311. fejezet – egy kupac kopasz kukac

A mai nap legaranyosabb része az volt, amikor (gyenge idegzetűek ugorják át a bekezdést, sőt, leginkább csak hardcore gyakorló anyukák olvassák) mondom a Mucinak, hogy te gyerek, válsághelyzet van, elfogyott a pelenkád, nagyon gyorsan meg kellene tanulnod vécébe kakálni, mire a Muci vigyorogva odarohant a pelenkáskukájához, felborította, és széjjeldobálta a (szerencsére gyér) tartalmát, mint aki azt mondja, hogy nézd, anya, itt van még egy csomó, jó lesz az. (Aztán persze felpakoltam őt, és elmentünk gyorsan a DM-be, ami szerencsére hatkor még nyitva volt, ezt csak azoknak írom, akik szeretik a happyendeket). A pelenka szót egyébként tisztára érti.

Na és akkor következzenek a kopaszos fotók. Az elsőn orcáján és orcájában lopott csokoládé, a harmadikon galád módon odamutattam neki a sarokba, hogy profilozzon, a második meg csak úgy van, hogy legyen valami az első és a harmadik között.

A következő kép meg arról szól, hogy vége a jó világnak, sikerült felállnia az ágyában is, innen szerintem már csak két és fél nap a lábátlendítés, egyelőre csak a felhúzódzkodással próbálkozik (foggal-körömmel, mint azt éles szemű megfigyelők megfigyelhetik):

És ha már fogak. Volt (van) egy elég régi ütésálló, porálló, vízálló telefonom, amit nem nagyon szerettem, mert nehéz volt nyomogatni a gombjait, de backupnak megteszi. Ezt beraktam Csucsuka játékai közé pár hete, hogy neki is legyen technológiája, és néha játszott is vele (szerinte is jó backupni, már bocsánat). Szóval ma is hurcolgatta magával ide-oda, de egyszer csak azt látom, hogy megint talált valami apró hülye bigyót, amit szívesebben rágcsál, úgyhogy letámadtam, hogy adja ide, mire Mucika kivette a szájából és átnyújtotta a telefon gombsorának felét (ilyen vastag gumis műanyag izé, és kettőbe volt szakítva, ráadásul nem is a gombok mellett, hanem át a gombokon). Azt hiszem, nem akarom tudni, hogy sikerült leharapnia (cápát melengettem a kebelemen), mindenestre megfosztottam az eszköztől (aki beszélni akar vele, hívja ezentúl a vonalason).

26 thoughts on “311. fejezet – egy kupac kopasz kukac

    • Óóóóóóó és óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!! Gyönyörű! Szépséges a fejformája (is)! Nekem jobban tetszik így kopaszon, de egyefene, jöhet (jöhetett volna) hosszúhajjal is.

    • ez tök fura egyébként, életben is mindenki szerint csinosabb és nagyfiúsabb így, szerintem meg pont babásabb és kevésbé csinos (már ha lehet a végtelent osztani), szóval vagy mindenki füllent udvariasságból, vagy nekem van nagyon torz ízlésem, de az is lehet, hogy csak a megszokás rabja vagyok 🙂 mindenesetre nagyon jó simogatni a sörtefejét.

    • Szerintem is babasabbnak tunik igy, nameg “Mucisabb” volt hosszu hajjal, olyan kis artatlan, dehat azok alapjan, amiket mostanaban irsz, ez a “Muciferesebb” frizura jobban tukrozi a szemelyiseget:)

    • szerintem teljesen gyerekszerű a célszemély. van neki nagy okos feje meg kezelába, meg rövid haja. Vitriolt fognak pisálni utána a lányok.

    • lucia, igen, sztem torz izlesed van, de elnezzuk, de muci egyszeruen szupercool lett rovid hajjal:) (tudom, ezt kommenteltem mar egyszer kb, de asszem en mar azt is kommenteltem, h mikor vagod mar le:)

    • Micsoda pasi! :-))
      Imádom, ahogy a mutatóujjukkal kocogtatnak meg kapirgásznak mindent, mintha külön spéci receptorok lennének beültetve nekik oda 🙂
      (Elárulok egy titkot: korábban mindig úgy gondoltam, én csakis leányutódot szeretnék, de amióta a Muci-Sagá-t olvasom titkon szeretnék egy kisfiút is…).

    • phu, megnyugodtam 😀 Muci az még mindig Muci, nem a haj teszi a Muciságát 🙂
      tényleg, a haját eltetted? 🙂 Enyimnek megvan, bár nekem az első kopasztás után inkább makifeje lett, nem ilyen korrekt babapofija 😀

    • Úgy látszik, nekem is torz az ízlésem, de hajasan aranyosabb volt. Szerencsére annyira édes pofija van, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mennyi haja van…

    • igazából én csak örülök, hogy van akinek hajjal tetszett jobban, így már el tudom fogadni, hogy van, akinek kopaszon jön be, anélkül, hogy a saját ízlésemben kételkedni kezdenék 🙂

    • Hajjal is, hajnélkül is imádom Mucit(mert egy jóképű fiatalember 😀 ), s hogy bizonyítsam, mennyire vagyok Muci-fan, engedd meg, drága Lucia, hogy a saját blogomra kipakolhassam a linket(mert én azt csak úgy ukkmukkfukk nem szoktam, mindig megkérdezem, szabad-e).

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s