301. fejezet – csupa jó dolog

Én nem tudom, mi van a gyerekkel, de a legutóbbi dévény óta nem bírok vele (jó értelemben). Folyamatosan megy és csinálja a dolgokat, és nem abban a könnyed nyári szellő tempóban, mint eddig, hanem ma reggel például odarobogott a hűtőhöz, kinyitotta, kibontotta a benne lévő gombás sertést, és már tömte volna a gombát az arcocskájába, mire kettőt pislogtam (és ez ráadásul reggeli után volt, bár lehet, hogy komolyan kellett volna vennem, amikor a kérdésemre, miszerint elég volt-e a tápszer, rávágta, hogy nem, de hát mostanában minden kérdésre azt feleli, hogy nem, az a biztos). Ez három napja még úgy nézett volna ki, hogy szép lassan meg-megállva megközelíti a hűtőt, elbabrál a kinyitásával, áhítatosan nyitogatja-csukogatja egy darabig, majd elkezdi feltérképezni, mi van benne. Ezalatt én elmosogatok, felporszívózok, és még pont időben elkapom, mire megtalálja a gombát.

És ugyanez van a szellemi fejlődésével, vagy minek nevezzem. Tegnap unatkozott egy kicsit, úgyhogy felszedtem magam mellé az ágyra, és megmutattam neki a notebookon, hogy ott a baba (a saját fotóival). Egy idő után a Muci ugyanúgy elkezdett mutogatni a képekre, hogy ba! baba!, és amikor átváltottam a böngészőre, akkor felháborodottan rácsapott a billentyűzetre, hogy "baba!". Nekem ez nagyon furcsa, hogy előbb-utóbb ebből a kiscicaféléből egy olyan gyerek lesz, akivel beszélgethetek, meg minden (még ha csak arról is, hogy baba).

Dévényen is alakított egyet, magától felállt négykézlábra, majd megtámaszkodott a zsámolyban, és felállt teljesen. Utána meg az irányított mászás közben egyáltalán nem sírt, mint eddig, hanem röhigcsélt (de magától még nem megy neki, legfeljebb 1-2 lépés). Utána meg kapott ún. szörfruhát, amit először (pár hónapja) nagy döbbenettel fedeztem fel a boltban, de aztán rájöttem, hogy nem bébiszörfhöz adják, hanem azért praktikus, mert így nem kell annyit kenegetni a vízben ázó gyereket, mégsem ég le. És annyira vagány cucc, hogy vágyakozva nézegettem már egy ideje, de nem szoktunk víz felé menni, úgyhogy sajnáltamrá a pénzt, most viszont nagyon le volt árazva, és ennyit megér az, hogy hátha mégis stradolunk idén. Fotó majd lesz, de még egy-két napig nagyon sok a munkám, nincs fényképre időm.

10 thoughts on “301. fejezet – csupa jó dolog

  1. Látom szépen sorban dőlnek meg a korábbi szigorú alapelvek: kiságy, Muci-nem-nézi-a-laptop-kijelzőjét :-))
    (de ezzel szerintem mindenki így van, van egy terve, hogy aztán az ő gyerek ezt meg azt majd biztos nem fogja csinálni, a tapasztaltak jönnek, és mondják, hogy pedig de, anyuka védi a maga álláspontját, majd egy kis idő múlva tényleg megdől ez. Ember tervez, Muci/Kristóf/többi babó végez.)

    • Az a képnézegetős nagyon vicces, a miénk is imádja magát látni, képen, videón, tükörben. Most megmutattam neki egy két évvel ezelőtti felvételt saját magáról (a repülőn szórakoztatja magát és az utazóközönséget a videón) és azóta újra és újra látni akarja. Mondok, vigyized kislányom, hogy akkor még nem tudtál beszélni? Bólogat.

      Szörfruha meg praktik, itt állitólag erősebb a sugár, ls mindenki hordja. Az usziban is hordjuk, más szülök szerint igy megszokja a gyerek.

      Arra biztos jó, hogy láthattam, ahogy elsőszülöttem nekifutásból átpisil rajta, nagyokat kacagva. Baja nem lesz a gúnyától, és a kenegetést én úgyis utálom, úgyhogy ruha klafa.

    • Az lesz majd csak a csudijó, amikor már nem csak, hogy beszélgethetsz vele, de előrukkol olyan témakörökkel, mint pl. a ki mikor hal majd meg, ki az az Isten egyáltalán, valamint, hogy neked miért nincs olyan a két lábad között, mint neki…:)

    • Paramami: lesz majd kép, ilyen hosszában cipzáras hosszúujjú-hosszúlábú, fürdőruhaanyagból készült kezeslábas a cucc. a Tescóban vettem, de láttam a turiban is valami más márkát, meg szerintem a Decathlonban is van.

    • Jut eszembe a háttérképről, hogy pont a minap filóztam, hogy a témairreleváns Casablanca helyett esetleg valami Don Mucis (vagy legalábbis ráutalóbb) kép is lehetne a blogon 🙂 Avagy a Casablancának valami nempublikus ráutaló jellege van muciügyileg, és akkor nem szóltam… 😉

    • Encsi: a casablancának annyi az üzenete, hogy akinek gyereke van, annak nincs ideje sablont hegeszteni 🙂 és próbálom ráhúzni a kapott háttérképet, csak egyrészt szerkezetileg béna az alapsablon, másrészt szeretném, ha a háttérkép látszana is, szóval még dolgozom rajta 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s