102. fejezet – a babakocsi

Van hozzá kisebb-nagyobb sportrész, mózes, autósülés, takaró, napernyő, esővédők, bevásárlókosár, pelenkázótáska, és háromkerekű. A gyereket a vásárlónak kell biztosítania. A maci rögtön el is vitte egy test drive-ra (általában a zsiráf szokta kipróbálni a gyerekdolgokat, de most a nyuszi biztos nem engedte le, vagy valami).

quinny

101. fejezet – a kedvenc gyerekemről

A Zoárdok az éjszaka teremtményei. A sötétség gyermekei. Tegnap éjjel már itt maradtam a malaccal, bár mondták, hogy toljam be nyugodtan, és nincs mit szépíteni a dolgon, Zorcsiból kitört a partiállat. Nem sírt, csak határozottan tiltakozott rajzfilmállatka-nyelven, amikor visszaraktam az ágyába, ugyanakkor ha magam mellett tartottam, akkor megnyugodott, és elégedetten nevetgélt, én viszont úgy nem mertem elaludni, úgyhogy reggelre már határozottan látszott rajtam a görbe éjszaka. Zé amúgy, amint felkelt a nap, oldalra fordult, és beájult. Egyébként nagyon furcsa, Zorcsi most hirtelen a kórház gyerekéből az én gyerekemmé változott, konkrétan agonizálok, ha be kell adni a közösbe, inkább nem pisilek fél napokig. Attól tartok ugyanis, hogy ilyenkor nem viselik gondját megfelelően (a koraszülött-intenzíven, ugyebár, ahol mindenki imádja, szóval kicsit talán túlreagálom).

Mára egyébként a kölyök súlya 2170g lett, nem csoda, a táplálkozás az olyan három óránként egy órás szertartás nálunk, először cumi, utána cici, majd tea (nem én szabom meg a sorrendet és a mennyiséget). A ténynek, hogy még mindig van mellem, mindig nagyon örülünk, amikor levetkőzöm, és ennek csápolós ovációval adunk hangot (de csak ha már megvolt a cumi). A másik fő örömforrás az, ha jön apa, olyankor a malac akár erőnek erejével is megpróbálja nyitva tartani a szemét, hátha éppen most viszik el majd motorozni. A büfiztetésben aktív szerepet vállal, úgy hörög, mint egy heavy metál lead, hátha akkor könnyebben feljön a levegő.

És megjött a babakocsi, egyszerűen gyönyörű és kényelmes, ráadásul full tartozékkal küldték, vagyis van hozzá bevásárlókosár, amiről pedig lemondtam, pelenkázótáska, és ami a legtutibb, napernyő, amit magamtól biztosan nem vettem volna, mert milyen szükségtelen sznob hülyeség már, de állat jól néz ki. Szóval most már biztos, hogy vasárnap megyünk haza mi összes malacok.

100., jubileumi fejezet

Zorcsa ma átlépte a két kilót (1990-ről 2050-re tegnap óta), csak úgy mondom. Amúgy tündér gyerek, eszik, alszik, vendégekkel udvariasan társalog, az L. elől lenyúlta a legbombázóbb vörös nővérkét (elmentek fürdeni), meg ilyenek. Evéshez mondjuk mindig magára ölti a mártíromkodós arcát, hogy tudjam, ezt csak miattam csinálja, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Én is nagyon ügyes vagyok egyébként, eszem, alszom, csak a vendégekkel vagyok kevésbé udvarias, amikor anyám itt volt, akkor például feltétlen szükségét éreztem, hogy megmutassam az L.-nek az autómat, van összefüggés. Amikor apám itt volt, akkor sajnos az L. nem, ezért kénytelen voltam végighallgatni az eszmefuttatását arról, hogy jól teszi a pattogós nővérke, hogy pattog, legalább megjegyzem, hogy a gyerek nem játék. Még szerencse, hogy így is marad egy nagyszülője, akinek oda lehet majd adni pár napra. A fiúm anyukája egyébként konstatálta, hogy ez nem is indigógyerek, hanem egyenesen kristály, még nem volt előző élete, hanem egy másik galaxisból jött (ehhez képest szerintem egy kicsit hamar ideért egyébként), illetve hajnalban sütött nekünk még egy kis sütikét (a nagyi, nem a gyerek). A rendszergazda vett nekem telefont (átázott a meglévő).

És vettem saját légzésfigyelőt (paraanya vagyok, olyat, amilyenhez walkie-talkie is van, pedig a fiúm bebizonyította, hogy arra semmi szükségünk, de legfeljebb Zorcsi játszik majd vele a haverjaival, ha nagyobb lesz), mert már untam, hogy mindig besípol a kórházi tévesen. Illetve megkezdtem a mínusz egy hónapos hozzátáplálását, úgy csámcsogott, amikor barackot ettem, hogy először megkínáltam cumival, de nem kérte, és akkor nyomtam neki pár csepp baracklevet az ujjamra, na, annak nagy sikere volt. Mentségemre szóljon, hogy otthon majd a gyógyszert is baracklével kell beadni orvosi rendelvényre, mert tejjel/tápszerrel nem szívódik fel, legalább szokja (sültoldalast törtkrumplival majd csak holnap kap).

99. fejezet – jó nekünk

zoard026

Zorcsi ezen a képen éppen azt magyarázza a macinak, hogy milyen vicces volt, amikor anya ott állt a tele pelenkával a kezében, amit sehova nem tudott letenni, mert csurgott belőle a kaka, és akkor valaki lepisilte anyát. Egyébként ez az első saját rucija, amit visel, 44-es kutyás rugi nemisbékától, a sapka meg Kenguru Gold (ez az egyetlen normál áras termékük).

A kakás incindensnél egyébként az volt a legviccesebb, hogy mindketten meghatottan dicsérgettük utána Zorcsit, mert ez az input/output probléma érzékeny kérdés még. Amúgy asszem, sikerült beletanulnom a gyerekbe, leszámítva, hogy szopni nem hajlandó,mióta összeköltöztünk, csak a szájába veszi a mellem, nagyokat vigyorog, és átszellemült képet vág, de nem csinál semmit. Viszont cumisüvegből tök jól eszik, mióta beszereztem két Nukot, és kitanultam a kívánt hőmérsékletet, még teázik is utána (nem érdekel, hogy az nem anyatej, szomjas, és szereti a teát).

A PIC-en meg kiemelt ügyféllé váltam (helyileg nem ott vagyunk most), soha nem kell csengetnem, csak bemehetek, mosolyognak rám a nővérkék, plusz megtanultam magunknak kaját kiadagolni/melegíteni, tök jól megy ez nekünk, na.

98. fejezet – a víz azúr

A rendszergazda poénkodott azon valamelyik nap a spárgás képek láttán, hogy kútbaeséstől nem kell féltenünk a gyereket, mert kitámaszt és kimászik. És tényleg.

zoard025

Azért az első ijedelem után egészen élvezte, úszott, meg minden. Vízimalac. (Azóta itt fekszenek kiterülten az apjával).

97. fejezet – a védőnő és a környezettanulmány

beszéltem ma a védőnővel, mondom neki, hogy a fiúmmal kellene egyeztetnie családlátogatás ügyében, mire azt válaszolta, hogy hát lucia, bevallom, én ma kerültem arra egyet, hogy megnézzem a házukat, és úgy gondolom, hogy szociális indoka nincs annak, hogy az a gyerek ne mehetne oda lakni, majd összehozunk egy írásos környezettanulmányt telefonon.

És akkor én meg órákig sikáltam a fugákat a konyhakő között.

kilencvenvalahanyadik fejezet

Beköltöztem a kórházba, próbaidőre együtt vagyunk, úgyhogy most megyek is, mert Apjaneve Zorcsi Dani Vulkán Turul Kilián igényt tart a társaságomra, ha már kiszakítottam az ismert közegéből (ezt berregéssel adta a tudtomra, nagyon leleményes). Éjszakára még hazamegyek pár napig, de lassan már a gyermek is jön velem.

94. fejezet – a cápa

Tegnap meg ma olyan voltam, mint az aggresszív kismalac ("kuss, hoztam"), csak én nem cseresznyét vittem, hanem internetet a kórházba. Meg áramot, mert péntek óta megvan a Prius, úgyhogy két etetés között (mert Zorcsi napközben már az összeset velem csinálja végig, ezért vagyok ott egész nap) bevághatom magam a légkondiba dolgozni, és még a környezetet se szennyezem számottevően (a kocsi amerikaiaknak (illetve szerintem nőknek) készült, úgyhogy pöcökben méri a benzint, eddig egy pöcköt sem ment le).

Zorcsiról sajnos most nem tudok fotót, mert mindig gyerek meg mellek vannak a kezemben, fényképezőgép már nem fér, az előző kettőt is kaja után csináltam sebtiben, azért olyan mogorva hörcsög rajtuk (nem szereti, ha lerakom). A mellből evés nagyon vicces, Zorcsi rákancsalít a célobjektumra, majd tátott szájjal ráveti magát és megrázza, mint egy cápa, utána kimondottan disznó hangok kíséretében lenyom két-három kortyot, végül ájultan elalszik, a mellemmel a szájában. Felébresztem, vigyorog, majd horkantgatva megint nekemugrik, goto 10. Ezt csináljuk kábé egy órán keresztül, megadja a módját.

Utána hallgatólagos megegyezéssel úgy teszünk, mintha büfizne, bár nem szokott, csak összebújunk egy kicsit. Zé cinkosan vigyorog ilyenkor rám a vállamon, szerintem arra bíztat, hogy szaladjunk haza, amíg a nővérek nem figyelnek oda, úgyhogy nagyon remélem, sikerül S. B.-nek beügyeskednie minket a koraszülött osztályra lakni, mert nem állok jót magamért.

93. fejezet – rakenroll

Zorcsi lábaitól már nem lehetett becsukni az inkubátor ajtaját:

zoard023

Ezért átrakták kabrióba:

zoard024

Ettől a fordulattól először riadtan nézett, majd csuklott egy sort, azután megnyugodván láthatóan azon kezdett gondolkozni, hogy most, hogy már minden megtörtént vele, ami tapasztalatai szerint egy emberrel élete során megtörténhet, és őt már nem érhetik komolyabb meglepetések, itt az ideje, hogy megírja az emlékiratait, az eljövendő nemzedék okulására.

Amúgy a szoptatás továbbra is vegyes sikerrel megy, ma csak nyammogott a mellemen, utána megpróbáltam valamennyit cumiból is beletölteni, de határozottan kiköpte egy korty nélkül, akkor megmértem, hogy mégis, mennyi, és kiderült, hogy harmincat azért benyammogott finnyáskodva. Egyébként én a terhességem alatt azt is elhatároztam, hogy nem csinálok nagy ügyet a kajálásból, majd eszik igény szerint, aztán így jártam, hogy ettől függ a hazamenés, teljesítenünk kell. Amúgy 1900 grammnál tartunk, vagyis Zorcsi kábé feleakkora, mint egy hagyományos csecsemő, kezd ijesztően nagy lenni.

92. fejezet – esős napok

(Zorcsi jól van).

Segítség.

Az van, hogy rendeltünk Angliából babakocsit mindenféle kiegészítőkkel, a Two Left Feet-től úgy két hete, a fiúmmal leveleztek is egyet arról, hogy szállítás címén vonhatnak-e többet, igen, vonhatnak, azóta viszont egyrészt nem válaszolnak az order statusra vonatkozó mailjeinkre, másrészt nem veszik fel a telefont, csak géphang várat a megadott számon. Honnan lehetne vajon valami normális számot szerezni hozzájuk, vagy mittudomén? Kéthetes nemzeti ünnep van most ott, vagy mi?

Amúgy kitakarítottam, megvallom egyébként, nagyon jól esett, az elmúlt két hónapban ugyanis orrba-szájba fordítottam, és rendkívül pihentető volt ezzel szemben a padlót súrolni egy kicsit, különös tekintettel arra, hogy pár napja már majdnem elbőgtem magam, amikor azt mondta nekem a word egy "őszintén szólvá"-ra, hogy sablonos kifejezés, meg a klasszra, hogy írjam inkább, hogy remek, pompás, vagy mittudoménmi. Én meg mostanában nehezen viselem a kritikát, úghogy átmenetileg kikapcsoltam a helyesírás-ellenőrzőt.

A védőnőtől egyébként annyira nem félek (mint a wordtől), de ha érdemes, akkor szeretnék vele jóban lenni, és neki kötelessége megkísérelni kijönni terepszemlére, különben számonkérhetik. Mondjuk normális környéken lakunk, de akkor is. És én konkrétan arról is nagyon nehezen szoktam le, hogy a takarítónő érkezése előtt takarítsak, szóval nem nagyon lehet erről lebeszélni. Amúgy a fiúm, úgy néz ki, megtört, mert előtte nekem mindig volt takarítónőm, mellette több-kevesebb rendszerességgel én voltam az, most viszont zöld utat adott a személyzetfogadási terveimnek, egyrészt a gyerekre való tekintettel, másrészt arra, hogy ezáltal hivatalosan is felső-középosztály leszünk (vagy már azok vagyunk, és ezért kötelező a háztartási alkalmazott, nem értettem teljesen világosan a gondolatmenetét). Úgyhogy egyrészt kaptam egy telefonszámot, másrészt Anna nénit is megkörnyékeztem, mert őt amúgy is kedvelem, valamit majd csak összehozunk.

Zorcsira szavakat nem lehet találni, annyira aranyos, nevet, ha kiveszem a dobozból, imád öltözködni, majd rögtön spárgába is vágja magát a végén (ami nem könnyítit meg a szopáshoz felvevendő testhelyzetet), az evést mindig ilyen félig sírós, félig beletörődős arckifejezéssel kezdi (sajnálom, mert én is utáltam, ha tömnek gyerekkoromban, de az ilyen piciknél nem lehet igény szerint csinálni a táplálást), de tegnap este már negyvenet lenyomott (hogy hogyan, azt nem tudom, abban a mellemben max. 20 szokott lenni olyankor), ma reggel csak húszat, utána cumiból befejezte. Mindenesetre ma permanens lelkifurdalásom van, ha rágondolok, mert lecseszett a főorvosnő, ugyanis Zé félrenyelt, pár másodpercre lement 78-79-re a szaturációja, mire én megkocogtattam a vállát és kiköhögte, majd helyreállt. Na, ekkor mondta a főorvosnő, hogy ne legyek már ennyire bátor, hogy ennyire könnyen veszem az ilyesmit (nem kezdtem el sikoltozni, többek között azért, mert ott állt fél méterre egy nővérke, és minket nézett), mert ettől tüdőgyulladása is lehet, meg minden. Utána S. B. ugyan megnyugtatott, hogy minden gyerek félrenyel néha, ilyenkor kiköhögi, azt jól van, mégis kezdek attól tartani, hogy talán túl laza vagyok, na mindegy.

Ja, és az éjszakás nővér a múltkor azt mondta, hogy "magáé a Dani? Hogy abból milyen szép gyerek lett!", illetve a múltkor két nővér is odajött kaja után, hogy megnézzék Zorcsit, mert "olyan kis vicces hörcsögpofija lesz evés után", szóval gyűjti a hódolókat keményen.