Voltunk a múlt héten dévényes kontrollon (csak semmire nincs időm), és éppen hogy csak, de beleesik a gyerek abba a kategóriába, hogy nem kell járnia. Csak majd két hónap múlva vissza.
Jó dolgok: teljesen kétoldalasan kúszik és mászik, és a bokája sem dől semerre, amikor feláll, szépen, szabályosan ül.
"Még dolgozunk rajta" dolgok: a háti hipotónia azért még látszik (ezt én is látom), és bizonyos mozgásoknál megvan még a féloldalasság (jobb lábbal tud csak felállni, jobb kézzel támaszkodik).
Feladat: ülés közben húzzam néha előre valamelyik lábát (a dévényesünk szerint sincs a W-üléssel önmagában gond, csak attól jobban erősödne a Muci háta, ha másképp is ülne), meg fondorlatos módszerekkel vegyem rá, hogy bal lábbal is álljon fel néha. Illetve mondott ilyen labdás gyakorlatot is, hogy egy magasságának megfelelő labdára ültessem fel a dedet, és leérő lábbal hintáztassam, vettem is labdát, de az első próbálkozásunk röhögős-fetrengős kudarcba fulladt (a labda győzött).
Egyéb tekintetben meg a gyerek egy különösen fogékony időszakába érkezett, amit ki is használok, és lelkesen tanítgatom a szépre-jóra. És ez alatt nemcsak azt értem, hogy bégetünk, meg kukorékolunk, meg ilyesmi (már megint elfelejtettem letölteni felismerhető, stilizált állatképeket a netről, amit mr.a kérésemre kinyomtatna esetleg, és kirakhatnám a falra, hogy arcot is kapcsolhasson a Muci a hanghoz, mert ugyan mondom én, hogy így a birka csinál, de pillanatnyilag ő csak azt látja, hogy így anya csinál), bár sajnos azt még nem tudom, hogy a zsiráfok mit mondanak. Szóval visszatérve az eredeti gondolatszálra, a csapatszellemünk megerősítése végett fontosnak találtam, hogy megtanítsam a "csapj bele!", illetve a "gimme five!" szertartásának elsajátítására. A szándékom termékeny talajra lelt, reggeltől délig nulláról közel tökéletesre fejlesztettük a tudományt, mind magyar, mind angol felszólításra (bár eleinte úgy értelmezte a kérést a Muci, hogy "csapj bele nagyon sokszor!", illetve "gimme fifty!", de ezért nem hibáztatom, az egyes szám / többes szám az ő korában nehezen elsajátítható nyelvi disztinkció). Belecsapás után mindig nevetünk, az része a rituálénak.
Azt viszont sajnos mostanra megtagadja, hogy felszólításra kivegye a szájába, amit berakott, de a befogadóképessége korlátozott, úgyhogy azzal a trükkel élek, hogy valami finomabbat adok a kezébe, általában a mobiltelefonomat, de ma például sajtos tallér volt kéznél, arra is kiköpte a műanyag bigyót.
Az öltözködés viszont egyre nagyobb harc, mert ugyan simán nyújtja a kezét-lábát a ruhadaraboknak, de ugyanolyan simán ki is rántja a jobb lábát a nadrágból, miközben a balt gyömöszölöm bele, és utána röhög, huszadszor is (a humorérzékét valószínűleg tőlem örökölte). Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a műveletet, mintha egy harcias, olajba mártott, de még nem kisütött polipra próbálnék kényszerzubbonyt húzni (aki közben röhög). Nem várom a telet olyan nagyon.
kicsi malac 
Kérlek szépen, a zsiráfok a férjem szerint azt mondják, hogy “zsir-zsir” :)).
nemisbéka: köszönöm, akkor így szocializálom majd 🙂
A zsiráfok nálunk is azt mondják “zsír-zsír”. Ellenben a szavannákon állítólag nem beszélnek, mert nincs hangszáluk így csak sziszegni tudnak. Egyik információ sincs megerősítve, mert az állatkertben erre a kérdésre csak pislogtak a zsiráfok és semmit nem mondtak.
Csatlakozom a zsiráfok beszéde ügyében, nálunk is így hangzik, amit mondanak. Bárhogy is legyen valójában, az mégis jelenthet valamit, ha ennyi helyen egyformát tapasztalunk velük kapcsolatban. (Hogy mit, azt majd valaki más megfejti helyettem.)
azért én is hálás lennék, ha valaki megmondaná, mit mond a zsiráf, a kenguru meg a pingvin. mert ezek is vannak a könyvben… esetleg ken-ken és ping-ping?
Az elefántok pedig azt mondják, hogy elef-elef, a nyulak, hogy nyusz-nyusz; az oroszlánnal, a medvével és a békával biztos elboldogulsz majd. :o))
Megnyugodva olvasom, hogy másutt is zsirognak a zsiráfok :)), szegény leánykám nem lesz gyerektársadalmi zsiráfanalfabéta :).
Állatos könyvekhez mi a Bogos Katalin-féle Mesés-sorozatot használjuk főleg, tök szépek: http://book.hu/Lapozok/kat/98/1 (kicsit le kell görgetni). Kihívást jelent, hogy nincs alájuk írva, hogy melyik állat micsoda :), így aztán a már fentebb említett zoológus hajlamú férj időnként elég érdekes sztorik születnek :).
Gratulálok a gyerekesedéshez!!
Nekem olyan érzésem volt anno, mintha egy sokkarú polipot szeretnék egy necchálóba gyömöszölni. Csak azt nem értem, hogy ez a sokkarúság miért múlik el néhány év alatt, különös tekintettel a “tedd el a játékaidat” felszólítás hatására. Akkor ugyanis a béna, kezetlen állapot fejlődik ki.
Nálunk a húgommal járta meg a család, én ugyanis vígan produkáltam az összes állathangot, amire kíváncsiak volt, ő viszont néhány évvel később csak széles vigyorral reagált az összes “micsinála boci, paci, kutyus, cicus” kérdésre. Szerencsére mikor a “micsinálaz oroszlán” került sorra, méltóztatott nagy örömmel közölni, hogy “müeeee”. Addigra már kezdtek ugyanis megijedni… 😀
Nálunk nem, nálunk a zsiráfok (és a lepkék) olyan oroszlánüvöltést hallatnak, mint a MGM emblémáján az oroszlán. A gyerek szerint.
A lakótársam szerint a zsiráfok sóhajtoznak. Gerald Durrel szerint is (aki eléggé értett az ilyesmihez ;)).
Hehe, nagy kiralysag, nalunk “high five!” alatt fut, es hamarabb adott egy otost, mint tapsolt volna, a vedono nagy banatara 😛
Grat az csillagos otos Mucihoz!
Nellas: Durrellnek nem volt gyereke, úgy könnyű sóhajtoztatni a zsiráfot :)).
A mellettem ülő lombrágó váltig állítja, hogy a zsiráfok azt mondják, hogy lippitik-lippitik, a pingvinek kerregve rikácsolnak, a kenguru az biztosan makog, a disznók meg rőfölnek. Ja, és na, nehogymá’ a lepkék hangot adjanak ki.
Javaslom az állatkertet az állatok és hangok társításához, megismeréséhez. Én annak idején a szegedi hetipiacra jártam ki a gyerekkel csirkét, kakast, kacsát nézni, és jótét lelkű kofa nénik jóvoltából, simogatni.
Aztán alkalmasak lehetnek még felfedezésre, a falusi kirándulások.
Meg volt egy gyerekjáték is, ami különféle állatfejek megnyomására kiadta az adott állat hangját.
És nálunk a lepkék hangját csak teljes csendben lehetett meghallani.:))) (az meg ugye sose volt:))
Izé, bluemoon, a gyerek pontosan tudja, hogy mi milyen hangot hallat, mégis ezt állítja. És még a Mikulásban is hisz.
Igen, megerősítem, az elefántok azt mondják: elef-elef. A halak pedig cuppognak.
a lepkét tudom. repreprep. az összes többi bogár (vagy mi) meg bzzzzz.
nálunk a birka a legjobb, a gyerek tolmácsolásában ezt mondja: aaaarrrgggghhhh (de olyan hangon, mintha épp egy hulla kelne ki a sírjából a sötét temetőben). én meg hiába bégetek bőszen, az csak megerősíti a lányomat abban, hogy igenis a birka úgy csinál…