A husinyuszi húsnyúl hálistennek a hősugárzónak köszönhetően kigyógyult a takonyból, illetve megtanulta kezelni is a hősugárzót, ki-be kapcsolgatja a tekerőgomb segítségével. Érdekes jelenség, hogy a jobb kezével csak jobbra tud tekerni, a bal kezével meg csak balra, nagyon cuki. Aludni meg még mindig helytakarékosan alszik, hogy ne kopjon el túl hamar az egész ágy:
Amikor felébred, akkor hangos baba, dede! kiáltozással emlékeztet arra, hogy van egy babám, akihez oda kell menni. Közben szisztematikusan kidobálja az ágyból a nyuszit, a cumikat és a textilpelust, majd állva, az ágy szélébe kapaszkodva magyaráz a világnak. Néha elénekli, hogy in-ta, in-ta. Mostanában egyébként a beszédfejlődésbe húzott bele, bár a fogalmazási stílusa még mindig Hemingwayéhez hasonlóan letisztult, sallangoktól mentes. A penga például elavult, redundáns csökevénynek ítéltetett, a Modern Baba simán csak ga-nak hívja a pelenkát. Példamondat, kontextusában: Muci hirtelen gondol egyet, elkezd felfelé száguldani a lépcsőn (fent van a gyerekszoba, ahol pelenkázom a selymes popsiját), közben mondogatja, hogy gagaga, dede, ami azt jelenti, hogy ideje pelenkát cserélni valakin, legyek szíves gyorsan menni, különben elintézi nélkülem.
A babát egyébként egyrészt konzekvensen jól használja, tehát ha babát lát (pelenkászacskón, popsitörlőn, tükörben), akkor mondja, másrészt ha valami nagyon szépet vagy kívánatosat talál, az is baba. Helyén van az önértékelése. A lámpát meg húúúú-nak hívja, de ez az én hibám, mert én mondtam neki mindig, amikor elképedve bámulta, hogy húúúú, ott a lámpa, ő csak megtanulta. Eddig nem sikerült eloszlatnom ezt a félreértést.
Amikor éppen nem beszél valamit, akkor tudom, hogy rosszban sántikál, a múltkor például egy másfél percnyi csend után ránézve egy doboznyi kirángatott papírzsebkendő-halom közepén találtam a világ tömpeorrú urát, arcán győzelemittas vigyorral. Valamelyik nap meg felszaladtam a fényképezőért, Muci gyanúsan nem tiltakozott, és mire visszaértem, ez a látvány fogadott:
Ugyanis a közben eltelt pár másodperc alatt valahogy megtanult asztalra mászni. A monitort kapcsolgatni már korábban is tudta, a billentyűparancsokat pedig szerintem jobban ismeri nálam, kábé két alkalom alatt megtanulta, hogy a gépet a Ctrl hosszú lenyomásával lehet bekapcsolni.
Muci itt nagyon büszkén várja az elismerést, amiért hogy kikapcsolta azt a monitort, pedig fel kellett másznia hozzá, meg minden, ugye én is örülök.
De utána jön a komolyabb munka:
Fogalmam sincs, hogy mit és hogyan sikerült megnyitnia, és minek, de hosszasan nézegette a képet, be is forgatta párszor, kicsinyítette-nagyította, meg minden (legalább addig sem drogozik, nyugtatgatta magát lucia).
Az utolsó fotó meg önmagában semmi különös, csak a körülmények ismeretében vicces, de elmondom a rendezői változatot. Szóval én tényleg szoktam enni adni a Mucinak, rágcsát is meg minden, ennek ellenére fixa ideája, hogy a legfinomabb falatokat én eldugom előle, és ebben az is megerősíti, hogy szinte mindig elveszem tőle, amit megtalál és a szájába vesz. Ezért nem haragszik ugyan rám, tiszteletben tartja a rigolyáimat, de folamatosan próbálja kijátszani a rendszert. Az egyik módszere, hogy kóstolás közben elfordul (nálam már feltételes reflex, hogy ha háttal ülő, néma gyereket látok, akkor azonnal kibukik belőlem egy mivananszádban), a másik meg az, hogy jobb kézzel eszik, a bal kezével meg takarja a kaját (kavicsot, csavart, söröskupakot). Ez látható az alábbi ábrán:
Muci szerintem máig sem érti, mi volt ebben olyan vicces, de amikor nagyobb lesz, majd elmagyarázom neki.
kicsit off, de neked csupa ilyen szabályosan egyforma méretű könyved van, vagy csak kényszeresen pakolod őket szép rendszerbe? (csak mert volt már párszor szó a kényszeres dolgaidról:)
jól néz ki:)
Ettely: le a nappaliba a sorozatokat vittem, amik nagyjából egyforma méretűek, de egyébként valóban kényszeres vagyok könyvespolcilag 🙂
az utolso kep erosen fetrengos, megszepitette a hajnali munkamat:)
A világ tömpeorrú ura:)) Ez nagyon jó:))
annyira aranyosan tudja a mutatóujját alkalmazni, úgy összevissza puszilgatnám, lécci átadni neki!
Hogy mászott fel az asztalra? (mert széket nem látok) Vagy izomból húzta fel magát? :))
Az a sárga azonosíthatatlan tárgy micsoda?
Parapet: hát az asztal kb mellkasig ér neki, lábujjhegyről ráfekszik, amennyire tud, majd a lábát felendítve felkúszik rá (vagy a lábát fellendítve seggreesik, és felháborodottan üvölt).
:): egy narancs.
Ha jól látom, az asztalról az ablakpárkány is kb. mellkasig ér akadályokat nem ismerő hősünknek. 🙂
a megnyitott kép pedig egy betétlap 🙂
Khm, zugevésre kényszeríted édes magzatodat? 😉 Még eddig nem is láttunk ennyisokfogas képet a Muccancsról, tisztára nagyfiú már!
Egyszerűen meg kell zabálni! Annyira édes! Már alig várom hogy az én Gergőm (8 hónapos) is majd hasonlóakat produkáljon! EZ az asztalra mászós mutatvány nem semmi! És hogy ízlett Mucinak a narancs? 😀
Én meg a könyveknél arra lettem figyelmes, hogy egy pont ugyanolyan “Burok-kolatú” borítót tépett szét az én kicsi drágám (10 hónapos aprófalat :)nálunk! Egyébként, hogy kicsit offoljak: olyan csodálatos a fordítás, hogy most végigolvasunk a párommal mindent, amit Te magyarítottál! A Dextereken már túl is vagyunk! 🙂
Éljen a Muci és az Ő szupermamija!!! 🙂
Az asztalramászásról a következő oldal jutott eszembe: http://fekvovizsla.blog.hu/…. ahogy a kutya alszik az asztal szélén :)).
Mutasd meg kutyarajogó Mucinak is.
Nem kell kitedd a kommentem, nem reklámozni akarok, csak mi jól szórakoztunk.
A biztonsági másolat másolatát is jó helyre tedd el, mert egyszercsak nem lesz a gépen semmi. :))
Meg az jutott eszembe, hogy én egyszer azt mondtam a gyerekeim apjának, amikor a gyerekek gyanúsan nagy csöndben voltak, hogy “menj, nézd meg mit csinálnak, és szólj nekik, hogy azonnal hagyják abba!”:)
És öröm látni, hogy jól vagytok.