Zorcsi lábaitól már nem lehetett becsukni az inkubátor ajtaját:
Ezért átrakták kabrióba:
Ettől a fordulattól először riadtan nézett, majd csuklott egy sort, azután megnyugodván láthatóan azon kezdett gondolkozni, hogy most, hogy már minden megtörtént vele, ami tapasztalatai szerint egy emberrel élete során megtörténhet, és őt már nem érhetik komolyabb meglepetések, itt az ideje, hogy megírja az emlékiratait, az eljövendő nemzedék okulására.
Amúgy a szoptatás továbbra is vegyes sikerrel megy, ma csak nyammogott a mellemen, utána megpróbáltam valamennyit cumiból is beletölteni, de határozottan kiköpte egy korty nélkül, akkor megmértem, hogy mégis, mennyi, és kiderült, hogy harmincat azért benyammogott finnyáskodva. Egyébként én a terhességem alatt azt is elhatároztam, hogy nem csinálok nagy ügyet a kajálásból, majd eszik igény szerint, aztán így jártam, hogy ettől függ a hazamenés, teljesítenünk kell. Amúgy 1900 grammnál tartunk, vagyis Zorcsi kábé feleakkora, mint egy hagyományos csecsemő, kezd ijesztően nagy lenni.
kicsi malac 
Nagyon szépen gömbölyödik a kis pofija :)! A spárgától továbbra sem tudok elszakadni, balett, vagy torna. Erre tippelek :). Te meg elképsztően ügyes és erős vagy, így-így tovább ezzel a kis csodabogyóval :)!
lehet, hogy egyszer ki kéne várni, hogy éhes legyen úgy isten igazából (vagy többször) és hogy az éhség csillapítása a melleddel kerüljön nála összefüggésbe, és után már nem nyammogni fog.
Különben egyre szebb, már abszolút babás kinézete van és nem pedig koraszülött baba. nagyon szép kisfiú és a képek alapján csuda értelmesnek tűnik.
az én fiam egyébként 6 hónapos koráig volt hajlandó szopni (addig egyébként mint a gép), majd onnantól köszönte és nem kérte a mellemet. sose jövök rá, miért.
szóval ezeknek a gyerekeknek méret ide vagy ide, határozott elképzelésük van az életről és sokszor jobban is tudják, mint mi
Agysebészek nyúlhatnak szikéért ilyen kéztartással. Az enyhén összeráncolt homlok pedig arra utal, hogy az antigravitáció elméleti megalapozása már folyamatban van, és az inkubátor-éra végére talán elkészül a versbe szedett változat is, természetesen az okcitán nyelv Aran-völgyi dialektusában és/vagy navahóul, hogy csak beavatott kevesek értsék.
és tényleg, a képekről is látható, hogy fejlődik, és nem mellesleg jól áll neki a piros szín!:D
Na, nemazé…., de már egy pufóka fóka. 😀 Nemtom, nemtom, esetleg erobik, könnyed súlyzás, thai chi, vagy valamit ideje lenne bevezetni… :DD
Ésssss, hajrá, nagyon ügyesek vagytok! 😉
fu es latom a kabrioban mar 2 reteg ruha van rajta, szoval kezdi tudomasul venni, h muszaj megalkudni?:)
kabrio elonye, h lehet gyakorolni a konyvek kidobalasat:) es hat tenyleg kerekedik, szoval ez kemenyen a haza fele vezeto ut, ahol hosunkre meg ujabb kalandok varnak, csak hogy lehessen az emlekiratoknak 2. kotete, a dobozon tuli vilag cimmel:) (bocs, nalunk doboz a megnevezes, a gyerekem a mai napig igy meselteti el elete kezdeti napjainak izgalmas tortenetet) szoval joltoljatok
Először is lassan küldenék egy referenciafotót a lányomról, mert nagyon tetszik a fiatok 😉 A takarós képről nem mondanám meg, hogy korababa… Lehet nem volt éhes azért nem evett. Amúgy meg majd rájössz, ember tervez aztán megszületik a gyereke :). Minket úgy engedtek haza, hogy 3 óránként szigorúan kelteni és eteni 3 kg-os súlyhatárig. Mérni kellett minden szoptatást, pedig nem akartunk mérleget. Szóval az elveinket feladjuk, mert így a legjobb (biztonságosabb) a gyereknek. 1900 gramm az már komoly!
Először ruha, most cabrio, mi lesz a következő? Eljegyzés? Csak így tovább Zorcsi, egy-kettő meg lesz az is!
Szia Lucia, Sudve blogjaban mar irtam, hogy nalunk is elkezdtek a “kieheztetest” mar 2 kg alatt, szoval nem kapott semmit csak mellet, így aztán rálendült a dologra. Ámbátor az ilyen döntéseket a korházban mindig az orvos hozza, a mamáknak nem sok beleszólása van a taktikázásba.
Érdeklődnék, hogy ez a tüchtig kis cucc Zén hányas éretű. Mert az aljas 56-os szerkók az én fiamra még mindig hatalmasak, pedig istenbizony most már elérte az átlag csecsemőméretet. Nagy gondban vagyok, hogy mit adjak rá, mert itt aztán álmodni sem lehet kisebb méret beszerzéséről…
csetten: negyvennégyes, de ez is nagy rá 🙂 asszem, negyvenkettesben jön majd haza.
Lucia és Zí,
szeretnék az agyatokra menni:
http://okostojas.blog.hu/2008/07/27/nyam_nyam_blog
a nagyfiam 2017tel született. nem kell a 4 kilós bébikhez viszonyítanod:)
Lucia, hazafelé nyitva találtuk az óbudai c&a-t, de semmi Zére való cuccot nem találtam. Lőttem Sárának két ötvenes vadító szerelést, de semmi fiús, semmi 42 vagy 46. 😦 Viszont a kenguru most tényleg tele volt 44-50-es cuccokkal, az árát nem mertem megnézni. 😀 És így is kaptam a fejemre a Zuramtól, pedig az előző rakományról még nem is tud, hehe. 😀
nem gond, van már egy csomó szerelése. A fiadtól azóta sem tértem magamhoz, hogy milyen udvariasan érdeklődött a Dani felől, és hogy megmondta, hogy Toyota 🙂
Mondtam neked, hogy pár év, és ugyanezt fogod hallani Danitól. 🙂
Nálunk először a kukásautó volt az isten, aztán következett a markoló/egyéb munkagép korszak (elég hosszan), majd megtanulta az autómárkákat, séta közben kérdezgette, hogy “ez milyen autó??”, hülye anyja meg mondta, hogy “zöld…” 😀 Ma éppen a sakkfigurákat sorolta fel nekem, múlt héten a nagybácsiktól megtanulta… :-O