Válsághelyzet van a mi kis csendes utcánkban, ugyanis a szomszéd megint átépíti a házát, minek következtében második napja fúrnak és kalapálnak szimultán, egyben folyamatosan, reggel kilenctől délután ötig. És ez nem olyan befúrok egy csavart a falba fúrás, hanem falat bontanak vele, egy ablaküvegre tőlem.
Délre én már tök ideg vagyok, mert a gyerek nem tud aludni a fúrástól, én dolgozni nem tudok a fúrástól, ráadásul elkaptam a náthát, fáj a torkom és a fejem, amit fél nap alatt ki tudnék feküdni békében és nyugiban, de nem így, hogy az egyik oldalról fúrnak, a másik oldalról egy álmosságtól üvöltő-nyüsszögő malac üvölt és nyüsszög, a munkával meg nem haladok. Gondolkoztam, hogy átmegyek kiabálni velük, de nem tudom, mit kiabálhatnék nekik, mert a szomszéd telkéről és napközbenről van szó, ráadásul a szomszéd udvariasan szólt előre, de akkor is. A gyerek mondjuk szerintem élvezné, ha átmennénk, szereti az ilyen szerelős dolgokat, meg a sikongatást.
Bíztam egy darabig a gonosz feljelentgetős szomszédnéniben is, hogy kihívja a rendőröket, és addig is csend lesz, de nem tette, és közben eszembe jutott, hogy süket egy kicsit. Mondjuk írhatnék neki egy névtelen levelet, Kedves Gonosz Néni megszólítással, amiben tájékoztatom, hogy a szomszédjában ismeretlen fiatalemberek (azok mindig gyanúsak neki) fúrnak, de aztán még megüti a guta, kijön Horáció, a napszemüvegét letolva megígéri, hogy megtalálja, akinek ez a lelkén szárad, aztán kideríti, hogy én írok indigó színű zselés tollal a fúrás hangkörnyezetében.
Szóval végül megelégedtem annyival, hogy amikor lementünk a postára, megsemmisítőnek szánt pillantást vetettem a munkásokra, mire azok udvariasan rámköszöntek. A pernahajderek. Volt képük.
Na mindegy, szóval haldoklás van, bár tegnap kaptam már húslevest a gyógyuláshoz, de megnehezíti a dolgot, hogy a Muci kizárólag a hasamon keresztbefekve és a telefonomat nyomogatva nem beteg és árva. Ha leteszem a földre, akkor megáll az ágy mellett, és szívettépő tekintettel előadja a teljes repertoárját: tapsol, a feje fölé emelve rázza a kezét, elénekli, hogy in-ta, in-ta, elbújik a textilpelus mögé, de utána meglesz, meg ami még eszébe jut. Közben egyre jobban lefelé görbül a szája, ha nem vagyok hajlandó felvenni, pedig ő milyen rendesen dolgozik nekem. Mindezek előtt ellentmondást nem tűrően kikapcsolja a fűthető lepedőmet, ez valamiért a mániája. Ha felveszem, akkor ide-oda mászkál és hempereg rajtam.
Továbbá tanítom kifújni az orrát, Muci lelkesen utánoz is, egyelőre ott tartunk, hogy ha zsebkendőt kap a kezébe, hatalamasat fúj bele a szájával, majd széttépi darabokra (ez utóbbit nem én mutattam neki). Már az orrszívót is ismeri, ha meglátja, fogja a megfelelő végét, az orrához teszi, és szipog (ha az én kezembe látja meg, üvölt).
És a legaranyosabb az volt ma, hogy éppen egy szemöldökcsipesszel szerelt egy ilyen babalegódarabot, amikor észrevettem, hogy idő van, tisztába kell tenni, meg enni adni neki, és tájékoztattam, hogy Mucikám, most megyünk pelenkázni (igyekszem mondani neki, hogy mit fogunk csinálni, erre a tevékenységre a pelenka a kulcsszó). A Muci szigorúan rám nézett. majd lesújtó hangon közölte velem, hogy penga nem-nem, és folytatta a szerelést (szabadfordításban: anyám, ne molesztálj már ilyen jelentéktelen hülyeségekkel, mint a pelenka, amikor a térhajtóművet kell megjavítanom).
Szóval minden rendben, csak a fúrást hagyhatnák már, meg gyógyuljak meg (és egy intelligens, művelt, jóképű milliomos imádó sem ártana, ha már itt tartunk).
Juj, a szomszéd lakásszétverésénél kevés kibírhatatlanabb dolog van! Én néha zenével próbálkozom túlharsogni és túlélni az ilyet…
De van annál ezerszer bosszantóbb… mikor a drágalátos szomszéd bejelenti hogy este kicsi vacsit tart és éjfélkor még mindig csak azt hallani hogy jönnek fel a vendégek, üvölt a tuc-tuc és amikor át merészel az ember kopogni, akkor még vissza is kopognak! Na, ez milyen? 🙂
Amúgy jobbulást!
Lucia: jobbulást neked! : )
(Még mindig imádom a stílusod, ismét jókat rötyögtem a beírásodon.)
Gyógyuljatok meg hamar!
és lécci egyszer csak tényleg egyszer ,csinálj már nekünk egy nem-nem Muci videót!
cserébe kerítünk neked egy jóképűinteligensműveltmilliomost:):)
Dorcsi: a paparazzi-videó abba az akadályba ütközik, hogy ha a Muci meglátja a kamerát, azt egyáltalán nem tudja nem-nem helyzetként értékelni, az inkább húú-húú. de majd próbálkozom.
és azért pontosítanám a vágyaimat, mert egyrészt rájöttem, hogy a milliomosság ma már nem jelent semmit, én is milliomos vagyok, ha úgy vesszük, másrészt meg úgy igazából annyira sok pénzre nincs is szükségem, meg nem is bírnám, ha nagyon eltartanának, viszont azért legyen valami jövedelme az illetőnek, ne nekem kelljen eltartanom, de az egy jóképű intelligensnek szokott lenni, szóval húzzuk ki a milliomost, és írjuk be helyette, hogy legyen humorérzéke, és tolerálja a mások gyerekét is. á, húzzuk ki ezt a “mások gyerekét”, tolerálja a Mucit. (Csak azért részletezem ennyire, hátha a Mikulás is olvassa a blogomat, szokta).
ja, és legyen hűséges fajta, ezt mindig kifelejtem, biztos ez a baj (szívtipró típus, de hűséges, flörtölni mondjuk visszafogottan flörtölhet, de csak azért, hogy büszke lehessek rá, hogy mégis én kellek neki, meg hogy milyen szilárd jellem).
meg mondjuk a jóképű sem egyértelmű így, mert nehogy olyan legyen, mint ezek a fiúmodellek, meg az amerikai férfiideál, hanem az én fogalmaim szerint jóképű, ami elég nehezen definiálható, mert legutóbb ugye a szőke-kékszemű agyonvert nemnáci német tiszt tetszett az Inglorious Basterdsből, de David Boreanazt sem rúgnám ki az ágyamból, amikor éppen gonosz Angelt játszik, ugyanakkor sima jólelkű, felhős homlokú vámpírként annyira nem jön be (bár biztos jobb apa lenne belőle, mint amikor gonosz vámpír, szóval őt inkább hagyjuk). az lesz a legegyszerűbb, kedves Mikulás, hogy ha kétségek merülnek fel benned, akkor írsz az ismert címemre, előre is köszönöm (nagyon jó voltam idén, kivéve, amikor a gy.a.-nak vulgárisnak tekinthető szavakat mondtam az arcába, de azok az adott kontextusban stilisztikailag helyénvalóak voltak).
Ez jó módszer, megerősíthetem, én is a blogom közbeiktatásával találtam új apukát az egyéves-forma gyerekemnek, magamnak pedig kiváló férjet, úgyhogy hajrá.
Ami meg a napközbeni fúrást-faragást illeti, eleinte odamentem a szakikhoz gyerekkel a karomon édibédi arccal, és közöltem, hogy ez az egész engem nem zavar, de laknak a házban anyatigrisek is, akik mindjárt jönnek, és elharapják a torkukat, vállalják-e. Aztán végül kikönyörögtem, hogy déltől kettőig csönd legyen, igaz, háromig aludna a gyerek normálisan, de készek vagyunk a kompromisszumra. Most ez az alap, a jelzett időben a tacskók se mernek csaholni mifelénk, csönd van és béke.
Hosszú voltam, bocs.
Jó ,akkor legyen minden a kívánságod szerint:)
“De van annál ezerszer bosszantóbb… mikor a drágalátos szomszéd bejelenti hogy este kicsi vacsit tart és éjfélkor még mindig csak azt hallani hogy jönnek fel a vendégek, üvölt a tuc-tuc és amikor át merészel az ember kopogni, akkor még vissza is kopognak! Na, ez milyen? :)”
nem tudom, üti azt, amikor a felső szomszéd bejelentés nélkül tart “kicsi vacsit”, hajnali kettőig hangzavar, reggelre meg óriási hányás virít a járólapon, ami – mit ad isten – pont a szomszéd erkélye alatt van? 🙂
LOL, a kritériumokról annyit, hogy baráti körben híres-hírhedt volt az Ötös Követelményrendszerem, miszerint: a pasi legyen “jóképű, okos, gazdag, normális, egyedülálló” – na, idővel ebből lett a “helyes, értelmes, legyen egzisztenciája, ne legyen pszichopata, egyedülálló” :)) Hozzáteszem, ez így még mindig magas lécnek tűnik, és gondolkodom rajta, hogy 1-et elengedek belőle, de már igazán nem tudnám, melyiket 😦
Encsi: az elsöt.
V.: Nem azt mondtam, hogy Brad Pittet kérem az Inglorius B.-ből, vagy James Marsterst ha már a vámpíroknál tartunk :)) De nyilván kell, hogy az életed esetleges párja már a külsejével vonzzon valamelyest… bár ahogy Lucia is írta fentebb, ez nehezen definiálható.
Mire nem jók a blogok.
Bár én nem mindig tartom be, de határozottan azt mondom, olvasóval nem szabad járni. 🙂
Encsi: ha már szóbakerült, szerintem James Marsters pont az a nem klasszikusan jóképű, ugyanakkor nem kicsit szexi pasas (mondjuk ha fájó szívvel is, de lemondok róla a javadra, nekem egy kicsit kisfiús (- mondta érettsége teljes tudatában lucia, aki meglehetősen sok időt töltött el azon gondolkozva, hogy a tini-vámpírsorozat melyik szereplőjével járjon)).
Viv: hát ezt nem látom elkerülhetőnek, most blogoljak majd az illető háta mögött? és ha valaki megint ráköszön a gyerekre, hogy szia, Zorcsi, mint ma a tescóban, akkor mit mondok? 🙂 vagy ha a romantikus kapcsolat megkezdése után válik olvasóvá, akkor szabad?
Most éppen semmire sem tudom a választ. Nem véletlen nem írok. 🙂
Lucia: hát éppenséggel a jóképű slash helyest átírhatom “őrülten szexi”-re, de akkor azt hiszem még definiálhatatlanabbnak és kirekesztőbbnek fog tűnni ez a kitétel 🙂
Érettségünk tudatáról annyit, hogy ezek igenis fontos kérdések, _mi_ legalább tudjuk, kik az igazi kickass vámpírok, a pussy diet coke verziók helyett (tudodmiregondolok…) ;))
Encsi, ki nem mondd a T betűs szót, mert megidézed a sötétség seregeit!
🙂
Hát de nem is mondtam ki 🙂 másik T betűset mondtam helyette… 😉
lehet, hogy tul egyszeru, de olyat is lehet, h megkered ne olvassa [vagy hagyja ki a “pasim” cimkekkel ellatott bejegyzeseket]
Kedves Lucia!
Manóimmal megkezdtük a kívánt férfialany legyártását, de hogy hivatalos legyen a dolog majd dobj egy megrendelő-mailt az ismert ládámba, kérlek.
Szeretjük Zorcsit nagyon, Neked jobbulást Kívánunk!
Szerető öleléssel:
Télapó
Ui.: vegyél egy naaaagyobb csizmát, hogy beférjen az ajándék majd 🙂
Kedves Télapó! Ha már gyártod a megjelölt férfialanyt, akkor tedd már be a másolóba,(nem miattam,én már 34 éve gyűrök egy hasonlót), de úgy látom-hallom-olvasom,elkelnének apróhirdetés útján . A projekt k. télapó nyereséges nem lesz! Drága Lucia jól vagytok már?
Milyen férfira vágyom – Az eredeti lista:
1. Jóképű
2. Elbűvölő
3. Anyagilag sikeres
4. Figyelmes hallgatóság
5. Szellemes
6. Jó kondícióban van
7. Stílusosan öltözik
8. Értékeli a minőségi dolgokat
9. Tele van kellemes meglepetéssel
10. Fantáziadús, romantikus szerető
Milyen férfira vágyom – Átdolgozott lista (32 évesen)
1. Kellemes kinézetű (előnyben azok, akiknek van haja)
2. Kinyitja a kocsi ajtaját, kihúzza a széket
3. Van elég pénze egy kellemes vacsorára
4. Többet hallgat, mint amennyit beszél
5. Nevet a vicceimen
6. Gond nélkül haza tudja cipelni a szatyrokat a közértből
7. Van legalább egy nyakkendője
8. Értékeli a jó házi kosztot
9. Nem feledkezik meg a születésnapokról és az évfordulókról
1 0. Legalább hetente egyszer romantikus hangulatba kerül
Milyen férfira vágyom – Átdolgozott lista (42 évesen)
1. Nem túl csúnya (kopasz fej rendben)
2. Nem indul el, mielőtt még kiszállnék a kocsiból
3. Van állandó munkája – időnként felvág azzal, hogy étterembe visz
4. Bólogat, miközben beszélek hozzá
5. Többnyire emlékszik a viccek poénjára
6. Elég jó karban van ahhoz, hogy átrendezze a bútorokat
7. Olyan inget visel, amiből nem lóg ki a hasa
8. Tudja, hogy nem veszünk olyan pezsgőt, aminek csavaros kupakja van
9. Nem felejti el lehajtani a WC ülőkét
10. Hétvégén általában megborotválkozik
Milyen férfira vágyom – Átdolgozott lista (52 évesen)
1. Vágja az orr- és fülszőrzetét
2. Nyilvános helyen nem böfög és nem vakarózik
3. Nem kér túl gyakran kölcsön
4. Nem bóbiskol el, miközben mondom a magamét
5. Nem meséli el túl sokszor ugyanazt a viccet
6. Elég jó karban van ahhoz, hogy hétvégenként felkeljen a kanapéról
7. Általában két egyforma zoknit és tiszta gatyát visel.
8. Értékel egy jó vacsorát a TV előtt
9. Időnként beugrik neki a nevem
10. Van úgy, hogy hétvégén megborotválkozik
Milyen férfira vágyom – Átdolgozott lista (62 évesen)
1. Nem ijednek meg tőle a kisgyerekek
2. Emlékszik, hogy hol van a fürdőszoba
3. Nem kell túl sok pénz a fenntartásához
4. Alvás közben csak mérsékelten horkol
5. Tudja, min nevet
6. Elég jó karban van ahhoz, hogy egyedül felálljon
7. Általában felvesz valami ruhát
8. Szereti a puha ételeket
9. Emlékszik rá, hol hagyta a fogsorát
10. Tudja, hogy hétvége van
Milyen férfira vágyom – Átdolgozott lista (72 évesen)
1. Lélegzik
2. Beletalál a WC-be
Bocs,ha már ismertétek,de ez most nagyon ide illett:)