Időközben észrevettem, hogy S. B. küldött sms-t is a munkahelyváltásáról még pénteken, de jó, hát mégis szeret. Nekem meg nem kellene egész hétvégére a táskám mélyére suvasztanom a telefonomat, de hát ha egyszer utálom, ha hívnak.
A Muci időközben kúszásilag megtáltosodott, mindenhova elmegy, hacsak egy küszöb nem állja az útját. Ha igen, akkor bocsánatkérően néz, hogy anya, nem mehetek oda, értsd meg, a küszöb, illetve vihogva fogdossa a küszöbön túli talajt, hogy ő most rossz (az apja szerint egyébként egyszerűen fizikailag nem képes átmenni a küszöbön, de szerintem annak a gyereknek, aki simán felmászik a hasamra, ha notebookról vagy körtéről van szó, nem kihívás egy kétcentis küszöb).
A kép a dolgozószoba ajtaját ábrázolja, ahol a Don fiús dolgokat játszott az apjával, majd kinézett vigyorogni egyet nekem, aki a hálószobában tartózkodtam (háttérben a kedvenc lépcsőjének a korlátja). Ezt úgy imádom, hogy a veszélyes, vagy új dolgokat először csak egy ujjal simogatja.
A porszívót viszont láthatóan nem tartja veszélyes dolognak, mert ma délelőtt porszívózás közben végig körülöttem sertepertélt, és amikor bekapcsolt állapotban leraktam egy pillanatra (hogy kiszedjem a sarokból a pókhálót), megfogta a porszívófejet, és tologatni kezdte a földön, ahogy tőlem látta. Még pár hét, és simán rábízhatom a háztartást.
Meg egyáltalán, nagyon ügyesen odakúszik már megállás nélkül mindenhova, büszke is vagyok rá, egyedül az aggaszt egy kicsit, hogy mindig a jobb lábával tolja magát, de a dévényes terapeutája szerint ezt majd a mászással kinövi. Sajnos tolatni nem tud, de mindig szól, ha beszorult valahova, mint Micimackó.
Másik előrelépés mostanában a felülés, negyvenöt fokból ugyanis hasizomból felül (hipotón háttal ez komoly), illetve ülve megtartja magát, kis ideig kapaszkodás nélkül, pár percig támaszkodva.
Egyébként meg a szokásos módon cuki a gyerek, dumál, vigyorog ránk, lop a tányérunkból, panasz nincs rá.
kicsi malac 
A lakásban lévő lépcsőnek a funkciói közé tartozik az is, hogy a gyerek előbb vagy utóbb leguruljon rajta. De azért ezt a tapasztalatgyűjtést érdemes minél későbbre tolni. (Az a ventilátor nem akadályozza meg a kisembert a lépcső megközelítésében…)
tudom, mindig figyeljük, merre jár.
Drága Lucia!
Eddig csak zugolvastam, de mostmár nem bírom tovább, le kell írjam: a fiaink rendkívüli módom hasomlítanak egymásra külsőleg:))))
Ha szeretnéd, bizonyítékul küldök majd képet;)
Egyébként halálosan édes a Muci!!!
Csillu
küldjél 🙂 én a múltkor a dm-es szóróanyagon fedeztem fel egy alteregót.
hahaha, mindig figyeljuk merre jar, nem hallottal meg arrol, h a dedek a figyelem masodpercnyi elterelodeset varjak csak ki eles szemmel, es akkor mennek a lezuhanos helyekre?:)
amugy ha az megnyugtat, pont az volt nalunk, amit a devenyes gyogytornasz mond, hibatlanul megvolt a kuszas kepessege a gyerekben, de vegul sose kuszott szabalyosan, a maszasig kitartott amellett, h a bal labat terbol eg fele allitva kozlekedett, kvazi nem hasznalva azt a labat a tolas muveletere, aztan maszni vegre maszott szepszabalyosan, engem idegesitett, h ha tudja, miert nem csinalja, de a devenyes mondta, h a megszokas is nagy ur, nem csak a tudas, szoval csak addig kell varnotok ezekszerint nektek is, mig mozgastipust valt
Nagyon édes :), és alapost hasonlít rád!
Esetleg a lépcső-problémára megoldást jelenthet valami ehhez hasonló szerkezet:
http://www.minimano.hu/termekeink/biztonsagi_eszkoz/ajtoracs/
Már csak abból kiindulva, mennyire megrémültél ágyról leesés miatt. Én is állandóan figyelem a csajokat, ennek ellenére egy fél pillanat alatt képesek egészen extrém eséseket produkálni az elvileg teljesen gyerekbiztossá tett házban is.
Olyan édes pofit vág :DDD
ez az egyik legédesebb kép a Donról az egész blogolásod során, olyan aranyosan-ziláltan-boldogan vigyorog, látszik, hogy jó dolga van a manófülnek 🙂
egyetértek! ez az eddigi legeslegeslegjobb kép!
elképesztő cuki!!!!!!!
Lucia, itt nagyon nagyon helyes a Don! Tényleg az egyik legbájosabb kép róla a blogon! 🙂
köszi mindenkinek, éppen az apukája játszott vele előtte, és olyankor tényleg egy baba alakú nagy nevetés az egész gyerek 🙂
Hát én ezen a bejegyzésen (is) nagyon sokat kacagtam, köszönöm a kellemes pillanatokat. Meg a Muci fotókat, ez a gyermek ugyanis tünemény, kb. olvadok amikor nézegetem a fotóit. 🙂