Hoppá, én még lógok egy havi összesítővel.
Fizikai paraméterek: súlya 8,2 kg (kicsit aggódom, hogy ennyire
nem hízik, de azzal vigasztalom magam, hogy Timur korrigáltan is
idősebb, és mégis szinte pontosan egy súlyban szoktak lenni, meg amúgy
is figyelmeztettek, hogy a korababák soha nem lesznek annyira
hurkagyurkák), a hossza franctudja, 73-nak mértük tegnap, de behúzta a
nyakát.
Fogak: ebben a hónapban megháromszorozta a fogai számát (nem
szeretnék extrapolálni), kijött az összes felső 1-2-es. Mintha a felső
hármasok is kezdenének dudorodni, de az még a jövő zenéje. Harapja a
dolgokat, mint egy terminátorcápa, tegnap például jött utánam, és
mindig váratlanul megrágcsálta a nagylábujjam, ilyet utoljára a macskám
csinált. Szerencsére máshol nem harap, és ha feljajdulok, abbahagyja.
Evés: etetőszékben, mint a felnőtt babák! Legalábbis a kanalas
dolgok ott mennek, a tápszer még mindig hanyatt, de legalább már
egyedül. Újabban nem ledobálja az evőeszközeit, ha csak úgy berakom a
székbe lazulni, hanem evőset játszik, vagyis megkocogtatja a kanalábal
a tányérját, majd a szájába veszi a kanalat, és ezt ismételgeti. Akkor
is tudja csinálni, ha van is a tálkában valami, csak egyelőre még nem
jött rá, hogy a kanállal lapátolni kel, úgyhogy egy csomó minden
lecsöpög róla útközben. De nem baj, így is cuki.
Az adagja reggel 4 dl tápszer, ebédre 1-1,5 dl szilárdabb dolog +
amennyi tápszert még kér, uzsonna mint ebéd, vacsora olyan 3-4 dl
tápszer. A védőnő nyomja, hogy ebédre főzelék, uzsonnára gyümölcs, de
ennek nem sok értelmét látom, mi se így eszünk, és az emésztésnek is
jobb, ha nem keveredik sokféle egy napon belül. Szóval ha éppen sok
friss kaja van, akkor ugyanazt kapja ebédre-uzsonnára (eddig még nem
tiltakozott), amúgy meg általában felváltva van húsos-zöldséges és
gyümölcsös-tésztás nap. A hónap favorizált újdonságai a paradicsomos
tészta és a gyümölcsjoghurt.
Alvás: mint eddig, éjszaka 12 óra, nappal két evés között 1-2 óra, ebből a délelőtti 2 a fix.
Beszéd: mondja a mama, baba dolgokat, bár
szerintem még fogalma sincs, hogy ezek mit jelentenek (valószínűleg nem
véletlen, hogy minden nyelven kb. a mama a mama, és a baba a baba, úgy
tűnik, majdnem minden gyerek ezeket mondja először). Van még ugye a nem, a hamm (ezek eddig is), ésvan egy új saját szava, a galigali. Ezt nagyon sokszor ismételgeti, és akkor a legaranyosabb, amikor valami szép dolgot meglát, és áhítattal suttogja, hogy "galigaligaliga!".
Finommozgás: kapott gyerekgitárt, pengeti szépen, akár
húronként, és továbbra is imádom, hogy olyan finoman bánik a dolgokkal.
Nemisbékáék hoztak neki ilyen cuki átlátszó gömböket még ősszel, a
méretük a tenisz- és a pingponglabda között van, és ilyen mandula alakú
állatképes színes műanyag lapot tartalmaznak, ami majdnem végigér
keresztben a gömbben, és ha mozog a gömb, akkor pörög a saját tengelye
körül. Na, ezt a cuccot a várakozásaimmal ellentétben nem gurigatja,
hanem az egyik kezében fogja, a másikkal pöcögteti, hogy táncoljon a
nyuszi (meg a malac, meg a minden). Illetve időnként természetesen
megpróbálja a szájába tömni, sikertelenül.
Nagymozgás: rövidre fogva, kutyázik, de el csak akkor indul
négykézláb, ha megfeledkezik magáról, és valamit nagyon szeretne
elérni. Amúgy bármibe kapaszkodva állásba húzza magát, de kicsit sem
lépeget úgy. Sokat játszik térdelve. Karral felhúzza magát, de a
támaszkodóizma sokkal gyengébb, nem is szeret támaszkodni, valószínűleg
ezért nem mászik még. Cipőben időnként bal lábbal is tolja magát.
Minden egyéb: most júniusban volt először nagyobb gyerektársaságban,
most hagytam először ott a nagymamájánál, és most volt először
szülinapja (ráadásul egyszerre mindjárt három). Amúgy továbbra is
derűs, békés, de nagy mozgásigényű játékbaba, felfedező típusú, de nem
tör-zúz. Igazából nem is értem, mivel érdemeltem ki ezt a gyereket,
biztos nagyon jó lehettem az előző életemben (vagy kell lennem a
következőben).
kicsi malac 
Vicces, az én unokahúgom a galigaligát egyértelműen a vízre, mégpedig a hideg vízre használta 🙂 (A meleg vízre a kezét fújkodta 🙂 )
Én eddig csendesen szurkoltam nektek, de el vagyok ragadtatva Tőled és a Babádtól! Gratulálok hozzá és sok-sok boldogságot Nektek. Hidd el, megérdemlitek!
Ezt egyszerűen muszáj leirnom.A cikk egy baba magazinból való, azért vettem meg, mert vártam, hogy valami érdemlegeset is irjanak rólunk.Hiba volt.Idézem:Mitől lesz a koraszülés?Már a gyermek- és serdülőkortól helyes életmódban és megfelelően egészségtudatosan kell élnünk ahhoz, hogy egyszer majd minden bizonnyal egészséges kisbabánk szülessen, és mi is boldogan élhessük meg a szülői örömöket. A születendő baba egészségét ugyanis nagyon kedvezőtlenül befolyásolhatja a mama vagy a papa dohányzása, alkohol, gyógyszer-vagy drogfogyasztása.A hiányos táplálkozás, a rossz szociális helyzet vagy a gondatlan általános és nemi higiéné szintén koraszülés, vagy kis súlyú újszülött születésének forrása.”Kész vagyok……
zsófianyu, ne várd, hogy bármi normálisat fognak ebben a témában prezentálni… a Nők Lapjában hetek óta témáznak a koraszülötteken, nagyjából arra terelve, hogy minden koraszülött beteg is lesz, meg sérült, meg szerencsétlenek lesznek a családok, hogy sérült gyereket nevelő család véletlenül sem érezhet boldogságot, és egyáltalán, ki kéne kapcsolni az inkubátorokat egy határ alatt. De hogy mi a határ, azt senki nem mondja meg… Tényleg ignorálni kell ezeket, nem szabad baba-mama-női magazinokat olvasni, és kész. 🙂
Erről a bejegyzésről eszembe jutott régvolt gyerekkorom. 🙂 Én a cumit hívtam galigalinak, bár szegény anyámék elég sokára jöttek rá… Csak mikor már sikítva követeltem tőlük. A Don szép, okos, eredményes vadász amúgy meg 🙂
Zsófianyu, Südve:
1. ha jól emlékszem, M. is írt már erről, de akikkel én a kórházban a PIC-en találkoztam, azoknak a 90%-a _biztosan_ nem azért szült kora, mert bármi elemi dolgot rosszul csinált (a dohányzó kismamák gyerekeit biztos egy másik PIC-be rakják:))
2. régebben úgy voltam vele, hogy ha fogyatékos magzatom lenne, nem tartanám meg, de amikor megszületett a Muci, akkor azt mondtam, mindegy, csak maradjon életben. oké, mások előtt büszkélkedni a klasszikus értelemben egy fogyatékos gyerekkel annyira nem lehet (szerintem egyébként semmi baj nincs azzal, ha valaki büszke arra, milyen szépen fejlődik az egészséges gyereke), de az anya-gyerek kapcsolatnak ez amúgy is csak egy pici része. és ha valaki önmagáért szereti a gyerekét, akkor majdnem tökmindegy, milyen baja van, akkor is szeretni fogja és örül neki (mint ahogy a kedvenc háziállatot is nagyon lehet szeretni, és ezzel nem akarom a fogyatékos gyerekeket ledegradálni a háziállatok szintjére, csak azt mondom, hogy a szeretet nem attól függ, hogy mennyire intelligens vagy ügyes az alanya).
ugyanakkor persze egy súlyosan szellemi fogyatékos, egyben vak és aszociális gyerek biztos nagy terhet ró a családra, de a koraszülöttek icike-picike része lesz ennyie súlyos eset, ahogy nézem.
Cukimuci! :-))
És most jóóól élvezd ki, amíg nem jár a gyermeked…:-))nővérem kislánya nagyjából ebben a korban (1. életévének betöltését követően) kapott egy intenzív, kéthetes Dévény-terápiát (minden nal 45perc-1 óra), és a kis tündér, aki addig csak dzsungelharcosan közlekedett, kúszott, egy hónap múlva kicsit bizonytalan léptekkel ugyan, de szaladt. Azóta meg megy ,mint a mérgezett egér…
Amúgy a Kétcopfú is végtelenül békés, türelmes kis angyal (volt), szerintem ez a koraszülöttek sajátja (ő “csak” 4 napig volt lélegeztetőn, és négy hétig a koraszülött osztályon), hiszen megküzdöttek azért, hogy itt lehessenek…
Úgy tűnik jelent ez valamit babanyelven, mert amikor én voltam csecsemő, akkor az volt a szavajárásom, hogy “gajgajgajgajgaj”. Asszem ez más nyelvjárás, de lehet hogy ugyanazt jelenti. 😀
Nem érdemre osztogatják… 🙂 Valószínűleg magad is egy nyugis, békés, nem ideggörcs anya vagy, aki a dolgokat a maga ésszerű természetességében kezeli,( vagy legalábbis kifelé ezt mutatja:) így a gyerek ezt látja maga előtt követendő példának. Ha te egy hisztis, csapkodó, kiabáló üvöltöző egyed lennél, akkor Don is máshogy viselkedne. Legalábbis azt hiszem.
Kettő koraszülött ismerősöm van, mindketten a hetvenes években jöttek a világra, a 28. és a 30. héten. A “korábban” született srác hangszeres művész, egy kis diagnosztizálatlan diszlexián kívül semmi baja, kb. 120 kg, a másik szemüveget visel, 50 kg lehet és hangszerépítő mester. És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy minden koraszülöttnek köze lesz a zenéhez 🙂
én is korábban születtem, igaz “csak” 2 hónappal. tápszeres is voltam, mert Anyunak volt egy gyulladás a mellében, ami miatt meg kellett műteni. Azt hiszem, a Mindentudás Egyetemének volt egy adása, ami a koraszülött-témával foglalkozott. Nagyjából annyira emlékszem róla, hogy azok a felnőttek, akik idő előtt születtek, “mind” cukorbetegek lesznek, akiknek pocsék a szemük, és ha tápszeresek voltak, még el is híznak, ami ugye megint cukorbetegség, trallala. Juj de sírtam én akkor… Nem találtam meg az előadás szövegét, pedig megmutattam volna.
Muci viszont tündér és ügyes és okos, és aki mást mond, az buta.
Nem akarok kovetelozonek tunni meg minden, de mar tok reg volt kep. Jobban kene torodnod velunk, mucifuggokkel.
Gitarozas tok cool. Cuki lehet nagyon. 🙂
(Felso harmasok a legvegen jonnek ki. Eloszor metszok, aztan ragok, es csak legutoljara a szemfogak. Egyebkent az a leggazosabb. Ha addig nem is volt semmi tunete a fogzasnak, legalabb egy kis nyugosseg lesz. Fene se erti, miert pont az viseli meg oket.)
A fizikai paramétereknél szerintem a hossza egyik fele lemaradt 🙂
És igen, képet én is igényelnék, főleg a ruháscipős poszt kapcsán, cipős Mucit akarunk! 🙂 És kalózos Mucit is! És csíkos Mucit is! :)))
bocsi, lucia, megint segítséget kérnék a köztől: adjatok légyszi tippet, hol tudok beszerezni babajáték-xilofonhoz ütőt, de csak azt, mert a hangszer maga túlélt minden költözést az elmúlt 30 évben, de az eredeti ütők mostanra felszívódtak…köszönöm a közvetítést!
gitározós mucit is nyilván!
még mielőtt félreértésekre adnék okot, a gyermek nem a klasszikus pózban gitározik, hanem a földön könyököl, előtte hever a gitár, az egyik kezével fogja, a másikkal meg a kopirájtos egyujjas techinkájával pengeti a húrokat 🙂