332. fejezet – apa lettem

Naszóval, mióta temérdek időm van (=a háttérben futó két munkám mellé nem vállalok be újakat), azóta Mucival kimondottan fellendült a kapcsolatunk, mert napi akár több órán keresztül aktívan játszom vele. Szeptemberben nagyrészt úgy mentek a reggeleink, hogy 7-8 körül gyorsan kelés, etetés, utána fél kézzel dolgoztam, másik féllel a gyereket szórakoztattam lehetőleg tárgyak által. Mostanában kicsit ellustultunk, újabban már a Muci kelt engem is, fél kilenc körül ébred, olyankor még eldödög egy kicsit a nyuszival, én meg szendergek, vagy elolvasom gyorsan az rss feedjeimet. Élesre az első koppanásnál vált a helyzet, abból tudom, hogy most dobta ki a gyermek az egyes számú cumiját az ágyból, olyankor már nagyon hamar következik a kettes számú, és ha abban a pillanatban nem jelenek meg, akkor balhé lesz.

Aztán reggeli után elhülyéskedünk a padlón fetrengve, vagy birkózni kell (sajnos én szoktam veszíteni, olyankor nagyokat jajgatok), vagy négykézláb kergetőzni, ami közben a Muci párszor hasraesik a röhögéstől (van kritikai érzéke, egyébként meg állati nehéz hosszasan négykézlábazni, kúszásból meg végképp béna vagyok, az összes dévényes nagyon csóválná rám a fejét). A legújabb játék meg, amit a Don talált ki, hogy ülljünk oda a dohányzóasztalos tükör elé, és puszilgassam az arcocskáját, miközben ő elégedetten vigyorogva figyeli a tükörben, hogy egy vörös csaj puszilgatja az arcocskáját.

Van még a rituális koponyafog-simogatás (mindig meg kell simogatni a koponyák fogát, de legalább nem fél tőlük), utána meg jön a polcokról le-fel pakolászás, amíg én elmosogatok. Ezt képetelen megunni, mindent levesz, mindent visszarak, minél nagyobbat csattan, annál jobb. Időnként könyvet lop közben, és tök ügyesen lapozgatja.

Aztán mostanában leszoktunk a játszótérre, bár kellene egy másik, mert ez olyan kétéveseknek való, a Muci még kicsi hozzá, másrészről neki a mászókázást javasolják. Nem is nagyon szoktak más gyerekek ott lenni, vagyis csak olyan hatodikos-forma gyerekek, akik suli után ott fagyiznak, meg nyolcadikos-forma gyerekek, akik érthetetlen okból beemelik a kerítésen a biciklit, kétszer végighajtanak, majd a másik oldalon kiemelik a biciklit, és továbbmennek. Az élet rejtélyei.

A hintázós kutyára a Muci gyakran felkéredzkedik:

De ezen mindig szigorú arcot vág, hogy csak a szája sarkának gyengéd rándulásából lehessen arra következtetni, hogy a kemény külső mögött érző szív dobog. Ha véletlenül más ül a kutyára, akkor felháborodik, de például gyümölcsjoghurtot sem ehetek úgy, hogy ne rohanna oda elképedve, hogy tetetetete! (="anya, nem eheted meg a baba ételét").

A csúszda lefelé elmegy, de igazából az a fun része, amikor felfelé lehet rajta mászni.

(Magáról az aktusról nincs kép, mert olyankor a fényképésznek támasztania kell a csúszdamászó talpát).

Asszem, az is pont csúszdázás alatt volt, hogy a Muci, aki már egy ideje figyelte az apukájához rohangáló ("apa, apa!") hasonló korú törpét, egyszer csak összerakta magában a dolgot, komolyan rám nézett, majd közölte velem, hogy apa, én meg nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek, de aztán inkább megtiszteltetésnek vettem. Mindenesetre nagyon gender PC. Azóta is apának szólít időnként, bár próbálom lebeszélni, esetleg majd kirakok a falra apaábrázolásokat a zsiráf és a tehén mellé, és begyakoroljuk azt is.

De a felülmúlhatatlanul legérdekesebb featúrája a játszótérnek természetesen a kavics.

Muci egy kavics-gourmand, levadássza az összes csábító külsejű kavicsot, és szíve szerint mindet a pofácskájába is gyömöszölné, de már megtanulta érteni is a nemet, minek következtében teljesen egyedül, a közreműködésem nélkül képes olyan monodrámákat előadni, hogy szerez egy kavicsot, a szájához viszi, majd azt mondja, nem, szemrehányóan rám néz, és legörbülő szájjal eldobja a kavicsot.

Konkrétan így néz ki egy olyan gyerek, akinek az anyukája *soha*, *semmit* nem enged meg, még kavicsot ennie sem szabad, nem beszélve a homokról, meg kell a szívnek szakadnia.

Hálistennek azért hamar meg szokott vigasztalódni, először is némi ujjal:

(Amúgy sajnos nem hajlandó ujjat szopni, pedig sokkal jobban örülnék, ha az ujját venné a szájába, mint így, hogy minden mást). Utána pedig hazafelé már velem óbégat a CD-re, mármint én énekelek, Muci pedig hátul viszi a héééééééé-hóóóóóóóó szólamot nagy lelkesedéssel. Szöveghűen eddig csak az örökzöld slágert, a hinta-palintát tudja (mármint odáig, hogy in-ta, in-ta), a Born to Be Wildra és a Bóbitára rázza a seggét, az Alma zenekart pedig, amit nemisbéka ajánlott, kővé dermedve bámulja a youtube-on, és mivel egyelőre nem tudom, hogy ez a szélsőséges nemtetszés, vagy a szélsőséges tetszés jele, fogok még vele próbálkozni.

És a világ legjobb híre, hogy itt a sütőtökszezon, a Don kedvenc évszaka. Én nagy tételben sütök, ő nagy tételben eszi, mindenki jól jár, és már várjuk a hideget, mert alie-éktől a farmerek mellett örökölt a kiskorú pár tuti sütőtök-sapkát sütőtök-kesztyűvel és színben illő nadrággal, ő lesz a legmenőbb gyerek a hintában.

Reklámok

31 thoughts on “332. fejezet – apa lettem

  1. Esetleg próbáld meg az egyszervolt.hu-ról a Kolompos zenekart, viszonyításképpen, hogy el tudd dönteni, tetszik-e az Alma, vagy nem. 🙂
    Dominak az Alma tetszett élőben, “csápolt” is… 😀

    • hát, akkor most el kell árulnom, hogy az ujjszopós gyereket az ujja nem akadályozza ám abban, hogy minden mást is megkóstoljon, sőőőőt! 🙂

    • elkél ilyenkor egy kis kosár/kanna abba nagyszerűen össze lehet gyűjteni a kavicsokat, továbbá menő dolog kosárral menni a játszira

    • regina spektor: dance anthem of the 80s-nek nagyon szereti az elejét, majd elmegyek vmikor és eléneklem neki, de hátha youtube-ról is (mondjuk akkor kicsit összetörnék, de ez van) 🙂

    • Sziasztok. Mivel felismertem a játszót, gyorsan gondolkodtam, hol van a környéken Mucisabb, viszont arra jutottam, még ez a legbababarátabb. Esetleg még egy, (ha átvágtok a temetőn) a Kemplen Farkas utcai, ott nincs kavics, és csak mellette futnak el az iskolás gyerekek (legalábbis ilyen biciklis viccet nem láttam). Az összes többin vagy nincs babahinta, vagy gyöngykavicsos, vagy átláthatatlanul nagy, vagy rengetegen vannak, vagy ezek együtt. A Don nagyon helyes, ezzel a szigorú nézéssel is.

    • Lucia,
      valoban az ujjszopos gyerek is mindent megkostol, ha olyanja van: nalunk az epitokocka kerult fel a szekreny tetejere, mert a kisebb darabok 100%-ig tuntek el a gyerek szajaban, de kotortam mar ki pici csigahazat is a fogai kozul. 🙂

      Es ha nem utalod nagyon, probald a Besh-o-dromot, enyiom gyerekek total odaig vannak erte.

    • ha autoval mentek jatszora, ez most ebbol a bejegyzesbol nem derult ki, de korabbiak alapjan az a gyanum, akkor a millenarisban van egy kicsiknek becelzott jatszo (nem a zoldpeter, hanem a fogado mogottÖ sok maszokaval, illetve a marczibanyi muvhaz kertje a masik, mondjuk mindketto kornyeke fizetosparkolo hetkoznap, de a leirt celnak ez a ketto erosen megfelel

    • A gyermek dramaturgiai érzékre pedig zseniális. Az én életem párja még a manapság is boldogan játssza el azt, hogy ha ő tesz valamit, én arra mit mondok, vagy teszek, és akkor ő hogy bánkódik vagy hogy kap a szívéhez, torkához és hogy hal meg.:) Szóval ez lehet, maradandó elfoglaltság lesz.

    • Na de ezt most nem értem, vagy csak nagyon lemaradtam. Nem arról volt szó, hogy a gyerek apja továbbra is részt vesz a nevelésben, sőt ő erősködött, hogy márpedig mennyire részt akar venni? (Utóbbi félmondatra nem esküdnék meg, de az első felére határozottan így emlékszem.)

    • Fejtse már meg valaki nekem ezt a homok és kavics zabálást. Gé is úgy nyomja, hogy nehéz követni, az udvarunkon lévő homokozót egy az egyben megette. Pedig résen vagyunk ám, és a nemet is ismeri. Hát mi ez az anyag-függőség??????

    • Bálint: hát tényleg elviszi a gyereket heti egy napra, meg időnként +1 estére is, ha dolgom van, de ettől még a gyerek simán használhat rám egy szót, aminek nincs tisztában a jelentésével, nincs összefüggés 🙂

    • Értem én, hogy elviszi, de azt nem, hogy hogy nem szakad meg a szíve, hogy nem él veletek, hogy egynapos (vö. vasárnapi) apuka lett, hogy hogy nem bánta meg iszonyatosan az egész baromságot. Vagy megbánta?

    • Benenn: fogalmam sincs, de ez pillanatnyilag nem is nagyon foglalkoztat. mármint persze amikor eszembe jut, akkor felmegy ettől bennem az ideg, de már annyit beleöltem ebbe a dologba (már a kapcsolatunk legelején megbeszéltem a gy.a.-val, hogy én csak teljes családba szeretnék gyereket, utána, amikor terhes lettem, önszántából megígérte, hogy mi mindig együtt maradunk, és nem fog megcsalni, szóval nem arról volt szó, hogy nem tudta, mit akarok, és ne tett volna úgy, mintha ő is ezt akarná), hogy egyszerűen innentől már nem rajtam múlik semmi, vagy belátta/belátja a gy.a., hogy mik a következményei annak, amit csinált, vagy örökre tagadásban marad. Igazából nem is érdekelne, ha nem a gyerek szívna a döntései miatt, meg én, de így is próbálok inkább nem gondolni ezekre, mert annak nincs sok értelme.

    • Engem meg az érdekel, hogy Muci-Dani nővére milyen gyakran találkozik az öccsével? Esetleg a gya bevezette a heti egyszeri kettős láthatást?

    • :): ja, csomószor együtt vannak ott, illetve ide is jöhet a nagylány a kedve és az időm függvényében (ha már önjáró lesz, akkor csak a kedve függvényében).

    • Nagyon édes!!

      Csak hogy vigasztaljalak: ujjszopós gyerekem minden játszózáskor belapátolt a szájába konkrétan egy-egy lapátnyi homokot. Bármit tehettem, volt egy óvatlan pillanat, mentema tesója után, vagy efféle, és a lapát a szájban landolt megpakolva. Túlélte. A nagyobbik kavicsokat evett. Ő is túlélte. (homokevés után csak a távozásimatéria meglepő a kis mákszemnyi anyagokkal dúsítva.

    • Bocs, hogy offolok kicsit más blogjában, de nemisbékának itt válaszolok az egyszerűség kedvéért :); szóval a Rammstein meg a Rock’N Rolla soundtrack 70x után az Alma már valóságos felüdülés.

    • én is bocs,de minden írásodat olvasom, Mucit ismeretlenül is imádom, átérzem a helyzetedet, amibe a gya miatt kerültél,Te sem ilyenről álmodtál, s ráadásul a sok munka amit elvállalsz, hogy eltartsd magatokat. Ne haragudj,de a szüleid ( jó, tudom olvastam a régi írásaidat velük kapcsolatban)nem tudnának legalább annyit besegíteni, hogy egy-egy délután unokázzanak,akár nálad v. elvinnék magukhoz.Minden nagyszülő segít a lányának ilyenkor, bármi volt is azelőtt.(bocs: tudom önálló vagy,megkeresed a pénzeteket, sok a barátod, erős vagy stb.csak úgy kikivánkozik belőlem– nekem sem segít az anyám szinte soha)

    • Batkamanó: hát a szüleim nem is tudják még, hogy mi van, július óta nem beszéltünk, de amúgy is egyrészt dolgoznak, másrészt meg nem bíznám rájuk a gyereket, mert nekem nem volt túl vidám gyerekkorom mellettük, szóval ez kilőve 🙂 de az apai nagymama jó fej, nála már aludt is a Muci.

    • a huginál az volt a menő, ha a szájába csempészett lehetőleg minél kisebb tárgyat (egyes legokocka, kavics, a klasszik csigaház, izgibb ha még csiga is volt benne, mert azt plusz meg lehetett nyalni előtte) a muatóujjával terelgethette. néha kipecázta, megvizsgálta, majd indult tovább a hajsza.
      a másik kedvenc: ujj benyálaz, homokba dug, bekap, leszopogat. majd fülig érő vigyorral, a nyelvét kinyújtva mutatta, hogy (sztem) már csak a tevék hiányoznak a homokba…

    • aranyos a Music 🙂 én (sajnos) felismertem h hol van a játszótér, az otthoz (szép magyar beszéd) közel levő temetőben van a nagymamám eltemetve :S 😀

    • Jó pár hete idetévedtem egy másik blogról. Sokat elolvastam belőle, az egészet nem tudom visszamenőleg, egy négy hónapos és egy hét éves akadályoz benne, no meg egy férj:D Na de nem volt ez mindig ilyen fényes, és rengeteg dolog történt Velem is, kísértetiesen hasonlóan. Minősítés nélküli ex (nagyobbik apja), “segítőkész” anyám, aki 3 éve nem beszél velünk…
      De mégis élünk, jól vagyunk, pedig nem ezt szeretnék hallani:)
      Bocs, hogy ismeretlenül belerondítok, de csak támogatásom és megértésem szerettem volna tolmácsolni.

    • Te Lucia, nem nézed véletlenül a Doktor House-t? Mindeddig azon gondolkoztam hogy kire emlékeztet a gyerek és sikerült rájönnöm, hogy a housebeli Wilsonra, mindenképp nézz utána, szerintem meglepő a hasonlóság, tekintve hogy egy középkorú pasiról és egy másfél éves gyerkőcről van szó:)

    • Kolompos, Tankcsapda, Belga. Ezt szeretik a gyerekek. Viccen kívül. Tesóm kisfia hat, saját nagyobbik gyerkőc három és fél, és a homokozóban kiabálják, hogy “sárdoné, sárdoné…” szerintetek?
      A legkissebb ugrifülesünk meg másfél, nála homok és kavics betáp minden mennyiségben van. És ravasz, rettentően ravasz: kicsit elfordul, vagy kivárja, hogy ne nézzünk oda, amíg magához veszi a kívánatos kavicsot. Addig nem is mutat érdeklődést. Szerintem csak szivat minket, direkt csinálja 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s