280. fejezet – rohanás az élet

Ma rohanós nap volt, reggel kiderült, hogy jó volna beugrani a munkahelyemre, és akkor már tankolni is kellett, meg elmenni a hiperbe, meg elmenni a zöldségeshez, mert zöldséget hiperben nem veszünk, meg beugrani a DM-be, mert drogot babakaját és higiéniai cuccokat sem hiperben veszünk, illetve, ha már, akkor befizettem a csekkjeimet is a postán. Ami a hiperben van, az összes többi különböző helyeken, és így is megfutottuk a kört három óra alatt, a kötelező munkahelyi babázással együtt, de hazaértünk az egy órai babaetetésre, ami nagy szerencse, mert különben még elkezdődött volna nélkülünk.

De a (tesco nevű) hiperben szerencsére belefutottam egy nagy babazoknileárazásba, a Muci eszi a zoknikat ugyanis, szó szerint és átvitt értelemben (amortizáció) is. Úgyhogy kábé ötéves koráig bevásároltam neki zokniból (tök szépek voltak, és a kétdarabos 190, az ötdarabos 365, ilyen árakon), illetve benne van a bolha a seggemben a közelgő külföldi utazás miatt, úgyhogy vettem neki egy csíkos cipzáras polárt is, ami olyan kontrasztos, hogy világít, így könnyebben rajta tudom tartani a szemem, miközben nem fagy meg (még mielőtt valaki felvilágosítana, hogy nyár van, sátrazni fogunk, és tavaly ugyanott mínusz 8-10°C volt éjszaka, bár akkor pár héttel korábban mentünk). Ja, és a drogériába is azért mentem, mert vettem neki ilyen kis cuki mini kiszerelésű popsikenőcsöt meg mittudomén, nem mintha az autónak nem lenne tökmindegy, hogy most két decivel több vagy kevesebb piperecuccot szállít, de engem le lehet venni a lábamról a mini popsikenőccsel, meg ilyenekkel. És ha már ilyen coming out van, akkor beismerem, hogy Pamperst is csak azért veszek, mert azon mindegyiken másfajta állat van, és lehet mondogatni a Mucinak, hogy kukac, meg bárány, és hülye állathangokat adni hozzá, és az ilyesmiben mindketten kedvünket leljük. Mentségemre szóljon, hogy semmi egyéb szükségtelen vagy indokolatlanul drága hülyeséget nem veszek meg neki (például ágyat, gondolkozott el lucia azon, hogy helyén van-e az értékrendje). Na, kép a polárról meg a zoknikról:

Viszont a nagy rohanás miatt a délelőtti alvása kimaradt a babafélének, illetve ebéd után is csak egy szűk negyven perce volt, utána szaladtunk tovább dévényezni, ahol egy ideig röhigcsélt, majd mászni már nem volt hajlandó, hanem nemes egyszerűséggel lekoppantotta a fejét a szőnyegre, és úgy maradt minden próbálkozás ellenére, mint egy rongybaba. Hálistennek most valamivel rövidebb is volt a torna, mert a személyi edzőjének az óvoda hülyesége miatt rohannia kellett az egyik gyerekéért az oviba, de ezt egyikünk sem bánta szerintem.

Azért nem csak aludni jár haza a Don, itthon is játszott egy kicsit. Most a legújabb fícsör, hogy barátkozik a másik babával a tükörben, odamegy, beszélget vele, nevetnek, kiabálnak, bökdösi az ujjával, meg ilyenek:

Sajnos az ujjal bökdösés pont nem látszik, mert gyerekfényképezés terén kihívásokkal küszködöm, de oda lehet képzelni. Ezt egyébként imádom, ahogy mindent először egy ujjal megsimogat, csak utána fog meg jobban, de akkor is nagyon óvatosan játszik, még soha nem tört össze semmit, meg magában sem tett kárt, közel sem volt hozzá. Pedig a dolgozószobában forrasztópákázni meg csavarkulcsozni szokott, a többit nem tudom, mert ott az apja vigyáz rá, én nem bírom idegekkel. Ja, meg a múltkor jönnek le a fiúmmal, és a Muci teljes természetességgel egy csavarhúzót tartott a kezében, hogy ő most akkor azt lehozza, biztos mert lent nincs elég csavarhúzó szerinte, vagy valami.

Ez a kép meg azt ábrázolja, ahogy meglábazza a másik babát. Szeret minden érdekes dolgot lábbal is megtapasztalni, de az se az a lórúgás-manőver (azt csak rajtam szokta alkalmazni, mert tudja, hogy én sokat bírok, és olyan aranyosan vinnyogok olyankor), hanem pöckölgetés, meg lábbal simogatás, ilyesmi. Mondjuk azt nehezen viselem, amikor a parkettán húzza a lábát, hogy csikorogjon, attól a hideg futkározik rajtam, de nem szólok rá olyankor sem, mert még a végén diszlexiás lesz, ha nem tapasztalhatja ki a parkettát, vagy balett-táncos.

Ezek vannak most.

Reklámok

14 thoughts on “280. fejezet – rohanás az élet

  1. Azt sejtem, hogy zöldséget miért nem veszel hiperben, de mi van az illatszerrel?
    A polár nagyon hasznos dolog, ez a kontrasztos szín nem hülyeség, én legszívesebben láthatósági mellényben küldeném a gyerekemet a játszótérre, sima ruhában mindig szem elől tévesztem őt.

    • exmanka: az van, hogy egyrészt engem behálózott a dm, mindig kapok mindenféle kuponokat meg kedvezményeket, szinte akaratom ellenére, tegnap például ötezer alatt (kábé annyiért, amennyi a tescóban a pelenka lett volna) vettem gigapack pamperst, százas popsitörlőt, hat bébiételt, sütőzacskót, meg ötfajta ilyen utazós minicuccot. másrészt meg a sajátmárkás dolgaik nekem nagyon bejönnek, babásban is, meg tisztitószerekben is, és elhiszem róluk, hogy tényleg környezetbarátak. és ez nem fizetett reklám 🙂

    • exmanka, en ezert hordatok a gyerekkel lehetoseg szerint piros vagy narancsszin baseball sapkaban,
      es a sielos bukoja szinen is sokat egyezkedett velem, de a neonsarga messzirol latszik, a sotetkek meg nem (sot, iden a sipalyan a kisebb gyerekek koreben divat lett, a siruha folott a lathatosagi melleny, sztem jatszoteren is mehet siman:)

    • Nagyon helyes lett a Muci ezzel az új hajjal:))) ilyenkor szokás már azt mondani, hogy mostantól vigyázni kell ám a csajokkal? A mini kiszerelés meg mindenben menő, én is megőrülök értük:).

    • Ja, tényleg, emlékszem, csak én már kiestem a pixisből, mert elmúlt kettő a gyerek. Na de majd most mindjárt szülök egy másikat, és akkor újra célcsoportnak tartanak, remélem.
      Amúgy a DM popsitörlőre az én gyerekem se allergiás, kivételesen.

    • Muci gyönyörű rövid hajjal is,az volt hosszú hajjal is, Muci egy világi gyönyörűség, a legszebb baba, akit valaha láttam (igaz csak fényképen), sugárzik belőle a boldogság.Imádom.

    • a mini helyes, de roppant környezetkáros dolog. minél többet és nagyobb kiszerelésben vesszük, és minél kevesebb csomagolással, annál kevesebb a szemét és annál zöldebbek vagyunk. – csak mondom, nem morgok.

    • Ömm, szintén minibolond vagyok 😀 de lecseleztem a csomagolóanyaghalmozódás felett érzett bűntudatom 😀 ha kifogy: újratöltöm a nagyból 🙂 Csak ha nagyon leharcolódik a valamije, akkor cserélem le 🙂
      Muci nagyot nőtt 🙂 és szép még mindig énnekem :DD (is)

    • ágykérdés: vagy a bölcsőben alszik (amíg fel nem tud ülni, hogy kimásszon belőle), vagy a mózesében (amit lassan kinő). se szobája, se ágya, így alakult 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s