Tegnapelőtt este rámtört a frász a gyerek mellett, mert egyik pillanatról a másikra leesett a szaturációja 74-re, és ehhez riadt arcot is vágott, úgyhogy gyorsan elkezdtem böködni és a talpát birizgálni, ahogy oktattak, meg az orra elé tartottam az oxigénmaszkot, és rendbe is jött pár másodperc alatt, viszont engem utána úgy levert a víz az ijedtségtől, hogy inkább gyorsan lementem a fejősszobába pihegni, mert úgy gondoltam, valószínűleg nem lenne higiénikus ötlet ott esni össze a PIC-en. Úgyhogy végighevertem az egyik műbőr padon, ittam egy kis vizet, aztán röhögtem egy kicsit magamon, hogy mit csinál ez a gyerek velem, most már csak egy legyező meg egy kis üveg repülősó hiányzik a kezemből,akkora primadonna vagyok. Mondjuk valószínűleg az is belejátszott, hogy előtte a negyvenfokos kocsiban ücsörögtem, aztán rohantam fel a harmincöt fokos PIC-re, ráadásul még mindig vérzek (van ugye az a vicc, hogy sose bízz olyan állatban, ami öt napig vérzik és túléli, úgyhogy nem tudom, mit szóljak az öt hetemmel, kezd vámpíros arcszínem lenni), de ennyire megijedni soha nem szoktam.

Aztán megnyugtattak, hogy éppen evés után volt a gyerek, és ha ilyenkor a kedvenc játékát játssza, hogy mindkét lábát felemeli, és megkísérli velük fülönrúgni magát, akkor felnyomódhat a gyomra a tüdejébe, és egy pillanatra nem kap levegőt, ennyi, ez normális.

Amúgy Normális DaniZoárd szintet lépett, ugyanis most már akkora nagy, hogy párnával alhat (fejformázó párnával, hogy a tarkóján is feküdjön). Ma reggel már tök úgy nézett ki, mint egy igazi gyerek, párna, ruhácska, takaró, és jesszusom, véroxigénmérő nuku, itt kaptam ismét egy kisebb szívrohamot, aztán a főnővér a szomszéd szobából átszólt, hogy vegyem ki. Egyedül. hát, egy életem, egy halálom, kivettem, aztán annyira belelkesültem, hogy egészen durva dolgokat cselekedtem a zsinórtalan kisdeddel, átvettem például az egyik kezemből a másikba, és csak reméltem, hogy a gyermekvédelmi hatóság nem értesül a dologról. Valami egy órát szórakoztunk így, a vége felé Zorcsi teljesen felébredt, cuppogott, emelgette a végtagjait, nézelődött, aztán sajnos vissza kellett adnom, holnap(? nővérfüggő) megpróbálkozunk a szoptatással.

Apjaneve Dániel Zoárd Vulkán Turul Kilián nyuszizsiráfmalac ma egy hónapos.

Ma reggel a főnővér volt bent (igazából asszem, nincs ilyen titulusa, csak ő tanította be a többit, egy kedves, komoly nő) és a főorvosnő, aki szintén egy kedves, komoly nő, aki azt szereti, ha rend van, és fegyelem, úgyhogy nem mehettem át a szomszéd szobába megnézni Sárát, ahogy megbeszéltük az anyukájával, majd ha a barnaszemű, vagy S. B. lesz, akkor csináljuk az ereszdelahajamat. Zorcsi viszont komoly nagyfiúsan felöltözve várt engem, macis bodyban, és amikor kérdeztem a nővért, hogy sátoros ünnep van-e, vagy mi, azt mondta, hogy azért adta rá, mert szeretné, ha kivenném a gyereket. Mert nemsokára engedik szopni, és addigra be kell gyakorolnom, hogy kell tartani.

Hát nekem nem kellett kétszer mondani, megdicsőülten üldögéltünk ott egymással egy húsz percet, Zorcsi feje pont befér a bal tenyerembe, többi része az akaromra, és akkor marad még egy teljesen üres kezem. Egyébként most már ugye nem lógnak belőle csövek, és a véroxigénmérőt is levette a nővér a szeánsz idejére, amitől rögtön két dolog jutott eszembe, 1. hogy úristen-úristen-úristen, most hogy fogom tudni, hogy jól van-e, igaz, vigyorog, de mi van, ha csak udvariasságból, 2. hogy most akár el is szaladhatnék vele. Zorcsa meg vigyorgott és cuppogott, úgyhogy ő is elfoglalta magát a saját szintjén, elvoltunk, na. Aztán én vehettem le róla a külső réteg ruhát, amikor visszakerült, hát nem mondom, ördöglakat, de megoldottuk.

Egyébként nagyon kíváncsi vagyok már, milyen színűlesz a szeme, a nővér szerint akinek nagyon világoskék, annak úgy is marad, akinek szürkéskék, abból bármi lehet, Zé meg határeset a kettő között, esküszöm, most már elmegyek jósnőhöz,mert nem bírom ezt a feszültséget.

Szeretném az elején leszögezni, hogy Zorcsi jól van.

Kicsi P. a másik szobában viszont meghalt. Nagyon pici volt, ráadásul fiú (ők gyengébbek), nem bírta. A szomszédunk Zsé baba, nagyon szép, szőke, kék szemű gyerek, ő is 660g körül született, két fiútestvérrel, aztán egyedül marad. Nem tudom, mi lesz ilyenkor a babákkal, van-e temetés ilyen kicsiknek, ez az egész PIC olyannak tűnik, mint valami nem igazán valós hely azoknak, akiknek képzelt gyerekük van, olyan, mint a mátyás királyos mesében, hogy létezik is, meg nem is.

Na de vidámabb téma: DaniZoárd jól van, nem kap már infúziót, kikerült az orrából is a cső, reméljük, véglegesen, mert nagyon irritálta a nyálkahártyáját, ettől taknyosodott, amitől meg bukott, és ezért kevésbé hízott, amitől kevesebb ereje maradt lélegezni, ördögi kör. Tegnap, amikor látogattam, csuklott, úgy röhögtem rajta, hogy a nővérek már megrovóan kezdtek nézni rám, de muszáj volt, mert minden csuklásnál pontosan olyan hangot adott ki, mint egy sípolós gumiállat, amikor megnyomják, utána pedig megrökönyödve nézett. Egyébként 1350 g most, már nagyon várom a másfél kilót, szerencsére valamennyire beindult a tejem is (éljen a More Milk kapszula). Ma meg kenguruztunk, előtte olyan 92 körül volt a szaturációja, rajtam felugrott stabil 97-re, közben végig nyüffögött és cuppogott, de csak nem akartam megérteni, hogy mit akar szegény.

És mától megint a pattogós nővér van, tehát egyrészt rövidülnek a látogatási idők (a többiek, ha elég mozdulatlanná merevedek, és nem adok ki magamból hangokat, akkor elfeledkeznek arról, hogy ott vagyok), másrészt viszont ma reggel tanúja voltam annak, hogy egy másik nővérrel viháncolt, és azon versenyeztek kire mosolyog rá többször az egyik baba, és amúgy is nagyon kedves a gyerekekkel, szóval legyen velem kicsit udvariatlanabb nyugodtan, így is vigyorgok rá (bár kicsit olyan arkifejezéssel, mint a selymes fülű nyuszik a kobrára). Ja, és ő is hisz a kenguruban, tahát ha ő van ott, akkor hódolhatok a bűnös szenvedélyünknek. Amúgy ma tisztára kivételezett gyereknek éreztem magam, mert megengedte, hogy háromkor, amikorra odarendeltek, csengetés nélkül menjek be nyugodtan, nem tudom, mi lesz itt, ha már ő is így elveszíti a fejét, legközelebb az inkubátorokon fogunk pókerezni szivarozva, vagy mi.