Muci életében először beteg lett.
Az úgy kezdődött, hogy szobat reggel, amikor vitte el az apja, tüsszentett egy taknyosat, és már ez is fura volt. Utána este (vagyis vasárnap hajnalban) fél kettőkor írt az apja, hogy a Muci nem alszik, sírdogál (pedig általában nyolckor letesszük, és reggelig a hangját sem hallani). Másnap reggel megjöttek, a gyerekből dőlt a takony, elsírta magát arra is, ha azt mondták neki, hogy szia, és bár láza nem volt, de férfiasan viselte a náthát, vagyis folyamatosan nyüsszögött, és csak a nyakamba csimpaszkodva volt hajlandó ellenni (de szerencsére azért ő nem értelmezte úgy, hogy azért rossz most neki, mert probléma van a kapcsolatunkkal, és nem rohant el, hogy megcsaljon egy másik anyukával, szóval van még remény, hogy ember lesz belőle). Én folyamatosan ölelgettem (aki pelenkázott már egy nyakában lógó gyereket, az átérzi a helyzetemet), megetettem meleg húslevessel meg mittudomén, aztán estére úgy döntöttem, hogy szerezni kell neki egy hősugárzót, és lőn. Kaja után lefeküdt a melegbe, pár órával később benéztem hozzá etetni, addigra a takony teljesen eltűnt, Muci gőgicsélt és nevetgélt, majd engedelmesen visszabújt az ágyába, és reggelig hangja se volt.
Igazából nem kicsit könnyebbültem meg, bár tudom, hogy egy nátha nem a világ vége, de ennyire nem szokott elesett lenni a Muci, szóval olyanokra gyanakodtam, hogy (1) megtámadta valami autoimmun betegség, és a nátha csak tünet, (2) mivel a hasa is ment, biztos evett valami mérgezőt, (3) H1N1-e van, és a tüdejére ment, vagy lehet, hogy csak sima tüdőgyulladása, de bármikor végezhet vele a láz (ami bármikor megjelenhet), (4) ez mindig, minden tünettől függetlenül parám, hogy lenyelt egy gombostűs vagy üvegszilánkot vagy akármi, és perforálódni fog a bélrendszere. De már jól van, néha ugyan még taknyozik, de olyankor odajön, és beletörli az orrát a nadrágomba (már rendszeresítettem egy magamnál hordott textilpelust), majd elégedetten tovaszáguld dolgára, de ez a tüdőgyulladáshoz képest egész derűs életkép.
kicsi malac 
Üdv a paraanyák klubjában:)
és ilyenkor még annak is örül az ember ha a gyerek rosszalkodik,mert akkor már gyógyul…
Jobbulást a beteg Donnak.
Ezek a kis oldalvágások, a kiadagolt bosszú:-))
Örülök hogy jobban van a Muci, pár hónapja már nyomon követem az életét. Az aggódásod ismerős, én Gergőmért rengeteget aggódtam már a pocakos létekor is.
Na igen, a szurkálódás mindig megszínesíti a dolgokat 🙂
A Muci talpig taknyosan is PASIBÓL VAN!!!
Édes-kedves (harmincéves) emlékeket idéztél föl a nyakábanlógópelenkázós élethelyzettel…
Hiába no! Az élet szép! :o)))
(Asszem minden anyuka összesz@rja magát a gyerek első tüsszentésére.. főleg ilyen H1N1-es vészkorszakban! Vagy az nem is jár tüsszögéssel? Mittomén!)
Mucifülűnek nagyon gyors gyógyulást!!!
Jól érzem, hogy volt némi konfrontálódás is a gyermek apjával mindeközben? 😛
Mennyire bírod a vele való találkozást? MErt ugyan írtad, hogy te vagy az a lány, aki már nem szereted többé, de azért ezek csak szavak, még ha akarjuk is, hogy igaz legyen.
VAgy ha igaz is, a tények attól még fájnak..:(
…sokat néz doktoros sorozatokat…?
Eszter: nem volt konfrontálódás, csak a gyerekről szoktunk beszélni, de nem tudom elkerülni, hogy időnként az elmúlt négy évből eszembe jussanak dolgok, és bármi is jut eszembe, az felnyomja bennem az ideget (ha olyasmi, amit szépnek hittem, akkor azért, mert az mind hazugság volt a háttérben futó programok miatt, ha meg olyasmi, ami rossz volt, akkor azért), szóval simán fel tud bosszantani úgy is, hogy nincs itt 🙂
beszélni meg soha semmiről nem lesz hajlandó, ő olyan hit’n’run típus, látszik rajta az akut rettegés, amikor attól tart, hogy valami kényes témát hozok mindjárt szóba, néha szórakozom ezzel, de nem túl gyakran, annyit nem ér 🙂 viszont hadd adjam már ki itt vagy akárhol magamból, ami feszít, attól megkönnyebbülök, és jó ideig nem gondolok rá többet.
ömm…én az ovitól haltam meg mindig, mármint vasárnap este 39fokos lázat produkáltam 🙂 ha gyakran előfordul majd a dolog ha apával van, akkor a távolléted ellen tiltakozik ilyen kis körmönfont módon 😀
de örülök hogy ilyne gyorsan jól lett 🙂
az itt megejtett kis oldalvágások bőséggel belül vannak a végtelen felnőttség, nagyvonalúság és elegancia keretein.
1. Mucinak sok-sok gyógyulást!
2. ok hogy nehéz nyakban lógó gyereket pelenkázni, de hogy eteted meleg húslevessel?
3. szurkálódjál persze bármikor az jót tesz, eltekintve attól hogy ez a te blogod és azt írsz amit akarsz
4. ezek szerint a éhes volt takarított, ha náthás… ?
Értem.. a kényes téma előhozásának rettenetében tartani a kommunikációkerülő emberkéket pedig jó szórakozás tud lenni valóban.. 🙂
És hát igazad van, borzasztó frusztráló, mikor valamit nem és nem lehet megbeszélni, és így lezárni sem (nekem legalábbis ez valahogy alapfeltétele a dolgoknak).
A Muci egészsége iránt érzett aggodalmaid pedig legalább olyan jogosok, mint amikor én attól félek, hogy kilyukad a tüdeje/ perforál a bele/ tüdőgyulladása van/ vakbélgyulladása van/ tökmindegy mi baja van, de majd megint elzárják előlem, illetőleg vigyék már, hát nem látják, hogy meg kell menteni az életét..:P
No ilyesmik, és akkor még csak sír, meg taknyos.. 😀
Donnak jobbulást, Neked kevesebb ideget. A gyerekek roppant hamar tudnak a gyógyulás útjára lépni. Egyszer a nagyobbik és én, beleestünk egy lázas, hányós valamibe, míg én napokig nem tudtam az ágyból kikelni, ő egy nap fekvés után, a másodikon már rajtam ugrált……:)))
Don tájékoztatott, hogy Veled akar mindig maradni,Téged fog feleségül venni, mert Te vagy a TÖKÉLETES NŐ.Te még a gombostűt is ki tudod venni legyen az bárhol!Annyira csak szeretni lehet Titeket,naponta olvasom a történéseket.Szűk családi körben azt totóztuk, hogy hány éves vagy drága Lucia ? Szép aggódós boldog napokat Nektek.
Judit: kösz, 31 vagyok amúgy 🙂
Ami ilyenkor még nagyon hasznos, takony lazítására, elmúlasztására, szóval taknyosság közben és után, pláne elalvás előtt, hogy éjjel ne gyűljön fel, meg reggel, hogy jól kijöjjön, az a sósvizes orrspray (Stérimar). Már ha elviseli az orrbanturkászást (ez annyira nem vészes, mint a cseppentősök).
Berga: a sósvizet szoktam csinálni (házilag), ha beszárad az orra, nem tudtam, hogy van gyári is, majd lehet, hogy megnézem. de ez most az az átlátszó, vízszerű takony volt, és folyamatosan folyt a gyerekből, orrszívóztam ugyan párszor (nem szereti, de ebben nincs demokrácia), öt perccel később ugyanúgy folyt, és nem akartam nagyon gyakran csinálni, hogy ne irritáljam agyon a nyálkahártyáját. de hálistennek már sokkal jobb.
Annyira jóót röhögtem azon, hogy férfiasan viseli a náthát :-)))))))))) mert tényleg ilyenek a teremtés koronái 😀
Jobbulást a Donnak, ha vízszerű taknya van és folyik, azt nem kell szívni, még stérimarozni se nagyon, ha bezöldül-sárgul a cucc, akkor érdemes belefogni nagyobb üregpuceválási hadműveletekbe, de max napi 3-4 szer, annál több már kontraproduktív.
Én is 31 éves vagyok amúgy 🙂
Parázásról meg le lehet ám jönni, majd meglátod, teljesen ugyan nem, de lassan elmúlik, amikor Pömpöllér 6 hónaposan először taknyos lett, sírtam az aggódástl, mert nem kapott levegőt, nem tudott szopni, ordított, én meg sírtam, hogy éhen fog halni. :-))) Ha ma is sírnék, amikor valamelyik gyerekem taknyos, a párom fizetése elmenne papírzsebkendőre simán:-)))))))
Kitartás!
Igen, a sterimar tök jó tényleg az ilyen fuldoklós-szörcsögős-beszáradós-torokban összegyűlős cuccra, és (nálunk) a sós víznél azért jobb, mert könnyebb célba juttatni a célszerszámmal..:P
Izéizéizé….
Én vagy figyelmetlenül olvasok, vagy túl új vagyok itt, de miért nem fűt Lucia?
Freemam: fűtök én, de a gyerekszobában általában 4-5 fokkal kevesebb van, mint a lakás többi részén, főleg, hogy nyitott ajtónál nem tud aludni. így a legegyszerűbb kompenzálni a különbséget, hogy van neki saját hősugárzója.
Sinupret gyógynövénykivonat. Német cucc, csecsemőkortól adható, embertelen keserű, bár nálunk a kicsi üvegből is meginná, én meg rá se bírok gondolni. Van tablettában is, de szerintem az nem olyan jó, és mint tudjuk, a gyógyszer akkor hat igazán, ha rosszízű.(ld. még Mary Poppins)