Szóval ezen azért eltöprengtem egy kicsit, hogy akkor most mi is van, és alig pár óra békés tűnődés után (ezalatt vettünk a fiúnak mászócipőt, meg ilyenek), feltettem a kérdést, hogy akkor most végül is mi változott nyár óta, amikor még nem akartunk gyereket. A fiú erre azt felelte, hogy azóta rájött, milyen kicsi vagyok, és aranyos. Amikor felhívtam rá a figyelmét, hogy erre azért nem lehet közös jövőt építeni (mióta gyereket várok, ilyen túlaggódós lettem), közölte velem, hogy dehogynem, megnőni biztos nem fogok.

Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, és a Tescóban visszatértem a témára, megpróbálván magam az ő helyzetébe képzelni. Ugye konkrétan azt verbalizálta felém pár hónapja, hogy nem tud engem elképzelni egy gyerekkel, úgyhogy ebből kiindulva rákérdeztem, az történt-e esetleg, hogy ilyen elmegyakorlatokat tartott, amiben elképzelt engem, és mellettem egy gyereket, egyre közelebb. Reméltem, hogy erre lehülyéz, és megmagyarázza, erre komoly arccal kijelentette, hogy pontosan ezt csinálta.

Valamiért mindig megfeledkezem róla, hogy a fiúk (agnus köreit leszámítva) nem nyelvészek, és ha azt mondják, hogy nem tudnak elképzelni egy gyerekkel, az pontosan ezt jelenti, nem pedig azt, hogy túl nagy a fenekem, ezért nem tartanak már szexuálisan vonzónak, de ezentúl résen leszek.