Amúgy elképesztő, hogy kiforgatja az embert ez az anyaság magából. A videókról pl. azért vetettem le a hangot, mert valami elképesztő gügyögést rendeztem Zének a háttérben, anélkül, hogy észrevettem volna (nem, nem ereszkedtem odáig, hogy ún. becézett formájú szavakat használjak, de tőlem akkor is furcsa volt nekem ez a hangnem). Most meg egy sokkal kisebb szobában vagyunk, ahol általában kettesben ér minket az este, és elkezdett bennem egyre hangosabban villogni a figyelmeztető jelzés, amit tudat alatt a kismamaipar oltott belém, hogy a gyermekem agya igen hamar tejbegrízzé fog változni, és kifolyik a fülén, ha az anyja nem énekel neki. De minimum diszlexiás lesz, és erről mind én tehetek majd.
Szóval az van, hogy én nem tudok énekelni, nem szoktam énekelni, nem akarok énekelni, de a tejbegrízre koncentrálva előadtam Zorcsinak a gunner's dream-et meg a final cutot roger waterstől, mert ezeket tudom kívülről, illetve utána még a turn aroundot bonnie tylertől, mert annak olyan a hangtartománya, hogy nem éneklem hamisan, bár a két szólammal akadt némi problémám, de megoldottam, és befejezésül a hotel californiát. Átfutott az agyamon, hogy becsempészem hozzá agnust, de belegondolva, nem igazán szeretném, hogy összehasonlítási alapja legyen. Mindenesetre Zé udvariasan, érdeklődést mímelve tűrte, és nagyon-nagyon remélem, hogy miután elmentem, nem mondogatott olyat neki a többi gyerek, hogy de gáz már az anyukád, nem is tud énekelni, mert az ciki lenne.
Énekelj csak bátran, és eszedbe se jusson, hogy a kisbabák legrosszabb tulajdonsága, hogy énekel az anyjuk…
Valamikor régen olvastam, hogy minden gyerek abszolút hallással születik, csak a többségből úgy 1 éves korára ezt sikeresen kiírtják. Mivel énekelni én sem tudok, Weöres Sándor versekkel operáltam. A gyermek hallása jó, sőt zenei érzéket mutat. A kísérletet sikeresnek nyilvánítottuk. ;o))
Jó olvasni téged! Hajráf Zoárd!
Én nem énekeltem a kölykeimnek, gügyögni se nagyon gügyögtem, a nonverbális kommunikációnk viszont igen intenzív lett. Viszont lúdtalpu, szemüveges, fogszabályzós és of course diszgráfiás kölykök lettek, főleg az egyik. A humoruk cserébe fergeteges. `szal szerintem mindent csinálj, ami jólesik nektek.
hihi, én amikor énekeltem a fiacskámnak, és elaludt, az emberem soha nem hagyta ki a megjegyzést, miszerint az öntudatlanságba menekül a drága gyermek 🙂
Arra gondolj, hogy ő nem ismer másmilyet, mint a te hangodat, nincs viszonyítási alapja 😀
:))) Norka kifejezetten nevetni szokott, amikor énekelek, vagy kinevet,vagy tényleg tetszik Neki, a lényeg, hogy jó hatással van rájuk 🙂 Igen, ez az anyaság dolog furcsa dolgokat hoz ki az emberekből. A lányom ha rámosolyog valakire, és az nem veszi észre, vagy nem mosolyog rá vissza, meg tudnám csapni 😀
esetleg mondd meg, mit énekeljek fel és playbackelhetsz 🙂 bár sztem neki mindenképp a te hangod kell, nem érné be máséval. 🙂
Én ölni tudtam volna, amikor 15 éves koromban lemezről hallottam, …hogy is mondjam?: falcsul… az “Apu hogy megy be” kezdetű dalocskát, mivel Anya egészen másképp tanította:)
nem ide tartozik, meg lehet, hogy már írtad, csak nem figyeltem: miért kellett elköltöznöd? nem bírja igor [?]a gyerekzsivajt?
én énekelek neki [a gyerkőcömnek, nem igornak] az elejétől, a múltkor a kocsiban is be kellett vetnem, az uram meg nagyon dícsérte a hangom, szóval lehet, hogy a tied is csak a te fejedben nem jó.
azért költözöm, mert a fiúmmal ismét összeköltözünk, vagyis már kb. január óta nagyjából itt lakom, csak eleinte sokat hányingertem a könyvpakoláshoz, utána sokat dolgoztam, most viszont mire hazajön a gyerek, el kellett intézni.
igornak én sem énekelek, amúgy hónapok óta nem láttam, sztem natasa, az új kontaktszemély diszkréten eltette láb alól, de velem mindig udvarias, úgyhogy nem hozom fel a témát.
Tavaly nyáron a saját szememmel láttam, amint egy hároméves kislány és egy ötéves kisfiú fergeteges headbangelést rendezett a whole lotta rosie és a night train (előbbi acdc, utóbbi gunsnroses) hallgatása közben. Szerintem ez Dionüszosz csattanós válasza a kismamaipar ármánykodására. Különben is, Zoárd emlékezetem szerint iron maidenen edződött magzatkorában… Akárhogy is, az anyjától származó hangok csakis jóleshetnek a fülének, a többi gyerek meg nagy valószínűséggel nem ért a zenéhez, oszt’ kész.
de ha nagyon nem megy az énekelés(amit nem hiszek) akkor még mindig ott van a mesélés, ami neked biztos csípőből..én is ezt tervezem majdanra:)
a gyereknek az a jó, amit az anyja nyújt neki, majd meglátod,ha hamisan énekelsz nem baj, de Te énekeled és nem a nővérke, ha simogatod az a jó.
Egyszer a kocsiban mar nagyon nem birta a gyurodest a gyerkoc, hat enekelni kezdtem: Boci, boci; Bobita; a Micimackobol, amennyit tudtam – csak orditott… Vegso elkeseredesunkben a Zsakmanyallattal probalkoztunk – nem tudom, hogy a dobbenettol, vagy mert eltalaltuk az izleset, de elhallgatott. Egyebkent igy 3 evesen meg a progressziv jazzt imadja.
Szia, a gyerekek sokáig (években mérve) nem tesznek különbséget aközött, hogy énekelsz, vagy csak beszélsz nekik kis Weöreseket, vagy bármilyen nyelven bármilyen sztorit. A beszédnek is van dallama (ráadásul a gyerekekkel különösen dallamosan beszélünk, önkéntelenül) és mivel a blog alapján szerintem tök jókat tudsz beszélni, ezért nyugodtan nyomjál neki bármit, mindegy mit, csak hangok jöjjenek a te szádból, ez a lényeg 🙂
mar epp akartalak felelossegre vonni a hang miatt. tolod a mozgokepet, de a letfenntarto masinak zugasat lekeverteted…
nyavogjal is neki a kesobbiekre valo tekintettel, mer macska nelkul elni nem lehet.
ja, éppen akartam írni, hogy mivel kismacskákon szocializálódtam, reflexből nyávogni is szoktam neki, meg mindig mondom, hogy szép cica, okos cica.
Fabiennel vitatkoznék: [olyat nem is merek mondani, hogy “a gyerekek”, mert még csak 1 tesztalanyom van, de] az én fiam szemmel láthatóan különbséget tesz magyar és angol nyelvű mese, valamint mese és ének között. A Kodály-módszert viszont még nem ismeri, úgyhogy simán elvan az evet-féle-freestyle dalokkal [mert a szövegeket rendszerint elfelejtem és amúgy is jobb, ha az adott helyzethez aktualizálom [pl. “ne nyomd meg a reset gombot” kezdetű ráolvasó]].
a gyerekneveléssel az a legnagyobb baj, hogy csak sokára derül ki, hogy amit csinálsz, az hasznos volt-e.
amióta a gyerekem tud beszélni, az első gyanús jelre rögtön ordít, hogy “mama, nem énekel!!!”