312. fejezet – baba

Most csak egy gyors bejegyzés, mert ez nekem egy nagyon WTF helyzet, amit a Muci itt előadott.

Ő ugye egy alapvetően bátor fiú, simán fejest ugrik a kádba, felmászik a lépcsőn, bárki ölébe belebújik, akit egy perce ismer, ha kiabálok vele (nem nagyon szoktam, csak ha nagyon veszélyes dolgot csinál), akkor hangosan röhög, simán megfogja a kutya orrát, szóval félénknek nem nevezhető. Ma elkezdett lepakolgatni a játékos szekrényéről, amikor egyszer csak vékony, nyüsszögő, ijedt sírás (ilyet eddig nem hallottam tőle, ha sír, az az esetek 90%-ában könnytelen, átlátszó műhiszti, hogy adjam már oda a notebookot, 10%-ban pedig üvöltő dühből sírás, hogy ő nem akar dévényezni, vagy esetleg éhes). Odamentem, és kiderült, hogy a babát találta meg a polcon (egy 10 centis, aranyos arcú kislánybaba), és azt nézi halálra rémült arccal. Mindegy, megmentettem (a Mucit), de pár perccel később leültem a földre a babával a kezemben, és megnyugtató hangon biztosítottam róla, hogy nem kell félni. Erre a Don, aki általában rögtön az ölembe rohan, ha leülök, négykézlábra állt, és nagyon lassan, óvatosan hátrálni kezdett, miközben a remegő hangot adta a szájával (ha fürdés után fázik, akkor azt mindig kommentálja is azzal, hogy veveveveve). Kipróbáltam a porcelánbabámmal is, attól is fél.

Szóval nem tudom, mi ez, de nagyon kísérteties. Persze lehet, hogy csak attól tart, hogy lánynak nézik, ha babához ér.

Reklámok

22 thoughts on “312. fejezet – baba

    • Lucia, tanúsítom, van ilyen. Az én gyerekem csak felnőttként beszélt róla (mint fontos emlékéről), h mennyire félt a játékbabától.

    • Nekem kettő darab lányom van, de a nagyobbik három éves koráig félt a babáktól, most sem nagyon szereti őket, a kicsi meg (még nincs kettő) még most sem hajlandó meglenni velük, hasonló félelmi reakciói vannak. Nálunk a plüssállat van öltöztetve :-).

    • Ne foglalkozz vele, a legtöbb gyereknek vannak ilyen irracionális parái, írtam anno a blogba is, hogy a Lujzi a szöszöktől és a hajszálaktól félt sikítva-nyüszítve – elmúlt, még maga Gazpömpöllér vaddisznónak is voltak ilyenei, 3 éves korában pl látott egy kisvakond dvd-t, amibe a kisvakond a seggénél fogva beleragadt egy rágógumiba, és ettől neki üvöltve kellett rettegnie – elmúlt.
      Különben meg simán lehet hogy azt hiszi a Muci, hirtelen felbukkant egy vetélytárs, spontán előkerült egy másik gyerek a fiók mélyéről, és azért utálja, sztem ne erőltesd, dugd el a babát és kész. 😀
      Ja és a bohócokat mindhárom gyerekem szíve mélyéből gyűlöli és rettegi, én csak utálom őket 😀

      Ja és arra is készülj fel, hogy ezek a töpörtyűk bármekkora töpörtyűk, azonnal és hajszálpontosan leveszik, ha gáz van a felnőttekkel, akármennyire is nem történik semmi előttük konkrétan és bármennyire is igyekszik az ember leplezni a rosszkedvet, ilyesmit, abszolút precíz mérőműszerek, aztán ki-ki temperamentuma szerint reagál, tehát a Donnak is lehetnek majd mostanában nehezen értelmezhető/kezelhető/viselhető dolgai, ne legyen igazam, és remélem még minden helyrejöhet, de én láttam eg ybarátnőm kisfiát, aki egy Muciszerűen irreálisan nyugodt, békés, mosolygós kiscsávó volt, és amikor 8 hónapos korában szétmentek a szülei, pontosabban apuka lelépett, akkor jópár hónapig egy bizalmatlan, nyafogós, nyűgös, anyán csüngő, néha agresszív törpe lett, és kellett neki jó pár hónap, mire magára talált újra.
      namindegy, hajráf, kitartás, arccal a jövő felé, stb stb, ja és egy csöndes szavazat hajasmucira innen, reméljük gyorsan megnő.

    • Én az első szőrmeállatomtól menekültem el, bár lehet csak az zavart, hogy narancssárga a koala. Később elválaszthatatlanok lettünk, de idő kellett hozzá.

      Mondjuk én biztos figyelném ezt a jelenséget, így hirtelen ez tényleg fura. Az óvatosság sosem árt. (Én mondjuk a bohócoktól félek, de ezt nem tudom miért, még cirkuszban sem voltam soha, és a bohócos horrorokat mai napig kihagytam.:)

    • Pomogácséknál ( http://www.pomogacs.blogspot.com ) a tüskés műanyag labdáktól tartott a kislány, amit nagyon pragmatikusan úgy használtak ki, hogy ilyen undilabdákat tettek a nyitott CD-s és cipőspolcra, amik így megúszták a lerámoltatást. Most már nagyobb, de még/ és már azt mondja, hogy “nem szeretem pónit. szőrös.”

      kopasz babákkal különben mi a helyzet?

    • Tarkabab: próbáltam a notebookot a babával biztosítani, de a gyerek fogott egy kanalat, és azzal félresöpörte (vannak dolgok, amiért hajlandó legyőzni a félelmeit). Kopasz babám csak egy van, és az a Muci 🙂 de a plüssálatok például szimplán csak nem érdeklik.

    • Chipie: egyelőre csak az van, hogy ma nem volt hajlandó napközben az ágyában aludni, mellettem viszont elszunyált (ilyet nem tett pici kora óta). aztán majd meglátjuk.

    • nem tudom.
      az jutott eszembe, hogy a kisebbik fiam folyton félt kimenni az előszobába. mikor már beszélt, mondta, hogy fél a gágótól. hosszú idő telt el, mire el tudta mondani, hogy mi a gágó.
      gágó=az előszobaszekrényre akasztott vállfa
      azóta sem tudjuk, miért félt tőle (ő sem), és honnan jött a gágó név

    • A babák félelmetesek, én is világéletemben tartottam tőlük, és lány létemre soha nem volt egy babám sem. Az egyik visszatérő rémálmomban a tengerparton sétálok millió műanyag baba közt, borzalom. Baba=halottarcú gyerek, naná, hogy félni kell tőle.

      És igen, hasonlóak az érzéseim a bohócokkal kapcsolatban is.

    • Az én hős 2 és fél évesem rettegésének tárgya a rózsaszín szőrös Keno figura(igen van hogy még fennt van olyan későn,bagoly-tipus)ő is sikítva sír már csak ha a zenét hallja…

    • mindenekelőtt a bohócokat tiltsa be az ensz és vegyék vel a genfi konvencióba is, hogy bohóc az még hadifoglyokkal se.

      ellenben a gyerek fél a babától, sebaj. majd elmúlik.

      mit akarok kérdezni, ha tükröt lát, akkor mit csinál? a tükörbéli babától nem fél?

    • hát én még most is utálom a babákat. nem tudom emlékszik-e valaki itt az Örvény című tvsorozatra, úgy ’88-89 körül adta a magyar tv, na azóta méginkább 🙂 úgyhogy szerintem egészséges 🙂

    • Enyim leány is félt a babáktól, mert hajuk volt. Én a bagolytól rettegtem anno, mert nem tudtam mi az, csak ijesztgettek vele. Azt hittem, valami négylábú fekete szörny.

    • Brr, bohócokat én is szívlapáttal szeretem csak csapkodni és kicsinek a letett kesztyűktől féltem, az ötujjas munkáskesztyűktől és bőrkesztyűktől…szívás hogy apám pont vívóteremben dolgozott, ahol nagyon sok ilyen szerzet volt 😛 nem baj, legalább fél valamitől 🙂 a fiam semmitől, hullik is a hajam 😀

    • Az Örvénytöl majbetojtam én is, a bohócoktól mindenki fél, akit ismerek, olvastam is erröl azt hiszem. A babát én is elzárnám. Én farkastól féltem, de az unalmas, mainstream.

    • lehet még az is, hogy a Don, amilyen okos, tudja, hogy egy olyan dolognak, ami úgy néz ki, mint egy baba, élnie kéne és nagyobbnak kéne lennie, az meg olyan, mint egy hulla.

      és ha már vicces sztori, az öcsém félt a szobroktól, mert a szó hangzása olyan volt, mint a boszorkányé, az meg tudvalevően gonosz, így amikor először utaztunk vele Pestre, az autóban ülve az ölembe hajtotta a fejét zokogva, és azt hajtogatta, hogy “boszókány” – szoborsokkot kapott a vidéki kisváros után 😀

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s