267. fejezet – Muci tizenegy hónapos

Muci tizenegy hónapos lett tegnap (korrigált nyolc), vagyis finiselünk, most már csak harmincat kell aludni az évértékelő beszédig.

Fizikai paraméterek: a hossza megmérhetetlen, valószínűleg továbbra is 72 centi, súlyra 7800 gramm, és ezzel megtört a hosszú hónapok óta tartó havi 400 grammnyi hízások sora.

Fogak: április havában Muci megduplázta a fogai számát, immár kettő van neki (alsó egyesek). Teljesítményét a haza babapiskóta-fejkvóta emeléssel jutalmazta.

Evés: most már nagyjából mindent mernék neki adni, ami nincs túlfűszerezve, és nem aprómagvas gyümölcs kategória, de még él az a reflexe, hogy a darabosabb dolgokat kitolja a szájából, úgyhogy csak botmixelve kap botmixelhető dolgokat. Egyébként a vasszöget (kecskesajtot, rántott húst) is megemészti, csak az elsőkörös gyümölcsök csapják ki a bőrét ideiglenesen, mint a nyers alma és a nyers őszibarack (ellenőrzött, bio), ki érti ezt. Persze a tápszer az alap, de napközben csak szilárdat kap, bár van, amikor valamiért nincs kedve hozzá, akkor akár egész nap tápszerezhet, ha úgy tartja úri kedve. Egyébként fura, mert a babakajákat csak ímmel-ámmal fogyasztja, azt is rigolyásan teszi, csak langyosra melegítve és pici kanállal, ezzel együtt a fiúmat minden reggel letámadja reggeli közben, és ma reggel simán bezabálta a gyümölcsjoghurtjának egy nagy részét felnőttkanállal, hűtőhidegen. Túró rudit egyelőre nem kapott, de közeleg a perc (a csokitól nem féltem, nagyon jó az emésztése, és a jó minőségű csoki sokkal kevésbé kártékony, mint például a szénhidráttal teli babapiskóta vagy fehér kenyér, pedig azt is kap). Inni csak asszisztálva, négy decis nagypohárból hajlandó, cumiból nem.

Beszéd(értés): megért (vagyis konzekvensen értelmez valahogy) olyan szavakat, mint a gyere, a mindjárt, a hamm, a csinálom, stb. Aktív szókincse egyelőre egy szóra korlátozódik, arra, hogy nem (indokolt esetekben nemnemnemnem). Amúgy mostanában esett le, hogy talán ideje lenne egy kicsit babásabban beszélgetnünk, mert a fiúmmal úgy szoktunk kommunikálni, hogy azt még a tizenkétéves sem tudja követni általában, szóval most odafigyelve próbálom megtanítani a babát olyasmire, hogy pápá, meg baba (ma reggel utánam is mondta, hogy bebe!), ilyesmi. Amúgy meg rengeteget dumál, most már mindig beleszól a beszélgetéseinkbe, és egész sok mássalhangzót használ (a sziszegőseken kívül asszem mindet).

Alvás: az éjszakai tizenkét óra az fix, nappal meg délelőtt van úgy egy óra, ebéd után szintén egy óra, vacsora előtt meg további egy-két óra, mióta kúszik, és korán kel a nap (nem tudom, melyik  miatt). Annyiban macerásabb a csecsemőkoránál, hogy most már nem szabad körülötte lennünk meg nagyon zajonganunk, miközben elalszik. Az altatási procedúra annyi, hogy cumi a szájba, pelus a kézbe, aludj jól, Mucikánk (és nem azért, mert rideg szülők vagyunk, hanem mert őt idegesíti nagyon, ha maceráljuk, akár a jelenlétünkkel, amikor ő aludna). Autóban is elalszik általában (vagy dumálgat magában), babakocsiban nem, ott nézeget.

Nagymozgás: kúszás! De mint az olajozott istennyila, ha valamihez oda akar menni, hogy lerángassa, akkor komoly harcba kerül az eltántorítása (bár néha a legegyszerűbb simán csak megfordítani a másik irányba, és akkor elfelejti). Végre-végre hajlandó támaszkodni ülés közben, vagy ha meging, utáltam, hogy mindig pofára esik, mert reflexből hátracsapja a kezeit, ha megijed. Az állás a kedvence, maga előtt kapaszkodva (leginkább belénk), de még mindig nagyon kileng közben a csípője. És végre tud összezárt térddel térdelni egy-két percig, ha kapaszkodhat.

Finommozgás:
nagyon kis finoman manipulál, csipeszfogással felveszi a drótot és a hullámcsatomat a padlóról, az egyik dolgot a másikhoz kocogtatja, a múltkor megfogta a hajam az arcom mellett kétoldalt, odahúzott, és képen nyalt, olyan puszi jelleggel, anélkül, hogy összekoccantunk volna, ilyenek. A finommozgására tényleg egy szavam sem lehet. Kedvenc szórakozása a pengetés, hogy valamit a szájába, vagy az egyik kezébe vesz,és a másik kezével pengeti (ez valószínűleg a pörgetésből jött, a fiúm megtanította, hogy hogyan kell a játékállványán a pörgetős dolgokat pörgetni).

Lélektan: van egy kis szeparációs szorongása, de nagyon oda kell figyelni, hogy észrevegyük. Amikor az apja reggel elindul munkába, akkor van egy másfél perces ordítva bőgés, majd átmenet nélkül, megnyugodva tovább játszik, illetve ha ketten vagyunk itthon, és kimegyek a szobából (és nem mondom, hogy "mindjárt jövök", vagy nyűgösebb kedvében van), akkor van egy kis felháborodott kiabálás. Hálistennek utál sírni a Mucifülű, és nagyon hamar abba szokta hagyni. Amúgy meg tényleg egy örömgyerek, fülig vigyor, ha meglát minket, ügyes, okos, alszik, nem rombol, szóval továbbra is odáig vagyunk érte (persze akkor is szeretnénk, ha egy üvöltő dúvad lenne, de így sokkal könnyebb).

Igazából nagyon kíváncsi vagyok, hogy a május ezek után mit tud még nyújtani, de azt se bánom, ha most egy darabig így marad minden.

Reklámok

14 thoughts on “267. fejezet – Muci tizenegy hónapos

  1. A túrórudi esetében nem is kell félteni a csokitól, abban ugyan nem sok van. Nem is értem miért adja mindenki ennyire automatikusan a gyereknek. Nem hiszem, hogy bármi baja lenne tőle, de azért annyira nem finom.

    • Benenn, én nem féltem, csak elejét akartam venni a tíz darab kommentnek abban a témában, hogy de azért szedjük le előtte róla a csokit 🙂

      amúgy meg, gondolom, azért adják a gyereknek, mert azért nagyrészt mégiscsak túróból van, nem cukorkrémből, vagyis a közvélekedés szerint egészségesebb, mint a többi édesség. én azért hoztam szóba, mert a fiúm rigorózusan joghurtot reggelizik túró rudival, a malac pedig mindig megpróbálja meglovasítani és helyette megenni mindkettőt.

    • sosem értettem, miért veszik le a túrórudiról a csokit, ha gyereknek adják. el tudja valaki magyarázni? a túrós részében legalább annyi cukor van. (mi egyébként egyálatlán nem adunk még a kissrácnak, de ezt nem tartom etalonnak)
      a Maki is penget a kezével! a szájába veszi a cuccokat, és mintha dorombon játszana. egy darabig hezitáltam, hogy ez most valami vicces dolog vagy esetleg az autizmus egy korai jele (nemtom miért jutott eszembe), de mivel a gyerek amúgy erősen szociális, elvetettem a gondolatot 🙂
      egyébként pedig hajrá, Muci! meddig kell a korrigált kort számon tartani? hogy megy ez?

    • madz: a túrórudis csokira én a szorulásos magyarázatot hallottam, és ha az enyém hajlamos lenne rá, valószínűleg én is vigyáznék, amire csak tudok. nekem az autizmus konkrétan nem jutott eszembe a pengetésről 🙂 de nagyon édes dolog szerintem.

      fogalmam sincs, meddig kell a korrigált kort számolni, azt mondták, valszeg egy éves koráig, amúgy meg a hipotóniával összefüggő dolgokon kívül már mindenben szintben van a Muci. itthon, meg ha az utcán megkérdezik, már csak a valós korát szoktam mondani.

    • Szia Lucia!
      Már nagyon régóta olvaslak, de még sosem kommenteltem. Eddig azt hittem, a korrigált kort csak azért biggyeszted oda mindig, mert jól hangzik, de ezek szerint komolyabb oka van. Látszik, hogy még nincs gyerekem, és mennyire nem értek ezekhez a dolgokhoz. 🙂 Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy évek múlva vezeted a blogot: Muci ma 14 éves lett (korrigált 13 és 3/4) 🙂

    • Beszedfejlodesben sokat segithet, ha mindent kommentalsz neki, amikor setaltok – bar gondolom, sokat beszelsz hozza egyebkent is. Ez itt galamb, ez itt fa, ez itt kutya (azt mondja: vau-vau), stb. En ettol eloszor nagyon irtoztam, es ugy ereztem, mindenki hulyenek nez, aztan hozzaszoktam, es most mar automatikusan beszelek folyamatosan a gyerekhez. bar neha azert jol esne, ha nem gugyogni kellene a buszon, hanem felnott beszelgetest folytathatnek valakivel, de egyelore ez van…

    • te lucia, hol van a turorudin az a fene jo minosegu csoki?!:)

      benenn, a turorudi az az ipari vilag (egyik) atverese az egeszseges edesseg temakorben, de teny, h van annal melyebb a kinder termekek koreben keresendo, na az a durvulasa ennek a temakornek szvsz

    • hát a túrórudin nincsen, az csak egy merész átkötés volt a részemről a csokik védelmében, de a túró rudin olyan kevés van, hogy az nem érdekel különösebben 🙂

    • A gyerekhez beszélni kell, nem gügyögni. Illetve csak akkor kell gügyögni hozzá, ha azt akarja a szülő, hogy a gyereke gügyögjön.A gyerek ugyanis csak kicsi, nem pedig hülye. ( Bocs:)) Ha ostoba szavakat, szókapcsolatokat és selypítő gyereket akar a szülő, csak gügyögjön bátran.
      Én teljesen felnőtt módon beszéltem a gyerekkel, csak kicsit magyarázósabban. És jelentem, bevált.

    • bluemoon,
      a gugyogest nem szo szerint ertettem, en sem azt csinaltam/-om. Arra gondoltam, amit Te is irtal, hogy beszelni kell hozza folyamatosan – nalunk is bevalt, 4 evesen eszmeletlen szokincse van a lanyomnak.

      lucia,
      persze jot tesz az is, ha konyvet nezegettek, sok meset-verset olvastok; bar ehhez valoszinuleg meg most nincs turelme es erdeklodese a Mucinak, de eljon nemsokara az ideje. Eleinte csak a kepek fogjak erdekelni, aztan mar a Vidam mesekbol A harom kiscicat is kibirja, vegul meg mar Te alszol be hamarabb a meseken, olyan hosszuakat valaszt. 🙂

    • Nekem jó volt, hogy kiírtad mindig a korrigált kort, az én fiam majdnem pont akkor született, mikorra a tied ki volt írva (időre), így érdekes volt összehasonlítani. És utólag biztos nem számít az egész, csak az igazi születési napja, de nekem nagyon furcsa volt, hogy neked már háromhónapos nagyfiad van, mikor én még csak terhes vagyok.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s