Szeretném az elején leszögezni, hogy Zorcsi jól van.
Kicsi P. a másik szobában viszont meghalt. Nagyon pici volt, ráadásul fiú (ők gyengébbek), nem bírta. A szomszédunk Zsé baba, nagyon szép, szőke, kék szemű gyerek, ő is 660g körül született, két fiútestvérrel, aztán egyedül marad. Nem tudom, mi lesz ilyenkor a babákkal, van-e temetés ilyen kicsiknek, ez az egész PIC olyannak tűnik, mint valami nem igazán valós hely azoknak, akiknek képzelt gyerekük van, olyan, mint a mátyás királyos mesében, hogy létezik is, meg nem is.
Na de vidámabb téma: DaniZoárd jól van, nem kap már infúziót, kikerült az orrából is a cső, reméljük, véglegesen, mert nagyon irritálta a nyálkahártyáját, ettől taknyosodott, amitől meg bukott, és ezért kevésbé hízott, amitől kevesebb ereje maradt lélegezni, ördögi kör. Tegnap, amikor látogattam, csuklott, úgy röhögtem rajta, hogy a nővérek már megrovóan kezdtek nézni rám, de muszáj volt, mert minden csuklásnál pontosan olyan hangot adott ki, mint egy sípolós gumiállat, amikor megnyomják, utána pedig megrökönyödve nézett. Egyébként 1350 g most, már nagyon várom a másfél kilót, szerencsére valamennyire beindult a tejem is (éljen a More Milk kapszula). Ma meg kenguruztunk, előtte olyan 92 körül volt a szaturációja, rajtam felugrott stabil 97-re, közben végig nyüffögött és cuppogott, de csak nem akartam megérteni, hogy mit akar szegény.
És mától megint a pattogós nővér van, tehát egyrészt rövidülnek a látogatási idők (a többiek, ha elég mozdulatlanná merevedek, és nem adok ki magamból hangokat, akkor elfeledkeznek arról, hogy ott vagyok), másrészt viszont ma reggel tanúja voltam annak, hogy egy másik nővérrel viháncolt, és azon versenyeztek kire mosolyog rá többször az egyik baba, és amúgy is nagyon kedves a gyerekekkel, szóval legyen velem kicsit udvariatlanabb nyugodtan, így is vigyorgok rá (bár kicsit olyan arkifejezéssel, mint a selymes fülű nyuszik a kobrára). Ja, és ő is hisz a kenguruban, tahát ha ő van ott, akkor hódolhatok a bűnös szenvedélyünknek. Amúgy ma tisztára kivételezett gyereknek éreztem magam, mert megengedte, hogy háromkor, amikorra odarendeltek, csengetés nélkül menjek be nyugodtan, nem tudom, mi lesz itt, ha már ő is így elveszíti a fejét, legközelebb az inkubátorokon fogunk pókerezni szivarozva, vagy mi.
kicsi malac 
az első két mondattal a frászt hoztad rám kb.
bocsánat, tényleg félreérthető volt, átírtam, hülye readerekben persze már úgy marad.
Csengetés nélkül, hűha!!! 😀 Komoly előrehaladást értél el. 😀 Még a végén megengedi, hogy 20 percnél tovább maradjunk. Vagy legalább ti, a kisebb szobákban.
Jó, én elkezdtem gondolkodni hogy Zoárdból hogy lett P., és mi lesz a csavar,ami más értelmet ad a mondatnak, mert meg tuti nem halhatott.
újlakás: hát rám is a frász jött, amikor átolvastam.
Südve: és még mosolygott is, és csak egyszer szólt rám, hogy ne támaszkodjak a pultra, mert most törölték le.
Már nagyon aggódtam, hogy mi ez a hallgatás. De most megnyugodtam.
Nagyon helyes lehet mikor ilyen hangokat ad ki:) mondjuk a képeken látszott az első kengurúnál is, hogy az ott az Ő helye, és kész..lehet írtad már, de elfelejtettem, mikor próbálkozhattok a szopizással? nem lehet, hogy ezért is cuppogott, hogy jelezze, ő már aztán készen áll? 🙂
nyuffogott es cuppogott? tejszagot erzett, es bevadult. 🙂 kicsit erosebb lesz, es siman szoptatos pozba pozba vagja magat nyitott szajjal, varva az anyatejet. (az en kethetesem ezt csinalja.)
Igen, anyatejszag, szopni szeretne, de egyelőre híznia kéne inkább, és a szoptatással több energiát veszítene, mint amennyit nyerne, ráadásul a nővérek szerint a cumit sem bírja hosszabb ideig, pedig abból sokkal könnyebb enni. Úgyhogy várunk még. 🙂
Jajistenem, pár hónapig nem vagyok, és már babád van. 🙂
(Vivi)
Kösz, hogy megváltoztattad az elejét, mert mikor délután szóltam a N-nek, hogy “írt a barátnőd”, még a végére odabiggyesztettem, hogy ne ijedj meg az első mondattól. Ja, és azért “barátnőd”, mert naponta minimum hét sztorit hallok rólad, amit innen és a másik blogodból merít. Például minap “igenis felnőtt vagyok, és el tudom dönteni, hogy mikor és mennyi majonézt eszem” – valami ilyesmi, bár nem emlékszem, hogy a Puskin előterében hogy jött ez szóba. Meg az Egyetleneim című filmet is meg akarja nézni. Tudod, a Művész mozi miatt.
Kép jöhetne már a gyerekről.
Zenavivi: hát így jártam, na mit szólsz :). mondjuk még csak egy fél. amúgy olvastam, hogy nettelenségbe kerültél, örülök, hogy túlélted.
szeghi: hihi 🙂 jön majd, csak most amúgy is sebtibe’ írok, tök kevés időm van.
ezek szerint südvéékkel egy helyen vagytok?
igen.
Az elvonási tüneteim odáig fajultak néha, hogy bekéretőztem a művesés nővérkék gépe elé, és ott olvastalak.