hármat, 100 cm, 16 kiló és egy dumagép… 🙂
      (Ja, és azért ne nagyon csórd ki a dobozból, mint ahogy javasolták… 🙂 )

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s