272. fejezet – seek and destroy

Elképzelhető, hogy a Muci átállt a sötét oldalra, ugyanis a nemrégiben elsajátított szuperképességét, miszerint oda tud kúszni bármikor bárhova, nem ám jóra használja. Két lehetőség van:

(1) engem követ rendületlenül, és amikor már majdnem utolért, de én pont azt a pillanatot választom arra, hogy mégis visszamenjek a szoba másik végébe, akkor megereszt egy beletörődő sóhajt, megfordul, és folytatja a kergetést. Volt erre a témára valami arcade játék is (hogy valami nagyon lassan, de rendületlenül követ), vagy a kurzorral csinálta? Mindegy. Amikor egy pillanatra megfeledkezem róla, akkor egyszer csak hideg kis ujjak tapogatják a lábfejemet, olyankor sikítok, Muci röhög.

(2) Odamegy valahova, és lepakol dolgokat dolgokról. Igazából most áldom azt az állapotot, hogy minden csupa ablak vagy tetőtér nálunk, és alig van polc, úgyhogy a nem minden nap használt dolgok nagy részét dobozokban tároljuk. Igaz, visszapakolni is megpróbál, de azon a téren koordinációs kihívásokkal küszködik. Mindenesetre pakolászás közben nem lehet nem vele örülni:

Az elektronikai cuccok természetesen továbbra is mindent visznek, mostanában az egyik fő kedvenc a porszívó (próbálok minden lehetséges helyet felporszívózni, de a gyerek félóra alatt mégis olyan szutykos mindig, mint egy csorda vadmalac), azt már kezelni is tudja a saját tíz centis sugarú hatótávolságán belül, de a legfőbb target még mindig a tiltott készlet, ami a notebookomból és a fényképezőgépemből áll. Ezek közelében a legváratlanabb pillanatokban támad le valahonnan egy gyilkos cápa és egy egyszemélyes zombihorror keverékeként a gyerek, akadályt nem ismerve (vacak kép, de konkrétan ilyen hatást kelt az akciója):

Így, hogy hipotón, akár kétéves koráig is van esélyem, hogy fizikai erőfölényemmel élve rákényszerítsem az akaratomat, és megóvjam tőle a tulajdonomat, de most már igen hamar meg kell tanulnom logikai érvekkel jobb belátásra bírni.

Vannak még egyébként fura dolgai, ugye még jóval a kúszás előtt volt az, hogy hanyattfekve percekig az ég felé tartotta a kezét, just for the fun of it, most meg van egy hasonló, hogy kúszópózban felemeli az egyik karját, amilyen magasra csak tudja, és szintén elég hosszan úgy tartja, közben nézi, és fogalmam sincs, miért (ennél magasabbra szokta, itt már fáradt):

Amúgy meg a múltkor megfeledkezett magáról, és megint megfogta a saját cumisüvegét evés közben, szóval alakul a szabadságolásom.

Reklámok

34 thoughts on “272. fejezet – seek and destroy

    • Ha jól tudom, az ilyen korú gyerekek azért nézik a kezüket, mert egészen fura és hogyan került oda, mert még nem tiszta az ilyesmi. Eleve kérdés, hogy hol kezdődnek ők és hol végződik a világ és eleve, milyen elképesztő egy dolog ez itt – konkrétan a kezük/ a lábuk a világ stb. De lehet, hogy ez a nézet már elavult…

    • pestipucu, nem avult el, de azon a szakaszon már túlvan pár hónappal 🙂 ez inkább valami kényszermozgásnak vagy önszórakoztatásnak tűnik.

    • Jhajj, hát mondod-írod mindig, hogy hipotón, meg gyenge hát, feküdj a hasadra, emeld csak így meg a karod, mint ő. Nem véletlen csinálja, öntorna. Okos gyerek 🙂 ha tudná, mindkettőt emelné egyszerre, hidd el, ennél jobb hátizomerősítőt nem találhat magának 🙂

    • a rossz hír az, hogy a porszívózás után fel is kell (kéne) mosni, csak akkor marad a gyerek viszonylag tisztább, de szerintem egyszerűbb esténként gyereket fürdetni, mint mindennap lakást felmosni. A por az univerzum egyik legnagyobb kicseszése a nőkkel (meg az emancipált férfiakkal)

    • nemsissi: ja, persze fel is mostam/mosok mindenhol, nem is kispályás módon, dörzsi szivaccsal egyenként a térköveket, meg minden (parkettát nem is nagyon lehetne ronggyal, az túl vizes), azt mégis varacskos disznó a gyerek 🙂 például az apjától kapott billentyűzetből kiszedegette a porcicákat, összenyálazta őket, majd beléjük hempergett 🙂

    • én is a konnektorokon kaptam szívgörcsöt, légyszi dugd be őket vagy ne tegyél fel ilyen képeket…amúgy ezen post olvasása közben felsejlett előttem egy néhány hónappal ezelőtti írásod, ami arról szólt, hogy ezt a gyereket nem kell mindig figyelni mert úgyse csinál semmi rosszat és mellette bármit tehet a felnőtt…kicsit már átértékelődött a helyzet, igaz? 🙂

    • ezt a konnektoros dolgot nem értem, az csak akkor ráz, ha mindkét likba egyszerre beledöf valami hegyes, végig fém dolgot (vagy ha az egyikbe, és közben fogdossa a földelős izét), de ha hegyes fémdolog kerül a kezébe, akkor nekünk régen rossz, szóval nem kerül 🙂 tényleg vigyázunk rá, nem kétóránként egyszer pillantok a gyerekre.

    • Nem akarok már megint hugogni, vagy ötleteket adni Mucinak, de egy közeli családban előfordult olyan, hogy a felvigyázott gyermek egy épp kellő szögben nyitott ollót próbált bedugni a konnektorba. Persze tudom, az ollót is vigyázni szokták a szülők…

    • Az én fiam szintén roppant vonzódott a zörgő elektromos kütyükhöz – kapott is egy lerobbant hajszárítót. Még azt is kifigyelte a kis ügyes, hogy a másik végén azt a bigyót be kell illeszteni valamibe az üzemszerű használathoz. Esküszöm, hogy hetekig próbálkozott, hogy megtalálja, mibe is dughatná. Mondjuk elég vesztes pozícióból startolt, mert mi fürgébbek voltunk: minden lehető és lehetetlen (amilyen szó, ha kisgyerekről beszélünk, ugye nincs is) konnektort bedugaszoltunk. Aztán egy szép tavaszi délelőtt mégiscsak megtalálta! Egy óvatlan pillanatban a szundikáló nagybátyja orrába próbálta beilleszteni – dehát ezek a kreativitásgyilkos felnőttek…
      Szóval csak óvatosan… (a töltők már itt vannak közöttünk.)

    • Szerintem is slaptalan a konnektorfóbia egy bizonyos szinten, én anno direkt teszteltem a gyerekkel, egy kihúzott hosszabbítóval, hogy mennyire fér bele az ujja, jelentem, semennyire, annyira semmiképpen sem, hogy megrázza az áram, mert az legalább egy centi mélyen van.
      És az első gyereknél még teledugaszoltuk a lakás konnektorait ilyen ikeás izékkel,aminek az lett az eredménye, hogy a gyerek, aki addig nagyívben leszarta a konnektorokat, a beléjük dugaszolt, halványan világító izékre viszont határozottan begerjedt. :-)))

    • Chipie, ezt azért elképzeltem, ahogy nyomkodod bele a gyereked ujját a konnektorba 🙂 én is ebben reménykedem, hogy ha nem csinálunk nagy ügyet belőle, viszont odafigyelünk, akkor sikerül komolyabb balesetek nélkül megúszni ezt a cirka tizennyolc évet. egyelőre a laissez-faire elvét követjük, konyházhat is a Muci, meg minden, csak a késeket, vegyszereket, üvegeket elpakoljuk, aztán majd meglátjuk. mondjuk szerencsére egyrészt nem dúvad, másrészt szorosan mellettem igyekszik kukacozni mindig, szóval könnyen szemmel lehet tartani, magasra meg nem rakom többé 🙂

    • 🙂 nyomkodta ő magától, én csak annyit tettem, hogy odaadtam neki a hosszabbítót, meg melléhasaltam, és néztem, mit csinál.
      Amúgy nekem sem tűnik dúvad-típusnak a Muci, az én gyerekeim közül Lujzi volt ilyen, egyszerűen nem kellett elpakolnunk, nem csinált semmi veszélyeset, nem rombolt, nem tépett, nem borított, nem mászott föl, nem csapkodott, mint egy eszelős, egyszerűen csak a saját játékaival játszott, el is kényelmesedtünk, aztán jött az öccse……….:-D

    • öööö, én se akarom a hangulatot borzolni, nálunk sincs túlbiztosítva a lakás/gyerek, de közvetlen ismerős lánya dugta a pattintható csatját (kinyitva, mindkét szár egy-egy likba) a konnektorba, anyuka épp csak elfordult a másik gyerekhez. a kislány ujján enyhe égési seb maradt.

    • Három éves kislány a bátyja fülhallgatójának jack-dugóját dugta a konnektorba, szerencsére az műanyaggal volt bevonva, így csak a biztosítékot csapta le. Szóval azért óvatosan azokkal a konnektorokkal. (Amúgy nálunk sincs túlbiztosítva a lakás, de egy ilyen elosztót nem hagyunk elöl.)

    • Én is a konnektorról: NEM KELL EGYSZERRE KETTŐBE beledugnia, elég, ha az egyiket – és éppen a “fázist” – megtalálja egy “akármivel”, ami történetesen vezeti az áramot. Az “ikeás” vagy bármilyen vakdugók jó szolgálatot tesznek, és kizárják az ilyenfajta balesetek lehetőségét. Ahogy növöget a kisded, egyre rövidebb (és gyakorlatilag a nullához közelít) az az idő-intervallum, amit a szemed rajta tartása (vagy nyúlketrecbe zárás) nélkül eltölthet ébren, anélkül, hogy valami veszélyes helyzetbe keveredne. Később ez a dolog szerencsére elindul az ellenkező irányba, de egyelőre a Gauss-görbe innenső oldalán vagytok még, a veszélyeztetettséget tekintve. Úgy kettő körül lehet a csúcspont, utána már javul a dolog, “távirányítással” (szavak), és a szülői elvek magukévá tételével egyre biztonságosabban működnek egyedül is.
      Muci egyébként továbbra is tüneményes, az a két fogacska pedig nagyon jól áll neki.

    • hűha: az eddigi orvosi vélekedések szerint nem kancsal, csak túl lapos az orra és gyenge a szemizma, azért szalad össze a szeme,ha közelre néz. de júniusban megyünk komplexebb szemvizsgálatra, ott is mondanak majd valamit.

    • természetesen mindenki úgy és az ellen védekezik, ahogy és ami ellen akar, de azt ne feledd, hogy Muci még “csak” a kúszásnál tart, viszont hamarosan (hetek kérdése) olyan tempóval fog mászni és kapaszkodva állva oldalazni a lakás egyes pontjai között, hogy mindkét villámkezedre és szemedre szükséged lesz a megóvásához. ezt én se hittem volna egy hónapja, de mióta tapasztalom, már tudom, hogy egy tornádó semmi egy éppen mobilizálódó kisgyerekhez képest. úgyhogy jobb minimálisra szorítani azon veszélyek számát, ami elől anyatigrisként kell megvédeni a gyereket (pl. a forró sütőajtóval nem tudok mit kezdeni és kb 50%-os találati aránnyal érek csak célt a “ne nyúlj hozzá” felkiáltással – egyébként ha bárkinek van ennél jobb ötlete, plsplspls!)

    • iditta, persze, ha változnak a körülmények, akkor majd alkalmazkodom én is, de nekünk itt van az ikea meg a brendon 10 percre, bármikor át tudok ugrani, ha valami gyermekvédelmi eszköz kell. és most pillanatnyilag határozottan nem jelent rá veszélyt a konnektor.

      a sütőajtót nem tudom, vagy spártaian azt mondja az ember, hogy ha egyszer (felügyelettel) megégette a kezét, nem fog többet odanyúlni, vagy például lehet a behavioristák módszerével mindig valami nagyon csúnya hangot adni (szilveszteri trombita?), ha oda közeledik 🙂

    • Az én hármamból kettő megégette a kezét, hiába szóltam nekik, hogy forró, ne nyúlj hozzá!, direkt kipróbálták, a középső elhitte.

    • jikka, én is ilyen direkt kipróbálós típus voltam, azért is gondolom, hogy akkor már inkább szülői felügyelettel, mint titokban 🙂

    • Ó, a szülői felügyelet nálunk is megvolt, az egyiknél épp vasaltam, a másiknál a sütit vettem ki a sütőből, és mindkettő olyan finom forró vas, csak úgy vonzza a kezeket. Lett is rajtuk szép, ám fájó hólyag, többet eszükbe sem jutott. 🙂

    • Konnektorra a legjobb megoldás egy fi-relé a villanyóra szekrénybe. Rövidzár esetén hamarabb levágja az áramot az egész házban, mintsem hogy az ember pislogna egyet.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s