Csak értesítenék mindenkit, hogy a Muci továbbra is nagyon aranyos, és most nagyon beindult beszédfejlődésileg, ami nagy dolog, ha azt vesszük, hogy tavaly októberben kezdett beszélni.

Sajnos a meglendült képességeit leginkább arra használja fel, hogy az anyjának beszóljon, már-már kiskamasz szintet érve el. A múltkor például lent matatunk a konyhában reggel, amikor rákérdezett, hogy ana, mikor cinálod meg végje a kávét? (Azt hiszem, kezd összefüggésekre is ráébredni a kávé és a reggeli hangulatom között). Mivel azért nem csináltam meg még a kávét, mert őt láttam el mézes-sonkás szendviccsel (pfuj, de ő szereti), visszakérdeztem, némileg pikírten, hogy Mucikám, szerinted most mit csinálok?, mire ő gyermeki őszinteséggel azt felelte, hogy szejintem csak jájkájsz össze-vissza.

(A következő mondata az volt, hogy Ana, nem puszijgathatsz mindig, de röhögött, úgyhogy nem vettem komolyan).

A Muci délutánra belázasodott, úgyhogy közöltem vele, hogy nem megyünk ki motorozni, ő pedig erre halálosan megsértődött. Mivel a sértettségét távolról nem tudja kellőképpen érzékeltetni, beült az ölembe, és ott csinálta azt, hogy nem nézett rám, és biggyesztett szájjal duzzogott, én meg próbáltam kiengesztelni.
– Építünk garázst a Mucikával? – kérdezi az anyaállat behízelgő hangon.
Dániel biggyeszt, duzzog, nem néz.
– Játsszunk a mentőautóval? – próbálkozik a bukott anya kitartóan.
Dániel biggyeszt, duzzog, nem néz.
– Kérsz banánt, amit együtt vettünk a boltban? – terel lucia gasztronómiai zsarolást is alkalmazva.
Dániel erre rám néz, valami végtelenül megvető pillantással végigmér, majd azt feleli:
– Nem a bojtban vettük a banánt, hanem a közéjtben.
Kicsit azért büszke vagyok rá, hogy alig kilencvenegy-két centi, de beszólni már most tud.

Mucus mára már jobban van, legalábbis vidáman ébredt, majd tájékoztatott, hogy emedünk a bojtba és veszünk Daninak fekete autót (kinézte, hogy mit akar húsvétra, lábbal hajtósat), majd azért inkább feljött az ágyamba. Mióta ő is beteg, itt fetrengünk ketten, én dolgozom, ő játszik a három kedvenc kisautójával, és néha rám szól, hogy ő most anya helyén akar lenni, akkor helyet cserélünk. Azt is tudja, hogy mire való a szápópép, benne van az intejnet, az intejnetben van fiú [ez ő], vannak autók, és ana íjja az intejnetet. Illetve tegnap mondtam neki, hogy várjon egy kicsit, megnézem a Muci blogját, erre egész este azt magyarázta, hogy a fiúnak van bogja a szápópépben.

Valamelyik este heverészünk itt békésen, én kihasználom, hogy a gyermek engedékeny hangulatban van, és a hátát simogatom, mire egyszer csak álmodozva megszólal, hogy szejetem ana kezét. Ana erre természetesen elolvad, és visszakérdez, hogy és még mijét szereted anyának, malackám, mire Dániel elgondolkozik, majd tárgyilagosan azt válaszolja, hogy ana kubuját (a Kubu nagy sztár).

A múltkorjában meg kicsit mocskosan hozta haza az apja a barlangból, én éppen mosogattam, úgyhogy viccből odaszóltam Dánielnek, hogy vegye le a nadrágját, és tegye a szennyesbe, mire tényleg levette a nadrágját, és betette a szennyesbe. Álompasi. Teregetni is segít, csak még egy kicsit rövid hozzá.

Az OCD-jét meg tőlem örökölte, úgyhogy teljesen fel van háborodva, mióta kicseréltem a hálószobámban a kiégett izzót energiatakarékosra, mert arra nem fér rá a lámpabura. Azóta rendszeresen tárgyalásokba bocsátkozik velem arról, hogy visszatesszük a jámpa fedejét, mire elmagyarázom, hogy túl nagy az izzó, nem fér rá, erre azt feleli, hogy tedük vissza a kici jámpaköjtét, én tájékoztatom, hogy az elromlott, nem lehet visszatenni, erre hozza a kabátját, hogy emedünk a bojtba, veszünk kici jámpaköjtét. Mindezt naponta olyan tizenötször. Zavarja, na.

Ha már bolt, a múltkor előadott az egyik nagyáruházban egy monodrámát. Kérte, hogy vegyem ki a kocsiból, kivettem, jött mellettem, és egyszer csak hallom, hogy komolyan magyaráz valamit. Odafigyeltem, hogy mi van, és a Muci azt mondogatta, csak úgy maga elé, a világba, hogy ana mindig vásájoj, szegén Dani nem üjhet a kocsiban, a jábán kejj mennie Danikának, mert ana mindig vásájoj. Nagyon örültem, hogy gyermekvédelmisek nincsenek éppen a közelben, mert eléggé meggyőző volt.

A következő poszt az állatkerti kirándulásról fog szólni, már amennyiben sikerül betömörítenem hozzá a videót. Elöljáróban csak annyit, hogy ott láttam először úgy istenigazából hisztizni a Mucit (a végén a fáradtságtól), amikor nem engedtük agnussal, hogy az elefántok közt motorozzon, mire a következő pillanatban azt bámultuk halál kimerülten, de röhögve, hogy Dániel üvöltözve megpróbált kirángatni egy facsemetét a földből, hogy eldobhassa, miközben azt kiabálta, hogy de motojozunk az ejefántokkal.