364. fejezet – szülinap, első felvonás

Most csak gyorsan és röviden csepegtetek egy kicsit két videóval, mert nagyon sok gyerekem és munkám van, és a gyerekeimnek állandóan szülinapjuk van, amire tortát kell sütni, meg ilyenek. Immár másodszor.

Én egyszerűen nem bírok az ajándékokkal várni, vagyis ha muszáj, akkor bírok, de nagyon szenvedek közben. Szerencsére Mucogány idén még nem naptártudatos, úgyhogy az első felvonásnak, a kisbútoroknak meg a hintarémszarvasnak nagyon örült (és a rémszarvast azonnal fel is ismerte, mondta, hogy inta!, majd felmászott rá, és percekig ‘intázott elszánt tekintettel).

A cicát meg akartam őrizni a többivel a nagy napig, de a Muci sem tud titkot tartani, lazán belekotort az ikeás zacskóba, és kihúzta. Ekkor derült ki, hogy a macskafelismerése ugyanolyan éles és tévedhetetlen, mint az enyém, nekem ugyanis tetszik a cica, és rögtön tudtam, hogy cica, ellentétben a pasimmal, aki szerint ez nem cica, hanem motkány, és a gyerek apjával, aki, amikor mutattam neki, hogy ezt kapja a gyerek, visszakérdezett, hogy egy cickányt-e. Velük ellentétben a Muci azonnal tudtam, hogy miáu, és aranyos, ölelgetni kell, pedig ő kemény gyerek, nem ölelget minden plüssállatot. A cicát viszont még az ágyába is beviszi.

A videón egyrészt cicázik, másrészt meg elképesztő, de tényleg a második születésnapjára időzítette, hogy megtanuljon járni. A végén az csak pár lépés, de ezzel a sajátos technikával képes átszelni a lakást, illetve ma már viccelt is velem, hogy elindult felém, de amikor odaért volna, akkor röhögve sarkon fordult, és elindult a másik irányba.

Egyszerűen hihetetlenül büszke vagyok rá, az arckifejezéséből ítélve ő is magára, de persze éppen ideje volt már ennek így a naptári és a biológiai születésnapja között (tavaly októberre prognosztizálták, de Muci nem az a sietős fajta). Egyébként viszont elképesztő, simán megérti, hogy állj fel, és hozd ide a távirányítót, ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nincs tévém, milyen praktikus lenne egy ilyen gyerek hozzá.

Születésnapi programnak strandolást terveztem még egy hónapja, de egyrészt esett, másrészt tizenkét fokban esett, úgyhogy átgondoltam ezt a dolgot, és inkább beraktam a kádba, hogy most addig fürödhet, ameddig akar, és engedtem mindig melegvizet. Lehet, hogy ezt olvasva rideg, kegyetlen szülőnek tűnök, de tényleg meg szoktam unni általában negyedóra alatt, hogy egyesek vizes kacsákkal dobálnak, illetve arcon fröcskölnek, és kegyetlenül röhögnek hozzá. Most viszont a nagy napra való tekintettek kitartottam, de csak másfél óráig bírtam, Muci ellett volna egész nap.

A videón először pár másodpercig büntet (nagyon tudja ezt a pislogásmentes, mostgondolkozzelmicsináltál szigorú tekintetet), amiért nem adom oda neki a fényképezőgépet, hogy a vízbe mártogassa, és utána megdobjon vele. Aztán kénytelen ebből a célból a Nagy Kacsát bevetni (a kicsikkel már korábban megdobált, és még nem adtam vissza neki), utána érzékelteti, hogy most egy kicsit unatkozik azért ott nélkülem, majd elszórakoztatja magát a vízzel.

Ebből a gagyogásából asszem, csak a bíz az, amit értek, az a víz, mutatja a csapot, hogy csináljak vizet. Ja, meg a jellegzetes hangsúlyú be, ami azt jelenti, hogy működtesse (lámpát, vizet, ajtót, akármit, Mucira nagy jövő vár, amikor majd minden hangfelismerős lesz). De rengeteget beszél, és szerintem értelmeseket, mert időnként kihámozok olyanokat belőle, hogy fürdi, meg hűtő, meg a szitáról is kiderült, hogy az séta, satöbbi, illetve a lényeget, hogy ham-ham, tente, hapti-hapti (“egészségedre, anya!”) nagyon tudja, csak a többit nehéz így megérteni, hogy nem tudja kimondani a h, s, l, r betűket, de fogunk mi még a kortárs irodalom pangásáról beszélgetni.

Reklámok

362. fejezet – májusi cserebogár

Agnusnak üzenem, hogy nem kell izgulni, a nő rokon. Mucis bejegyzés következik képpel-videóval-tokkal-vonóhoroggal, meg minden.

Szóval kezdek egyre kevésbé izgulni az esetleges bölcsőde/óvoda miatt, mert a Muci egyszerűen imádja a gyerekeket, különösen, ha hosszúhajú lányok, az unokanővérében is első pillantásra megbízott, és hagyta, hogy babázzanak vele, pedig amúgy utálja, ha fogdossák.

Amúgy meg egy pernahajder, folyamatosan nyüzsög, szétszed, összerak, az egyik pillanatban a hűtőből szedem ki (konkrétan belőle), ahol a lámpával kísérletezik, a másikban virágot ültet (ebben nagyon ügyes egyébként, vágja a koncepciót, csak azt nem értem, miért kell a hagymásokat napjában háromszor-négyszer kiásnia és új helyre telepítenie), mindent szétszerel, amit szét lehet csavarni (ikeás ébresztőóra, stb), a tarhonyakártevőéktől kapott egyszerű, de működő fényképezőgépét be tudja kapcsolni, tud vele fotózni, majd ki tudja kapcsolni, pohárból és üvegből egyaránt iszik (vízmániás, aki nagy örömet akar neki okozni, hozzon neki egy üveg vizet), utána viszont a maradékot kiönti a földre, és belehempereg (lehetőleg közvetlenül azelőtt, hogy a hagymások virágföldjébe is belehemperegne).

És rájött, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné (=nem pakolhatja ki a birkavért a hűtőből), akkor hisztizni kell, amit nagyon módszeresen visz véghez. Először békés, higgadt modorban keres egy megfelelő, tiszta, sima talajfelületet, arra óvatosan lefekszik háttal, majd bömbölni kezd, és csapkodni a talajt. Ez tart körülbelül két és fél percig, ha távozom a helyiségből, akkor rövidebb ideig, utána megfeledkezik róla. Társaságban hálistennek nem csinálja, mert társaságban bűbájoskodni és aranyoskodni kell, hogy senki ne értse, miért mondom erre az angyali gyerekre, hogy hisztis.

Amúgy meg nem csak angyali, de hiperkúl, a napszemüveget például igen korán megtanulta alkalmazni a társkapcsolataiban:

És az is tiszta, hogy aki valóban kemény és ízirájder, az babettán nyuszimotoron is ízirájder:

Egy jamesdean, komolyan, és nem azért mondom, mert én vagyok az anyja.

Evés terén is komoly előrelépések történtek, gyakorlatilag bármit képes elrágni a végtelen számú fogával (asszem, kint van az összes tejfoga, de nyúlkájon a cápa szájába az, akinek két anyja volt), kivéve, amit nem szeret. A Muci, kérsz kekszet? kérdésre akárhonnan előterem pár másodperc alatt, azt mondja, hogy nem (lásd dackorszak, minden kérdésre ezt vágja rá), majd tátja a száját. Kedvence a csokoládé, anyámtól kapott egy szelet csokitortát, azt akkurátusan lapokra szedte, és minden egyes lapról lenyalogatta a csokikrémet.

A járással, azzal úgy van, hogy ha megfeledkezik magáról, akkor tud járni. Ha fogom a kezét, akkor tud járni. Ha egy másik két éves fogja a kezét, akkor is tud járni. Ha a tarkójánál hozzáér a kezem, akkor is tud járni. Ha tarthat valamit a kezében, akkor is tud járni, viszont ha nem fogja senki, és nincs semmi a kezében, akkor szerinte nem tud járni. Azt hiszem, teljesen jogos a feltételezésem, hogy a Muci tud járni, csak még tagadásban van.

A múltkor agnus-szal tomboltak (a maguk visszafogott módján) a természettudományi múzeum mögötti parkban, az idő nagy részében a Muci rohant elöl, és vonszolta maga mögöt az agnusát, aki nélkül ugye nem tud járni. Először találtunk neki egy minividámparkot körhintával, ami ugye minden gyermek álma, ráadásul tök fiús körhinta volt, motorokkal meg harci terepjárókkal.

A Husi meg is vizsgálta szépen, bár némileg lagymatag lelkesedéssel, hogy melyik járművön mit lehet megnyomni, és akkor mit csinál.

A terepjáró kicsit felvillanyozta, mert azon volt sok lámpa (bámpa! bámpa!!! BÁÁÁMPA!), de utána kiderült, hogy az egész csalás, mert nem lehet a bámpákat kapcsolgatni. A következő kép címe egyébként az, hogy ugye, kisfiam, miközben a rakétakilövős katonai terepjáródat vezeted, azért ugye felhúzod a kapucnidat a füledre rendesen, hogy ne fázzon, és konkrétan látom magunkat húsz év múlva ugyanebben a szituációban (olyan lesz a Muci, mint Jayne a Fireflyban. A man walks down the street in that hat, people know he’s not afraid of anything).

Egyébként megnyugtatnék mindenkit, hogy amint eltűntem a közeléből, a Muci lehúzta a cipzárját és levette a kapucnit. Mert ő annyira kemény.

Utána viszont agnussal rohangálva felfedezték a park legnagyszerűbb featúráját, ugyanis megtalálták a kaput. Muci ettől teljesen felpörgött, és vagy egy órán keresztül játszották azt, hogy ki-be mászkálnak a kapun, és csukogatják-nyitogatják (be! ki!), meg néha megállnak autókat nézni. Azért reménykedem, hogy ha megnő, nem portás lesz a Muciból (bár az is egy szép szakma a maga módján), mindenesetre amikor abba kellett hagyni a kapuzást, visított az autóig, ahol már csak fájdalmasan hüppögött párat, majd útközben félpercenként nosztalgikusan még megszólalt, hogy be…be.

Ilyenek voltak: