268. fejezet – a csúcsragadozóról

A Muci a lopós korszakába érkezett, és ha kiskutya lenne, akkor most szedném össze minden következetességemet, és mondogatnék olyanokat, hogy fuj, nem szabad, de mivel nem kiskutya, viszont szeretnénk, ha szeretne enni, inkább passzív jutalmazással bátorítjuk az amorális viselkedését (=hagyjuk a tányérunkból lopni).

Ez azért is könnyű, mert egyrészt a Mucinak van egy nézése, másrészt meg megtanult ugatni. Az ugatást a félsaját, illetve a szomszéd kutyáitól szedte, sokáig nem értettem, hogy miért csinálja, valami atavisztikus hajlam merült-e felszínre benne, hogy időnként morog rám, utána vakkantásjellegű hangokat produkál, de egyszer Don Maugli nagy vígan visszaugatott az udvarban a kutyáknak, amikor a kocsihoz vittem, és akkor leesett a tantusz, hogy csak tanulékony. A nézése meg olyan, hogy én nem vagyok egy elérzékenyülős fajta, de mintha tőröket forgatnának a szívembe, amikor a tekintete azt üzeni, hogy ő igazából egész életében mindig is arra a kábelra vágyakozott, ami a notebookomat köti össze a delejjel, semmi másra (vagy a joghurtomra, vagy a hajgumimra, helyzettől függően), és nekem annyi, de annyi kábelem van, ő viszont egy egészen pici baba, akinek egy kábele sincsen, mert mindig elveszi tőle a kegyetlen világ, és még én, az anyukája sem adom neki a csodaszép kábelemet.

Na, tegnap dokumentáltam a folyamatot, mondjuk nem az elejéről, mert az elején azzal voltam elfoglalva, hogy körbebástyázzam magam egy pampers gigapackkal, meg ilyesmi, hogy nyugodtan megehessem a diós kecskecamembertemet körteszeletekkel, de hiába. Az alább ábrázolt események egyébként közvetetlenül a gyerek megetetése után történtek.

Először csak finoman megsimogatja, ő nem is akar semmi rosszat, nem érti, miért kellett elbarikádoznom magam:

Utána mint a villám, rámarkol először az egyikre, utána a másikra, és lerántja a zsákmányt a mélybe:

A következő kép egy olyan gyereket ábrázol, aki előző nap krokodilkönnyeket sírt üvöltve, amiért körtét raktam a szájába (passzírozva), illetve szabályos operett-fuldoklórohamokat produkál, ha nem mixelem elég krémesre a pépjeit, és göb van benne, de természetesen az a körte, amit ő ölhetett meg, a világ legfinomabb kajája, akármennyire pépetlen is:

Később összeszedtem a megcsócsált zsákmányt, tele volt kisegér-fognyomokkal, szóval próbálgatja a harapástechnikáját a Muci. mindent összevetve, nagyon büszke vagyok rá, a jég hátán is elboldogulna (ha vinne oda neki valaki kecskesajtot és körtét).

Reklámok

7 thoughts on “268. fejezet – a csúcsragadozóról

  1. Még a tekintete – a megszerzett zsákmány felett- is vérbeli ragadozóé. Mi lesz itt, ha érdeklődése a női nem felé terelődik… 😀

    • Hihi 😀 Nagyon életrevaló kis gazficok! 🙂 De figyu már, nálatok ilyen meleg van? Sára megfagy, mert a télen megszokott 25-26 fok helyett csak 22 van a lakásban, most is body, harisnya, pulcsi és nadrág van rajta, kevesebb cuccban reszketett… :-O

    • Südve: 20 fok van, de a gyerek és az apja utálják a meleget, ha még egy nadrágot is ráadok, akkor kidőlve liheg, mint egy kiskutya 🙂 mondjuk amikor súlyban akkora volt, mint most Sári, akkor jobban felöltöztettem.

    • Hihi, igen, ide jutottunk a két takaróval begöngyölt bundazsákban történő alvástól, durva 😀
      De nagyon édes, és figyeld meg, milyen hamar finomít a technikáján majd, Gergő pl már rájött, hogy ha lenyúl valamit az asztalról, amit nem szabadna, üvegtányért benne maradék rizzsel, sótartót, kenyérvágó kést, stb, akkor odaoldalog, mint aki csak éppen arra járt, éppen csak nem fütyörészik, majd egy óvatlan pillanatban lecsap a zsákmányra, és azzal a lendülettel sarkon perdül és hangosan kacagva elrohan vele kenyába, hálistennek a beépített kiskorú rendőreim ilyenkor egymással versenyezve uránarohannak és kicsavarják a kezéből a céltárgyat, én meg elégedetten ücsörgök. 😀

    • ez a hideg-meleg dolog elég furán működik a kicsiknél, nálunk a nej képes vacogni 22 fokban, amikor én rövidgatyában vagyok, a gyerek viszont másfél év alatt átvette a helyi szokásokat és mezitláb járkál. Itten a zátonyon, khm, hát finoman szólva sem lábbelifetisiszta az istenadta nép, egy átlagos tavaszi napon 1% visel cipőt, 60% tangapapucst, 20% gumicsimmát, a többi pedig meztélláb járkál.

      Az oviban minden gyerek mezitlábazik, amitől nyilván később elkapják az immunrendszert, ámde a nej szokott atyavilágozni, amikor látja, hogy esik is, meg 15 fok is van meg szél, a kölkök meg pucéritott lábbal nyomják a blúzt.

      Az iskolásoknak a téli egyenruha egy _másik_ rövidnadrág, és az iskolában sem fűtenek. Fura.

      Nem szivesen dicsérek én senkit, magamon kivül, ám a te gyereked neked meg szép, na.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s