247. fejezet – beszél, alszik, nemkúszik

Elképzelhető, hogy megvan a Mucifülű első igazi szava. Tegnap, amikor ellejtettem előtte a teli cumisüveggel, hogy rakjak bele még vasat és D-vitamint, akkor felháborodottan közölte velem, hogy nemnemnem, ugyanolyan hangsúllyal, ahogy én szoktam ezt neki mondani, amikor le akar fordulni valahonnan, vagy ki akarja verni a kezemből a kanalat (nem a vas zavarja, hanem ha nem adom neki oda azonnal a kaját). Ma reggel meg, amikor a hasáról visszafordítottam a hátára, hogy megtörölgessem az arcát, akkor is mondta, hogy nem. persze lehet, hogy csak véletlen.

A lent, bölcsőben alvás az tökre megy, bár tegnap kicsit elcsodálkoztam, hogy ki építkezik errefelé kora hajnalban, és mint kiderült, a Muci építkezett, vagyis nekicsapkodta a bölcsőt a radiátornak. De amúgy sokkal nyugisabb, mint képzeltem volna, hogy lesz, pedig másik szobába került, másik ágyba, és reggel körben rásüt a nap. Az az egyetlen hátránya a dolognak, hogy így számunkra este nyolckor bezár a konyha és a nappali, de hát így jártunk.

A kúszás témával meg az van, hogy baromira unom, és nagyon elegem van belőle, de a gyerek egyrészt még mindig hipotón derékban erősen, másrészt még mindig láthatóan féloldalas, és ezeket úgy tudná kimozogni "magától", ha kúszással vagy mászással edzene rá, csak egyelőre pont a hipotónsága miatt nem tud kúszni, patthelyzet. Mindenesetre most legalább már úgy megy neki, ha a lábfejét kitámasztom, úgy minden további ösztönzés nélkül végigszalad a szőnyegen, mint a csík, csak ennek az lett a következménye, hogy állandóan nekem rikoltozik, hogy menjek már oda, és kúsztassam. Volt most egyébként egy kilenc hónapos, időre született kisfiú előttünk a dévényen, helyeske típusú, azért néztem meg jobban, és rá is kérdeztem a terapeutánknál, hogy szintén hipotón-e, mert ugyanolyan hülyén ült az anyukája ölében, mint a Don szokott, és tényleg az volt, szóval lassan fél pillantásból diagnosztizálok, pedig kihagytam volna, hogy ebben legyek szakértő. Mindegy, mindenki azzal biztat, hogy óvodás korára nyoma se lesz az egésznek, nagyon remélem, mert ha így megy tovább, komoly űrt hagy majd az életemben a heti egy-két dévény hiánya.

Reklámok

14 thoughts on “247. fejezet – beszél, alszik, nemkúszik

    • mi lenne ha kaja előtt, még amikor nem hisztériukusan éhes, a közelébe tennéd a cumisüveget, amit úgy kaparinthat meg, ha odakúszik. lehet hogy hülyeség, de a motiváció fontos dolog.

    • nemsissi: sajna nem a motiváció hiánya a baj, hanem ezzel a hülye hipotóniával nagyon kell koncentrálnia, hogy egyszerre megfeszítse az összes szükséges izmot a kúszáshoz (nincs neki alapfeszessége). próbálkozni próbálkozik.

    • Bóbitabóbitával csak óvatosan :o) Nagyjából ez volt az egyetlen gyerekdaldal, amit tudtam korábban, úgyhogy lelkesen énekeltem. Azóta is a “Bótita” az abszolút sláger. De egymás után 10-20-szor előadni ugyanazt nem annyira mókás – bár ő élvezi.

    • hát sajna a muci is rászokott már a szerre, úgyhogy a meglévő négy versszak mellé kínomban kezdek továbbiakat is kitalálni, mindegy, lényeg, hogy nála mindig osztatlan sikert arat.

    • Szép első szó az a NEM:)) Egyébként nem tudtok szobát cserélni? Márminthogy ti le, ő meg fel? El se tudnám képzelni este 8 után a konyhátlanságot meg nappalitlanságot.

    • Gé se kúszik, pedig nem hipotóm, mondjuk sokat segít nekünk is a torna. Aszondja a tornászcsaj, h vigyem úszni, mert az nagyon nagyon megdobja őket. Na kiváncsi vagyok. És tudod mi jött még be? A rengeteg hintáztatás. Röhejes, de hintáztatás közben mozgatja a lábait, mintha szaladni akarna. És után mindig nagyon meg van pittyanva. Elképesztő, még nem kúszik, mászni is csak akkor mászik, ha megfogom a potrohát és viszem utána. Viszont áll, és hosszú tízperceken át olvas. Hát ez jutott nekünk, most már nem cseréljük vissza, nemdebár?:)

    • Egy időben a lányom csak a Bóbitára volt hajlandó elkezdeni az evést, és abban a pillanatban, ahogy abbahagytam a danászást, kilökte a cumit a szájából. Úgyhogy én is találtam ki új versszakokat, valamint véletlenszerűen ismételgettem a meglévőket. Nagyon utáltam már szegény Bóbitát…

    • szija.adamo hinta szuper, nálunk is az van, bár én ezt az izomerősítő hatást még sose hallottam. hol írnak róla? ellenben remek megnyugtató, és az egyensúlyrendszernek is kiváló.
      Zé is megküzdött a kúszásért, ebben két itthoni gyakorlat segített: 1. hengeren átmászás (fent van a blogján, hogyan kell csinálni-fejlesztés, nagymozgás címke alatt, novemberi bejegyzés), 2. a fejlesztőben volt egy gyakorlata, amiben a bordásfalhoz támasztott lejtőn kellett lefelé jönnie. itthon ez a kanapéhoz támasztott vasalódeszkával oldottuk meg, hason fejjel lefelé (itt ugye segíti a gravitáció is), és hason fejjel felfelé (itt meg igyekszik felfelé kapaszkodni).motivációs játék hasznos közben a deszka alján v. tetején. és a feje legyen egyenesben, akkor tutira beindul.

    • Az én kisfiam egy éves ,és szülinapja előtt egy héttel,kezdett mászni,addig csak hason csúszott elég viccesen 🙂
      Szerintem Mucid egyik napról a másikra megfog örvendeztetni téged 🙂
      Nálunk az ici-pici pókocska a nyugtató,altató,etetŐ és ki tudja még milyen funkciójú versike.
      Szép hétvégét nektek!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s