Ennek a képnek először azt a címet akartam adni, hogy “Az ember ne hagyja a súlyosan színtévesztő szeretteinek, hogy ők állítsák be a fényképezőgépén a színegyensúlyt”, de az túl hosszú lett volna, következzen tehát Muci Kék Korszaka, No. 116:
De aztán szerencsére sikerült még elkapnom a fiúmat, aki azután elhúzott barlangászni messzire (hiába mondtam neki, hogy kinyitjuk a fürdőszobaablakot, teleengedem neki a kádat hidegvízzel, belerakhatuk a kristályait is, és ott is ugyanúgy eljátszogathat a neoprénjében, még főzök is neki, meg minden), hogy állítsa vissza a világrendet (valószínűleg nekem is ment volna, de lusta voltam), úgyhogy csak itt és csak most valósághű színekben lehet megtekinteni, hogy Anya, Nézd, Kéz Nélkül Is Tudom:
Amúgy az ekcéma, mióta nem tartom melegben a gyereket, kezelhetővé nemesült, hozzátáplálósdilag továbbra sem hajlandó pépeket enni, kölesgolyót és kiflicsücsköt viszont igen, a párolt zöldségeket is ki akarom próbálni, csak ahhoz, úgy érzem, szabnom kell rá nejlonzacskóból valami védőöltözéket.
További újdonságok, hogy a Don borzasztó gyorsan tanul, például egy kör alatt nagyjából megtanulta kapcsolgatni a lámpákat (egyforma az összes kapcsoló), úgyhogy esténként az etetőhelyig és vissza ezt rábízom. Kitaláltam neki egy új nevetős játékot is, miszerint bégetek neki a birkával, majd a birka megpuszilgatja őt, ezen borzasztóan kacag, és ráadásul mindkét peremfeltételnek teljesülnie kell az említett visszajelzéshez, vagyis adnom kell a hangokat, a birkának meg csinálnia kell a dolgokat, szóval érti, hogy mit játszunk. Asszem, ilyen szempontból ő is olyan lesz, mint én, hogy nem hisz a télapóban, de lelkesen belemegy majd a játékba.
Ha már játék, a kedvenc márkája nem ám a Fisher Price, hanem a Bertolli:
De felméréseink szerint a Bord’s Eve-re sem húzza a száját.
Viszont azzal is remekül elszórakoztatja magát, hogy Mozog A Lába:
A kép után még egy darabig a magasban tartotta a jobb lábát, és meghökkenten nézet hol rám, hol a Lábra, láhatóan magyarázatot követelve. A fiúm valamikor régebben meg is jegyezte, hogy milyen fura, hogy még azt sem tudja, hogy az az ő végtagja, de azt már pontosan igen, hogy mi vagyunk a szülei, és nevetni kell, ha ránézünk, de megmagyaráztam neki, hogy a túlélés szempontjából elég fontos dolog, hogy az ember kedves legyen azokkal, akik etetik, és az arcok megkülönböztetése is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy az anyukájától kéri a cumiját, vagy a kardfogú tigristől. A lába egyelőre nagyjából mindegy.
Végül úgy döntött, hogy nem tudja, mi az, de jó nagyon:
A hangok továbbra is mennek egyébként, olyan kifejezetten szószerű dolgokat mond időnként, az intonációjából simán ki lehet találni, hogy most azon lamentál-e, hogy senki nem foglalkozik vele, vagy a zsiráfot próbálja rávenni, hogy menjen oda, de úgy, hogy én ne halljam. Meg nagyon örül, ha egy újfajta hangot sikerül kifejlesztenie, tegnap például lefekvés után azt hallom, hogy vérfagyasztó, hörgős sikoly, majd kisbabaröhögés, megint sikoly, megint kacagás, és ezt játszotta, amíg el nem aludt. Lehet, hogy nem kellett volna egész délután Black Sabbathot meg Metallicát hallgatnunk, de kellett az ihlet a munkámhoz.
Szóval minden szép és jó, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a Muci okos, és ezt mindenki ránézésre meg is állapítja róla, ugyanakkor ez azért is lehet, mert nagyon kevesen látják közvetlenül ébredés után:
Ilyenkor vámpírosat szoktunk vele játszani, hogy megfogjuk a kezét, felhúzzuk ülésbe nyújtott karral, ő meg hülyén néz hozzá (természetesen ezt a fiúm találta ki, de mindketten örömüket lelik benne, és amikor a fiúm nincs itthon, nekem kell őt e tekintetben is helyettesítenem). Mostanra a Don elfejlődött odáig, hogy ha megkérdezzük tőle, hogy csinál a vámpír, akkor nyújtja a kezét, és emeli előre a lábát. Cuki.
Ébredés után pár percig még elmereng általában, Hajjal A Fején, aranyosan, és csak utána kezdi el kihúzogatni a notebookom töltőjét, meg rugdosni az oldalamat:
Ilyen izgalmas, fordulatos a mi életünk mostanában.
kicsi malac 
Jaj,kosz!
Bearanyozta a napomat!
Az ébredos kép a legcukibb!
Szép a Mucizoárd :).
nem szoktam ilyet írni, de ennivaló Malac, olyan pici, édes
(ne reménykedj a előke alá is be lehet kenni a dolgokat + nagyfiam úgy evett, hogy közben összekulcsolta a kezét a tarkóján = napi hajmosás)
Don egyre édesebb, de tényleg!
nemisbéka, a tiéd is 🙂 látom, nőtt is, nem csak hízott, és nagyon felnőttes lett, mióta időnként neki kell vigyázni az apukájára. ja, és tök jól áll neki a kék, ha jól láttam, de amúgy meg minden.
Köszönjük, igen :), pont most néztünk vissza pár hónappal ezelőtti képeket, és nehéz elhinni, milyen gyorsan nő. Nem nézek oda egy kicsit, már a Mucival megy majd hegymászni 🙂 (apuka persze helikopterrel követő üzemmódban felügyel 🙂 ).
nbk: néma üzemmódban? :)))
lucia: ez a gyermek ügyes is, nemcsak szép 🙂 és tök jó haja van! és látom, most már megy a nagyfiús öltözet rendesen.
Na, épp azt akartam írni, hogy a hajdani kis Malac milyen nagyfiús Muci lett! 🙂
Lehet kapni gyerekeknek direkt festéshez műanyagból védőöltözéket, az az egész gyereket lefedi, jobb, mint egy sima előke. Az első hozzátáplálásnál mi is bevetettük a nagytesóét, és így legalább védve volt az összes ruha.
Tartok tőle, ha Férfiak fognak felbukkanni a látóhatáron, apukát a némaság nem fogja izgatni, hacsak úgy nem véli, az fenyegetőbb zordon nézéssel kombinálva, mintha megszólalna:). Úgyhogy azért figyelmeztesd a fiadat is :)).
Szia, az ikeaban lehet kapni olyan előkét, aminek hosszú ujja van, mosható, és kiválóan véd a kajás balesetek ellen – főleg akkor jó, ha már saját maga próbálja eltalálni a száját több-kevesebb sikerrel. Később a festéshez, gyurmázáshoz is használható. Úgy másfél éves korig jó.
Zene miatt meg ne izgasd magad, nálunk állandóan rock meg metál (hörgős is) szól, és eddig még nem szólt Fiam, hogy baja lenne vele.
Ugyan már, hol van ez az ébredés utáni hülye arc például az én ébredés utáni hülye arcomtól. 🙂 Nagyon szép baba MuciZoárd.
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/10121520
nekunk is az ikeas jott be, eves utan lezuhany felakaszt es kesz.
egy kivetel volt mikor elerte a zoknijat a maszatkezevel
de ez kivedhetetlen…viszont a cekla kijott:)
Asszem ez már szerelem! DonMuciZoárd kezére pályázom!
Egyszerűen gyönyörű, bűbájos…és..és…jaj!(elalél)
Ezek a műanyag, színes védőöltözékek főleg akkor válnak be, ha nem kelti fel annyira a gyerek érdeklődését, hogy folyton a szájába akarja pakolni, mert ezzel párhuzamban védtelenül maradnak a placsniktól legveszélyeztetebb zónák és akadályozza a táplálást is. Én nagyon gyorsan likvidáltam a színes előkéket 😀
Jóképű kissrác.
M.+Timurtól tévedtem ide és rögtön belebeszélek, jajneharagudj…
Az én Zékislányom nem hajlandó kanállal enni, főleg nem zöldséget. Sok kínlódás után, én a fürdőkádban próbálkoztam az eljén (van neki ilyen beülője), mert ott ugye kenheti bármerre (előtte konzultáltam a fejlesztőpedagógussal, hogy bármi örökkétartó rosszra szoktatom-e rá a kölyköt és majd 3 évesen is ott akar enni, de azt mondta, hogy nem lesz gond). Bevált, azóta szárazterepen is megy neki.
Kisgyerekes barátosnémtől jött a visszajelzés, hogy milyen jó tanács volt, amikor azt mondtam neki, hogy a pépes ételnek legyen íze. Nos én nem tartottam ezt akkora világrengető okosságnak, de hátha neked is használ. Szóval, amikor valamire rá akarod szoktatni a gyereket, akkor vagy legyen először hasonló íze, mint a korábban evett dolgoknak, praktikusan anyatejjel turmixolt pl. krumpli. Amit korábban kapott más állagban, azt nem hiszem, hogy fogja pépesen is szeretni, hiszen az korábban más volt. Tehát új étel legyen a pépes. Aztán, hogy egyszerűbb legyen az élet,olyan is van, hogy a gyermekecske nem a régi, anyatejes édes ízt keresi, szereti az új ételben, hanem az új íz fogja elvarázsolni. Nevezetesen a sós. Benjamin Spock doktor tanított arra, hogy a gyerek nem más, mint mi, csak kicsi. Kóstold meg , és ami neked ízlik, feltehetőleg Don is szeretni fogja.
Bocsánat, ha triviális dolgokat mondtam.:))
Én mindig megdöbbenek azon, hogy van olyan ember, aki szerint más gyereke “gyönyörű, bűbájos…” Szívesen járok ide, mivel a fiam hasonló korú. Jó megnézni, más hol tart,mivel küzd… de olyan furcsa ez az édi-bédizés. Én nem látom Z-t szépnek, és pontosan tudom, hogy az én gyerekemet sem mindenki látja olyan gyönyörűnek mint én. De ti tényleg…? És minden más gyereket is? Furcsa.
NN: ezt a blogot napi olyan 1200-an olvassák. ezekre a képekre jött 6 olyan komment, ami arról szól, hogy szép a gyerek. szerintem az, hogy az olvasók fél százalékának tetszik a Muci, és ezt esetleg ki is nyilvánítja, az nem olyan “furcsa”, annyira azért nem visszataszító 🙂 vagy most mi volt ennek a kommentnek a lényege, valamibe becsomagolva mindenképpen tudatni szeretted volna velem, hogy neked nem tetszik, vagy mi?
bluemoon: az a gond, hogy a gyermek három hónapon keresztül (szept-nov) simán megevett bármilyen pépes kaját, tényleg akármit, utána decemberben egyszer csak allűröket kezdett felvenni, azóta megkóstolni is csak a szilárdat hajlandó. az íz nagyjából mindegy volt neki a pépesnél is, meg most a szilárdnál is, úgy tűnik, mindegy, csak majszolható legyen. foga viszont egyelőre nulla 🙂
viksi: hát ez a Zé kanállal sem hajlandó, meg pépeset sem hajlandó, maradt ugye a kiflivég meg a párolt zöldség, ezeket viszont előbb lelkesen szétkeni az arcán, utána férfiasan beletörli az arcát az ingujjába, a kezét meg a hasába, esetleg a nadrágjára, úgyhogy a kádban etetés talán tényleg jó ötlet 🙂 de az ikeás köpenyt is kipróbálom majd.
Beszállok hetediknek a rajongók sikoltozó táborába, csak hogy rontsak a százalékos arányokon :-)))
figyelem, figyelem, dobpergés: Muci nagyon szép kisfiú!!!
ja és üngyibüngyi is ,meg nyunyimunyi, meg édcibédci.
😀 NN, bazeg, már bocs.. díjat kéne alapítani a legostobább kommenteknek, a februári kört vinnéd.
(szerintem a babák nagy része nem szép. az enyém például még egy hónap, míg elvileg megszületik, de épp a napokban kérdeztem a pasim, hogy szerinte lesz-e olyan szép, mint Dani.)
nem tudom egyébként, ha már szóba került, szerintem egyáltalán nem egyforma minden gyerek, és nem is szép nekem minden gyerek, de szerintem babában nincs olyan, ami senkinek ne tetszene, mert náluk még szezonjellegű kollektív szépségideálok sincsenek. és mindegyikben van valami ártatlan, bájos őszinteség, vagy nem tudom, hogy mondjam. és nekem is vannak olyan neméngyerekeim gyerekek, akik kifejezetten nagyon tetszenek.
és nyina, én nagyon hülye vagyok, és tökre féltem, hogy nem fogom szépnek találni a gyerekemet, mert a csecsemők olyan öregemberesek, de azután megszületett, és tiszta csoffadtka volt, meg minden, de olyan volt az arca, mint a fiúmé és az enyém, ismerős vonások, meg ismerős nézés, és veled is minden bizonnyal ez lesz majd, hogy a te gyereked lesz a világon a legszebb 🙂
(NN meg gyanús, párhavonta felbukkan itt egy elmebeteg elég hasonló IP-vel, aki szerint néha én vagyok szaranya, néha meg a gyerekem izé, úgyhogy az ilyenekre már paranoiás vagyok).
Lucia, semmiképp nem megsérteni akartalak. Csak a jelenségre figyeltem fel. És arra, hogy mennyire más az egész gyerekezés, mint elképzeltem. Korábban azt hittem, hogy ha én is szülök, minden gyerektől odaleszek kicsit. Őszintén szólva meglep, hogy mennyire nem változtam. Hogy mennyire nem változnak a körülöttem élő nők attól, hogy anyák lettek. Korábban azt hittem, valami mindent átitató köd lep majd el, és most itt állok és furcsállva figyelem, ugyanaz vagyok.
Tényleg ne haragudj, ha bántott a hozzászólás. Igazából azt gondolom, hogy irigyelnivaló páros vagytok a kölökkel, és tök jó, hogy egymást választottátok.
NN, hát jó, oké, de remélem, hogy azért a sajátodtól odáig vagy 🙂
Továbbmegyek, én láttam már kifejezetten ronda kisbabát, szegényre alig mertem ránézni, nehogy felröhögjek, nagy, lapos, széles, kopasz feje volt óriási elálló fülekkel, de az anyukája szemlátomást istenítette. 🙂
Meg pl a kórházban, ahol Pömpöllért szültem, a szobatársam, aki fél nappal később szült, szóval az ő gyereke beakadt a szülőcsatornába, és amíg kiszabadították, bekékült a feje, az orvosok nyugtatgatták a csajt, hogy semmi baja, fel fog szívódni, de pl ott röhögtünk szegénykén, mert tényleg ufó volt, nagy lila, csúcsos fej egy rózsaszín babatesten, és a csaj megkérdezte, hogy ha jönnek a rokonok látogatóba, nem vihetné-e ki az enyémet felmutatni az üveg mögött 😀
Ettől még a Muci szerintem szép. És az enyémek is, nem kell rózsaszín ködben lebegni attól, hogy az embernek gyereke lett, a legtöbbünk nem szüli meg az agyát is a méhlepénnyel együtt, maradunk olyanok, mint azelőtt, csak időnként elálmélkodva nézzük, hogy a hasunkban növekedő kettő darab sejtből hogyan is lett egy 33-as lábú 25 kilós, saját egyéniséggel, hobbikkal és kifejlett szociális hálóval rendelkező lény, aki egyikünkre sem hasonlít igazából, de mégis mindketten benne vagyunk.
És engem pl a legtöbb gyerek rohadtul idegesít, néha a saját hármam is, de azért többnyire jól elvagyunk. Szépen, mondhatnám. 😀
ja, lucia, remélem L. odaadta a cuccokat és nem orozta el galád módon saját használatra, mert a párom szerint igencsak gusztálgatta őket, majd megállapította, hogy pont jó a méret. 🙂
Szia, én Südve blogjáról keveredtem ide, nálunk is két jól fejlődő korababa van, szóval imádom olvasni és látni, hogy ezek a történetek így is alakulhatnak. De ez még kevés lenne, ha ez a Mucigyerek nem lenne ilyen, amilyen. Egy tündérmalac egyszerűen! (És: rém érdekes, hogy valaki nem látja szépnek, bár persze ez ízlés kérdése, viszont a jómodor, khm, az már nevelés, gyerekszoba, empátia, avyg nevezzük, aminek akarjuk.)
Chipie: ja, nem orozta el, bár azt írta, hogy a sárkánydínógyíkosra igényt tart, viszont utána csúnyán beszéltem vele a telefonba, de csak holnap találkozom vele a kocsmában, akkor fogom megkapni. akartam válaszolni, majd amikor megkapom, meg fogok is, csak most hétvégén van határidőm, és egyszerűen semmire nincs időm 🙂
engem amúgy nem zavar, ha valakinek nem tetszik a Muci, csak azon akadtam fenn, hogy “furcsa”, ha másnak igen, de mindegy, biztos csak rossz megfogalmazás volt. a PIC-en pl az egyik kismama rögtön az elején közölte, hogy szerinte hülye név a Dani, azzal se volt gondom 🙂
viszont most megrázott, amit írtál, hogy úristen, lesz még huszonöt kiló is, ebbe egyelőre bele se merek gondolni. akkora rugdalózó nincs is! (ma reggel attól kaptam traumát, hogy te jó ég, előbb-utóbb cipő kell neki, nem nekem való ez a sok izgalom).
ashlynn: hát nekem is tetszik, de igazából fogalmam sincs, hogy milyen másoknak, mostanában pl. nézegettem, hogy lehetne vállasabb is 🙂 (gyenge a háta sajnos), de nekem korababa korában is gyönyörű volt, a legszebb kiscsávó a PIC-en, és ez szerintem így van jól 🙂
Ezek szerint rosszul fogalmaztam. Nekem az a furcsa, hogy korábban azt hittem, a gyerekszüléssel belépek valamilyen klubba, ahol mások a szabályok. Hogy megváltozom, hogy másként fogok látni dolgokat. De nem, nekem csak lett egy gyerekem, akit imádok és aki a leggyönyörűbb a világon. 🙂 De néha még most is rácsodálkozom, hogy már nekem is van “szüléstörténetem”. Furcsa, hogy más gyerekéhez ugyanolyan ügyetlenül nyúlok, és néha elakadok, pedig tudom, most valami bókot várnak a gyereket illetően egy anyatárstól. És iszonyúan szórakoztat, amikor látom, hogy más is így van az én gyerekemmel. És hogy milyen megkönnyebbült, ha látja, hogy nem vágyom arra, hogy agyondicsérje. Sajnálom, úgy látom nem a megfelelő helyre tévedtem. Lucia stílusa lehetővé tenné, hogy csupa “csodabogár” jöjjön ide, de valahogy ugyanaz a lehangoló kismamatársaság ez is. Kár.
hát, én tényleg rettegek, hogy kifejezetten ronda lesz, de attól is, hogy buta. ez valszeg abból jön, hogy félek, objektív maradok és nem önti el az agyam a jótékony takony, ami nem mutatja, hogy túl kicsi a szeme, túl nagy az orra, túl akármicsoda.
de köszönöm a megnyugtatást, lucia 🙂
most megyek, lehangolom a környezetem a kismamatársaságommal.. 😀
Lucia már ki fog minket dobni innen :), de szerinted lehangoló, ha egy gyereket őszintén, szívből megdicsérnek? Lehangoló az, aki úgy gondolja, hogy modortalanság benézni egy babakocsiba (itt most képletesen) és azt mondani, hogy a baba nem szép?
nyina, el fogja önteni, de nem fogod észrevenni, én soha nem voltam egy édibédizős anyuci, aki a játszón képes órákig T/1-ben csevegni arról, hogy mennyit kaksiztunk, de pl a nagyfiamnál emlékszem, hogy nekem az első perctől fogva úgy tűnt, hogy szép gyerek, aztán amikor már kb egyéves volt, és tényleg szép, visszanéztem a két hónapos képeit, és ledöbbentem, hogy ezt a kopasz, nagyorrú hájgombóckát imádtam én annyira? :-))))
Chipie, a lehangoló kismama 😀
Ja, most jut eszembe, hogy bakker, én még kismami se vagyok, hanem nagynéni, aztán csak lehangolok mégis. Na, mindegy. És persze, hogy a dobozolt gyerek is lehet szép ( a húgom fiai is azok voltak :)), a szépség objektív mércéi szerint is!!! Azt meg majd elfelejtettem, hogy az én all time kedvencem a mai ébredős kép, abban benne van, miért imádnivalók a babák: édes, ártatlan, esendő, bizalommal teli arcocska.
azt mondod, Chipie, hogy az nem jelent semmit, hogy:
33. hétben négydés ultrahang. én az ágyon fetrengve bőgök, miközben matat rajtam a doki, hogy ez a gyerek csodálatos, gyönyörű, el se hiszem, hogy az apjából és belőlem egy ilyen tökéletes valaki lett.
eltelt egy hét.
ha ránézek a képekre, akkor egy dagi hájfejet látok, akinek turcsi az orra és ijesztően hosszú a fütyije és tökre nem is szép. pedig még kint sincs, tehát eufemizálhatnám és azt gondolhatnék róla, amit akarnék (hogy tökéletes), mert azért a négydés ultrahang se mutatja, hogy milyen lesz valójában.
szóval ezért félek, hogy nem jön a köd. vagy mindig túl gyorsan száll fel.
Ne aggódj, mi a 4D ultrahang alapján úgy ítéltük meg anno, hogy Cyrano de Bergerac ufó-verziója lakik bennem, aztán egész jóképű gyerek lett 🙂
Szeretni fogod, nyugi, nem lesz tökéletes, de a tiétek lesz, és rengeteget fogtok röhögni rajta, nekem anno ez volt a meglepetés a gyereknevelésben, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok röhögni a gyerekeimen. 🙂
bocs lucia, hogy itt chatelünk 🙂 eldugulok. 😀
ámen és köszi.
neked is, lucia a teret.
szerintem nyugodtan chateljetek, ingyen van 🙂
nekem a hasamban, meg a 4D-n tök idegennek tűnt a gyerek, szimpatikus idegennek, de mégis, de amikor megszületett, ez elmúlt, egyik pillanatról a másikra családtag lett, és tök ismerős volt, meg szép, meg minden. mondjuk pont amikor csecsemőnyire hízott, akkor volt bennem egy olyan, hogy úristen, azért remélem, nem marad így, de hálistennek azóta ismét előtűntek az arcvonásai a háj mögül. 🙂
a hosszú fütyi meg szerintem annyira nem nagy tragédia 🙂
Nyina, hogy lehet egy fütyi ijesztően hosszú?!? :))
Sziasztok, én új vagyok itt, pár napja találtam rátok, és gyomorgörccsel olvastam végig az egész blogot, annyira izgultam. Le is mentettem a laptopra az oldalakat, hogy amikor nem vagyok netközelben, akkor is tudjam tovább olvasni. Enyémgyerek három és fél éves, és mire ott tartottam, hogy hazajöttetek a kórházból, istenbizony úgy éreztem, hogy beindult a tejem megint…. :O
És de jó, de jó, hogy találtam egy ilyen felfogású anyukát, nagyon rámfért. Másféle stílusú blogokat szoktam időnként olvasni, asszem kezdtem is begyöpösödni 🙂
És ne higgy senkinek, szerintem ez a gyerek gyönyörű, de tényleg. A legszebb kép a kengurus-cicis, azt hiszem jelöltetni kéne az év fotójának. OK, a múlt év fotójának 🙂
szerintem nekünk, akik első pillanattól követtük DONZOÁRDMUCI és mamája küzdelmeit, biztos sokkal szebbnek látjuk és ezért jobban elfogultak is vagyunk vele, mint aki most jön ide és egy tök átlagos kisgyereket lát, ami ugye az előzményeket tekintve marha nagy mázli, látva más korababákat, akik sajnos nem ennyire szerencsések
Lehangoló nem vagyok, kismama meg végképp nem, viszont néhány dologgal jól lehet provokálni 🙂 Szóval igenis beírom, amit minden bejegyzéshez és minden képhez beírhatnék: hogy Zorcsi nagyon szépséges és nagyon csudajófej bébi, csak nem üngyülübüngyülömözök* minden posthoz, de most már csakazértis szeretném a fél százalékot egyre tornászni.
* mindenkinek, aki nálam véleménynyilvánítósabb és kismamább: vicc volt! :))))
Nem vagyok egy gyerektől elolvadós fajta (nekem ezt a szerepet inkább állatok töltik be), és a beszélni még nem tudó gyerekek úgy jó 90%-át nem kedvelem, valamint azt is be kell vallanom, hogy az újszülött Malac még nekem sem tetszett, de most? Most ez a gyerek tényleg nagyon szép, azt hiszem a szeme miatt, valahogy nagyon érdekes vágású.
A másik meg, hogy Lucia minden, csak nem édi-bédizős,vagy ha néha az, olyan stílusban és olyan természetesen az, hogy még az én gonosz, cinikus szívem is megmelengeti. Csakúgy, mint a Malac nevetős képei.
Én az újszülött Malacot is gyönyörűnek láttam, és olyan védtelennek tűnt. De az is igaz, hogy én azóta látok bébiket gyönyörűnek, amióta beindult nálam anno a gyerek utáni vágy.
térdig érős.
NN: Bocs, de én is ellent kell, hogy mondjak neked. Az elejétől fogva olvasom Lucia első blogját és ezt is. De még soha nem írtam egy kommentet sem. De most kinyitom a p*fám…
Szerintem is gyönyörű Don Malac, és nem, nem szoktam minden kisbabára ezt mondani. Csak aki tetszik. És mit tagadjam, Muci tetszik. Mert édes. Mert gyönyörű. Mert örülök, hogy nem lett semmi maradandó baja, és hogy ilyen szépen fejlődik.
Ja, és nem vagyok kismama. Szóval még elfogultsággal sem vádolhatsz.
És hogy lehangoló lenne a társaság, aki itt van? Hát arra csak annyit, hogy LOL.
…..és akkor az anyukákból egyszer csak hipp-hopp, olyan nagymamakorú vén medve lesz, mint én, és aki hajdan nem volt üngyülü-büngyülüzős, egyszer csak azt veszi észre, hogy totál elolvad a legtöbb kicsitől, könny szalad a szemébe és csodásan, ragyogóan szépnek látja. És ezt biza ki is nyilvánítja! Aztán ha ez tetszik a markánsabb olvasó kismamáknak, jó, ha meg nem, az legyen az ő problémája. Még egy olyan anyukát sem láttam, akinek viszont rosszul esett volna. Ennyi.
Lenemszépezni egy gyereket az anyuka szemébe, szimplán kicsinyes gonoszság, akármilyen vattába csomagolt körítés van mellette. Nem tudom, hogy a kisgyerekek látványától elaléló kommentezők mennyire lehangolóak, lévén én nem érzem annak, a beíró megnyilvánulását viszont kétség kívül szánalmasnak. Ez a tipikus “hallgattál volna, bölcs maradtál volna” történet.