260. fejezet – állócsiga, józsef attila és narcissus találkozása a családon belüli szexizmussal

Na, Muci bemutatta a Dévényen is a kúszási tudományát, nagyon meg lett dicsérve (természetesen küldtem sms-t is két hete, akkor is örömködtünk a terapeutával, de azért így más, hogy tényleg látta, milyen szép szabályosan csinálja), azért viszont nem lett megdicsérve, hogy állandóan feláll. Ugye a hipotón és a feszes babáknak is könnyebb felállni, mint tisztességesen kúszni, úgyhogy a henye ácsorgás már hetek óta megy (kapaszkodva), ami önmagában nem baj, csak ebben az életkorban nem az lenne a feladat, hogy ácsorogva megnézni a mindent, hanem hogy szépen aszimmetrikusan mozogva odakúszni-mászni a mindenhez, és megnyalni. Mondjuk a megnyalás része nagyon megy, kicsit olyan, mintha egy hatalmas meztelencsigával élnénk egy lakásban, aki a nyálkájával borítja a környezete minden egyes négyzetcentiméterét, de sebaj, mi így szeretjük.

Mert szeretni azt lehet, a dévényes terápiák elég nagy hányada most már puszilkodás és gügyögés, mert Mucinak sikerült kitapasztalnia, hogy kell a nőkre-pasikra a válla felett csábosan ránézni, és miket kell mondani, hogy azok elolvadjanak, ebben őstehetség, és lefogadom, hogy ebből fog megélni (azért remélem, hogy inkább tévébemondó lesz, nem pedig selyemfiú).

És bejöttek az első hisztik is a leesés óta, ugyanis utána egy olyan két napig minden nyikkanásra ugrottam, hátha a gyermek késleltetett agyrázkódásban szenved éppen, a Donnak ez viszont nagyon megtetszett, úgyhogy bömböléshegyeket kezdett elereszteni, ha egy pillanatig nem szórakoztattam ődrágaságát. Én viszont sajnálatos módon semennyire nem bírom a hisztit, nem tudok mit kezdeni vele, úgyhogy a harmadik próbálkozásra úgy csináltam, mint J. Attila anyukája, mármint nem korán haltam, csak mentem teregetni némán, és mivel a padlásra nem fértem volna fel, az erkélyre vonultam ki. A hisztit 2 perc 23 másodperc múlva mintha elvágták volna, és amikor bementem, a Don éppen nagyon csábosan gügyögött valakihez, mint kiderült, önmagához, a felette lógó babatükörbe. Nárcisz Muci ezzel egy nagyjából fél órára el is foglalta magát, azóta nincs hiszti. Illusztráció az öntetszelgésről:

zoard155

És egyébként önmagánál és nálam már csak az apja imádja jobban a gyereket, aki szerint egyrészt a Muci összenyalogathatja a notebookját, mert fiú, másrészt meg a múltkor, amikor éppen hurcolta a babát mindenfelé, odajött mellém, hogy nézzem meg, milyen aranyosan ficereg, biztosan azért, mert fiú, egy lány soha nem tudna ilyen aranyosan ficeregni, közölte velem. Szóval a gender bender nálunk kizárva, de sebaj, én nem szeretem a síró fiúkat, a fiúm nem szereti a nagydarab, majomszerű lányokat, úgyhogy a gyerekből nem lehet balett-táncos, legfeljebb kőfaragó, így járt. (Azért a fentiek kiegyensúlyozása végett azt is elárulom, hogy a tizenkétévest eléggé helyretettem szóban, amikor azt mondta, hogy a lányok rosszabbak matekból, mint a fiúk, azért nem megy neki. Ugyanis a lányok általában valóban másfajta módon absztrahálnak, mint az a felsőbb matematikához kell, de a középiskola végéig tartó matekos anyaghoz nincs szükség arra a fajta absztrakciós képességre, az egy ketted összeadása a három negyeddel egyszerűen nem kíván nemspecifikus adottságokat. Ugyanakkor statisztikailag kimutathatóan különböznek a nők a férfiaktól már magzatkoruktól fogva egy csomó dologban, ez vitathatatlan, amúgy evolúciósan logikus is, de ez egy másik poszt témája lesz, amit valamikor máskor írok majd meg).

Reklámok

17 thoughts on “260. fejezet – állócsiga, józsef attila és narcissus találkozása a családon belüli szexizmussal

  1. Azon kívül, hogy az elsődleges kommentem egy nagy LOL (Hank Moody hogy utálna érte…), külön köszönöm szépen a fejezetcímet, kárpótolt valamennyi címnélküliért… 🙂

    • Jajj, de lökött vagy… 😀 A másik blogodban rákattintottam a “megesett leányra…” és lőn 😀 visszajöttem ide 😀

      Édes a kis törp! 🙂

    • Ó ez a kincset érő állvány! Épp most passzoltuk tovább az ikreknek, hagy legyen 1 félóra nyugta a szüleiknek 🙂
      Ha lett volna ilyen tízéve is, az első nem húz minket annyira csőbe…

    • izé, szóval azt olvastam valami rettenetesen tudományos (értsd: ronda kivitelű) törvényhelyen, hogy valami okból a négykézláb menés meg a kúszás az tök fontos, hogy valami kifejlődjön a fejiben, valami képesség. Most hirtelen nem tudom, hogy a szorzás, vagy az állva pisilés, de valami fontos.

      Sejtésem szerint dévényék ezt sokkal jobban, mint én, (már nem az állva pisilést) csak gondoltam megosztom mit meg nem írnak az illusztrált lapok, meg a nej húgának piszológiai szakkönyvei.

      Egyébként az a veszély fennáll – saját tapasztalat – hogy ha a gyerek elég sokat megy négykézláb, és utána elkezd járni, ezt csinálja kicsit és akkor a négykézláb menést a szülőknek kell abszolválni, hátoncipelt gyerekkel. Genetik, én mondom.

    • pappito, azért kell a kúszás-mászás, mert az egyidejű, aszimmetrikus folyamat, abból tanulja meg az agya ebben az erre fogékony életkorban, hogy van jobb és bal, és akkor jól nem lesz diszlexiás. és úristen, miket nem kell még csinálni, ez szerintem kimeríti a cruel & unusual punishment fogalmát. csak mert egy kicsit paráználkodtunk.

    • Mivel a posztban említetted a tizenkétévest, ezért kérdeznék rá, végül felvételizett valahová, és sikerrel-e?
      A poszt jelentős részére reagálva: az én gyerekeim is imádták magukat tükörben szórakoztatni, zseniális találmány kisgyerekes szülőknek.

    • A genderes poszthoz ki ne hagyd, nagy mulatság, ha nem vagy – úgy látom, nem – vad feminista: PIEPER, ANNEMARIE
      VAN-E FEMINISTA ETIKA?
      Kiadó: ÁRON LÁSZLÓ

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s