296. fejezet – eszik, cuppog, ácsorog, szeretjük

Azért van egy kicsit nyári szünet, mert vagy dolgozom keményen, vagy a blog címszereplőjével fetrengek valamelyik padlón (akit egyébként mostanában pontosabb lenne “kicsi malac”-ról átnevezni “borzasztó szutykos mocsári törpedisznó”-ra; egyszerűen nem értem, hogyan képes egy nagyjából azért tiszta lakásban fél perc alatt bármikor összekoszolni magát).

A legújabb fejlemény, hogy megtanult szinte bármilyen segédeszközben megkapaszkodva felállni, tegnap a bölcsőjében ácsorgott például szemrehányóan rikoltozva utánunk, pedig oda ugye csak hálózsákban kerül, és hálózsákban még nekem is nehézséget okozna felállni. Ma konkrétan arra lettem figyelmes, hogy a puszta falban próbál megkapaszkodni, és valahogy sikerült is neki, kábé úgy állt meg, mint az amerikai filmekben a gyanús elemek motozásos igazoltatás közben. Ilyenkor egyébként annyirabüszke magára, hogy meg kell zabálni, az arcán fülig érő lolkabolkamosoly, és mondogatja, hogy “he? he?”.

A szájával olyat is tud még, hogy csettintget, illetve cuppog, és ha csettintünk vagy cuppogunk neki, akkor ugyanúgy válaszol. Elgondolkoztam azon, hogy ki kellene dolgoznunk egy szisztémát, és amíg meg nem tanul beszélni, így kommunikálnánk, mondjuk két csettintés és egy cuppogás az éhes vagyok, meg ilyenek, de uána rájöttem, hogy úgyis tudom, mikor éhes, az meg valószínűtlen, hogy Kierkegaard munkásságáról szeretne velem beszélgetni, mielőtt megtanul artikulálni (illetve még valószínűtlenebb, hogy megérteném, ha mégis, nem sok Kierkegaardot olvastam, váratlan gyerek volt, nem volt időm minden tekintetben felkészülni).

Amúgy meg továbbra is ő az a gyerek, aki mindennek örül a világon (annak, ha fél lábánál lógatják, a zacskós levespornak, ha megrágcsálhatja, a fogának, a lépcsőháznak), de az utóbbi pár napban megtanult csont nélkül kimászni a fészkéből, és azóta egy pillanattal sem lehet előbb letenni, mint ahogy végtelenül álmos lesz (azelőtt se kényszeraltattuk, de most, ha van még benne egy fikarcnyi erő, akkor kimászik és ott panaszkodik). Másrészről viszont ma egyszer csak látom, hogy bevonul a dolgozószobába (már saját útjai vannak, egyedül intézi az ügyeit), csukódik az ajtó, és amikor pár perc múlva ránéztem, éppen próbált bemászni a mózesébe (persze segítettem, lefektettem, el is aludt), szóval úgy néz ki, szándékában áll teljesen függetleníteni magát tőlünk.

Az önálló táplálékszerzésben is jól halad:

zoard228

Ezen fellelkesülve vettem neki egy etetőszéket. Ha a rút anyagiak nem kötik meg a kezem, és kacagva kiadnék százezret egy másfél évig használatos cuccra, akkor ilyet kapott volna, mert ez nagyon bejön, de az élet kegyetlen. Nézegettem még a Peg Perego, illetve a Prima Pappa székeket is, de utána sajnálatos módon felmentem az Ikea honlapjára is, és kénytelen voltam belátni, hogy ezek nem azok az idők, amikor hajlandó vagyok tízszeres árat kiadni egy rövidtávú kütyüért csak amiatt, mert görgethető (a többi extra funkcióra nincs szükségünk, az ötpontos övnek semmi értelme, párna az ikeáshoz is van, ha nem is beépítve, az etetőtálcán meg ne legyenek játékok szerintem), mert amúgy is csak takarítás esetén görgetném, és hát akkor már inkább felemelem és odébbrakom a saját kezemmel, mint az állatok. Legfeljebb nem fogunk etetőszékes ralikat rendezni a lakásban (belegondolva, ez az egy helyzet kívánná meg az ötpontos övet, szóval csak nyerünk).

Úgyhogy Mucika egy mezei, egyszerű, Antilop fantázianevű etetőszéket kapott párnával és tálcával, de meg van vele elégedve, és legalább edződik a feneke a keményen, mint Kőrösi Csoma Sándoré. Viszont rögtön kiderült, hogy ő is tudja azt a játékot, mint a többi gyerek, és az első fél óra ismerkedés azzal telt, hogy ledobálta a tányért, a kanalat és a poharat atálcáról, én meg visszaadogattam neki. Sokszor. Mondjuk nem hisztizett, hogy adjam vissza, de nagyon szomorú, magányos, mellőzött benyomást keltett olyankor, és az sokkal rosszabb. Sóhajtozott, meg minden.

Azután este meg is kapta az első felszolgált étket a székben (igen, málnás joghurtot, nem, nem allergiás az aprómagvasokra), és amikor letettem a kanalat egy kicsit, hogy fényképezzek, akkor a félelmeimre rácáfolva nem ledobálta a kaját, hanem megfogta a kanalat, beletunkolta a joghurtba, majd lenyalogatta róla a cuccot, és ezt a tevékenységet repetitív módon végezte:

zoard229

Ez egyébként már a vég, hogy maszatos szájú babaképeket posztolok, de hát ez van. És egyébként ez a klassz az etetőszékben, hogy így a gyerekképű is tud majd önállóan próbálkozni az ételfajtákkal, és a kanálfogása is remélhetőleg javul majd, bár ez is több volt, mint amire számítottam (egyébként meg a kisujját végig nagyon urasan eltartotta).

Szóval ilyenek mennek itt újabban.

Reklámok

19 thoughts on “296. fejezet – eszik, cuppog, ácsorog, szeretjük

  1. Na most már jól vagyok. Végre. És egy szar randevú után ennél nagyobb öröm, mint egy maszatos Malac + kolbászos Malac nem is érhetett volna. –

    • nekünk is ilyen székünk van. tök jó.
      eddig hogy etetted a malacot? azt hittem már rég etetőszékben nyomul.
      ágy fronton tartod magadat?

    • s: nagyon sokára tanult meg ülni, mert ugye neki a háta-válla-karja hipotón, úgyhogy a nagyon döntött pihenőszékében etettem. és már egy-két hónapja készülök elmenni az ikeába, csak valamiért mindig csúszott. ágy: hát, úgy néz ki, kell majd, mert a heverőhöz még kicsi, a bölcsőből előbb-utóbb kiugrik, a mózest meg kinövi, úgyhogy valamikor átjön majd az unokahúgom volt ágya, csak még húzzuk egy kicsit.

    • Nóra lányom három ujjal fogja a kanalat…. És hiába tanítom, hogy marokra kell fogni, nem és nem. Így ügyködik, de Muccal ellentétben ő nagyon ideges lesz, hogy a kanalazni próbált dolog visszacsorog a tányérba……. A morcsos Muc pedig faliképre kívánkozó fotó lett!

    • egy percig se gondold, h ezzel az etetőszékkel ne lehetne rallizni: a miénk ezt használja járókeretnek. ha épp senki nem hajlandó Őt vezetgetni, akkor odamegy szépen az etetőszékéhez, feláll mellette és két lábába kapaszkodva bárhová eltolja. hangja borzasztó, bútorokra igencsak rossz hatással van, de önálló a gyerek és ez a lényeg 🙂

    • az űretetőszék lehet hogy nem is annyira kényelmes amennyire jól néz ki.
      a görgőket mi idővel leszereltük az etetőszékről, mert megkarcolta a parkettát, az aljára ragasztott filcdarab meg nem.

    • Nagyon jó az ikeás szék. Kisfiam is szeret benne enni és játszani. Néha még vidékre is magammal viszem a nagyihoz, könnyű szétszedni és összerakni. Ja és nem utolsó sorban nagyon jó áron kapható.

    • Igen, szerintem is ez a legjobb etetoszek (legalabb nyolc felet kiprobaltunk). Tokeletesen tisztithato, pillanatok alatt szetszedheto es osszerakhato, es onallo evesre is kivaloan alkalmas. Es igen, mi is magunkkal visszuk idonkent. Viszont (szerintem) a parna aranylag kenyelmetlen lesz idovel, mert a gyerok nem fog beferni melle :-). Nalunk nem volt alkalmazasban.
      Gratula a kalanalazashoz, ez nagyon gyorsan megy!!

    • Szia Lucia!
      Az ágy témához szeretnék hozzászólni: nem biztos, hogy kell kiságy. Nekem az összes gyerekem utálj/t/a a rácsokat. A legkisebb /hó végén lesz egy éves/ is le tud már ügyesen tolatni a kanapéról, ágyakról. Az etetőszékes áruházban van többféle gyerekágy, leesésgátlókkal, az éjszakai legurulások ellen. A körberácsosat azért nem javasolnám, mert abból is kieshet, ha felkapaszkodik.
      Nagyon szépek vagytok, és egyre ügyesebb Don Malac!
      üdv: ML

    • Dzsízüsz, ez a hiperdesign etetőszék ez borzalmasan néz ki…nemáhogy ilyenbe tetted volna Mucit!!! 😛 Mint egy fodrász-szék, ahol a búra a feneke alatt van a kölöknek…brrr, hideg kirázott 😛 de oldódik a hatás az ügyesen kanalazó látványától 😀 és a kolbászvadász üzemmód is nagyon ott van 🙂 hehh, nálatok a padlón is kolbász hever? 😀

    • Hali,
      en eddig csak csendes zugolvaso voltam, de most mar nem birom megallni: Gyonyoruek azok a husi labacskak! Meg az egesz gyerek! Es ehen tuti nem fog maradni, ugyesen vadassza ossze meganak a taplalekot 😉 Tovabbi mindenjokat kivanok!
      R.

    • bocs, mégegy: nálunk sem tudott rácsok között aludni csimota, mindig felébredt (és mi is) hogy kopog a rácsokon (rácsvédőt leoperálta álmában is), így egy utazóágy minősült át alvóhellyé, vágattam bele 3cm vastag szivacsot, ha nem kellett, nem fértünk (kicsi a lakás) összehajtottam, és utazásnál is jól jött, mert nem volt más ágyban a gyerök, tudott aludni 🙂 azonkívül szúnyogháló volt hozzá és az oldala az apróháló miatt szúnyogbiztos volt, örültem hogy nem kell kemikáliával irtanom a repülőnépet. Most meg már 2 éves kora óta a kanapén alszik egyedül és ügyesen, bár körbebástyázom, de nem hiszem hogy leesne, inkább én élem ki a fészekrakó ösztönöm 😀 ágy terén is vannak alternatívák, de bőven, mint mindenben 🙂 egyik ismim lánya 5 éves koráig egy szivacson aludt 😀 oda vitte ahova akarta, de nem volt hajlandó ágyában aludni :DD

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s