Uncategorized kategória bejegyzései

132. fejezet – gyors képességek

Közzétéve Szerző:
26

Egy félórája ellágyultan néztük az apjával Zorcsit , ahogy Megfogja a Lepkét (elképesztő, az ember egy kicsit magára hagyja őket, és máris felnőnek és önellátóvá válnak a lepkék terén), Zorcsi édesen mosolygott, édesen kapálózott, édesen felrúgott a levegőbe, és ennek hatására édesen hányt egyet sugárban. A takarítás természetesen rám jutott (a fiúm autót szerelni tud), de megkértem Z. apukát, hogy addig emelje fel a gyereket egy kicsit függőlegesebbe, hátha maradt valami a szájában. Az ezt követő eseményeket ábrázolja a következő kép:

zoard044

(a felvétel profi kaszkadőrök segítségével készült, a kép rögzítése során egyetlen fát sem vágtunk ki csecsemőnek sem esett baja).

Zorcsi mindenesetre élvezte, úgyhogy ez biztos olyan male bonding dolog volt.

A másik esemény, hogy a gyerek megtanult cumizni, és már akár negyedóráig is csinálja, időnként belelalszik, majd rémülten ébred arra, hogy úristen, cumi van a szájában (ilyenkor összerezzen és felnyög, majd kétszer olyan gyorsan kezdi pumpálni, tökre olyan, mint amikor én meglátom este a fogast), és a drágán vett formatervezett, kék macis nuk cumi még mindig nem kell neki, csak az önkényuralmi jelképpel díszített, amit az öcsém szerzett be neki a sarki boltban. Ábra.

zoard045

129. fejezet

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Fiamzoárd megtanult torkaszakadtából ordítani hosszabban is, de ezt a tudását csak akkor veti be, ha nem vagyok a látómezejében (vagyis ugyanúgy egy méterre vagyok tőle, mint mindig, csak a másik irányba fordul éppen). Ilyenkor, ha megjelenek neki, rögtön abbahagyja, balra néz, elgondolkozva csücsörít és simogatni kezdi a fejét, mint aki azt mondja, hogy igen, anya, tényleg ordított valaki, én is hallottam, biztos a zsiráf volt. Amúgy, ha lát, akkor nem sír, hanem felhevülten lihegni kezd és nyökög közben, az apja el is nevezte kis kávéfőzőnek, mert hát mi tagadás, olyan.

Megtanult továbbá cumizni, egyelőre ugyanolyan izomból jövő összpontosítással csinálja, mint a kezdő autóvezetők, időnként beleájul az erőfeszítéstől, aztán felébred, és látványosan megijed (összerezzen, és a levegőbe dobja a karjait, meg minden) attól, hogy a szájában van valami, ilyenkor roppant vicces látványt nyújt.

128. fejezet

Közzétéve Szerző:
33

Úgy találom helyesnek, hogy ezúton figyelmeztessek mindenkit, hogy aki még egyszer azt próbálná implikálni, hogy a gyerek összes orvosa/védőnője tájékozatlan, illetve lelke mélyén rosszindulatot dédelget a kisgyerekek ellen, ezért javasolják egyöntetűen a hozzátáplálást, azt levadászom az IP-címe alapján, egy székhez kötözöm, és miközben a lehető legrészletesebben elmesélem neki, hogy hányszor, mikor és milyet kakil a malac, kényszerítem, hogy végignézze az eddig elkészült cca 3000 képet a fent említettről. Csak úgy mondom.

Egyébként jól megy az almaevés, az első döbbenet óta Zé a lehető legnagyobb természetességgel szutyorgatja ki a főzelékes cumiból a stuffot, pedig eszközből csak 6+ hónaposoknak valót találtunk neki, kicsit olyan Mick Jaggeres tőle a szája.

A zsiráfos-pálmás konditermét is beüzemelte, ma először gondosan végigsimogatta mindenhol, utána bevadult, és hörögve csapkodta a lepkéket, olyan arccal és mozgáskultúrával, mint az Iron Maiden koncert három első sora együtt. A fejét továbbra is csak akkor emeli, ha van motivációja, például arra kíváncsi, hogy a mikró mellett állok-e a kajáját melegítve, vagy megint valami hülyeséggel (a jövőjét közvetlenül nem előremozdító dologgal, mint például a mosogatás) foglalkozom a konyhában.

Eyecandy:

zoard040

zoard039

 

13., vagy melyik fejezet

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Szóval ezen azért eltöprengtem egy kicsit, hogy akkor most mi is van, és alig pár óra békés tűnődés után (ezalatt vettünk a fiúnak mászócipőt, meg ilyenek), feltettem a kérdést, hogy akkor most végül is mi változott nyár óta, amikor még nem akartunk gyereket. A fiú erre azt felelte, hogy azóta rájött, milyen kicsi vagyok, és aranyos. Amikor felhívtam rá a figyelmét, hogy erre azért nem lehet közös jövőt építeni (mióta gyereket várok, ilyen túlaggódós lettem), közölte velem, hogy dehogynem, megnőni biztos nem fogok.

Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, és a Tescóban visszatértem a témára, megpróbálván magam az ő helyzetébe képzelni. Ugye konkrétan azt verbalizálta felém pár hónapja, hogy nem tud engem elképzelni egy gyerekkel, úgyhogy ebből kiindulva rákérdeztem, az történt-e esetleg, hogy ilyen elmegyakorlatokat tartott, amiben elképzelt engem, és mellettem egy gyereket, egyre közelebb. Reméltem, hogy erre lehülyéz, és megmagyarázza, erre komoly arccal kijelentette, hogy pontosan ezt csinálta.

Valamiért mindig megfeledkezem róla, hogy a fiúk (agnus köreit leszámítva) nem nyelvészek, és ha azt mondják, hogy nem tudnak elképzelni egy gyerekkel, az pontosan ezt jelenti, nem pedig azt, hogy túl nagy a fenekem, ezért nem tartanak már szexuálisan vonzónak, de ezentúl résen leszek.

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Az úgy lenne igazságos, ha a terhességgel együtt ilyen tudáscsomagot is kapna az ember (például annak tudását, hogy terhes, jobban örültem volna). Fogalmam sincs ugyanis, hogy mit kell/szabad ennem (egymásnak ellentmondó források, mi lehet a helyzet például a koffeinnel?), mennyit kell/szabad híznom/súlyosodnom (egyelőre tartom az ötven kilót, de egyrészt állítólag nem szabad éheznem, másrészt folyamatosan éhes vagyok), és egyáltalán, hogyan kell viselkednem, satöbbi. Pillanatnyilag még olyanokat sem érzek, hogy a szívem alatt hordozom a jövőm zálogát, hanem csak olyan mosogatórongy-szerű vagyok, mint aki elkapott valamit (annak ellenére, hogy asszem, ez a gyerekdolog a legjobb, ami valaha is történt velem, de nem feltétlenül ez a része).