101. fejezet – a kedvenc gyerekemről

A Zoárdok az éjszaka teremtményei. A sötétség gyermekei. Tegnap éjjel már itt maradtam a malaccal, bár mondták, hogy toljam be nyugodtan, és nincs mit szépíteni a dolgon, Zorcsiból kitört a partiállat. Nem sírt, csak határozottan tiltakozott rajzfilmállatka-nyelven, amikor visszaraktam az ágyába, ugyanakkor ha magam mellett tartottam, akkor megnyugodott, és elégedetten nevetgélt, én viszont úgy nem mertem elaludni, úgyhogy reggelre már határozottan látszott rajtam a görbe éjszaka. Zé amúgy, amint felkelt a nap, oldalra fordult, és beájult. Egyébként nagyon furcsa, Zorcsi most hirtelen a kórház gyerekéből az én gyerekemmé változott, konkrétan agonizálok, ha be kell adni a közösbe, inkább nem pisilek fél napokig. Attól tartok ugyanis, hogy ilyenkor nem viselik gondját megfelelően (a koraszülött-intenzíven, ugyebár, ahol mindenki imádja, szóval kicsit talán túlreagálom).

Mára egyébként a kölyök súlya 2170g lett, nem csoda, a táplálkozás az olyan három óránként egy órás szertartás nálunk, először cumi, utána cici, majd tea (nem én szabom meg a sorrendet és a mennyiséget). A ténynek, hogy még mindig van mellem, mindig nagyon örülünk, amikor levetkőzöm, és ennek csápolós ovációval adunk hangot (de csak ha már megvolt a cumi). A másik fő örömforrás az, ha jön apa, olyankor a malac akár erőnek erejével is megpróbálja nyitva tartani a szemét, hátha éppen most viszik el majd motorozni. A büfiztetésben aktív szerepet vállal, úgy hörög, mint egy heavy metál lead, hátha akkor könnyebben feljön a levegő.

És megjött a babakocsi, egyszerűen gyönyörű és kényelmes, ráadásul full tartozékkal küldték, vagyis van hozzá bevásárlókosár, amiről pedig lemondtam, pelenkázótáska, és ami a legtutibb, napernyő, amit magamtól biztosan nem vettem volna, mert milyen szükségtelen sznob hülyeség már, de állat jól néz ki. Szóval most már biztos, hogy vasárnap megyünk haza mi összes malacok.

Reklámok

18 thoughts on “101. fejezet – a kedvenc gyerekemről

  1. Az, hogy nem akarod a kiskorút magára hagyni, (anyai) ösztönös, amire hallgatni jó. Ezer éve, amikor az első ivadékom született, erős késztetést éreztem, hogy megnyaljam a fejét. Leküzdöttem, most meg már nem érem fel…

    • Ez annyira aranyos volt 🙂 Hihetetlen, hogy az ember végre megfoghatja a gyerekét amikor szeretné és mindjárt vissza se akarja adni 😉
      Örülök, hogy rendeződött a babakocsitok (az a napernyő nyáron nagyon hasznos lesz!) Vasárnap, nagyon szuper! Örülök Nektek! 🙂

    • mondtam már,hogy állati jó ezt itt olvasni? mindig,minden részletét! és nagyon szurkolok,hogy menjetek már hazafelé,de persze önző dög módon azon aggódom,hogy vajon lesz-e elég időd írni?:)

    • Hurrá, végre, ez is eljön – hazamehettek! Nagyon örülök én is ennek! Göcögtem itt hangosan: Zoárd a partiállat!
      Azért éjjelente aludni is kell, nem tesz jót a kismamának, ha éjjel partiszervízt ad, nappal meg próbálja intézni az életét. Persze tudom én, hogy az életnek ezen szakasza egy évig nem a túlalvásról szól, bár én meglehetősen szerencsés voltam ebben a tekintetben. A napernyő meg nem is olyan felesleges ebben a világban, mikor szénnéégette a muskátlimat a nap folyamatos öntözés mellett is.

    • Hát ez állati! Nem csak a malackodásaitok, hanem hogy hazamehettek! Vasárnap!, már mindjárt itt van! Előszön nekem is “normális” volt, hogy a gyerekek néhány napig inkubátorban vannak, nekem meg haza kell menni, aztán kaptunk egy szobát, helyhiány miatt a vip szobát, hogy boldoguljunk, és hízzon a lányom. Majd mikor lett hely, közölték, hogy akkor most toljam be őket a csecsemőosztályra, én meg menjek haza éjszakára, hát kitört belőlem az anyaállat. Napokig éjjel-nappal együtt, aztán meg két-három napra hagyjam itt őket? Na ne! Inkább perkáltunk vaskos összegeket a szobáért, és hamarosan hazamentünk 🙂
      Akartam egyébként kérdezni, hogy mentek-e neurológiai vizsgálatra, mert a koraszülötteket fejlődésneurológus is meg szokta nézni. Vagy már voltatok?

    • Szerintem teljesen természetes, ha Zorcsi melletted vágyik aludni éjszaka. Mert hol is lenne jobb, mint ahol anyu van?
      Az első gyerekünket szigorú különalvásra szoktattuk – azóta sem szeret egyedül elaludni. Minden elalvás küzdelem.
      A második gyereknél már lazábbak voltunk, mertük jobban figyelembe venni a szükségleteit. Most várjuk a harmadikat, nála egyenesen az együtalvásra rendezkedem be. 🙂
      Tudom, tudom, nagyon vitatott téma, ha nekem az első gyereknél veti fel valaki, nem hiszem, hogy díjaztam volna.
      Egy kétrészes cikk a témáról:
      http://www.lll.hu/node/235
      http://www.lll.hu/node/252

    • De jó!!!! Holnap már mindenki otthon alszik!
      Remélem lesz egy kis időd majd beszámolni!

      Nekem kezdetben valaki adott egy jó tanácsot, ami a következő volt: csinálj úgy mindent, ahogy te a legjobbnak véled!
      Szerintem neked ezzel nem lesz problémád!

    • Kedves Lucia!
      Kreatív blogger díjakat osztogatnak a virtuális világban. A díjátadó nálam, kattints át két szoptatás között. Ne hozz piát, és kiöltözni sem kell. Az időpont tetszőleges. szeretettel látlak: mamaka

    • Jóvan, jóvan! Örülök én is!
      Kicsi malacnak kívánom, hogy legyen belőle naaaaaagy-naaaaaaagy disznóóóó! 😉 🙂
      A szülőknek meg erőt, egészséget, úgy a magam, mint a kollektíva nevében! 😉 😀

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s