279. fejezet – amelyben delila vagyok

Mostanában egyre több olyan kommentet és levelet kaptam, hogy nagy a Don haja, vágjuk le, és én is észrevettem ugyan, mert jó megfigyelő vagyok, de lelkileg olyan nehéz az első a haját levágni, ami már az inkubátorban megvolt neki, meg minden. Aztán kiderült, hogy a lelki oldala lópikula, konkrétan fizikailag nehéz egy aktívan érdeklődő, nem háziasított zsák bolhát a felesleges prémállományától megszabadítani. Mindenesetre dokumentáltam az eseményeket.

Ezen a képen még nyugodt, békés, jóindulatú, bár nem érti, hogy most mi van, mit játszunk, de csináljuk, anya (ennek az állapotnak az eléréséhez enni kell adni neki). Továbbá ez az a kép, amin élete leghosszabb hajával szerepel a Muci.

A gyermeket az elkövetkezendők során megfürdettem, és a haját is megmostam (azt amúgy is szereti, szerintem azt hiszi, hogy olyankor nyalogatom a fejét, mert vissza akar nyalni). Íme a Don vizes hajjal:

A következő szakaszban nagyjából három további keze nőtt az eddigiekhez képest, és mindhármat arra akarta használni, hogy kirántsa a kezemből az ollót. Ami egyébként nem volt elég éles, bár direkt hajvágó típusú, csak régi, illetve az is némi nehézséget okozott, hogy a Donnak ugyanazon a fején van a haja, mint a szeme és a szája, és ez utóbbiakat feltétlenül az olló felé akarta fordítani, hogy megnézze és megnyalja, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Előadásunkkal simán illusztrálni lehetett volna az ókori görögök sokkarú óriáspolipokkal való meddő küzdelmeiről szóló legendáit, leszámítva, hogy én igyekeztemminél kevesebb kárt tenni az ellenfélben, ami szerintem az ókori görögök tengeri csatáiban nem volt szempont. Mindenesetre a frufruvonal divatosan tépettre sikerült, mert az egyik kezemmel a Muci fejét, és egyúttal az ötezer kezét próbáltam helybentartani, a másik kezemmel pedig ötletszerűen nyisszantottam egyet, amikor éppen lehetőség kínálkozott. A végeredmény viszont sokkal rosszabb is lehetett volna, Apjaneve Dani Zoárd Vulkán Turul Kilián (barátainak csak Muci) az utolsó kör után leginkább egy nagyon kicsi Vulcanra emlékeztetett a Star Trekből (jó értelemben):

Hát most ilyen.

Van egyébként bonus track is arról, hogy milyen ügyesen eszik egyedül, bár nekem legjobban a hű, de laza vagyok kép tetszik a bejegyzés intrójából, amiben lábak szétcsapva, fél zokni lerúgva, cumi szája sarkába lökve, de ilyen, amikor komolyan is veszi a feladatot (még hippis frizurával):

Reklámok

21 thoughts on “279. fejezet – amelyben delila vagyok

    • Húú, ez tiszta horror. Nekem eszembe sem jutott ollóval nekiállni Én géppel nyírtam, a legnagyobb fokozaton. Úgy egy kicsit egyszerűbb, bár tiltakozik rendesen.

    • Atyaisten, az én 11 hónaposom hajvágása is érik, de ez után a bejegyzés után beparáztam, és még várok 1-2 évet vele 🙂

    • Benenn, a géppel esélyem se lett volna egyrészt, a fésülés nálunk ugyanolyan impossible mission, mint a hajvágás. másrészt meg hiú vagyok a hajára, és csak a frufruját meg oldalt akartam megtrimmelni egy kicsit 🙂

    • Porcelán, annyira nem gáz, szerintem sokat segít például, ha velem ellentétben szilárd ülőalkalmatosságba teszed, és éles ollót használsz. az a veszély nem fenyegetett, hogy belevágok a gyerekbe, csak az, hogy ferde lesz a haja, vagy úgy marad 🙂 de most elgondolkoztam azon is, hogy esetleg álmában kellett volna gyorsan lenyisszantanom.

    • 😀
      Nagyon jól írtad le a hajvágást, el is nosztalgiáztam rajta…
      Most már négyévesen jobb a helyzet (ha van türelem), de kb. egy év múlva futva fogsz hajat nyírni… és úgyis jól fog sikerülni, olyan sztárfrizurák lesznek, a legújabb szabálytalanul tépett fazonúak.
      És jól fognak neki állni. 🙂

    • hihi
      mi mar 3 hajvagason vagyunk tul
      az elso meg 4 honaposan volt mermar nem latott ki alola
      akkor az meg remek lett
      a kovetkezo a kadban tortent es cikkcakos es naggyon rovid lett
      igy a 3dik mar a fodraszom muve volt
      siman hagyta miutan vegignezte, hogy en is hagyom:)

    • hahh, London, zuhogó eső 🙂

      jó lett, én két napja intéztem el a jányom frizuráját, mert erősen bundeszliga volt már. betettem a kádba és zsütyüm.

      kicsit hülyén néz ki most, viszont tényleg minden frizura minden gyereknek jól áll, úgyhogy nem izgat, úgyis kinő

    • hajvagas elott felesleges furdetni, hajat mosni, ebben a korban a szarazon hajvagas egyszerubb am, az egyszerubbet erosen relative ertve (meg ha 2 ember csinalja, az is segit:)

    • Nekem megvan az első hajvágásom, de mivel abból az évből származik, amelyikben én, így max féléves lehettem. Megörököltem anyutól, és vmiért nem dobom ki. Nosztalgiáznék, ha emlékeznék az eseményre, de azért mégis fura, hogy megtartotta.

      Egyébként nekem hosszabban jobban tetszett a fiatalember sérója, de én hosszúhajúpárti vagyok, meg indiánfanatikus, meg csokoládaimádó, de ez nem tudom hogy jött most ide.
      🙂

      Végre megszólaltam, már annyiszor akartam.. de úgy döntöttem, h elvan a világ nélkülem, azért próbálok a háttérben izgulni tovább:)

    • r-: nem akartam a helyzetet még a kunkori, szálló hajával is bonyolítani, magamnak is vizesen vágom a frurut, de a következő akcióval tuti megvárom az apját 🙂

    • Kiccsillag: ja, nagyon felhúzta magát, de nem a haján, hanem hogy nem adtam neki oda a gyönyörű, csillogós, izgalmasnak tűnő ollót 🙂 nem ehhez szokott.

    • Amíg még nem volt nagyon sűrű a haja, én úgy vágtam a nagyobbikét (különösen hátul), hogy hagytam, csinálja a dolgát, én meg utána az ollóval, amivel alkalmas pillanatban nyisszantottam egyet. Eltartott egy darabig, de legalább nem hadakozott (eleinte esélye se volt, mert a kezét támaszkodásra használta).

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s