Meg voltunk sissónál enni hétfőn, igazi ételt főzött, amitől estére 52 kilót mutatott a mérleg (ezt a public humiliation serkentő hatása végett teszem közzé). Vacsora közben elmesélte megint, hogy ő végigaludta a terhességet, csak hányni járt belé a lélek hét hónapig, amit egy borzalmas, tizenkét órás vajúdás zárt le, majd még fel is vágták, ha jól emlékszem. Én ekkor kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó szülni (jobb az elhivatottságom határait időben tisztázni a közvetlen környezetemmel), mire sisso megnyugtatott azzal, hogy lehet, hogy ő drámai alkatnak született, azért történnek vele drámai dolgok, a fiú meg rákontrázott, hogy én szerencsére nem vagyok drámai alkat, úgyhogy muszáj volt elhaló hangon megkérdezni tőle, hogy ugye felneveli a gyermekemet, ha belehalnék a szülésbe, hadd lássa, hogy ilyet is tudok.
Amúgy cheatelni szándékozom, altatásos császár, nem érdekel a szülésélmény, életem egyik legvisszataszítóbb beszélgetése volt, amikor a nőgyógyászom azzal próbált megenyhíteni a János kórház irányába, hogy bordásfal, meg fitnessz-labda; nem elég, hogy haldoklik az ember, de még akrobatáskodjon is, na ne.
Szóval azután áteveztünk kellemesebb témákra, hogy mi lesz utána, a fiú attól retteg, hogy a meglévő (tíz éves) gyermeke harminc lesz, ha nem sürget minden nap, meg sisso is siettet, hogy a gyermek játszhasson majd a Sarjjal, illetve feldobta, hogy majd átvihetjük hozzá, hogy lásson igazi falut, mert mi puccos pszeudofaluban fogunk lakni, szóval nála lesznek mezők, kutyák, lovak illetve a jelenlegi tervek alapján esetleg mentett kurvák is, akiknek lóápolásért cserébe kiutat kínál a fertőből, és bújtatni fog a csűrben. Ja, és akkor a vonalas telefont, mint rusztikumot még nem is említettem. Kijelentette továbbá, hogy ha nem leszünk hajlandóak elmondani az esetlegesen lánynak születő gyermeknek, hogy lány, akkor majd elmondja ő (ez valami feminista izé lehet, emberi jogok, meg ilyenek), de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam, mert nagyon jót főzött.
kicsi malac 
itt is imádom a stílusodat.
🙂
Csatlakozom az előttem szólóhoz!
Azthittem ,már nem lehet fokozni, amit a másik blogodban…:))
Gratula!
Ezekután remélem fiút szülsz 🙂 az ő érdekében :)))))
köszi mindenkinek 🙂
Szia Lucia!
Én ugyna nem ismerlek, de ne gondold, h egy jottányival is jobban jársz az altatásos császárral. Sokan gondolják, h a császár az egyszerűbb és könnyebb megoldás, de ez bazinagy tévedés. A császár nem játék, a könnybbiki út… a császár egy nagy hasi, utána nem tudsz felkelni csak segítséggel napokig, baromira fáj, a gyerekedet se tudod rendesen megtartani, utána mindneféle szövődméynbke vezsélye sokkal magasabb. Minden statisztika és még az orvosok szerint is sokkal rizikósabb a császár. Egyáltalán nem véletlen, h mindenhol hangsúlyozzák, a császár akkor kell ha az anya vagy a gyereke élete vezsélybe kerül, ha komplikációk vannak stb, akkor viszont kell, mert tényleg életet menthet. Imho az egész terhgesség-szülés túlságosan a – főként pasi – orvosok szakértelemeként van feltüntetve ez a szülés dolog, pedig mégiscsak a nő van ott, ő csinálja, nem a doki.
Ugyna a legtöbbekhez a horror szüléssztorik jutnak el, pedig a szükések 80%a teljesne normál, komplikációmentes, hát, igen, tényleg fáj, ki kell bírni pár órát – de egy császár után hetekig fáj pokolian, biztos megéri?? – és annak enyhítésére is van már pár dolog, epidurál stb. És az sem muszáj, h gátmetszést csináljanak, habá
r Mo egy totál begyepedósedett hel yebből a szempontból is, itt 90%ban első szülésnál alapból csinálnak, noha egyáltalán nem szükséges. Csak meg kell hozzá találni azt az orvost és szülésznőt akik értenek a gátvédelem technikájához. De még ha csinálnak si gátmetszést az sem közelíti meg a császár utáni fájdalmakat és gyógyulási időt.
Mindezt úgy írom, hogy én is épp 6. hónapos terhes vagyok a 2. gyerkőcömmel. Szerencsés vagyok mert mind2 terhességem -legalábbis eddig – problémamentes volt, és az első szülésem is normál, hüvelyi, gátmetszés és mindenféle belémnyomott siettető gyógyszerek nélkül történt. Én epidurált sem kértem, de nem azért mert mártír akaram lenni, csak minél kevesebb műanyagot és drogot akartam a testemben tudni. Azt gondolom ezek a dolgok fejben és lélekben dőlnek el elsősorban. Fájt, persze jobbna mint ami fizikai fájdalmat addig ismertem, de nem volt elviselhetetlen, kb 9 órát tartott az első fájástól amjg kipottyant a mackó, de senki nem izélgetett, h ezt vagy azt kéne, hagytak békében a saját tempónkban, és természete elintézte a dolgát. A női test tudja, hogyna kell, ez a legmélyebb ösztön. A végén segjtett a szülésznő és a doki a gátvédelemmel, így vágni sem kellett pedig majdnem 4 kg volt a kiscsaj! Az biztos segített, h nem szorongtam, h ki kit akar velem csinálni mert ott voltak körülüttem akikben bíztam, a férjem, a dúlám, a szülésznő, akik mind tudták hogy azt szeretném, h hagyjanak békén, vagy csinálták akit kértem, fürdőt, masszíroztak, inni adtak, vagy ha ordítanom kellett akkor is bátorítottak, hogy igen üvöltsek ha az kell.
Szóval, én a helyedben szembenéznék azzal a szüléstől való félelemmel, ami persze természetese, h mindnekiben megvan, utánaolvasnék a császárnak és a hüvelyi szülésnek, és utána döntenék. És persze én senki nem vagyok, h megmondjam Neked a Tutit. Vannak szépészeti előnyei is a hüvelyi szülésnek, pl. hogy nem lesz egy heg örökre a hasadon, és nagy valószínűséggel visszamegy olyan laposra mint “lánykorodban”, ellentétben a császározott hassal, az már soha többet nem lesz olyan lapos mint szülés előtt, legfeljebb plasztikai műttéttel.
Sok sikert és gartulálok a gyerkőchöz! Én sem voltam egy ősanya típus és elég későn, 32 évesen szültem először, de megbánni nem lehet. 🙂
Lora
Lora: huhh, ez jó adag információ volt, de bennem nagyon komoly ellenérzések vannak a hüvelyi szüléssel szemben.
Hát igen, Lucia, így megy ez a szülés körül, mindenki baromira ért hozzá…. de legalábbis midennkinek megvan a maga soxor tévedhetetlennek hitt véleménye. Azért talán érdemesebb oylanok tapasztalatait meghallgatni akik már szültek, de nagyon ajánlom pl a dúlákat, ők szülés melletti segítő nők, nem orvosok, de sok tapasztalatuk van, nekem pl sok hasznos infót modntak.
Mikor én először terhes letem, nekem is jöttek a jótanácsok, h ez vagy az a jó orvos, ez vagy az a jó módszer, ezt kell szedni, azt meg tilos, elolvastam kisbillió szüléstörténetet, meghallgattam mindenkit akinek volt egy jótanácsa, vagy nem hallgattam meg ha épp olyanom volt ;-), aztán szépen kialakult bennem én mit szeretnék. És aztán úgy is lett, sztem van vmi az önmagukat beteljesítő jóslatokban.
Ha egy kismama egyfolytában parázik, h jajj de mi lesz a szülésnél, jajj úgysem bírom ki, jajj, úgyis baj lesz, jajj, császár lesz úgyis a vége, akkor meg minek vajúdni -pedig még akkor is van értelme vajúdni ha császár lesz a vége mert a vajúdás egy halom fontos hormont és élettani folymatos indít meg -, na szóval, ha vki fejében már eleve elrendelt pánik uralkodik mindennel, ami a szülésével kapcsolatos akkor sokkal nagyobb a sansz rá, h ez bekövetkezik. Főleg ha még a szülő nőt soxor emberszámba sem vevő kórház környezet és személyzet is hozzáad, ami szinte hótziher.
Szóval, a fontos, h Te döntsél, és tudd mit szeretnél. Nyilván ha nem tudod, vagy nem is akarod legyőzni a természetes hüvelyi szüléssel kapcs. ellenérzésedet úgysem fogod. Az ember mindig csak magán tud változtatni -ha akar-, mást felesleges akarni megváltoztatni, mondja a bölcs közhely. 🙂
Ja, még annyi “bíztatást” Lucia, ha majd megszületik a poronty, no akkor kezdenek el aztán igazán jönni a majdénmegmondom hogyan kell és mi a jó a gyereknek tanácsok… ha az ember hagyja. Kell-e tápszer, nem kell-e, szoptatás így úgy, böfi, sok a ruha, nem sok a ruha szóval iszonyat mennyiségű kardinálisnak tűnő kérdés. És persz emegintcsak magad fogod megtalálni a Nektek jó, kényelmes megoldást. :-)(értsd Neked ÉS a Babának, mert sokan ha a baba megjött az anyát szinte a szükséges csatolmánynak tekintik csupán akinek aztán tovább élete meg igényie ne legyenek…)
ui:
sorry a sok elirasert, hibaert nem szoktam nagyon ugyelni ra, mert akkor allo napom ezzel menne el;-)