77. fejezet – mindenféle könnyed izgalmak

Tegnapelőtt este rámtört a frász a gyerek mellett, mert egyik pillanatról a másikra leesett a szaturációja 74-re, és ehhez riadt arcot is vágott, úgyhogy gyorsan elkezdtem böködni és a talpát birizgálni, ahogy oktattak, meg az orra elé tartottam az oxigénmaszkot, és rendbe is jött pár másodperc alatt, viszont engem utána úgy levert a víz az ijedtségtől, hogy inkább gyorsan lementem a fejősszobába pihegni, mert úgy gondoltam, valószínűleg nem lenne higiénikus ötlet ott esni össze a PIC-en. Úgyhogy végighevertem az egyik műbőr padon, ittam egy kis vizet, aztán röhögtem egy kicsit magamon, hogy mit csinál ez a gyerek velem, most már csak egy legyező meg egy kis üveg repülősó hiányzik a kezemből,akkora primadonna vagyok. Mondjuk valószínűleg az is belejátszott, hogy előtte a negyvenfokos kocsiban ücsörögtem, aztán rohantam fel a harmincöt fokos PIC-re, ráadásul még mindig vérzek (van ugye az a vicc, hogy sose bízz olyan állatban, ami öt napig vérzik és túléli, úgyhogy nem tudom, mit szóljak az öt hetemmel, kezd vámpíros arcszínem lenni), de ennyire megijedni soha nem szoktam.

Aztán megnyugtattak, hogy éppen evés után volt a gyerek, és ha ilyenkor a kedvenc játékát játssza, hogy mindkét lábát felemeli, és megkísérli velük fülönrúgni magát, akkor felnyomódhat a gyomra a tüdejébe, és egy pillanatra nem kap levegőt, ennyi, ez normális.

Amúgy Normális DaniZoárd szintet lépett, ugyanis most már akkora nagy, hogy párnával alhat (fejformázó párnával, hogy a tarkóján is feküdjön). Ma reggel már tök úgy nézett ki, mint egy igazi gyerek, párna, ruhácska, takaró, és jesszusom, véroxigénmérő nuku, itt kaptam ismét egy kisebb szívrohamot, aztán a főnővér a szomszéd szobából átszólt, hogy vegyem ki. Egyedül. hát, egy életem, egy halálom, kivettem, aztán annyira belelkesültem, hogy egészen durva dolgokat cselekedtem a zsinórtalan kisdeddel, átvettem például az egyik kezemből a másikba, és csak reméltem, hogy a gyermekvédelmi hatóság nem értesül a dologról. Valami egy órát szórakoztunk így, a vége felé Zorcsi teljesen felébredt, cuppogott, emelgette a végtagjait, nézelődött, aztán sajnos vissza kellett adnom, holnap(? nővérfüggő) megpróbálkozunk a szoptatással.

4 thoughts on “77. fejezet – mindenféle könnyed izgalmak

    • megbeszéltem, egyrészt az van, hogy a koraszülés meg a (közvetlen) szoptatás hiánya súlyosbító tényező, másrészt nekem a méhlepényemet is úgy szedték ki altatásban, mert nem akart magától kijönni, ettől is lehet. meg persze rohangálok, de hát gyerekhez be kell menni. egyébként jövő héten megvizsgál amúgy is.

    • Jaj rámhoztad a frászt, de készülj fel ilyenekre, mert minden ami nem normális (első félrenyelés, első betegség) elég ijesztő tud lenni. Vérzés szerintem se jó így. Hú, szuper hogy egyedül kivetted 🙂 Amúgy olyan gyorsan megérzed hogy fogd, ugye? Majd az Apja nem meri megfogni, mert “olyan pici” 🙂 Az enyém elsőre nem merte. Nagyon drukkolok a szoptatáshoz!!!

    • fu jo ilyenekre hazaterni a nyaralasbol, a fejformazo parna meg nagyon meno.
      ez a tele a has nem kap levegot eleg bena, mi fel eves koraig szenvedtunk ezzel, sose ehette meg az adagjat, mert akkor nem kapott eleg levegot, 6 kilonal notte ki ezt a nem tul vonzo szokast, remelem zorcsi tudooldali elszantsaga ennel jobb lesz, nem dol ki minden kajalastol

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s