266. fejezet – bürokrácia, szavak, mozgások

Tudom, hogy már írtam erről, de most megint aktuális, hogy ha nem utálnék ennyire levelezni a MÁK-kal, akkor íziben átjelentkeznék egyedülálló szülőnek, merthogy ha a magyar állam szerint alkotmányellenes, hogy jogilag több közöm legyen a fiúmhoz, mint bármelyik ismeretlenhez az utcán, akkor legyen már alkotmányellenes az is, hogy én kevesebb csépét kapok pusztán azért, mert ha az "ő" pénzükről van szó, akkor viszont hirtelen semmi bajuk az élettárs kategóriával. És igenis hátrányos megkülönböztetésnek érzem, hogy a fiúm bármelyik haverjával elmehetne az anyakönyvvezetőhöz, és egybeírnák őket, velem viszont nem, hiába szültünk egymásnak gyereket. És senki ne jöjjön nekem azzal, hogy nekünk ott van alternatívának a házasság, mert az nem ugyanaz a kategória, sem bonyodalmak, sem társadalmi megítélés, sem utánajárás, sem jogok és kötelezettségek szempontjából. De úgyis júniusban kell felülvizsgáltatni a gyereket a jogosultság szempontjából, akkor majd lehet, hogy beikszelem az egyedülálló kategóriát, ha tönkre is megy a havi 1500 forint pluszköltségtől a magyar államháztartás.

Na de vidámabb dolgok, Muci. A Muci okos, amit mindig is tudtunk, de egyre látványosabb. Egy csomószor utánozza, amit mondok (valamelyik este például a fiúm megkérdezte, hogy ugye nem aznap kell újratelepítenie a gépemet, én meg a megnyugtatás végett elég vehemensen válaszoltam, hogy nemnemnemnemnem, mire a Don, aki éppen az apján kismajmozott, széles vigyorral, lelkesen utánam mondta ugyanazzal a hangsúllyal, hogy nemnemnemnemnem, szóval ezt a nemezést is tőlem tanulta), és megért egy csomó szót: mindjárt (vö. mindjárt jövök, ha ezzel megnyugtatom, nem esik kétségbe, ha rövid időre kimegyek a szobából), csinálom (vö. csinálom már a tápszert, tudom, hogy éhes vagy, nem kell hisztizni, erre tényleg abbahagyja a hisztit, viszont szigorú tekintettel felügyeli, hogy tényleg a tápszert csinálom-e), gyere (ilyenkor felnyújtja mindkét karját, akkor is, ha hason fekszik, nagyon aranyos), Muci (ez az ő neve, erről majd a vizsgabizottságot is fel kell világosítanunk, hogy ő így tudja), kúszunk, mászunk (akármilyen röhincsélve is játszik a terapeutájával, ezekre a szavakra elkámpicsorodik, mert tudja, hogy komoly megpróbáltatás következik). Meg biztos van még egy csomó, ami nem jut eszembe, a mama és papa nincs köztük, mert nem szoktunk így referálni magunkra, nem vagyunk azok a papás-mamás típusok.

És tegnap dévényen is meg lett dicsérve a Don, mert asszisztáltan ugyan, de mászott magától. Furcsa módon ez most nem tudott annyira lázba hozni, vagyis nem furcsa, nekem a bármilyen aszimmetrikus mozgás volt a fontos, és nagyon szépen kúszik, innentől kezdve letojom, hogy most két hónappal előbb vagy később kezd-e mászni. Amúgy kábé egy hete megtanult parkettán is kúszni, azóta nekilátott a tágabb környezete felderítésének, a hálószobában elment egészen a küszöbig, illetve pakolássza az éjjeliszekrényemet, és a dolgok nagy részét, amit levesz róla, vissza is teszi a helyére (van Czeizelnek ez a "semmiből feltörő zseni" elmélete, na szerintem itt ennek megnyilvánulását láthatjuk, mert erre a mutatványra sem én, sem a fiúm nem vagyunk képesek). Amúgy mostanában az a legnagyobb mozgásbeli probléma, hogy nem mindig jut eszébe a gyermeknek, hogy kritikusabb helyzetekben csak az egyik kezével nyúljon tárgyakért, a másikkal támaszkodjon, mert különben felborul ülésből meg állásból, és ezért mindig ott kell lenni mellette, ha ilyeneket csinál (és ezért örülök, hogy kevés olyan bútorunk van, amibe kapaszkodva egyedül is fel tudná húzni magát, úgyhogy rajtunk gyakorol).

Még just for the record megjegyezném, hogy a dévényes terapeutát (4 éves gyógytornászi képzés orvosi egyetemen + több év gyakorlat + 3éves dsgm továbbképzés), illetve a gyerekorvost is megkérdeztem a (baby björn, hóna alatt is tartó) kenguruban előre nézve ültetésről, és egyikük szerint se lesz baja tőle, sőt, Muci esetében kifejezetten ajánlott, mert a hipotónia miatt ő reflexből hátrafeszít, így viszont nem tud, hanem kénytelen normálisan tartani magát (amikor éppen nem beledől pihenve). És tudom, hogy mindenki csak jószándékból figyelmeztetett, és pl. egy olyan babát, aki bújósabb és félősebb, vagy gyengébb én se raknék háttal nekem, csak mondom, hogy nem alapértelmezetten rossz a kifelé hordozás, akinek kétségei vannak, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, egyébként meg mindenki csináljon, amit akar.

Amit nem értek, az a cuminemfogás. Mucifülű finommotorikusan kifejezetten állatjól teljesít, tegnap pl. két ujjal megfogta és megvizsgálta tornán a dévényes terapeuta medálját és fülbevalóját is, anélkül, hogy kirántotta volna, meg is lett dicsérve, de általában mindennel nagyon finoman bánik. Egyáltalán nem az a rontópál típus, az egyik-dolgot-a-másikhoz-ütögetem gyakorlatot is nagyon precízen, kocogtatással abszolválja, pici cipzárokat húzogat finoman, meg mittudomén, szóval kézügyes. Viszont a cumisüveget nem és nem hajlandó megfogni, pedig vettem neki direkt ilyen kapaszkodósat, akkor derült ki, hogy képes rá, csak egyáltalán nem akarja. Na mindegy, nem akarja, hát nem akarja, pár fog múlva úgyis vége a cumizós korszaknak, a poharat meg fogja (fogná, csak nem hagyom, mert félek, hogy magára önti).

Szóval a lényeg az, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, és nem rohanunk sehova, így is mindjárt itt a szülinapunk (ez nem ilyen kismamás többes szám, hanem tényleg kábé egyszerre van nekünk).

Reklámok

33 thoughts on “266. fejezet – bürokrácia, szavak, mozgások

  1. bocs, régen volt, hogy ilyeneket csináltam, mi a különbség hivatalosan a kúszás meg a mászás között? én mindig azt hittem, hoyg abbaáknál ez ugyanaz…

    • nodekornél: a kúszás hasonfekve megy, vö. bozótharcos-mozdulatok, a mászás négykézláb haladás. igény szerint valamelyiket a kettő közül érdemes pár hónapig csinálniuk a babáknak az aszimmetria agyi megtanulása végett. a féloldalas babáknak mászniuk is jó egy ideig, mert azt a kúszással ellentétben nem lehet valamelyik oldalt előnyben részesítve csinálni.

    • Lucia, ha hasonló típus, mint enyémgyerek, akkor még sokáig foghatod a cumisüveget :DDD
      Pedig ő is ügyesen bánt a kezével. Ez szerintem megszokás, kényelem, illetve a megszokott helyzetekhez, dolgokhoz való ragaszkodás. Ez egy biztos, megnyugtató pont a sok felfedezni való ismeretlen közt. Mivel is lehetne még magyarázni…
      Talán meg kellene tiltani neki, hogy foghassa, és véletlenül előhagyni egyszer, amikor éhes? 😀

    • ez tök érdekes, h nem mondjátok neki, h mama meg papa, mert mi úgy tanultuk, hogy az anya ún. prototársalgást folytat a csecsemővel. Ennek jellemzői az éneklő hangsúlyozás, sok kérdés, ismétlés, nagyon kifejező beszéd – vö. prozódia stb. és az egyik legfontosabb, h az anya/apa egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, pl. “Anya most bekapcsolja a tévét, apa most elmosogat”blabla. Gondolom, h innen tanulja meg a gyerek, ki az az anya meg apa.
      a többi jellemző sem használatos nálatok?

    • Kamillusz: artikuláltabban beszélek hozzá, meg elképzelhető, hogy egy kicsit magasabb hangon, de magamról nem szoktam harmadik személyben. róla szoktunk harmadik személyben, de azt egymással-egymásról is (vö. “mikor megy a lány a boltba?”, “elfáradt a baba?” meg ilyenek). én leginkább mesélem neki, hogy mi van éppen, és egy csomó mindent ért is (amiket írtam, hogy mindjárt, csinálom, másszunk egyet, stb). szoktuk neki mondani, hogy anya meg apa, de a másikról, pl. én azt, hogy mindjárt jön apa. viszont ez a mama-papás dolog veleszületett hajlam is lehet, mert nekem egy csomószor azt mondja, hogy memememememe, az apjának meg hogy bebebebebe, szóval biztos könnyebb megtanulnia a mamát meg a papát az anya-apánál, ha mondják neki, csak nem áll rá a szánk.

    • bocs Lucia, ez offtopic, de annyi babás szülő olvassa az oldalad, hogy talán segíthetnél nekem abban, hogy ezt postolod: tudna valaki tippet adni, hogy hol kapok most (egy héten belül) sima, egyszínű, piros harisnyát 74-80-as méretben, tavasz-őszi vastagságban? az általam ismert babaruha lelőhelyek (kenguru, hm, ca, zara) már csődöt mondtak ebben a kérdésben 😦 előre is kösziköszi…

    • iditta: én a gyereknek a Tescóban vettem sajátmárkás (Cherokee) harisnyát, az tök jó minőségű, de ő fiú, úgyhogy csak a kék és fehér színű változat létezéséről tudok. a lányoknak is van valamilyen, de nem tom, hogy pont piros-e. majd ha legközelebb megyek, megnézem, de mások lehet, hogy többet tudnak segíteni.

    • Iditta, Calzedonia outletben (vagy GL, vagy Premier) vettem én kb. egy éve gyönyörű pirosat. Szerintem sima Calzedoniában (mármint nem outletben) biztos lesz most is.

    • lucia, kata, köszi a tippeket! az auchan-tesco vonal is elvérzett már, ott mindig kétféle színt árulnak, ami megy az éppen aktuális divatuk szerinti babaruhákhoz (idén halványzöld és halványlila a menő), calc.még nem néztem, remélem ők univerzálisabbak! köszi mégegyszer

    • a kifele hordozasrol tovabbra sem vagyok meggyozve. leginkabb ezek miatt nem:
      Miért nem jó kifelé fordítva hordozni?

      * Nem valósulhat meg a fiziológiailag helyes teshelyzet, így a gyermeknél tartáshibák és hátfájás alakulhat ki.
      * Nem lehetséges a béka-lábtartás, így a csípő nem fejlődhet megfelelően.
      * Ingertúltengés: a babának nincs lehetősége elbújni az ingerek elől, nem bújhat a hordozóhoz.
      * Nincs szemkontaktus a baba és a hordozó között, a túlterhelt baba az esti sírással vezeti le a feszültséget.
      * Az ágyékrész fokozott terhelése miatt deformálódás, fiúknál herezúzódás alakulhat ki.
      * A hordozó személynél váll- és hátfájdalmak alakulhatnak ki. A keskeny, sokszor rosszul párnázott vállpántok csak rontanak a helyzeten.

      Ha úgy látod, hogy a babád többet szeretne látni a világból, próbáld ki a csípőn vagy a háton hordozást! Csípőn- és hátonhordozás során a lábak a helyes béka-lábtartásban vannak, a gyermek kilát oldalra, és ha szükséges hozzábújhat a mamájához.

      de termeszetesen ez mindenkinek a sajat dontese es tudom, hogy senki nem akar rosszat a sajat gyerekenek, de bosszanto, hogy a legtobb helyen (reklam, film stb.) arccal kifele levo babat mutogatnak es ha az anyuka nem olvas utana tuzetesebben, akkor azt hiszi, hogy ez ugy a jo. holott nem. 😦

    • Crear: hát nem tudom, erről a listáról már jóval régebben volt szó, csak akkor nem copypastelve, forrásmegjelölés nélkül, hanem linkelte valaki az eredetit, de aki ezt összeírogatta, az valószínűleg még nem látott tisztességes kengurut. esetleg gyereket sem.

      – fiziológiailag helyes testhelyzet: a gyerek elvben mindkét irányban egyenes háttal, a hóna alatt és ágyéknál tartva van. az én gyerekem speckó hídba feszül, ha hassal felém van, de ez az ő egyedi szocproblémája.

      – béka-lábtartás: ezt abszolút nem értem, a széles üleptartó miatt ugyanúgy szét van a lába mindkét irányban, de tizenegy (nyolc) hónaposan tképpen miről beszélünk? kúszás közben sincs béka-lábtartása, ill. semmilyen egyéb tevékenység közben sem, most ha kenguruban sem lenne, akkor pont azon a heti két órán bukna a csípője?

      – ingertúltengés: ez nálunk nem játszik, hassal felém fordítva a baba folyamatosan azon dolgozik, hogy tolja el magát tőlem, nem azon,hogy hozzám bújjon. amúgy meg szereti az ingereket, eddig még soha nem ijedt meg attól, hogy az egyik fa után jön egy másik.

      – szemkontaktus ugyanannyira van vagy nincs, mindkét irányból nehézkesen bár, de a szemünkbe tud nézni, ha akar (valamivel jobban, mint ha a hátamra lenne kötve). esti sírás nincs, 12 óra alvás van.

      – ezt a herezúzódást nem értem, ugyanannyira van nyomva a baba mindkét irányban, amúgy meg nem csak az ágyékán ül, hanem körben ki van támasztva, hóna alatt felfogva.

      – ezt a vállfájdalmakat megint csak nem értem, pontosan ugyanúgy van a baba rajtam mindkét irányban, ugyanott van a súlypontja/súlypontunk, és aki olyan botor, hogy keskeny, rosszul párnázott vállpántokkal viszi a gyerekét, az úgy járt.

      és kipróbáltuk a kendőt meg a mei tait, csak üvöltés lett belőle, nem jó, nem kényelmes, nem praktikus (nekünk), a kengurunak meg örülés van mindkét részről, amúgy meg babahátizsák lesz nemsokára, de csak mert az áldozat kinőtte a kengurut.

    • csatlakozom luciahoz, ezt az elobbi kommentet akar en is irhattam volna, 99%-ban ugyanez a helyzet nalunk is (kivetel, h a gyerek nem fesziti magat ivbe hatra). egyebkent miota itt olvastam, h kifelene, azota kiprobaltuk befele is a kenguruban es nemtom ott mitol bekabb a labtartasa, a mienknek ugyanugy log, mint kifele…szerintem egy 76cm-s gyerek mar nem bekazik, ha nem muszaj…

    • igen, sajnos lemaradt a ket ” jel, a megfedes jogos. a fenti felsorolas szerintem akkor is fontos a hordozassal kapcsolatban. azert szerettem volna bemasolni, mert egy linket szerintem kevesebben neznek meg, mint egy konkret _kimasolt_ szoveget es mivel a blogod nagyon nepszeru (megjegyzem jogosan :)) ezert talan jobb, ha mindket allaspont olvashato itt.
      szerencsesek vagytok, hogy csak egyik fa jon a masik utan 😀 sokan Budapest forgatagaban kenytelen hordozni (mert babakocsival horror) es az tenyleg tul sok kulso inger egy babanak egy ido utan.
      bekalabtartas alatt azt ertik, hogy nem log a baba laba az agyekanal alatamasztva, ugy mint nekunk (persze nekunk mar alatamasztas nelkul is igy all :D), hanem terdek oldalra kisse felhuzva, labfejek beljebb, aka beka.
      en nem hiszem, hogy olyan kenyelmes lehet a honaljunknal fogva tartani az egesz testsulyunkat. ez kisbabakra is igaz lehet. gondoljunk csak bele.
      ha elolre fele nez a baba, a karjai es labacskai is elottunk kalimpalnak, akkor mashol van a sulypontja, mintha a labai hozzank simulnak (az a bizonyos bekatartas, ahol az oldalunkhoz simul).
      valoban, ezt elfogadom, van akiknek nem jon be a mei tai es a kendo, nem vagyunk egyformak. van akinek a babakocsi nem tetszik. ettol szep es valtozatos a vilag. a korabban belinket oldal aljan egyebkent szerepel, hogy mi alapjan keszult a “kifele ne!” leiras.

    • Crear, mit csinálunk egy olyan gyerekkel, akinek a szülője tudatlanul megmutatta a kifelé hordozást, és azóta a gyerek azért bömböl, hogy mást sem akar, csak azt… :O
      Nálunk ez történt…
      Igaz, nem kendőben.
      De akkor is. A gyerek stresszfüggő lett? Vagy mi?

    • Crear, de nem kalimpál. nem tom, nézted-e a fotókat, de a jobbfajta kenguruk így vannak kialakítva, hogy a lábát is és a kezét is békaszerűen tartják a gyereknek mindkét irányba. amúgy én annál jobb tartást elképzelni nem tudok, hogy a gyereket egyszerre a fenekénél, a hónaljánál és körben támasztja valami, a kendős kötések is valami ilyesmit szándékoznak elérni, csak a kenguruban ez instant megvan. az ingerérzékenység meg tökre gyerekfüggő, tudom, hogy vannak bújósabb babák is, de azt egy szülő érzi, hogy mi a jó az adott gyereknek az adott pillanatban. igazából egy esetben tudom elképzelni, hogy fizikailag káros az előrefordítás, akkor, ha a hordozó személynek túl nagy hozzá a hasa vagy a melle, de ez szerintem elég ritka. nem bunkóságból írtam, hogy azt a figyelmeztető listát olyasvalaki írhatta, aki még nem látott egy normális kengurut, hanem mert tényleg téves prekoncepciókkal van tele.

    • “És igenis hátrányos megkülönböztetésnek érzem, hogy a fiúm bármelyik haverjával elmehetne az anyakönyvvezetőhöz, és egybeírnák őket, velem viszont nem, hiába szültünk egymásnak gyereket.”

      Ez szépen hangzik (szép heteroszexistán), csak nem ártana utánaolvasni akkor annak, amiről írsz 🙂 1. A bejegyzett élettársi kapcsolat nevű új jogintézmény a gyermekek örökbefogadásától eltekintve (ami nálatok nem játszik, mert a fiúd nyilván tett apai elismerő nyilatkozatot, tehát mindketten a szülei lehettek) mindenben megegyezik a házassággal. Anyakönyvvezető köti, minden vagyonjogi dolog ugyanolyan, öröklés tekintetében ugyanaz, válás ugyanaz (a fennálló kis különbségeket rendezi az új Ptk.)… Ez tehát inkább “melegházasság” (egy homofób, egyenlő jogokat teljesen nem garantáló államban), mint heteroszexuális pároknak való jogintézmény. Hiszen ha valaki fázik a házasságtól (mert válás esetén nem akar kalamajkát, nem akar vagyonközösséget, stb.), az miért akarná pontosan ugyanazt más néven? Vagyis: aki nem akar házasságot kötni a jogok és kötelezettségek miatt, amikkel az jár, az biztosan nem akar BÉK-et sem. Aki meg a neve miatt nem akar, azt én nem értem: vajon azért utasítja el a házasságot, mert olyan heteroszexista intézmény? A fiúd radikális feminista volna?

      2. A fiúd tehet apai elismerő nyilatkozatot, és ha éppen örökbe akarnátok fogadni gyereket (akár egymásét), azt is megtehetnétek. A nő- vagy férfipárok nem fogadhatják örökbe az általuk vállalt gyereket, vagyis csak a biológiai szülő számít szülőnek, a másik szülő (akivel együtt vállalták a gyereket, pl. ugyanúgy inszeminációval, mint rengeteg heteroszexuális pár) nem. Ez történetesen tényleg diszkrimináció.

      3. Az élettársi kapcsolat fennállásának bizonyítását megkönnyítő “nyilvántartott élettársi kapcsolat” nevű jogintézmény egyformán vonatkozik azonos nemű és heterosz. párokra. Ez a BÉK-kel egy időben lép életbe.

    • további lényeges különbség, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat esetében “váláskor” nincs kötelező békéltetés, stb, sokkal egyszerűbb, illetve a fiúm nem hajlandó házasodni (és ennek folyományaként én már bárki mással inkább hajlandó lennék házasodni, mint vele).

      nem tudom, az anyakönyvvezető úgy tájékoztatott engem (őt kérdeztem ki az egész ügyről), hogy heteroszexuális párok számára semmilyen alternatívája nem lesz az élettársi kapcsolatnak.

    • Óóóó, az nagyon vacak érzés lehet. Én ugyan nem vagyok különösebben házasságpárti, de nyilván rögtön rendkívül fontos lenne, ha a társam ennyire nem akarná. Pedig már majdnem elkezdtem irigyelni az életedet, olyan kiegyensúlyozottnak látszik minden tekintetben. De én ezzel nem tudnék együttélni.

    • Armina, azért annyira ne sajnálj, nekem se létszükséglet a házasság, meg örülök, hogy egyáltalán annyi van, hogy más tekintetben tök jól megvagyunk, meg a gyerek, meg minden, csak hát én a romantikus álmaimban nem ilyennek képzeltem a dolgokat. de rugalmas vagyok 🙂

    • Lucia, az van, hogy az élettársi kapcsolat mint olyan mindenképpen van… Tényviszony. Csak az igazolgatása bonyolultabb, mert minden esetben, amikor bármilyen jogosultságra igényt tart egy élettárs, igazolni kell valahogyan. Ezen felül nem jár sok jogosultsággal. Özvegyi nyugdíj, közös lakáshasználathoz való jog, stb. pedig 10 év együttélés után jár. A NYÉK (nyilvántartott é.k.) ezt a bizonyítást könnyíti majd meg, de szintén nem garantál túl sok jogot. A BÉK (a kétszülős gyerekneveléstől eltekintve, + még pár dologtól, mint a névváltoztatás joga) pont ua., mint a házasság (közös vagyon, automatikus egymás utáni öröklés, stb.). A házasságot egyelőre nehezebb ugyan felbontani, de az új Ptk. (ez 2010-ben lép életbe) azonossá teszi a kettőt: 100%-os megegyezés esetén közjegyző előtt is felbonthatók (a házasság is, a BÉK is). De ha válás esetén nincs full megegyezés (vagyonvita, gyermekelhelyezéssel kapcs. vita), akkor mind a házasságban élők, mind a BÉK-ben élők mehetnek a bíróságra, hosszadalmas procedúrának neki… Meg van még az az alternatíva, amivel eddig élhettek a meleg párok, hogy élettársak (tényviszony), és mindenféle végrendelkezéseket tesznek egymás javára.

    • SBea: köszi a részletes infót, igazából az idegesít, hogy ha bármi baja történik a fiúmnak motorozás/hegymászás/akármi közben, engem nem értesít senki, mert még csak nem is egy címre vagyunk bejelentve, én csak kvázi a gyerekének a gondviselője vagyok hivatalosan.

    • Lucia, en mar valtam is, de egy fia bekitteto targyalas nem volt 🙂 Kozos megegyezessel valtunk, kb 20 perc alatt zavartuk le az egeszet. Azota ujra ferjhez mentem, mert illuzioim nem vesztek el. Ami nehezseget okozhat a jovoben, legalabbis regi informacioim szerint az az, hogy jelenleg a gyerek apja semmilyen dontest nem hozhat hivatalos szervek elott a gyereke felol, pl. orvosi veszhelyzetben sem. Ha ez mar nem igy van, akkor bocs, valaki majd kijavit 🙂

    • hát én úgy tudom, hogy miután aláírtuk az apasági nyilatkozatot az anyakönyvvezető előtt, közös szülői felügyeletet gyakorolunk, a gyerek az apja nevén van, meg minden, útlevelet sem csináltathattam egyedül. amúgy abban bízom, hogy a kórházban sem kértek egyikünktől sem papírt a gyereknél sem (ezen csodálkoztam is, tök máshol volt a PIC, mint a nőgyógyászat, látásból sem ismerhettek fel), szóval ez valószínűleg csak elvi jogonkívüliség, amiben most élünk, vagyis elég lesz bemondanom egy esetleges kórházi látogatásnál az élettársságot, de inkább ne legyen alkalmam kipróbálni.

    • “igazából az idegesít, hogy ha bármi baja történik a fiúmnak motorozás/hegymászás/akármi közben, engem nem értesít senki, mert még csak nem is egy címre vagyunk bejelentve,”

      Ez azért inkább személyes tisztáznivaló, mint jogi probléma. Praktikusság: pl. lehet nála mindig ICE-kártya, és/vagy a telefonjában ICE-szám. Az élettársak amúgy jogosultak egészségügyi információt kapni, + látogatni egymást. A lakcímbejelentés 10 perc. (Mi is a párom lakásában élünk, bevonultunk egy okmányirodába, aláírt egy lapot, kaptam egy lakcímkártyát, és annyi volt.)

    • de mi egy albérletben lakunk, ahol kellene ehhez a főbérlő beleegyezése/jelenléte is, továbbá mindketten máshová kapjuk az összes banki, meg minden hivatalos papírt, meg az útlevelet olyankor nem kell újracsináltatni? nekem a személyit mindenképpen (könyves van, nem lakcímkártyás, és még négy évig jó), szóval csomó utánajárás, lejelentés, amitől még a medvéknél is jobban félek, de igazából már az első ponton borul az egész.

    • “amúgy én annál jobb tartást elképzelni nem tudok, hogy a gyereket egyszerre a fenekénél, a hónaljánál és körben támasztja valami, a kendős kötések is valami ilyesmit szándékoznak elérni, csak a kenguruban ez instant megvan”
      Azt hiszem, az alapvető különbség a kenguru éa a kendő vagy mei tai között a hát megtámasztásának módjában rejlik (mármint alátámasztás szempontjából). Míg a kenguru merev, addig pl. a kendő stabilan tart, de idomul a mozgáshoz, tehát folyamatosan támasztja a hátat.
      Amúgy szerintem rendkívül alkalmazkodóképesen minden gyerek azt szereti, amihez hozzászokott és mindig nem azt, ami elvileg “jó neki”. Tehát ha babakocsihoz, akkor azt, ha kenguruhoz, kifele hordozáshoz, akkor azt, ha kendőhöz, akkor azt… A béka lábtartás relatív, kendő és mei tai oldalról nézve nincs az a kenguru, amelyik biztosítaná a béka lábtartást, főleg, mert nem a fenekén ül benne a gyerek. De gondolom, ez is akkor lehet fontos, ha sokat van hordozóban a baba.
      Lucia, a hordozásnál nem elsősorban a vállfájdalom a problémás, hanem, hogy 6 kg súly felett egy elöl hordozott baba már nagyon megterhelő tud lenni a medencére, hasra, belső szervekre nézve is – ugyanez háton meg sem kottyan (feltéve, hogy nem egy eleve többkilós cuccba ültetem a gyereket). Bevallom, én még nem hallottam embert, aki azt állította volna, hogy a kenguru kényelmes. Bár ha hátrafeszít, akkor a háti hordozó se akkora buli.
      A szemkontaktus dologhoz: lehet, hogy egy kisebbnél számít, de egy ennyi idős babánál már furcsa lenne, ha nem a világot akarná nézni maga körül…
      Csak kiegészítésképpen mondtam ezeket.

    • Lucia, hát az albérlet tényleg bonyodalmas. Bár ha a tulaj hajlandó rá, akkor be lehet azért jelenteni magatokat, csak hát adminisztráció… Bármikor ki is jelentkezhettek / a tulaj is kijelenthet (ennek épp most néztem utána, mert úgy tűnik, a 8 éve a párom tulajdonában levő lakásba még be vannak jelentve a régi tulajdonosok, valószínűleg nem jelentkeztek át máshová, mert lököttek). A többi papír oda megy, amit megadtatok levelezési címnek, nem érdekli a hivatalokat más. Az útlevél marad (abban nincs lakcím), a könyves személyiből meg csak kihúzzák a régi lakcímet, és adnak egy lakcímkártyát új cím bejelentése esetén, de az ig. marad (nekem is ilyen van).

      Hordozás:
      nekünk a Babasling jött be, az oldalas hordozási mód. A babánk születése után vettük, de csecsemőkorában utálta. Már azt hittük, teljesen felesleges, de nemrég kiderült, hogy az oldalt ülős pozíciót (ez van a nagyobbaknak) nagyon szereti, meg szuperül tartja is a hátát kendő-módra (magától még nem ül), így nyomjuk a nagy kutyasétákat (mert van egy nagyobbikgyerek vizslánk, akinek menni kell) — és nekem is kényelmes. A kenguru már nem volt az, 7 kiló után (addig jó volt).

      http://www.babaslings.hu

      Ülési módik itt:
      http://www.thebabasling.co.uk/pdfs/babasling_instructions.pdf

      Ami nekünk nagyon jó, az a Side Saddle. Még aludni is tud így, ha úgy jön ki, bár ez ritkán fordul elő. Nézelődik, mindent megfoghat, jól ül az oldaltasakban. (És közben hangosan kommentál mindent, mostanában ő is kutyául kommunikál.)

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s