Tegnap durva hidegfront volt, amire én így szólóban immunis vagyok, a Muci viszont már a hasamban sem bírta, terhesen ilyenkor gyakorta hányásig migréneztem. Meg persze megszületni is egy durva hidegfront alatt született. Szóval tegnap egyrészt sokat aludt, másrészt viszont mindig bömbölve ébredt (nem jellemző), bömbölve kért enni (szintén nem jellemző), majd hamar kihányta a rugdosástól, és egyáltalán, a nap nagy része a nemnemNEM jegyében telt. Ráadásul este egy órával az etetés-elalvás után sírva ébredt, majd három órán keresztül legalább húszpercenként felbömbölt, hiába ölelgettem. Végül éjféltájt úgy döntöttem, adok neki enni, akkor lenyomott egy duplatápszert, és reggel tízig aludt. De én vagyok a hülye, a fiúmmal már régen az agyunkba véstük, hogy ez a gyerek csak akkor sír, ha (a) éhes, (b) álmos, úgyhogy nem érdemes arról győzködnöm magam ilyenkor, hogy de biztos nem éhes, hanem a protokoll szerint kell eljárnom, csak hát este nyolc után már sok hónapja nem kért enni. A fiúm viszont biztos benne, hogy igazából azért sírt, mert nem mehetett vele barlangba (pontosan akkor hagyta abba a hisztit, amikor a fiúmék kijöttek a barlangból). Ez az elmélet még bizonyításra szorul.
Ma viszont angyal volt a Don, úgy bírom, ahogy egyre terjeszti ki a vadászterületét, ma például odamerészkedett a konyhához, és elkezdett lepakolni a fiúm túráskajás polcáról:
De a küszöbökön valamiért nem mer átkelni, tiszta aranyos. Itt a konyhánál még rá lehet fogni arra, hogy a túloldalán kő van, de az emeleten két parketta között van az a küszöb, amitől visszarettent. A túloldalára odahelyeztem egy izgalmas tollat, és sebesült tollhangokat adtam ki, hogy felszítsam a vadászösztönét (khhrrr, khhrrr), de a Muci csak kiabált felháborodottan, és próbálta a túloldalról átnyúlva megszerezni a zsákmányt anélkül, hogy a küszöbhöz érne. Ő tökéletes lenne egy Lars von Trier filmbe, a gyerek, akinek elég megrajzolni a járókát a padlóra.
A másik nagy esemény az volt, hogy ma egy időre megfogta a cumiját, és evett egyedül, de este, amikor megint megpróbáltam rávenni erre, nyomatékosan magastartásba csapta mindkét karját, nehogy asziggyem már, hogy. Mindegy, sikerült lefotóznom a ritka csillagászati eseményt:
Mondjuk annyira nem lett jó a kép, mert kicsit hadonászott a cumival, illetve a fényképezőgép megjelenése átpriorizálta az érdeklődését, de tényleg fogta, két kézzel, ügyesen. Már csak tápszert készíteni kellene megtanulnia.
kicsi malac 
Dehogy tápszert készíteni! Kávét főzni anyának! 😀
kistesóm volt ugyanilyen küszöb-fóbiás… :-))
(jaés nálunk is iszonyat volt a front-hatás)
már csak ezért érdemes volt még ma felkeresnem a blogod: “(…) a gyerek, akinek elég megrajzolni a járókát a padlóra (…)”
Köszönöm 🙂 Jó éjszakát!
érzem a zavart az erőben, ahogy egy távoli, pszichedelikus dimenzióban, disszonánsan összecsap a bióséf és a szevendéjz kroászón. Az ellentmondás potenciálkülönbsége itt hatalmas záporban földelődött le az előbb 🙂
Szinte az összes látókörömben lévő gyerek (beleértve a sajátomat) így reagált a hidegfrontra. Fura.
mirwen, Benenn: már a PIC-en együtt hisztiztek a kicsik hidegfrontkor, a nőgyógyászaton meg babaeső volt olyankor. De ebben az a jó, hogy a sátánkodás tuti elmúlik, ha vége 🙂
pappito: az én kedvenc kajáim a jelly bean, oreos, bacon, illetve minden, amiben kellő mennyiségű cukor, zsír, továbbá színezék van. a távoli, pszichedelikus dimenzió az a mi hűtőnk 🙂
létezik, hogy a hidegfront egy nap alatt ért át a városon? nálunk tegnap este volt ugyanez a műsor. és hidegfrontkor szültem 🙂
A fiúd mindig Smakykat visz túrára? Bátor ember, hős ember. 🙂
moes: ezek szerint igen 🙂
nemisbéka: a legújabb terve az, hogy az energiaoptimalizálás érdekében kristálycukorral meghintett zsírt visz majd, illetve tojásport (fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás), de én ettől elhatárolódom 🙂
Enyém gyerek melegfrontkor született…. Persze a híres kivétel!
Viszont a szeles időt ő sem tolerálja!
Muci nagyon helyes! Lányom kb. egy évesen kezdte végre megfogni az üvegjét, de komoly drillezésre szorult pl. csőrős pohárból ivás ügyben is. Bezzeg a cumi, azt hamar megtanulta “kezelni”! Ebből is kitűnik, hogy a Don nagyon fejlett!
azt a rohadt jelly beant is miattad kóstoltam meg 🙂
Nem kell belehalni, de a rajongásod előtt értetlenül állok.
a legjobban amúgy a fekete “habtapi” tetszik (ha jól látom vmi decathlonos cucc). nem is lennél Lucia, ha színes-szagos normál habtapitok lenne ;-))
pappito, a jelly bean nagyon sokféle, tele van meglepetéssel, cukorral és ordítóan mesterséges aromákkal, tehát számomra ideális étek, úgy kell a kezemre verni, hogy hagyjam abba, de el tudom képzelni, hogy mások számára ugyanezen okokból kihívást jelenthet az elfogyasztása.
mirwen, hát ja, a színes szétszedhetőtől kiráz a hideg, szerencsére találtam ilyet, de múlt hétvégén az anyám örömmel közölte a telefonban, hogy sikerült a Mucinak húsvétra színes, sokdarabosat vennie. a végzet elől nincs menekvés 🙂
én is mindenhova viszek magammal 7days-t, abszolút ideális útikaja, nem romlik meg, könnyű, finom (már akinek, én az epres kivételével az összeset szeretem)és császálás közbeni éhenhalás ellen egy darab tökéletesen elegendő. még angliába is vittem 10 db-ot. az pont 65 deka, és többször mentette meg kis csapatunkat, hogy egymást kóstolgassuk komolyabban városnézés közben.
Lucia, a fiad gyönyörű, okos, tiszta anyja (gondolom). (egyébként a zsiráf, Zoárd, nyuszi kép viszi még mindig nálam a pálmát!) 🙂
Egyébként a JellyBean rajongásodat teljesen megértem. Hol lehet Magyarországon ilyet kapni??? Olyan régóta keresem, és sehol sem találok… 😦
Gondolatfelhő: köszi a méltatást 🙂 jelly bean van (1) a Culinarisban jó drágán (culinaris.hu), (2) a sugarshopban elég jó választékban és áron (http://sugarshop.hu), (3) a jelly bean magyarországi forgalmazójának volt egy standja a westendben, de elköltöztek, valszeg az árkádba, mailben biztos megmondják (http://www.jellybelly.hu), (4) végső esetben a westend földszinti bejáratánál jobbra van egy édességstand, ott lehet zacskósat kapni párfajta ízben.
úúúúú, kösziköszi!! mindjárt megyek is nézelődni! 🙂