310. fejezet – Muci 14 hónapos

Újabb hónapforduló (14!), újabb bejegyzés.

Fizikai paraméterek: Muci 8,5 kg, és 74-78 cm között van valahol (folyamatosan mozgásban, alvás közben meg összegömbölyödik, lehetetlen megmérni).

Evés: székben ülve eszik, mint a nagyok, naponta négyszer. Reggelire és vacsorára 3-4,5 dl tápszert, ebédre és uzsonnára kb. 1-1,5 dl összeturmixolt bármit + 2 dl tápszert. Kicsit függő, de ő tudja, különben is meleg van. Kedvence a paradicsomos tészta csirkehússal, bazsalikommal és oregánóval, de nagyjából mindent megeszik. Ha kanállal adom, időnként kitolja a darabosabb dolgokat a szájából, de a krumplit ellopkodja tőlem a mekiben (eddig kétszer voltunk életében), és veszteség nélkül benyomja, továbbá hasonlóképpen tesz a darabos gyümölcsökkel (amíg meg nem unja, utána apró darabokra hasogatja, és szétkeni a padlón, vagy akárhol). Vizet iszik pohárból (ezt nem veszteség nélkül, de nagyon élvezi), cumisüvegből nem. Amitől idegbajt kapok, az az, hogy minden hülyeséget felvesz a földről, és a szájába tesz, és nem a baciktól féltem, hanem az éles tárgyaktól. Viszont utálja, ha a szájában turkálok, úgyhogy mostanra kitanulta, hogy ha a Kérdéssel közelítek felé (mi van a szádban, Mucikám?), akkor gyorsan kiveszi belőle azt, ami benne van, és átadja, továbbá a nyelvét is kinyújtja tátogva vizsgálat céljából, mint a rutinos börtönviseltek gyógyszerosztás után.

Nagymozgás: mintaszerűen kúszik, mindkét lábát használja hozzá, és ha van kedve, mászik (a strandon például simán, hogy a csúnya fű ne érjen a hasához). Kapaszkodva bárhol feláll, és bármeddig elácsorog, ha pakolászhat. Kézenfogva biztatásra tesz pár lépést. Könyékből vagy csuklóból felhúzza magát kisebb magasságokba, ha rá tud fogni valamire. Üldögél rövid ideig egyenes háttal is, támaszkodva elég hosszú ideig képes lenne, de mindig van valami fontosabb dolga. Én meg vagyok vele elégedve, ahhoz képest, hogy a dévényesünknek az elmúlt évben ő volt a második legsúlyosabb esete (asszem, minket látott idén a leggyakrabban), nagyon rendben van.

Finommozgás: az tök jó, csippent, gitározgat, egy ujjal nyomkodja a kiválasztott billentyűt a klaviatúrán, ha megpróbálom megakadályozni, határozottan megfogja a kezem, és izomból arrébb rakja. Ha cumit talál, megörül, és a szájába tömködi (de hamar kiköpi, hosszabb ideig csak alváshoz használja). Az etetőcumit fogja magának, kanállal belenyúl a tányérba, majd lenyalogatja az eszközt, de lapátolni még nem tud. Ütögetni dolgokat csak akkor hajlandó, ha nagy, kongó felülettel találja magát szemközt, egyébként egyujjazik (esélytelenek azok a játékok, ahol meg kell csapni valamit, hogy történjen valami). Tapsolni sem hajlandó, érdekes, azt én sem, mert nagyon irritálja a tenyerem, színházban meg ilyen helyeken csak emulálom udvariasságból, lehet, hogy ezt elörökölte tőlem.

Alvás: éjszaka 12 óra, nappal kb. 2×2 óra, a világon semmi nem ébreszti fel.

Kommunikáció: ha csettintek, csettint, ha cuppogok, cuppog, ha fújok, fúj. Ha vigyorgok, vigyorog, de azt amúgy is mindig. Olyanokat mond, hogy nem (nemnemnem), baba, mama, igen(? ezt a légkondira szokta mondani), meg gagyarászik órákig. Illetve próbálja utánozni, amit én mondok.

Társasélet: nagyon anyás lett, szinte állandóan az ölemben tartózkodik, ki-be mászik belőle, ha székre ülök, feláll mellém és simogat, de én nem ölelhetem meg, mert attól menekül (közben kacéran hátrapillantgat a válla felett), viszont ha nagyon-nagyon jól viselkedem, akkor átöleli a nyakam, és megnyalja az arcom (vagy finoman megharapja a vállam). Amúgy szerencsére mindenkivel jól elvan, csak legyen körülötte ember, agnust és a dévényesünket megismeri, a boltban fülig rávigyorog a nőkre (így szerzett magának ingyenpárizsit a felvágottas pultnál), csomószor megállítanak emberek, és tájékoztatnak, miszerint örömükre szolgál, hogy a gyerek rájuk mosolygott.

Mindenmás: ma levágtam a séróját géppel olyan kopaszosra, és nem szoktam ilyeneken meghatódni, de konkrétan vérzett a szívem minden egyes tincsért a babahajából. Ő teljesen rezignáltan tűrte a folyamatot, csak időnként értetlen arccal tapogatta a fejét, hogy most mi van. Gyönyörű lett, de nekem eddig is gyönyörű volt. Remélem, a neveltetése és az átadott értékrendem visszatartják attól, hogy csatlakozzon egy jobboldali félkatonai szervezethez. Ami engem illet, nagyon úgy néz ki, hogy egyedülálló anyuka vagyok/leszek, ezt osztotta a gép, szóval pillanatnyilag nem nagyon mosolygok a nénikre, egy darabig nem is fogok, nem is kapok párizsit. A nagy- és a finommozgásom a koromhoz képest rendben van.

Reklámok

86 thoughts on “310. fejezet – Muci 14 hónapos

  1. hihetetlen, hogy itt tart az a picike, aki nemrég volt. ehhez grat neked is. azonnal kell hiányolnom -tömegek nevében gondolom- a kiskopaszról a fotót!
    (és én adnék neked párizsit :S)

    • Óóóó, az utolsó mondat szíven ütött, remélem nem úgy érted, ahogy én értem. De annak örülök, hogy a megkopasztottad a kölköt, én nem szeretem a hosszú hajú babákat. Annyira helyes fejük van rövid hajjal.

    • Nagyon régóta olvasom a blogod kedves Lucia, sőt többeket “rád szoktattam”. Szomorúan olvastam, hogy “mit dobott ki a gép”. Szeretettel gondolok rátok.
      B.

    • Lépegetésnél próbáld ki esetleg azt, hogy nem a kezét fogod, hanem a könyöke felett egy kicsivel (nekünk így tanították tornán, és sokkal biztosabbak a Lyány próbálkozásai).
      Gépet nem lehet megszerelni? 😦

    • na, nem történt semmi drámaian tragikus, ilyesmi nap mint nap megesik a világban, csak én hittem azt, hogy velem biztosan nem, mert én ügyes vagyok, és vigyázok, és odafigyelek, és egyébként is. van olyan, hogy az embernek azt mondják, hogy “én csak a gyerek miatt vagyok veled”, és az emberben erre szakad valami, mert ő olyan kapcsolatban szeretne élni, ahol viszontszeretik, és tisztelik, és értékelik. de a Muci például határozottan szeret 🙂 bővebben erről nem akarok írni.

    • Lucia, azt hiszem, sokak nevében mondom, hogy nagyon szeretünk, így ismeretlenül, Téged is és a Mucit is; és reménykedünk, hogy vannak dolgok, amik csak úgy elhangzanak de végülis nem úgy gondolták őket, vagy valami 😦 mindenesetre bárhogy is alakul: kitartás, és szorítunk, mert szeretnénk, ha boldogok lennétek.

    • Hát, jobb tudni, mint gyanakodni :s de ettől még nagyon rossz.
      Most süket dumának tűnik, hogy meg fogod találni azt, aki viszontszeret, tisztel és értékel… Pedig, így lesz!

    • Hát, sajnálom, hogy a Muci nem lett lány, mert ilyen orbitális baromság, “csak a gyerek miatt vagyok Veled” kizárólag férfiember száján bír kijönni, én csak tudom! Mindegy már, hogy komolyan gondolta-e, vagy sem, kimondta, a tüske beleállt a lélekbe. Nem jóvátehetetlenül, de el nem törölhetően. Úgyhogy emelem a tétet: ingyenpárizsi + ingyenszafaládé!

    • Csak az érthetetlen, hogy ilyen hirtelen. Eddig kifejezett boldogság érződött a soraidon. De utálom, hogy ennyi kapcsolat esik szét körülöttem. Olyan rossz látni.

    • + ingyendisznósajt… + ingyenjótanács, bár nem tudom, épp hol tartatok. Ám, ha kitart “igazsága” mellett, akkor pakolás, távozás. Persze ettől még a Muci az ő fia /is/ és tudom, hogy eszedbe se jutna megfosztani őt az apjától, de higgy nekem, deklarálni kell, hogy innentől ő van kinn, és Ti vagytok benn. Nem Te zárod ki, ő zárta ki magát a körből. Ha nincs következmény, a lelki tüskék szaporodnak, és egyre durvábbá válhatnak. Lehet, hogy, ahogy Muci is tanulja a világot, a Fiúdnak is tanulnia kell, mert, hogy még nem nőtt fel, az biztos. Itt az idő!

    • Hihetetlen mekkorara nott A Gyermek es mennyire ugyesokosaranyos (basszus, meg a rokona se vagyok..:)) es nem mellesleg mennyire gyonyoru is (amit egyebkent nem ez alapjan a bejegyzes alapjan allapitottam meg, foleg, mert itt nincs is kep)
      Ezen kivul kifejeznem igenyemet egy “Muci rovid hajjal” c. fotora is, nagyon erdekel az uj frizuraja:)

    • Ez most megütött wazze:(
      Végigcsináltam 5 évvel ezelött mikor a csajszikám 1,5 éves volt,nem olyan rossz egyedülálló anyának,annál jobb mint amikor csak adsz de nem nagyon kapsz egy kapcsolattól.

      Nem egyszerű neked most,de erős belevaló okos csaj vagy aki mellesleg még jól is néz ki úgyhogy nyugi semmi baj nem lesz!
      És igen fognak szeretni Mucistól tokkal-vonóval :):)

      Képet szívesen vennénk a Mucantás új sérójáról:)

    • Én is sajnálom… pedig nem ismerlek, csak olvaslak. Fura, mert így a blogjaid alapján semmi olyan klasszikus “hibát” nem tettél, ami miatt “el szokták” hagyni a pasik a kisgyermekük anyukáját. Nyitott vagy, nem csak a pelenkák érdekelnek, ugyanakkor imádod a fiadat. Mész mindenfelé barátokkal és a pasiddal is, csinos vagy, igényes, megmaradtál részben annak a lánynak, aki korábban is voltál, nem olvadtál bele a nagy anyaságba – azzal sem lenne baj, de szerintem a te utad helyesebb. Most nem fényezlek, tényleg így látom, az ilyen nőket nem szokták elhagyni, nem szoktak “csak a gyerek miatt” mellettük lenni.

    • Ez durva…Már megbocsáss, de hogy van pofája ilyet mondani? Szégyellheti magát, mert hihetetlen nő vagy, okos, csinos, vicces, SZERETNIVALÓ, és egy csodás kisfiút adtál neki és a világnak(és ezért respect). Kitartás! A kiskopasz ZoárdMuciról meg kérünk szépen képet 🙂

    • Én csak egy kukkolós vagyok, de végigolvastam elejétől kezdve, nagyon megfogott. Sajnos sejtettem ezt a hidegüléses dolgot, mert mostanában nem volt se kép se hang nagyon a fiúdról. (kedvenc hobym a lélektani elemzések:)
      A pasik a féltékenységüket fejezik ki ezzel a szöveggel, adj még magatoknak esélyt, fókuszálj rá, a pozitív tulajdonságaira, menjetek el csak ketten hegyet mászni:))
      Nekem valahogy az jön le, hogy gyorsan jött Muci, nem nagyon ismertétek meg egymást a kapcsolat elején, tegyétek ezt meg most, ha van rá lehetőség.

    • en meg sosem irtam ide, bar mar regebbota olvaslak, es mikor ratalaltam a Muciblogra, rogton el is olvastam elejetol a vegeig, es nekem mindig ugy tunt, hogy egy csodas csalad vagytok, a Muci gyonyoruen fejlodik, es Te/Ti a gondjat viselitek. sosem gondoltam, hogy valaha megtortenhet ilyen, nekem mindig ugy jott le, hogy harmoniaban eltek, pont azert gondoltam ezt, mert nem kovettel el semmio olyan ”altalanos hibat”, amit fentebb Lena is kifejett. tudom, hogy errol nem szeretnel beszelni sokat/tobbet. en csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy sokan vagyunk akik szeretunk Teged, es Mucit [meg a baratom is rajong erte, ahogy meglatja, hogy Mucit olvasok, es van ott fenykep is, akkor elkezd gugyogni, es mondja, hogy gyonoru, okos baba :))], es lelkileg melletetek allunk.
      :]
      de valahogy az en agyacskamban Ti voltatok a tokeletes csalad. nekem nem adodhatott meg, es ritkan is lattam ilyet, es mikor olvastalak Téged, kicsit elhittem, hogy igen, van tokeletes kapcsolat.
      erre meg ez tortenik.
      nagyon-nagyon sajnalom. es talan egy kicsit meg remenykedem. javithatatlan remenykedo vagyok…

    • Muci ügyes.
      Ami meg a családi állapot változást illeti, technikailag simán megoldható, ha van elég pénzed és van autód. Tudom, én is jártam ebben a cipőben a gyermek születésétől úgy egyéves koráig. Ja, és szeresd nagyon agnust, mert Muci megmarad vele, így sokat segíthet majd neked gyerekfelügyeletben, ilyesmiben, hogy legyen szabadidőd is.
      Egyszer minden jóra fordul.

    • Basszus, nem akarok károgós öregasszony lenni, de az elején, amikor arról volt szó, hogy a fiúdnak már van egy lánya, és veled él, és terhes lettél, elszorult a szívem, mert ha egyszer megtette, hogy otthagyott mindent,asszonyt, gyereket, másodszor is meg fogja tenni.
      De mondjuk inkább ezt, mintsemhogy szar legyen később bármelyikőtöknek.
      Sajnálom, és én nagyon-nagyon felnézek rád azért, amilyen vagy.

    • Úgy rémlik, én már tettem házassági ajánlatot Luciának is, meg a Muci apjának is, tehát nyugodtan tekinthetem magamat elfogulatlannak. Nem voltam ott, nem tudom, hogy ami elhangzott, miféle helyzetben és szövegkörnyezetben hangzott el, de ha minden kapcsolat felbomlana egy-egy szerencsétlen mondat miatt, akkor száz emberből kb 98 egyedülálló lenne.

      Mindent egybevéve talán érdemes lenne gépet szerelni végleges döntés előtt. De hát egy kommentelő könnyen beszél, nem az ő bőre kopik gépszerelés közben.

    • Basszus, csak közhelyek jutnak eszembe, pedig annyira szeretnék valami frappánsat, bíztatót, bátorítót írni.
      Így csak csatlakozni tudok a többiekhez: ismeretlenül is nagyon megkedveltünk, klassz csaj vagy! A párizsi pedig tele van darált gusztustalanságokkal, inkább kényeztesd magad valami finomabbal.

    • Szomorúság. Meg egy kicsit remélem, hogy csak valami hirtelen felindulás volt, vagy ilyesmi. A hosszútávú kapcsolatokban vannak bizony hullámvölgyek, nem szeretjük egymást mindig. Mi is kiszerettünk egymásból még az első gyerekünk születése után egy évvel. De nem mentünk szét. A pasiknak még egy nem annyira megváltozó nő mellett is nehéz megemészteni, a gyerek-dolgot. Még a tervezettet is. És egy ideig nem volt jó együtt, de aztán valahogy még sokkal jobb lett, mint előtte. Ki kell bekkelni az ilyen időszakokat. (Persze minden szart nem kell megbocsátani, nem ismerem a részleteket.)

    • “de a Muci például határozottan szeret 🙂 bővebben erről nem akarok írni.” – de lehetne, hogy errol azert irnal meg bovebben?

      agnus amugy durvan elegedettnek tunik nekem igy, h rendelkezik keppel, meg ilyes, de probalunk nem tudomast venni az o elonyerol:)

    • Agnust szeretjük mi is…..

      Mucit is! Báááááár, rövid hajjal még nem láttam, itt most óvatos vagyok! 😀

      És Luciát meg csak azért nem szeretjük ilyen nagy nyilvánosan, mert utálja a nyilvánosságot!

      Az élet mikor berendez……. Pffffffffff

    • Kedves Lucia!
      Régóta követem,lenyűgözve,a blogod!Ha pocsék a kedvem,egyszerűen megnézem Muci videóját vagy elolvasom a bejegyzésed, mert terapikus nekem és azonnal füligszájreflex…stb!:)Nem szoktam kommentelni,de most le kell, hogy írjam, mert…aki ennyi melegséget tud adni,aki ilyen derüs életigenléssel rendelkezik, azt sem árt néha picit “visszasimogatni”, amikor gépek dobálják!:)
      Szívből kívánok neked és Mucikának minden jót!

    • szia lucia, én körülbelül 3 éve olvasom a blogodat, és emlékszem hogy annak idején, mikor kiderült, hogy gyermeket vársz, legalább ennyire meglepődtem, mint most, és el sem tudtam képzelni (de ezt ne vedd sértésnek), hogy mit kezdesz ezzel a helyzettel. Jelen pillanatban annyit mondhatok, hogy ha majd egyszer anya leszek, nagyon szeretnék olyan anya lenni, amilyen te, olyan egészséges mértékben anya és egészséges mértékben önálló nő, amilyen mértékben te vagy. És ezzel az egésszel csak azt szerettem volna mondani, hogy habár most is nagyon meglepődtem, de most már biztos vagyok benne, hogy -úgymond- kihozod a maximumot ebből az új helyzetből is, és veszed az akadályokat. Ehhez kívánok sok sikert és minden jót, puszi

    • Hát a Muci aranyos meg minden, ezt most nem részletezem, magam is nagy rajongója vagyok.

      A gép dobása viszont engem is nagyon kiakasztott! Lehet, hogy egy őrült kettős személyiség lakik Benned, papíron (vagy gépen, blogban vagy mi) bazi jó fej vagy a pasiddal, valójában meg pszichopata házisárkányként viselkedsz. De ha nem, akkor teljesen meg vagyok döbbenve, mert jómagam folytonosan kalapot emelgettem előtted, amiért ennyire szeretettel beszélsz a “fiúdról”, ilyen gondoskodó, kedves és laza párja vagy. Én nem tudnék ennyi szabadságot adni a szerelmemnek (szerencsére nem is igényli), szinte az összes szabad időnket együtt töltjük, nem nagyon vannak külön utaink. Minden tiszteletem a Tiéd volt, valahányszor azt olvastam, hogy mennyire jól viseled, hogy ide-oda mászkál, közben Te napokig, esetleg hetekig egyedül vagy. (Szinte el sem hittem, hogy valaki ezt ilyen jól tudja kezelni.) Ha hazajön, kedves vagy vele, főzöl neki, intellektuális társa vagy, stb. Én sokszor vagyok szegény párommal pokróc (de utána mindig nagyon bocsánatot kérek, csak néha rajta vezetődik le a feszültség, szegényen), szóval csodállak, hogy ilyen jó fej vagy. Úgyhogy most nagyon ki vagyok akadva, mert igazságtalannak tűnik ez a gép nagyon, hogy ennyi jófejséggel, gondoskodással sem sikerült boldoggá tenned az embered. Nem tudom, mi lehet a baj, de (ha kizárjuk az őrült kettős személyiség esetét) nagy gond lehet vele.

      Mostanában sok kapcsolat szétment a környezetünkben, emiatt konzultáltam a saját párterapeutánkkal egy adagot, mert nekem is fel kellett ezeket dolgozni, és úgy tűnik, a pasik a saját kríziseiket egy jó kis családelhagyással szokták kezelni. (Mi a kapcsolatunk elején jártunk másfél évet terápiába, mert nagyon szerettük egymást, de közben majdnem meg is őrjítettük a másikat, mindketten durván csonka és durván diszfunkcionális családokból jöttünk, fogalmunk nem volt, hogyan kell egy kapcsolatot működtetni. Azóta is elmegyünk egy-egy alkalomra, ha kell. Most pl., a második gyerek születése után a férjemnek volt egy kisebb krízise, akkor rögtön mentünk, voltunk azóta összesen négyszer, és most úgy tűnik, nem kell többet menni. Állítólag minden gyerek születése nagy krízis a pár életében. Szerencsére nekünk ennyi múlttal a karbantartás már kevés időt vesz igénybe.)

      Nem lehetne még párterápiával visszafordítani a dolgokat? Tudok nagyon jó embert ajánlani, ha érdekel. Tudom, hogy nem mindenki hajlik rá, stb., de mivel nekünk maximálisan bejött, ezért mindig szoktam ajánlani a krízisben lévő pároknak.

      Amúgy meg kitartást – és hátha van még visszaút…

    • Hm. Remélem az egyedülálló állapot csak ideiglenes, mert úgy tűnik neked jó volt a fiúddal.. De az egyedülanyaság nem rossz dolog, bár az én lányom 2,5-3 volt, a fiam meg 8, amikor (hálisten) így alakult.
      Azért csak szólj, ha apa kell a gyereknek, hajlandó vagyok feleségül venni benneteket 🙂

    • tipi:DDDD
      lucia: megjegyzem, az ilyen és hasonló momdatok miatt határoztam én el, hogy a fiaimból jófejeket nevelek, akik nem bántják meg a nőket….(asszem, sikerült amúgy)
      de azt nem csodálom már, hogy nem blogolod ki…ennyi outsider jótanácsot…:(

    • Lucia,igenis tragikus ami történt, még ha technikailag át is vészeled. Ez a választás a jellem bukása. Keveset írtál a fiúdról, de abból- sokakkal ellentétben- elejétől fogva úgy éreztem, távolságot tart tőled. Megértem a vonzalmat és a szenvedélyt, amit ez generál, az ilyen kevésszavú sportos medvével…De te, hiába tagadod,egészen más lelkű vagy. 100% nő,sőt csaj,nem vagy olyan kemény és igenis elkötelezettség és oltalom jár neked. Nagyon haragudtam arra hogy nem vesz el, pláne ahogy ezt kijelentette. Úgy gondolom, ahogy az előttem szólók, hogy egy ilyen nőt, még gyerek nélkül sem, hagy el egy épeszű férfi. Remélem nem ragadsz bele hosszú időre egy méltatlan helyzetbe és az offline barátaid segítenek neked megőrizni az egyensúlyodat.

    • Valaki magyarazza meg nekem, hogy miert olyan fontos az eletben a hazassag, en no letemre komolyan nem ertem, hogy ez a sok elbaszott picsa miert kepes az elet egyeduli ertelmet es a maximalis boldogsagot ebben latni. Szerintem nincs semmi baj a hazassagon kivuliseggel, es egyaltalan nem ertek egyet azzal, hogy ez er valamit. Luciat meg ne stresszeljetek ilyen hulyesegekkel, szerintem vannak ennel komolyabb problemai is, minthogy elvettek-e vagy sem.
      Mar elnezest a kifakadasert, sajnos tobb kapcsolatot lattam elbaszodni amiatt, mert a no kihisztizte maganak a hazassagot, mint amennyit kellett volna.

      (egyebkent ha mar megszolaltam, akkor csak annyit szeretnek meg mondani, hogy nagyon remelem, hogy ha egyszer valaha en abba a helyzetbe kerulok, mint lucia, akkor en is inkabb az egyedulallo anyasagot valasztom, mint a megalkuvast. Hajra lucia, kitehetnenk rad a “van mire buszkenek lennunk” feliratot, mi nok).

    • egyetértek GRA-val

      pont a múlt héten számoltuk össze a párommal, hogy az utóbbi 5-6 évben széles környezetünkben ugyanakkora arányban szakítottak házas a és az élettársi kapcsolatban lévő párok

      kitartás Lucia!

    • Én is inkább az egyedülálló anyaságot választanám, minthogy szánalomból maradjon mellettem a pasim. Abszolúte mindegy, hogy van papír, vagy nincs. Inkább az a kérdés, hogy a pasi mit gondol erről az egész család- gyerek és a hozzájuk kapcsolódó nehézségekről. Mert kbszott nehéz egy gyerek születése utáni egy év. Mindig lesznek hullámvölgyek, csak az a kérdés, hogy ezt vállalja-e? Bocsi az okoskodásért, de kibicnek…
      (mi egyébként olyan “olasz család” vagyunk. Üvöltözünk, aztán minden rendben van. 🙂 ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy inkább egyedülálló anya leszek 3 gyerekkel :)Most már befogom a szám!

    • Nem akarok pofátlan lenni, de a fiúd hogy magyarázza ezt az egészet? Pár hónapja még móka-kacagás volt minden, még hordozót is vett, meg túráztatok is. Most meg ennyi volt?

    • Parapet: a gyors váltások embere 🙂 gyereknek amúgy mindig megvett mindent, amit felvetettem, erre szavam se lehet, nem anyagi jellegű a konfliktus, de vannak dolgok, amiket nem lehet pénzzel megváltani.

    • házasság: nekem az elköteleződés _bármilyen_ kinyilvánítása fontos. ennek a hagyományos és a legegyértelműbb (a félreértések elkerülése végett papíron szabályozott) formája a házasság, de általánosságban véve nekem az is elég, ha valaki teliholdnál azt rebegi a fülembe, hogy akkor mi most járunk, vagy mindennap (jó, hetente egyszer, péntek délután 17-19 óra között) elmondja, hogy szeret, vagy ugyanez akármilyen formában, az érzés, hogy számíthatok a másikra, és nem valami örök próbaidős lány vagyok, akinek minden egyes nap bizonyítania kell, különben felmondási idő nélkül kirakják.

    • aztafrancba…. de ha valakiről, hát Rólad simán el tudom hinni, hogy jól fogsz kijönni belőle. Zoárd meg úgyis ott lesz 😉

    • Ügyes technika volt ez a Fiúdtól – örökös próbaidő – feltételezem így próbálta fenntartani a lelkes teljesítést irányodból. Feltételezem, hogy ő egy “ilyen vagyok” típus, aki egy kapcsolat kezdetén megadja magához a használati utasítást, közli az elvárásokat, majd “adja magát” a kapcsolatban. Panasz? Én elmondtam mire számíthatsz! Ügyes és nemkicsit gonosz.

    • Kedves Lucia!
      Ezennel csatlakozom az “őt ne sajnáld” mozgalomhoz. Szegény fiú, most lehet fröcsögni egy kicsit (remélem, nem haragszol érte). Szóval az azért eléggé bicskanyitogató volt számomra eddig is, hogy egy meglehetősen okos, talpraesett, nyitott, mondhatni kultuszteremtő stb nőnek folyamatosan jön a férfi felsőbbrendűségről szóló dumával, és ha az illetőnek már van egy kamaszkorban lévő lánya, akkor pedig kifejezetten faszság és korlátoltság a “bezzeg a fiúgyermekek” frázisokat puffogtatni.
      Valami biztosan jó lehetett benne (igen, a karácsonyi ajándéknál úgy tűnt, nagyon figyel, de azért sokszor tűnt sekélyesnek – pl. szülinap), de Lucia drága, nézz már magadba, kell neked egy ILYEN ember? Az o.v-s kezdőlappal….
      Jaj, istenem, mennyire jó lesz neked nélküle, végre lehet olyan pasid, aki hajlandó egy kicsit idomulni is, és nem akar mindent a maga képére formálni.
      Mégegyszer ne haragudj, ezek már régóta ki akartak jönni belőlem.
      Éljen Lucia, és ennyi.

    • Mindenkinek joga van a véleményéhez, és tényleg nagyon örülök, hogy mellettem álltok, meg minden, de azért légyszi vegyétek figyelembe, hogy nem az a baj, hogy nem szeretem a fiút, és ő igazából egy tök klassz ember úgy általában, nem véletlenül voltam vele ennyi időt, nem véletlenül pont tőle szültem gyereket. párkapcsolati-érzelmi kérdésekben vannak nézetkülönbségeink, és én most tökre megbántva érzem magam, de ha más bántja, akkor mindig késztetést érzek a fentiek miatt, hogy megvédjem, és ne kelljen már most pont nekem védeni őt, amikor kábé az egész napot átbőgöm miatta 🙂 én se vagyok tökéletes, biztos én is elkövettem hibákat (csak nem ennyit és ilyet, amiért azt érdemlem, ami most van), szóval nem kell pedesztálra emelni (bár nyugodtan emeljetek, mert jól esik, azzal nincs bajom:)) amúgy mindig állati jó ajándékokat kapok tőle, tényleg, mindig pont azt, amire szükségem van, és nem hiszem, hogy egyhamar jön egy pasi, akivel olyan jól elleszünk, mint vele, amikor éppen jól mennek a dolgok. de most tökre rossz, hogy ezeket le kell írnom, úgyhogy légyszi ne provokáljatok 🙂

    • én szerintemmel értek egyet:
      szal szerintem is:
      “Most süket dumának tűnik, hogy meg fogod találni azt, aki viszontszeret, tisztel és értékel… Pedig, így lesz!”

      annyit tennék még hozzá, hogy lehet, hogy egy updételt verziója lesz ez a valaki a fiúdnak: egy klasszabb önmaga. merthogy kérdés, hogy esetleg az ő provokációja volt-e ilyesmi. (vajon csak a gyerek miatt van velem ez a nő?) és ilyesmit csak élesben lehet kipróbálni… illetvehogy egy csak általatok ismert kapcsolati nehézség megoldására ez a felszólítás, hogy tegyétek rendbe.
      persze nem biztos, és akkor az, aki majd szeretni fog: az nem ő lesz, hanem valaki más. de lesz ilyen valaki, ez elég valószínű. éshát, mindenjókat neked.

    • Szerintem nagyon normálisan gondolkodsz ezekről a párkapcsolat dolgokról. Én azért bátorkodlak mégis sajnálni a történtek miatt, bármennyire is nem segít ez senkinek. Ezzel szemben nem tudom mi az ami segít ilyen helyzetben. Egy virtuális ölelés, esetleg.

    • miért, amikor nem mennek jól a dolgok, akkor nem imádtad feltétel nélkül? tőle nem elvárható, hogy beletegyen ugyanannyit a kapcsolatba? az abból áll, hogy hajlandó boldogítani a jelenlétével?
      Neked jogosak az elvárásaid,ő meg egy önző fasz, moderálj ki, de akkor is az.

    • en nem hibaztatom sem luciat, sem a fiut a tortentek miatt (akarmik is tortentek konkretan). tegnap a keletinel jott mogottem huzamosabb ideig ket srac, es az egyik azt magyarazta a masiknak, hogy miert hagyta ott a nojet egy masik miatt. tobbek kozott olyanokat mondott, hogy “soha ilyen boldog nem voltam, mint az elmult ket napban”. szerintem mindannyian ismerjuk ezt az erzest, es azt is, ami melle jar, amikor az embernek csak az esze mondja, hogy hulyeseget csinal, es amugy meg megy tovabb a hulyesege utan. akarattal nem lehet szerelmesnek lenni, meg nem szerelmesnek lenni se. ez csak ugy jon, es nem hiszem, hogy a fiu tok szandekosan es sajat akaratabol kezdett el ugy erezni (vagy nem ugy erezni), mint amivel most a problemakat okozza.

      nem azert mondom hogy sajnaljuk (ne sajnaljuk, az azert tulzas) a fiut, de en mondjuk pontosan tudom, hogy milyen kinlodasok aran sem lehet megvaltoztatni az embernek a hulye, parkapcsolatrombolo erzeseit (vagy nem erzeseit).

      ha az egyik fel reszerol kimulik az az erzes ami osszetartja a kapcsolatot, akkor az a masiknak egy ideig szar, de hosszu tavon sokkal kevesbe szar, mint a megalkuvas. de attol meg hosszu tavon lehet tisztelni egymast meg baratoknak maradni, persze nehez elfogadni hogy senki nem akar bantani senkit, mindenki csak a sajat boldogsagat keresi, es csak annyi tortent, hogy ez egyutt nem megy.

    • Gra, még annyival kiegészíteném azért, hogy ez “a gyerek miatt vagyok veled” kijelentés visszamenőlegesen hangzott el, tehát hogy mindig is csak a gyerek miatt volt velem, és azért korábban voltak ennek ellentmondó állításai, szóval vagy most nem mondott igazat, vagy eddig.

    • Ne haragudj Lucia, szó sincs provokációról, de egy ilyen kijelentésnek: mindig is csak a gyerek miatt voltam Veled, kellett legyen előzménye. Esetleg mégis kérted a panaszkönyvet? És mi van a terhességet megelőző időszakkal? Vagy ő mindig is csak egy könnyed, laza együttélésre vágyott, amibe “bezavart” Muci? És most ő már fizikailag sincs az életetekben?

    • Én is zugolvastam eddig, de basszusmááán!
      Talán a nagy együttérzés közepette észre kellene venni, hogy az önzőf*ozás az leginkább az önzőf*ozókat minősíti, és ha valakinek ilyen vehemens véleményei tudnak lenni egy számára teljesen ismeretlen emberről, akkor lehet, hogy saját háztájékon kellene először sepregetni.
      Én sem ismerem a pasit, de ha lucia vele van x éve és szült neki egy Mucit, akkor a nagy luciaszimpátiának szerintem az is legyen része, hogy elhisszük neki: nem egy teljesen értéktelen és érzéketlen tuskót szeretett (és szeret, saját bevallása szerint, még mindig).
      Szerintem igenis van még esély, van majdnemkiszeretés után újra és mégjobban beleszeretés, ahogy két ember egymástól elfele-irányba meg tud változni az idők során, úgy ez fordítva is pont ennyire igaz.
      Lucia, jófej, vicces, szellemes, okos, csinos nő vagy, minden csodálatom a tied azért, ahogy azt a gyerekedet neveled – az anyámra emlékeztetsz, aki már nincs, és remélem, egyszer én is ilyesmi leszek majd, ha nálam is új világrend alakul. Ne írd le azért még ezt a kapcsolatot szerintem; igenigen, felbomlik minden harmadik kapcsolat (papír ide vagy oda), és némelyiket sajnos életben tartják, pedig jobb lenne mindenkinek, ha lezárulna, de azért ez nem csoda, hiszen annyi kompromisszumhegyeken éldegélő párocska van, hogy az borzasztó. Költözz el Mucival, ha nagyon rossz a helyzet a lelkednek, vagy menjen ő… de nekem meggyőződésem, hogy ahol egyszer jó együtt-élet volt és erős érzelmek és főleg rengeteg nevetés, ott lehet még, és nem a gyerek miatt.

    • Részegszamár: annyi kb. az előzmény, hogy megpróbáltam beszélni vele és javaslatokat tenni a kapcsolatunk fellendítésére (normális hangnemben, megvártam előtte, hogy egyen, meg minden), és azt magyaráztam, hogy mi egy család vagyunk, nem két idegen, akinek véletlenül van egy gyereke, hát éljünk is úgy, és erre jött az ominózus megjegyzés, amire ötször visszakérdeztem kábé, majd kirohantam cigizni. (igen, szar alak vagyok, a stressz miatt visszaszoktam). de tényleg hadd ne teregessek ki mindent.

    • Lucia, évekig éltem olyan pasival, aki képes volt nem csupán más pillanatnyi hangulatban felkelni reggelente, de más-más szemlélettel is az elmúlt egy hetet / egy évet / x évet illetően (tudom, én sem voltam komplett…)
      Amit ezzel mondani szeretnék: vannak emberek, akik képtelenek elvonatkoztatni az adott lelkiállapotuktól, és annak megfelelően nyilatkoztatnak ki dolgokat visszamenőleg, bármilyen dög dolog is ez. Az, hogy mit teszel a jövőre nézve, nyilván a te döntésed; de a lelked óvása értelmében javaslom, hogy legalább azon ne edd magad, hogy _utólagosan_ miket mond, mert valszeg köszönő viszonyban sincs az akkori valódi megélésével. El kell hidd magadnak, hogy márpedig akkor az volt a valóság amit éreztél/láttál rajta (hallottál tőle), bárhogy is próbálja sötétebbre színezni utólag. Ez persze a jövőre nézve nem segítség, de legalább egy rakat közös élményt nem keserít meg visszamenőleg, és ne is hagyd, hogy megkeserítsen!
      Az ilyen emberek a múltat “ferdítgetve” keresnek önigazolást a jelenlegi érzéseikre, csak hogy ne kelljen elfogadniuk, hogy ingatag/inkonzekvens személyiségek (vagy éppen csak nem a jó irányba változtak, de ez az ő személyes felelősségük akkor is).

    • azért ne feledjük már el, hogy a muci előtti időszakban egész súlyos problémák voltak ebben a kapcsolatban és lucia csak a szülés után bútorozott össze megint a fiúval. szóval én azért nem vagyok annyira meglepve a dolgon, mindenesetre nagyon sajnálom.

    • Egy blogon keresztül senkinek az életébe, kapcsolatába nem lehet teljeskörűen belelátni (elwen pl. eléggé tévúton jár, ha nem csal a privát memóriám), a másik felet pedig egyáltalán nem ismeri a té ittolvasó. Lucia nagylány, majd megoldja önállóan, amit meg kell oldania.

    • lucia, szerintem ez nem igaz hogy mindig is csak a gyerek miatt volt veled. egyreszt az elejen nem is volt gyerek, masreszt meg ha jol emlekszem, volt egy idoszak “a fiumrol kiderultek dolgok” cimszoval, amikor a mosolyszunet gyakorlatilag azzal szunt meg, hogy szantszandekkal gyereket csinalt neked, amit o mar akkor tudott, amikor te meg nem. pont hogy a gyerekkel szerzett vissza teged, en ugy latom.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s