(A képek ezúttal L. mobiljával készültek, mert én otthon hagytam a memóriakártyámat).
Mucinak hálistennek nem lett baja az esésből, ha csak azt nem számítom, hogy azótanéha rátör a szeparációs szorongás, de nagyon durván, ha például az ébredését követő húsz percben eltűnök a látómezejéből, akkor keservesen bömböl, hogy ő egyedül maradt, árván, neki nincs már egyáltalán anyukája, és kénytelen lesz önerőből felnevelni a plüssállatait sanyarú körülmények között, a polifoamon. Ugyanakkor úgy tűnik, neki nem tőlem van szeparációs szorongása, hanem az emberiségtől, vagyis mindegy, ki van vele, csak legyen valaki (akit szükséghelyzetben megehet, vagy nem tudom).
Szombaton gyerekes kiránduláson voltunk, ahol a Don képezte a gyerekek 33%-át, alie-ék kertje pedig a kirándulás 67%-át. Alie ikerlányai félelmetesen okosnak néznek ki, nem nagyon beszélnek (mármint tudnak, csak nem akarnak), viszont egymással tisztára kommunikálnak ilyen egyszerre egymásranézésekkel, olyanok, mint egy Vonnegut könyv. Nem úgy néznek ki, mint akikhez büntetlenül lehetne gügyögni. Ugyanakkor E. például többször megkínálta a Dont a saját babapiskótájából (amin a Don kapva kapott, de helyreállítottam a javak igazságos elosztását). Muci viszont úgy néz ki, az idősebb korosztályra bukik, az olyan 20-30 évesekre, akik tudják, mi a dörgés, hogy kell igazán finom tápszert csinálni, és rafináltan puszilgatni az ember hasát.
Kicsit aggódtam, hogy hisztis lesz, ha egész nap csak a babakocsi meg az ölek, semmi kúszás (bár utólag belegondolva én voltam a hülye, vihettem volna a polifoamját), de annyira nem lett hisztis, csak jelzésértékűen a vége felé.
A sörösüveget viszont jól eltanulta, tisztára felragyogott a szeme vendégségben is a láttán, mert ugye apa a minden istenségek legfőbbike, és apa sörösüvegből iszik, tehát Mucinak is sörösüvegből kell innia (szerintem hamarabb fog menni, mint pohárból), de szerencsére a bloggerfélék nem engedték kibontakozni. De egyébként a múltkor a baracklekváros kenyeret is majdnem elragadta az apjától, azt se tudtuk, röhögjünk vagy sírjunk, mert szélsebesen, determináltan odakúszott a baracklekváros kenyérhez, pedig fogalma sincsen, hogy kell enni, meg utána olyan harciasan ostromolta a földön ülő apját a baracklekvárért, mint egy tigriscápa a sziklaszirtet, de komolyan, olyan benyomást keltett, mintha három napja nem adtunk volna neki enni. Ma reggel meg ugyanezt eljátszotta a joghurttal és a túrórudival, először mindkettőt elcsórta, majd nem hagyta a fiúmat békén táplálkozni. Különös tekintettel arra, hogy kiskanállal nálunk leginkább csak ő szokott enni, szóval tátogott minden falatnál, nem úgy, mint a málnás-banános rizspépnél (amit amúgy szeret, csak ez nála becsületbeli kérdés, hogy az első négy-öt kanalat végigfinnyogja), tisztára megesett volna rajta a szívem, ha nem öt perccel korábban tömte volna magát dugig tápszerrel.
kicsi malac 
egy icike-picike kóstolót se lehet? csak picit megnyalogatni a joghurtos kanalat? naaaaaaaaaaa……..
WICCA: de, kóstolót kap mindenből, még a túrórudiból is, de ő azt szeretné, ha az egész az övé lenne, és mindent összejoghurtozhatna, majd elégedetten röfögve meghempereghetne benne, mi viszont ehhez túl korlátozó szülők vagyunk 🙂
örvendek, hogy nem lett baj az esésből:D
imádom a blogot(2 nap alatt sikerült végigolvasni az eddigi termést):), mindig felvidít(kivéve persze, mikor olyan sokáig kételyek közt hagysz a kicsi egészségi állapotát illetően, mint legutóbb)
elbűvölt a babakocsis képed, megint csak Mucit nézed, RÁ mosolyogsz, állandóan őt imádod. ( lehet is )
Engem konkrétan az érdekelne, hogy hol veszed ezeket a felsőket? 🙂
A gyiagyiás képen lévő is nagyon jól nézett ki, és amennyire látszik ezt is elfogadnám.
a gyiás pólót az I Believe nevű boltban vettem (Bajcsy, az Arany János utcai metróval szemben, itt: http://nesztelencsiga.hu/archives/2008/12/23/csajos_bejegyzes_bolttal/ írok róla bővebben), tényleg jó cuccaik vannak, a képen lévő trikót meg a darkshopból (http://www.darkshop.hu) rendeltem.
És a bejegyzéseknek mostmár sosem lesz címe? 😦 az RSS readerben olyan jó volt előre rákészülni, hogy mi lesz a topic… mármint persze, hogy a Don, de a Doniverzumon belül mi!
Don szexi és kívánatos, és te is gyönyörű vagy, itt rágtam a saját fülem, hogy honnan vagy nekem olyan ismerős, aztán rájöttem, hogy sehonnan, csak hasonlítasz Szabó Magdára. Mármint a fiatal Szabó Magdára.
Hawah: ez igazán kedves 🙂 és tudok olyan hisztis is lenni, mint Sz. M. 🙂
Véletlenül botlottam több hónapja a blogodba, azóta is bele-belenézek néhanapján. Nem nagyképűsködöm, hanem nyugdíjas férfi vagyok, egyetlen (Muciddal kb. egyidős) unokámtól földrajzilag eléggé távol. Elképeszt a blogod sikere. Más kismamáknak (meg nagymamáknak) ennyire nincs módjuk értelmes élőszót váltani (vagy elegendőt) rokonaikkal, személyes ismerőseikkel gyermekekről? Konkrétan azt kérdezném, tudsz-e más hasonló babás-blogot? (Szerintem akkor is kötőjel kell, ha a szókapcsolat UTÓtagja idegen szó. Ugye?) Szóval segítesz a babás-blogok összehasonlításában? Kösz. a figyelmet.
kékfrankos, én nagyjából azokat a babás blogokat olvasom, amik baloldalt “peer press” címszó alatt vannak kint, kiemelném a pömpöllérest, azon nagyon szoktam nevetni. a rokonok, barátok és ismerősök tapasztalataim szerint a harmadik szó után unják a gyerekekről szóló társalgást, és ezért nem is hibáztatom őket 🙂 kötőjel tudtommal akkor kell, ha a szókapcsolat egyik tagja idegen helyesírással írt idegen szó, egyébként meg kéttagú összetételeket most már mindig egybe, háromtagúakat a hétszótagos és a mozgószabály szerint kell írni. a babás blogot egyébként én két szóba írnám, de ennek bölcsessége vitatható, a babablogot írnám egybe (nem kötözködésből, csak ha már megkérdezted:))
Lucia, ha megengeded ajánlanék egy blogot, igaz nem kisbabás, de azt hiszem nagyon tetszene. – konkrétan van hogy éjfélig olvasgatom, pedig végigolvastam már
http://www.bakkaespepe.blogspot.com/
Kedves Lucia! Már régóta olvaslak, csak eddig csendes olvasó voltam. Most, miután kiröhögtem magam, meg kell dicsérnem a cumiláncotokat. Nagyon szuper 🙂 Hol kapható? Ha egy nappal előbb látom, tuti nem veszünk a gyereknek cumiláncot. A játékait tuti odakötöm ezen módszerrel a babakocsihoz (ha alkalmazhatom). Még egy kérdés: el tudja rágni? Az enyémnek másfél foga van (egy kinn és nagyon jön a második).
Gabi: én igazából valamiért(már nem emlékszem, miért) cumilánc-ellenes voltam, azután alie-éknél tört rám a felismerés, hogy a gyerek bizony ki fogja dobni a cumit a kcsiból, szóval ezt a darab spárgát tőlük kaptam 🙂 a cumilánc annyiból jó, hogy azzal semmiképp nem tudná megfojtani magát, mondjuk ez meg rövid hozzá, és nem próbálta elrágni, de idővel sikerülne, mert a spárga papír, de akkor majd cipőfűzővel helyettesítem 🙂
Nem kérdés, hogy a babás blog – babablog kérdésében igazad van. Ennyire pregnánsan először szembesülök a hülyülésemmel. Drámai.