338. fejezet – nem szereti, ha béna ruhákat adok rá

Én igazából tökre pro-Halloween vagyok, majd ha nagyobb lesz a gyerek, fogunk töklámpázni, meg csontvázazni, meg mittudomén, az ilyen hülyeségeket szívesen átveszem bármilyen kultúrából. De most még kicsi, úgyhogy nem terveztem nagy ünneplést. Az eredeti stratégia egy ottalvós kirándulás volt a nyugati végeken, de ez most munkaügyek miatt kútbaesett, majd bepótoljuk, mindenesetre lementem a boltba a Donnal tápszerért, és annak is mindig örül.

Mostanában kezdi megérteni, amit mondok, ezért szoktatom ahhoz, hogy nem szabad levenni a cipőt meg a sapkát (elmagyarázom neki a mögöttes okokat, és ha le akarja venni, akkor szelíden, de határozottan nem-nemezek), és haladunk is, de valahogy azért mindig odatéved a keze.

zoard306

Mondjuk ebből a szempontból én is megérem a pénzem, mert én is utálnám, ha idétlen töksapkákat húznának a fejemre, csak mert olyan édes, de ez a szülői lét egyik előnye, hogy pár évig még én válogathatom meg a gyermek ruháit és életstílusát. Viszont azért mindent egybevetve jól járt velem a Don, mert öltöztethettem volna például ráknak is (cuki! cuki!), de példátlan önuralmat tanúsítva legyőztem a kísértést.

Azért van némi tekintélyem, de kezdhetem felkötni a gatyámat, mert Muci felfedezte a passzív-agresszív hisztiben rejlő lehetőségeket. Amikor kicsi volt, akkor ha nem úgy mentek a dolgok, mint szerette volna, nem volt hajlandó az ember szemébe nézni, és konzekvensen biggyesztett. Ezt a képességét mostanra már-már tökélyre fejlesztette.

zoard307

Ebben is rám hasonlít, meg abban is, hogy igen könnyen felejt sérelmeket, ha valami szórakozási lehetőséget kínálnak neki. A következő kép kábé fél perccel később készült, amikor elindítottam neki a babajátékot a számítógépen.

zoard308

A babjáték egy olyan szoftver, hogy ha Muci billentyűzik vagy egerezik, akkor mindenféle betűk és vigyorgó formák ugranak fel a képernyőre. A mr.a (bácsi) telepítette neki, amikor átjött, hogy rögzítse a gyerekszobában lévő könyvespolcot a falhoz, mert a fixa ideámmá vált, hogy rá fog dőlni a gyerekre, pedig tök stabil, meg minden, de így jobban érzem magam.

zoard309

Vicces volt egyébként, hogy mennyire tette az eszét a Muci az a előtt, odament például a konnektorból kihúzott porszívóhoz, és nyomkodni kezdte rajta a gombokat, miközben fél szemmel az át figyelte, hogy az látja-e, mennyire nem fél, meg hősködött a lépcsőnél, ami szintén nem szokása (most se hagytuk), illetve végig nem hagyta békén az át, elvette a fúróját, kivette a kezéből a billentyűzetet, megpróbálta kedvesen, de határozottan arrébb lökdösnia számítógép elől, és úgy általánosságban folyton körülötte sertepertélt. Volt egy olyan húsz perc, amikor az a nagyon programozott valamit, akkor távoltartottam tőle a Mucit, ami úgy nézett ki, hogy a Don négykézláb elrohan a vendége felé, de amikor egy méterre ér, megfogom, és visszahúzom, goto 10. Ezt végig nem unta meg, szerintem egy rövidebb maratont lenyomott részletekben.

zoard310

Az is fura, hogy milyen dolgoktól tud félni, a babáktól és a babahangoktól például retteg, ezért azokat le is tiltottuk a babaszoftverben, de sajnos bugos, úgyhogy benne maradt egy gyerekhangon előadott “wow”. Amikor ezt Muci meghallja, sírva kapaszkodik a nyakamba, és hosszan el kell magyarázni, hogy nem kell félnie, nincs itt másik baba, az csak egy hangfelvétel, másik babák csak a mesékben léteznek. Ugyanakkor a ma esti szórakozásunk például az volt, hogy én velőtrázó hangokon sikoltoztam neki, ő meg röhögött, majd megpróbált utánozni, ettől egyáltalán nem fél, csak a babanevetéstől fagy meg a vér az ereiben. Meg olyat is csináltunk, hogy magunktól eltartva a fényképezőt fotóztam a minket, és utána megnéztük a babát a kijelzőn, természetesen nem a legjobban sikerültek ezek, a következő sem kerülne be a World Press Photo döntősei közé, de azért berakom, mert így szokott rám nézni ez a Muci (amikor nem kényszerítek rá sapkát), és az jó.

zoard311

(Ja, a kezében tartott krumpli meg a legújabb mániája, folyamatosan krumplit hurcol magával mindenhova, ami tök jó játék, mert lehet dobálni, be lehet rakni dobozba, ki lehet venni dobozból, ha éhes az ember, meg lehet harapdálni, továbbá meg lehet vele etetni a bárányt és anyát, úgyhogy mostanában állandóan krumplikat találok a játékon, a könyvek között, a virágcserépben meg a fiókomban).

27 thoughts on “338. fejezet – nem szereti, ha béna ruhákat adok rá

    • Már tiszta Mucimániás lettem köszönhetően ezeknek a jófej képeknek 😀 Ültem minap Győrben egy Mekiben, egyszercsak megláttam “Mucit” nem messze az asztalunktól, majdnem felugrottam a meglepetéstől 😀 majd konstatálnom kellett nagy szomorúan, hogy a vakegér szememmel ugyan egy nagyon helyes, de úgy 2-3 évvel idősebb kiscsákót sikerült Mucinak néznem 🙂 hiába, azért az eredetit nem lehet pótolni :)))

    • vicces amúgy, a sapi alakja kicsit hasonlít a honfoglaló magyarok viseletére, tisztára el bírom képzelni, hogy a Muci ül egy kis méretű lovon és vadul nyilaz hátrafelé a germán vitézekre 🙂

    • “másik babák csak a mesékben léteznek”, behalás. Jó ez a babajáték is, bár mi ekkora korukban még kétségbeesetten próbáltuk őket távoltartani a számítógéptől, de hiába mert mára már oda kell kéredzkednem megnézni a leveleimet. az enyémek a harcolós transformeres meséktől nem félnek, de a minimaxon a macistól vagy a barbistól igen. (bár érezhették hogy ez gáz, mert nem ezért kapcsoltatták el hanem mert lányos.) (de később elárulták magukat amikor vissza kellett kapcsolni megnézni hogy ott van-e még a csúnya boszorkány néni.)
      És persze a mummy’s little pumpkin sapka.

    • Nemisbéka: nagyon állat, de vámpírnak még fog akarni öltözni élete során, remélem, viszont rákjelmezt egy tizenötévesre nagyon nehéz lehet felráncigálni, szóval asszem, ez a vonat elment 🙂

    • Az én fiam is halálra rémült a babáktól, főleg a babasírástól anno, sokáig, ha ijesztgetni akart bennünket, rémületes hangon odakiáltotta: baba! 😀

    • nbk: az volt a megbeszélés, hogy legközelebb cseréljük a nemeket és a ruhákat.

      amúgy nagyon fájlalom, hogy Muci és az én Makim egy méretek lehetnek, mert gondoltam, megkérem szépen Luciát, hogy hadd örököljük meg a narancssárga gatyót, de így nem sok értelme lenne 🙂

    • Moes: eredetileg lánygatya volt (alie ikreitől örökölte a Don a sapival együtt), úgyhogy abszolút uniszexnek nevezhető darab, szóval ha belátható időn belül szülsz még egy akármilyen neműt, akkor elrakom neki 🙂

    • Legközelebb elzárom a sütőt, mielőtt leülök nálad képeket nézegetni, csak egy kicsin múlt, hogy nem lett ehetetlen széndarab a pizzánkból… 😀

    • :): úgy, ahogy a blogban, vagy van még a csucsuka, csucsok, csucsumalac, husinyuszi húsnyúl, illetve ha nagyon rossz, akkor Dániel (minősített esetekben Dániel Kilián, de ahhoz legalább egy üvegtárgyat kell a földhöz vágnia).

    • Hátha érdekel valakit: a Csanády utca Visegrádi és Hegedűs Gyula utca közötti szakaszán van egy Játékturi nevű bolt, ahol kb 1000 forintért árulnak durván mobiltelefon nagyságú kütyüket. Vannak rajtuk gombok, és ha nyomkodja őket az ember, akkor világítanak és hangokat adnak ki. (Én egy bogár alakúra és egy kormánykerék alakúra emlékszem, de vannak másfélék is.)

    • Jajj nagyon cuki a Muci!
      jól áll neki a tökös szerkó,elképzelem egy darab sütőtökkel a kezében amint majszolgatja…imádni való

    • Az a nézés oscar díjas………
      Majdnem bedőltem neki én is!
      A husinyuszit akkor tőled raboltam el, így hívom mostanában a lányom….. Bocsi!

    • Moes, a Maki a nagyobb szerintem, úgyhogy ha van raktáron sutyiban egy rákjelmez, nyugodtan ajánld fel farsangra :).
      És egyébként persze, ruhacsere majd játszik. Ha belátható időn belül szülünk :)).

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s